Kiss Gyöngyi

Múzeum a Ligetben

Az 1896-os Millenniumi Kiállításon nagy tetszést aratott épületegyüttesben, a Vajdahunyadvárban található ma a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. A körülötte lévő Városliget Budapest egyik legnagyobb zöldterülete. Darvasné Molnár Anna, a múzeum Közművelődési Főosztályának és Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontjának vezetője, vállalkozott arra, hogy bemutassa az ott folyó múzeumpedagógiai és környezeti nevelési tevékenységet.
 

- Gyakran használjuk a környezeti nevelés fogalmat. Mit jelent számodra ez a kifejezés?
- Azt látom, hogy elrontottunk magunk körül sok mindent. A környezeti nevelés során körmönfont módon próbáljuk a gyerekeket visszajuttatni a természeteshez, a magától értődőhöz és egyszerűhöz.
- Hogyan használjátok ki, hogy a Városliget vesz benneteket körül?
- Szerencsések vagyunk, hogy a múzeum a főváros legnagyobb közparkjában található. A múzeumlátogatást gyakran összekötjük egy parkbéli sétával is. Ezek a séták segítik a ráhangolódást. A természetet a természetben ismerhetjük meg a legjobban - kiállításaink a valóságos megismerést nem helyettesíthetik, csak kiegészítik azt.
- Nagyon érdekesnek tartom "A több mint százéves Vajdahunyadvár" című foglalkozásotok ajánlóját. Milyen indítékok vezéreltek benneteket ennek kimunkálásakor?
- Régóta foglalkoztat ennek a helynek a szelleme. A környezeti nevelés során arra kell törekedjünk, hogy az épített és természeti környezet együttes védelmére neveljünk. Maga az építés változást jelent. Az együttes védelem alapja e feloldhatatlannak tűnő ellentmondás feldolgozása. A fenntartható fejlődés eszméje a megőrzés és változás olyan egyensúlyát tételezi fel, melynek során az egyik nem jelenti a másik ellehetetlenedését. Ez a megközelítés emberközpontú, de a változtatás az ember létével egylényegű, az emberiség létezésének feltétele is. Nem lehet a változtatás teljes megszüntetésére törekedni, csak a változtatás-megtartás harmóniájára. Innen közelíthető meg az ember alkotta környezet és természet még épségben őrizhető részének elfogadható egyensúlya, s ebben az egyensúlyban megvan az ember alkotta környezet jelentősége, helye is. A Vajdahunyadvár megépítése és a Millenniumi Kiállítás maga jó példa ennek bemutatására. Ezt próbáljuk feldolgozni ennek a rendhagyó múzeumi foglalkozásnak a keretében.
- Miben segíti a múzeumpedagógus a tanárok munkáját?
- A múzeumpedagógus feladata, hogy a múzeum anyagát a tananyaghoz kapcsolódva feldolgozza és ismertesse. A tanárok munkáját ezek az előre kidolgozott foglalkozások élményszerűbbé és hatékonyabbá tehetik. A pedagógusokkal közösen tervezzük meg a múzeumi foglalkozásokat az iskola jellegének és a gyermekcsoport életkori sajátosságainak megfelelően. A megszokott tanóra helyetti múzeumlátogatást sokan úgy képzelik, hogy a tanár ilyenkor áthárítja a feladatokat a múzeumpedagógusra. Valójában ilyenkor komoly szervezés folyik, hogy összehangoljuk tevékenységünket. A tanárnak arról is gondoskodnia kell, hogy a gyerekek eljussanak a múzeumba. A megszokott tanórai keret helyetti múzeumlátogatás a tanulókra az újdonság varázsával hat. A kiállítás olyan élményt jelent, amelyet az iskolai környezetben a pedagógus nem tud megteremteni. Gyakran rácsodálkoznak például a tárgyak méreteire is. Az állandó kiállítások lehetőséget nyújtanak arra, hogy azok egy részletét feladatlapok formájában dolgozzuk fel. Az erdőről szóló kiadványaink például alsó és felső tagozatosoknak szólnak. Ezek az önálló tanulói munkát teszik lehetővé. 
Sokszor érkeznek gyerekek a múzeumba azzal a véleménnyel, hogy nem szabad fákat kivágni. Igyekszünk rávilágítani, hogy az erdő fái szolgálják az embert egész életén keresztül, a bölcsőtől a sírig. Az erdőgazdálkodás feladata az, hogy az erdő fennmaradását hosszú távon biztosítsa. Pápai Gábor, az Erdészeti Lapok főszerkesztője és a Pilisi Parkerdő Gazdaság közösen készített filmjének szakmai bemutatóira is vállalkoztunk. A filmet februárban vetítettük le pedagógusoknak.
Fontos feladatnak tartjuk továbbá, hogy felelevenítsük az évkörhöz kapcsolódó jelesebb ünnepeket és a hozzájuk kapcsolódó hagyományokat. A paraszti múltat nehezen érthetnénk meg ezek ismerete nélkül. A múzeum gazdag archív fotóanyaga fontos szemléltetőeszközünk. Szeretnénk, ha családok is részt vennének rendezvényeinken. A "Családi vasárnapok" programunk a közösen eltöltött szabadidőt igyekszik hasznosan és érdekesen kitölteni.
Az ELTE Neveléstudományi Tanszékének megbízásából szervezzük egyetemisták múzeumpedagógiai szakmai gyakorlatát. A foglalkozási tervet megvitatjuk a hallgatókkal és felmérjük, hogy mit várnak a gyakorlattól. A bölcsész karra jártam, ami lehetővé teszi számomra, hogy más szemszögből világítsam meg ember és természet kapcsolatát, mint a természettudósok. A domesztikáció témakörnél például szépirodalmi állattörténeteket is feldolgozunk a hallgatókkal. Amikor az egyetemistákkal az élőlények tiszteletéről beszélünk, el szoktam velük olvastatni Hrabal Zsebcselek című riportkönyvéből a macskákról szóló részt. Döbbenetes élmény, hogy milyen különbözőképpen reagálnak erre a szövegre az emberek. Volt olyan csoport, ahol a fiúk azt mondták, csak egy macska... na és? Volt olyan, aki azt mondta, hogy Hrabal egy barbár. Ilyenkor mesélek a haláláról, amely jelkép is lehetne. Úgy halt meg, hogy kiesett a kórház ablakából, miközben a madarakat etette. Az is sokat mond, hogy mennyire szerette és ismerte a macskáit. Azt gondolom, nincs olyan hőse a világirodalomnak, aki az állatokkal kegyetlen, de az embereket szereti. 
Egyszer biológiatanároknak tartottam előadást Kutyák, macskák az irodalomban és a tananyagban címmel. Érdekes megközelítés volt számukra. Jó lenne, hogyha nem mindig tantárgyakban gondolkodnánk, ha éreznénk, hogy nincs olyan gyerek, akire ne lenne hatással Gárdonyi Micó cicája. Ha jobban figyelnénk, nem jelenhetett volna meg például - még néhány éve is - egy másodikos tankönyvben az a fajta elavult szemlélet, hogy a mókus kártékony állat. 
- Hogyan kapcsolódik a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont tevékenysége a múzeumpedagógiához? 
- A Közművelődési Főosztály keretében működik az oktatóközpont, de olyan sok szállal fonódunk össze, hogy mi magunk sem tudjuk megmondani, hogy hol van a határ közöttünk. Tagjai vagyunk a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Szövetségének. Az oktatóközpontok arra vállalkoznak, hogy a környezetükben folyó környezeti nevelési tevékenységet új kezdeményezésekkel segítsék. A múzeum vezetése elismeri és segíti munkánkat. Rendelkezésünkre bocsátott egy foglalkoztatótermet, a gyakorlati foglalkozásokhoz. A kézműves foglalkozásokon a gyerekek megismerhetik az alkotás örömét. Arra törekszünk, hogy minél több természetes anyaggal dolgozhassanak, hazánk múltjára jellemző használati tárgyakat készítünk velük. A szövés, a fonás, a nemezelés, a csuhé- és csutkajátékok készítése több kulturális programunk része. Számunkra azért fontosak ezek a kézműves foglalkozások, mert szorosan kapcsolódnak kiállításaink témájához és népi hagyományainkhoz. A pedagógusok választhatnak programkínálatunkból, de bármely olyan kívánságnak is igyekszünk eleget tenni, aminek meg tudjuk teremteni a feltételeit. A múzeum kiállítási anyaga és tárgyi feltételei az iskolai oktatás és nevelés legkülönbözőbb területein tud segítséget nyújtani a pedagógusoknak.

  

A csoportok az alábbi címen jelentkezhetnek be:
Magyar Mezőgazdasági Múzeum
1367 Budapest 5. Pf. 129.
Telefon: 06-1-343-0573/128 vagy 06-1-341-2011