Tanulmányi ösvény az iskola tetején; a helyi társadalom ügyes-bajos dolgairól véleményt alkotó tanulók; szelektív hulladékgyűjtés a tantermekben; családi kirándulások az iskola szervezésében. Mind többször hallhatunk az ökoiskolákban folyó képzés különlegességeiről, sikereiről. Az alábbiakban a hazai helyzetről olvashatnak dr. Havas Péterrel és Varga Attilával -- a hazai ökoiskolai hálózat vezetőivel -- készült beszélgetésünkben

-- Milyen alapeszme köré szervezi az ökoiskola pedagógiai programját, és mindezt hogyan valósítja meg?
Havas Péter: Klasszikus értelemben az iskolák hagyományos célja az oktatás, a tanítás. Az ökoiskolák küldetésként ennél többet, a nevelés, a környezettudatos magatartás alakítását vállalták. Minden tanóra szellemiségében megmutatkoznak a környezeti nevelési és a fenntarthatósági pedagógia elemei. Az iskola egésze, a legapróbb részletekig ezt a szemléletmódot sugározza: tanítási óráival, szerveződésével, kialakított cselekvési mintáival, fogyasztási szokásaival stb. Nagyon fontos a helyi közösségben betöltött szerepe, kapcsolata a helyi világgal, az ott élő emberekkel, a közösség képviselőivel. Az ökoiskola érzékenyen reagál a közösség környezeti, természeti-társadalmi problémáira (pl. munkanélküliség, a mozgássérültek helyzete, természeti értékek védelme stb.). Alapvetően olyan életviteli kultúrát és értékrendet képvisel, amely törekszik saját világa problémáinak, konfliktusainak kezelésére, aktív megoldására. 
Varga Attila: Nagyon fontos nevelési célja -- az ismeretek átadásán túl -- hogy a való élettel szembesítsen, különböző társadalmi helyzetek megoldására ösztönözzön az iskolai keretek közt: a diákok partnerként vehetnek részt azokon a döntéshozó fórumokon, amelyeken a helyi, rájuk is vonatkozó normákról, szabályokról, konfliktusokról döntenek. 
-- A pedagógusok hogyan készülnek fel erre az új oktatási-nevelési feladatra?
Havas Péter: A fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlati kivitelezésében, oktatásában még nagyon az út elején vagyunk. Nincs általános receptkönyv, követhető módszerek és programok gyűjteménye. Hiszek abban, hogy ezt a nézetrendszert minden közösségnek önmagából kell kitermelnie. Az ökoiskolák jó részében működnek olyan fejlesztő műhelyek, ahol a pedagógusok önmaguk tapasztalataiból kiindulva, önnön tehetségükben bízva együtt dolgozzák ki azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek a helyi közösséggel való együttélést hatékonnyá teszik. Az iskolák "ökologizálási" próbálkozásai Európa számos országában több mint másfél évtizedes múltra tekintenek vissza. 
-- Milyen lépéseket tesznek az iskolák Magyarországon ebben az irányban?
Varga Attila: Minden kiindulópont, alaphelyzet teljesen más. Ökoiskolává válni egy lakótelepen teljesen mást jelent, mint természetközeli helyzetben. Az adott körülményekhez képest tett lépések a mérvadóak -- a parányi eredmények is fontosak, értékelendőek. Az iskolák feltételei és forrásai különbözőek, de ez a sokféleség a mozgalom gyönyörűsége. 
-- Magyarországon milyen szervezetek, intézmények indultak el ezen az úton?
Havas Péter: A KÖRLÁNC Egyesület iskolái mellett a Soros Alapítvány által támogatott környezeti nevelési mintaiskolák túlnyomó többsége már ökoiskolaként működik. A munkába több KOKOSZ-oktatóközpont is bekapcsolódott. 
-- Egy okatatóközpont hogyan alakul át ökoiskolává?
Havas Péter: A környezeti nevelésnek nagyon szerteágazó területei vannak, amelyek megjelennek az oktatóközpontok munkájában: a szenzitív pedagógiára építő tevékenységek, terepi foglalkozások, helyi értékek védelmére irányuló programok, épített környezet megismerése, hagyományok felelevenítése stb. Az ökoiskolai út választása megköveteli a környezeti nevelés különböző elemeinek szintézisét: az iskolai infrastruktúrától kezdve a családi programokig és tovább. Ezek a tudásformák nagyon nehezen hozhatók intézményesen kapcsolatba, ehhez kell az intézményvezető tudása, mely a fenntarthatóság eszméjére épül. 
-- Milyen tanterv alapján működnek ezek az iskolák?
Havas Péter: Az ökoiskolák helyi tantervei a környezeti nevelés integrációs szerepére helyezik a hangsúlyt. A környezeti tudatosság és fenntarthatóság neveléséhez semmiféle központi tantervet nem kínálhatunk -- ahány iskola, elvileg annyi tanterv. Ez a nevelés igazából csak akkor felel meg önnön küldetésének, ha minden tekintetben a helyi sajátosságokra építve felkutatja a természet és a társadalom helyi értékeit és látja-láttatja meg a helyi problémákat. Ugyanakkor tartalmazza a központi közös követelményeket is, amelyek az iskolák közti átjárhatóságot biztosítják. 
-- Ha jól értem, nincs általános kritériumrendszere a minősítésnek? 
Havas Péter: Próbáltunk kidolgozni egyetlen kritériumrendszert. Összetett kutatási programot indítottunk azon mutatók feltárására, amelyek együttes elemzésével értékelhető az intézmény aktuális és lehetséges helyzete a fenntarthatóság szempontjából...
Varga Attila: ...ugyanakkor a pedagógusokkal, szakemberekkel egyeztetve arra a következtetésre jutottunk, hogy ez nem járható út. Ezért iránytűként megfogalmazva adtuk közre, feltárva mind az elindulni vágyóknak, mind az úton levőknek, hogy milyen lehetőségeik vannak a fejlődésre. 
-- Milyen az ökoiskolák hatékonysága?
Varga Attila: A tudomány eszközeivel mérhető, közvetlen hatásuk gyenge, mert nem egyszerű ismeretek átadásáról van szó, hanem egy értékrendszer beépülési szakaszairól, melyek későbbi cselekvésekben nyilvánulnak majd meg. Nemzetközi tendencia, hogy az egyes megvalósult projektek leírása és a személyes visszajelzések képezhetik az értékelési alapot. Az Országos Közoktatási Intézet (OKI) is összegyűjtött olyan esettanulmányokat, ahol nagyon jól követhetők az indulás, az átalakulás nehézségei, problémái, lehetőségei, és természetesen sikerei is. 
Havas Péter: A tapasztalatokat összegyűjtve könyv kiadását tervezzük, amely a különböző feltételekről, lehetőségekről és sikerekről szólva feltárja az ökoiskolák mindennapjainak világát. 
-- Milyen szerepet vállalt fel az OKI az ökoiskolai mozgalom szélesítésében, az iskolák fejlesztésében?
Havas Péter: A már működő iskolák a kilencvenes évek végén összekapcsolódtak és hálózattá váltak. Az OKI koordinálja ezt a hálózatot, amely hatalmas mennyiségű tapasztalat és tudás birtokosa, amelyből egyszerűen -- és teljesen ingyen -- vehet bárki, akinek szüksége van rá. 
Varga Attila: A hálózat teljesen nyitott, a kapcsolódáshoz jelen pillanatban semmi más nem kell, mint egy OKI-nak címzett levél a kapcsolódni vágyó iskola vezetése részéről, amelyben az iskola összefoglalja eddigi környezettudatos, a fenntarthatóság felé tett nevelési lépéseit. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy egy-egy elkötelezett, szív-lélek pedagógus nem elég a csatlakozáshoz. Az egész iskolaközösség elhatározása szükséges ehhez, amelynek terveiről a vezetés hivatalosan tudósít. Mi ez alapján regisztráljuk az intézményt, és így rögtön minden hasznos információnk birtokába juthat. Fontos, hogy az iskola vezetése kérje a hálózathoz való kapcsolódást. Ez a garanciája, hogy egy egész iskolaközösség járja ezt az utat, nem magányos törekvők. A hálózatban levő iskoláknak az OKI közvetlenül nem ad anyagi támogatást, de tudósít a különböző forrásokról, pályázati lehetőségeket ajánl. Megbízható információkkal rendelkezünk a nemzetközi kapcsolati lehetőségekről, ökoiskolákat támogató nemzetközi programokról (Globe, Socrates stb.). 
Havas Péter: Másrészt országos konferenciák szervezésével, módszertani rendezvényeinkkel, a honlap működtetésével, a hazai ökoiskolákról szóló tanulmánykötet megjelentetésével segítséget kínálunk a szakmai ismeretek fejlesztéséhez, az intézmények közötti információcsere megkönnyítéséhez. A magyarországi hálózat kialakulása lehetőséget adott a nemzetközi hálózathoz való kapcsolódásnak. Így a hazai iskolák számára is elérhetővé vált a nemzetközileg felhalmozott tudás, tapasztalat. 
-- Milyen visszajelzések érkeznek az iskolák vezetőitől? Hogyan látják ők a jelenlegi helyzetet? 
Varga Attila: Több ökoiskolai közösséget elszomorít, hogy szinte nem éri meg takarékoskodási projekteket szervezni, mert a fennmaradt összeget az önkormányzat, illetve a pénzügyekért felelős szervezet később elvonja tőlük. 
Havas Péter: Ezért az ökoiskolák fejlesztése során a következő lépés az iskolák fenntartóinak bevonása a folyamatba. Azt várjuk, hogy így a másik oldal is felismeri az egymásrautaltságot. A fenntarthatósági alapelveket kitűző regionális fejlesztési stratégiák megalkotói felismerik az iskolákkal való kapcsolat szükségességét, társat látnak bennük a helyi fenntarthatóságra irányuló programok előkészítésében. Ezzel a pedagógiai módszerrel, gondolkodásmóddal ugyanis sikeresen alakítható az emberek gondolkodása, mentalitása, a gyerekek szokásai, a családok fogyasztási kultúrája. 
-- Mintha megszűnnének az ökoiskolák falai. Nem szorul falak közé a tudás, hanem hatni kezd a helyi közösség mindennapjaiban: Nem a közösségre, hanem azzal együtt, a közösségért épül az iskola. Van már erre működő példa a valóságban, vagy ez még csak álom?
Havas Péter: Szép pillanatok vannak, de folyamatosan és rendszerszerűen ez még nem valósult meg. Hiszünk abban, hogy ez működőképes lesz, mert annak kell lennie -- nem lehet más irányba menni, mert mind jobban eltévedünk és ennek a következményei beláthatatlanok. Igyekszünk ezeket a kristályosodási pontokat felmutatni a jelenlegi magyarországi iskolarendszernek, mert meggyőződésünk, hogy sokkal több iskola van Magyarországon, ahol hasonló értékrend alapján szívesen vállalnák ezt a fejlődési utat. 
-- Hány ökoiskola tagja a hálózatnak?
Havas Péter: A jelen helyzetben az ökoiskolák száma kevés, a körülbelül hatezer oktatási intézményből huszonhat. A sokaság piciny zöld gyöngyszeme az ökoiskolai mozgalom. A környezeti nevelés hazai világítótornyai. 

A legtöbb életközösséget az emberi beavatkozások nyomán ma ökológiai veszélyek fenyegetik. Az emberi társadalmakat is olyan ökológiai veszélyek fenyegetik, mint a csökkenő mennyiségű ivóvíz vagy a növekvő levegőszennyezés. Mindezek egyik jól látható oka a veszélyes mérvű pazarlás. Szembe kell néznünk az olyan problémákkal, mint a túlnépesedés, az elsivatagosodás, a savas esők, az óceán szennyezése, az ózonréteg fogyása és az üvegházhatás. A ma felnövő generációnak még fokozottabban kell szembesülnie ezekkel a jelenségekkel, és döntéseit ezek árnyékában kell meghoznia. Bolygónk élővilágának jóléte azoktól a művelt és tanult polgároktól függ majd, akik kellően bölcsek lesznek az erőforrások megfelelő kezeléséhez.
Az ökológia tanításának vannak rövid távú eredményei is. Mindegy, hogy a tanulók nagyvárosban vagy vidéken élnek, ugyanúgy alkalmazhatják a tanultakat.
Úgy gondoljuk, hogy az ökológia életbevágóan fontos tantárgy, és hisszük, hogy tanulása, illetve tanítása tanulók és tanárok számára egyaránt élvezetes lehet.

Intellektuális kíváncsiság

Tanulóink többségéből nem lesz természettudós, de mindannyiuk életében a tudomány nagy szerepet játszik majd. Olyan világban fognak élni, ahol a tudomány haladása újabb és újabb etikai döntésre kényszeríti őket a jövőt illetően. E döntéseket egyre inkább a technika határozza majd meg. A mai fiatalok olyan felnőttekké kell hogy váljanak, akik tudják, hogyan tárják fel a problémákat, hogyan vegyenek számba különböző megoldásokat, hogyan hozzanak bölcs döntéseket. Ezért nekünk, a mai általános és középiskolás gyermekek tanárainak az a feladatunk, hogy bátorítsuk az intellektuális kíváncsiságot, a problémamegoldás és a tanulás iránti lelkesedést. Nem szabad, hogy a tanulókat unalmas tudományos ismeretekkel riasszuk el a temészettudománytól.
Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani, arra van szükség, hogy az általános és középiskolákban a természetismeret élő, lélegző, aktív tantárgy legyen. Bármilyen módszert használunk is az órákon, a lényeg az, hogy a világot csodáló tanár lelkesedése átragadjon a diákokra is. A temészettudományokat tapasztalati úton lehet a legjobban megértetni. A tanárnak nem kell a szakterület kiválóságának lennie, fontos viszont, hogy kellően rugalmas legyen, és legyen humorérzéke.
Az Amerikai Egyesült Államokban jutalékot fizetnek annak a tanárnak, aki a mindennapi természettudományos oktatáson belül a folyamatos megismerést tanítja, és a Természetismeret-tanárok Egyesülete azt javasolja, hogy egy tanóra 40-60 százalékát a diákok önálló felfedező, kísérletező, kutató gyakorlatokra fordítsák. A tanulóknak saját maguknak kell kérdéseket és válaszokat találniuk. A tanár feladata, hogy ehhez segítséget nyújtson. Bízzuk magunkat a diákok természetes kíváncsiságára!

A mi ügyünk

Az ökológia tanításának kezdetén a következő célokat kell kitűznünk: a tanulók sajátítsák el az ökológia alapfogalmait; tudásukat képesek legyenek saját életükre, környezetükre alkalmazni; tisztában legyenek vele, melyek az élethez szükséges alapvető feltételek; tanulják meg, hogyan lehet megkülönböztetni a természetes és mesterséges környezeti elemeket.
Fontos, hogy az ökológia tantárgya már az első órától nagy hatást gyakoroljon a tanulókra, és hogy a belássák, szükség van az ökológia tanulására. A beszélgetést kezdjük egy, az osztályon belüli probléma felvetésével (pl. túl száraz a levegő, nem jók a fényviszonyok, nagy a zaj, kényelmetlenek a padok). Határozzuk meg ezt a problémát a tanulók környezetének részeként, keressünk rá különféle megoldásokat.

Kézzelfogható ismeretek

Az ökológiai alapfogalmakat -- környezet, tápláléklánc, életközösség stb. -- keresztrejtvények formájában sikerrel megtaníthatjuk. A fogalmak tisztázása fontos lesz ahhoz, hogy később a tanulók szakszerűen beszélhessenek a jelenségekről.
Beszéljük meg alaposan, sok példával, mit jelent az életfeltétel fogalma.* Egy-egy új fogalom bevezetésekor előbb mindig a gyerekek közvetlen tapasztalataira hagyatkozzunk, az ő életükből keressünk példákat, így az új fogalom megismerése közvetlen élményhez kapcsolódik.
Az osztályteremben, illetve az iskolaudvarban készített leltár jó lehetőséget ad annak bemutatására, hogy mi a különbség mesterséges és természeti környezet között, hogy hol vannak túlsúlyban az élő és az élettelen dolgok. Az ökoszisztémákat először képen tanulmányozzuk. Vitassuk meg a populációk számlálásának problémáját: a pontos számolás bizonyos fajok esetében nehéz, bevezethetjük hát a becslés módszerét, megtaníthatjuk a rács-módszert. Tudásunkat később az iskolához közeli erdőben, réten is kipróbálhatjuk.
A túlnépesedés jelenségét kísérletben is bemutathatjuk oly módon, hogy kiegyensúlyozott és túlnépesedett növénypopulációkat hozunk létre: túl sűrűn, illetve megfelelően elosztott, gyorsan növő növényeket ültetünk cserépbe. Ha az életfeltételeket egyenlő mértékben biztosítjuk a két populáció számára, szembeötlő lesz, mennyivel jobban fejlődnek a kiegyensúlyozott populáció egyedei. A túlnépesedés kellemetlenségeit egy gyakorlat során saját bőrükön is megtapasztalhatják a gyerekek.*
Egy növényevő és egy ragadozó populáció egymáshoz való viszonya eljátszható egy olyan játékban, amelyben a gyerekek nyulak és rókák szerepét játsszák.
Tudatosítanunk kell a gyermekekben, hogy az ökológai fogalmak és törvényszerűségek az ő életközösségükre, a helyi társadalomra és a velük együtt élő növényekre és állatokra is alkalmazhatók. Mindezek összegzéseként tanítsuk meg ökológiai szempontból tekinteni a településre, amelyben élünk. 

Művészetek

Ökológiai tanulmányaink kezdetén szenteljünk néhány órát annak is, hogy különféle műalkotásokon keresztül bemutassuk: az ökológiai kérdések egyetemesek. Játsszunk le zenei felvételeket, olvassunk fel irodalmi részleteket, mutassunk be művészeti albumokat. A gyerekek írják le érzéseiket, gondolataikat a látottakról-hallottakról. Őrizzük meg ezeket a papírokat. A tanév végén újra írassunk dolgozatot a fenti témáról, majd osszuk ki a szeptemberben írottakat is, hogy a gyerekek összehasonlíthassák az ökológiai tanulmányok előtt és után született gondolataikat.

Házunk tája és a nagyvilág

Megvitathatunk egyszerűbb helyi környezeti kérdéseket: Hova dobhatjuk a szemetet? Van-e szelektív hulladékgyűjtés településünkön? Honnan kapjuk az ivóvizet? Mennyi vizet használ fel egy háztartás? Hova ömlik a település szennyvize? Zajlik-e jelenleg környezeti témájú vita a helyi társadalomban? Később választhatnak a tanulók egy országos vagy világméretű környezetvédelmi problémát is az újságokból vagy az elektronikus médiából. Kiselőadás formájában mutassák be, s az osztály vitassa meg. Az újságokból kivágott képekből faliújságot is összerakhatunk "Miért tanuljunk ökológiát?" címmel.

Fiatal kolléganőnket arra kértük, érdeklődjön a középiskolások körében, vajon ők hogyan látják az ember--természet viszony jelenleg tapasztalható jelenségeit, az évszakok összemosódását és a tiszai árvizet. Valószínűleg előítélettel közeledtünk a témához: fel voltunk készülve a tizenévesek könyörtelen éleslátására, kritikus hangjára, tenniakarására. Meglepő válaszok születtek: elszomorító, felszínes klisék, üres sajnálkozás, beletörődés. Mi okozhatja ezt? A konform-barát pedagógia? Vagy a virtuális világ? 

Az évszakok összemosódása

R: -- A környezetrombolás már-már visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, így sürgősen változtatni kell a hozzáállásunkon. A kisembereknek azonban a legnagyobb problémákba nincs beleszólásuk, csak egy olyan világméretű összefogás hozhat változást, amelyből minden ország tevékenyen kiveszi a részét.
Megfelelő törvényekkel kéne szabályozni, hogy mit lehet tenni, és mit nem. A törvényeket pedig -- és ez lenne a lényeg -- be kellene tartani. Betartani ugyanis csaknem lehetetlen. 
Csak akkor sikerülhet, ha minden ember (főleg a vezetők) észreveszik a reform szükségszerűségét és tenni is hajlandók érte.
Az én életritmusom nem változott számottevően, mert a különböző technikai vívmányoknak köszönhetően az emberek gyakorlati élete eltávolodott a természet napi ritmusától.
O: -- Tudósok támasztják alá, hogy a szennyezések miatt indult meg a Föld felmelegedése. Ez az "össze-vissza" időjárás azonban elsősorban az idősebbeknek kellemetlen, akik már érzékenyek a frontváltozásra. 
E: -- Tényleg elég furcsa, hogy mostanában nincsenek évszakok. Szerintem a nagy gyárak tudnának tenni annak érdekében, hogy kevesebb környezetszennyező anyagot használjunk. Én egyedül nem nagyon tudok mit csinálni, de később szeretnék majd ezzel a témával komolyabban foglalkozni.
B: -- Nem tudom, ki hogy van vele, de engem már az őrületbe kerget ez az időjárás. Mivel nem tudok ellene tenni -- bár tisztában vagyok a változások okával --, megpróbálok alkalmazkodni az időjárás okozta kellemetlenségekhez.

"Zúgva, bőgve törte át a gátat..."

R: -- Pár órával a gátszakadás előtt még azt hallottuk a tévében és a rádióban (ismert politikusoktól), hogy "nincs semmi baj, az áradás semmiféle gondot nem fog okozni." Mégsem így lett. Nem vagyok mérnök, de szerintem a gátak szakszerű megerősítésével és szakértők bevonásával kéne elérni, hogy a Tisza ne lépjen ki a medréből ennyire. Elkeserítő látni egy idős nénit, aki sírva meséli, hogy már a második házát mossa el a víz, és nem tudja, hogyan tovább.
E: -- Rettenetesen sajnálom azokat az embereket, akiknek lakhelyét elöntötte a víz, de szerintem ez megelőzhető lett volna. Nem csak akkor kellene a gátak helyzetével foglalkozni, amikor már házakat önt el a víz. Elvileg vannak szakértők, akik csak ezzel foglalkoznak, ez a munkájuk. Vagy nem? Nem tudom pontosan, hogy a szakértők hogyan dolgoznak, de én úgy gondolom, ha folyamatosan vizsgálnák a gátak állapotát, akkor ilyen katasztrófa nem fordulhatna elő. 
O: -- Szörnyű nézni, ahogy évről évre elönti a Tisza ugyanazokat a területeket. Nem tudom megérteni, miért nem lehet ezt katasztrófák nélkül túlélni. Biztos vagyok benne, hogy több pénzt kellene a kormánynak erre áldoznia, ahelyett, hogy másra költené. Túl sok támogatást adnak a kisebbségnek, sok a munkanélküli, rengeteg fölösleges külföldi utazást tesznek a politikusok. Egyes sportágaknak is túl sok pénzt adnak, holott a teljesítmény nem olyan jó. 
B: -- Az árvizet nagyon rossz dolognak tartom, és nagyon sajnálom azokat, akik ott élnek. Állandóan azt hallottam, milyen súlyos a helyzet, hol szakadt át gát, mennyibe kerülnek a katasztrófa következményei. De arról annál kevesebbet, hogy mennyi iskola segített, mennyi cég, magánember. A hálálkodók szavait csak imitt-amott idézgetik. "A jó hír lábakon jár, a rossz hír szárnyakon." Ez is olyan alkalom lett, amit a nagyközönség szenzációnak tart. Ennek nem így kéne lennie. Sajnálom!