Oláh Edit: TÁBORI AJÁNLÁS


A nyári táborok programjában már hosszú évek óta helyet kap a kézművesség. Szinte minden iskolás gyereknek van módja kipróbálni táborokban vagy művelődési házakban az agyagozás, vagy nemezelés alapfogásait. 
A magyar nép hagyományait azoban alig ismerik a gyerekek. A városi környezetben élő gyerekek nem ismerhetik, és megfelelő tapasztalatok hiányában nem is érthetik, hogyan zajlottak a falusi hétköznapok és ünnepnapok. Egy-egy nyári tábor keretében olyan környezetet és hangulatot teremthetünk, ahol belekóstolhatnak a természetes környezet varázsába. Nem kísérti őket a Coca-cola, nem hat rájuk az aszfalt, az autó és a panelház. Ez a néhány nap rányitja a gyerekek szemét a természet szépségeire. Milyen madárcsicsergésre ébredni, patakban mosakodni, rőzsét gyűjteni, szabad tűzön sütni vagy növényeket gyűjteni egy teához.
A tábor vége felé, amikor a gyerekek már ismerik egymást, egy gyermeklakodalom eljátszásával belekóstolhatnak énekbe, táncba, virágszedésbe és koszorúkötésbe, este a tűzgyújtásba. Megtudhatják, hogyan zajlott egy-egy falusi esküvő és lakodalom, és az is kiderülhet, hogy a gyerekek régen is szerették utánozni a felnőtteket. Valóban szerveztek ilyen gyereklakodalmat, ahol a szertartás és vigalom minden részletét eljátszották. Elmagyarázhatjuk, hogy minden nép életében megkülönböztetett helye van az élet legnagyobb fordulópontjának, a házasságkötésnek. Beszélgessünk arról, milyen ma egy lakodalom, akár a városban, vagy esetleg falun. Milyen különbségeket fedezhetünk fel? A következőkben szeretnék egy forgatókönyvet ajánlani, amelynek segítségével a gyermeklakodalom bonyolítható.
Azon a napon, amikorra a lagzit tervezzük, menjünk el kirándulni egy mezőre, szedjünk minél több virágot, olyan fajtákat, amelyeknek hosszú a szára és nem szúrós. Ha van olyan a csapatban, aki ért hozzá, a gyűjtést összeköthetjük a növények tanulmányozásával és meghatározásával. Miután a nagy csokrokkal visszatértünk a táborba, kössünk belőle koszorút. A koszorúkötés igen egyszerű. Először fogjunk egy néhány szálból álló csokrot, és ezt egészítsük ki szálanként úgy, hogy minden új virág szárát körbecsavarjuk a már meglévő csokron. Minden szálat tegyünk egy picivel mellé az előzőeknek, úgy tekerjük meg, így egy virágkígyót kapunk. Ha a fonat elég hosszú, körbeéri a lány fejét, akkor egy fonal segítségével kössük körbe. A menyasszonynak feltétlenül, de lehetőleg minden lánynak kössünk koszorút, és úgy vegyenek részt a játékban. A szöveg alapjául egy galgamácsai gyermeklakodalmas szövegét ajánlom, amit más források dalaival egészítettem ki.
A gyereklakodalom szereplői: menyasszony, vőlegény, vőfély, örömszülők, pap, és a násznép.

Próza:

-- Játsszunk lakodalmast!
-- Játsszunk!
-- De nincs menyasszonyunk, se vőlegényünk!
-- Majd én leszek a vőlegény. De ki lesz a menyasszony?
-- Juli lesz a menyasszony, úgyis ő a legszebb kislány.
-- Mit? Hogy én legyek a menyasszony? Az még nem leszek. A nagymamám megtiltotta, hogy figurai menyasszony legyek, mert akkor igazi nem lehetek. Pedig én az akarok lenni.
-- Julika, legyél a menyasszonyom! Én is azért lettem vőlegény!
-- Nem érted, hogy nem kellesz, te Prücske!
-- Hüjnye, aztán a nemjóját, de megjártam vele! Azt hiszi, hogy ő a legszebb, a lányok eleje. Figyeljétek meg, ezek után viccet teszek, ha megnövök, feleségül csak menyecskét veszek. Ni-ni, itt az enyém! Erzsike, legyél a menyasszonyom!
-- Jól van, leszek, ha te leszel a vőlegény!
-- Hogy én eztet elvállaltam, megmondom az okát: a nagyapám is a libáknál szerezte a párját. Mindig a jó nagymama volt az ő menyasszonya, akárhányszor felhangzott a gyermeklagzi zaja. Midőn gyermekkorában lépett felnőtt cipőbe, ha feltörte is a lábát, menni kellett benne, addig, amíg oda nem ért az oltár elejbe. Ott aztán a jó nagyapám mindre bizonyított ám: olyan hűséget esküdött, hogy még most is alatta nyög. Bíztatom én jó nagyapám: ne búsuljon, majd csak lejár. Itt vagyok én, az unokája, ennek a kicsi lagzinak legyek én az áldozata. Ijjujujuju!
Miután a játék keretében kiválasztották a szereplőket, következik egy igen vidám része az esküvői előkészületeknek, a kikérés. A menyasszonyt általában nem adták oda elsőre a vőlegénynek, hanem válaszolnia kellett néhány találós kérdésre, mielőtt beengedték volna a kapun belülre. Ezekkel a találós kérdésekkel a vőlegény rokonságát akarják vizsgáztatni.

Ilyen kérdésekre kellett válaszolni:

-- Milyen úton gyüttek kentek ide? 
-- A szerelem útján.
-- Mi van legtöbb a világon? 
-- Hely.
-- Ki tud minden reggel láb nélkül felkelni? 
-- A nap.
-- Hogy ette meg az ember a kenyere javát? 
-- Darabonként.
-- Mikor van a molnár a malomban fej nélkül?
-- Mikor az ablakon kidugja a fejét.
Hídon jártam, lépcsőn léptem,
Aranygyűrűm elvesztettem,
Hold látta, nem bántotta,
A nap látta, ő felkapta? -- Harmat.
Mikor a vőlegény és a vőfély belül jutott a kertkapun, még akkor sem kaphatják meg rögtön az igazi menyasszonyt. Először a lányos háznép álmenyasszonnyal akarja elijeszteni a vőlegényt. Mikor először hívják, egy gyereklányt akarnak a vőlegényre "sózni", mire az elhárítja:
-- Túl fiatalka még nekem ez a lány menyasszonynak, adjatok nekem ennél különbet!
Erre egy öregecske vénlányt akarnak a vőlegényre tukmálni, aki lehet a tábor tréfamestere, akár fiú is. Kössük be a fejét egy nagy kendővel, és öltöztessük be minél viccesebben. Mikor ez a "banya" megjelenik, így felel a vőlegény:
-- Ez meg túl öreg énhozzám, nem a saját nagyanyámat akarom feleségül venni!
Erre aztán kiadják az igazi menyasszonyt, és indulhat a menet a templomba.

Csujogató:

Sárgarépa, petrezselyem, a menyasszony végig selyem.
Réztepsiben sül a rántás, a vőlegény, jaj de csámpás!
Nagy nap van minálunk, dicső lakodalom, a nagyapám is ilyenkor berúgott ám nagyon. Őszült fején félrevágta a pörge kalapot, fehér gatyájában jól meghúzta a madzagot. Sarkantyúját büszkén nótára pengette, midőn a nagymamám a táncban pörgette. Elfelejté minden búját, bánatát, ha a cigány elhúzta nótáját. E hagyományos jókedv serkenté szívünket, ne rontsa soha bú a mi jókedvünket. Ujjujujujuju!
Mialatt a násznép a templomba vonul, énekelhetjük az első dalt:
-- Na most már itt a templom, csak esküdjetek meg!
-- De nincs papunk, ki esketteti meg őket?
-- Vállalom én a papságot. Úgy összeadom őket, hogy még a nyári zivatar se veri szét! Térdeljetek elibém!
Pistike! Szereted az Erzsikét? 
-- Szeretem hát!
-- Adsz neki sóra pénzt?
-- Adok hát!
-- Hát paprikára?
-- Arra is!
-- Nem vered meg őt?
-- Ha jó lesz, akkor nem.
-- Erzsike! Szereted a Pistikét?
-- Szeretem hát!
-- Főzöl neki jó ebédet?
-- Főzök hát!
-- Teszel a levesébe egy kanál sót?
-- Még hattal is!
-- Akkor megáldalak benneteket, legyetek boldogok!
Ijjujujuju!
Az esküvői szertartás után, amikor a kelengyét viszik a lányos házból, énekeljük ezt a vidám dalt.
Hívogató a lagziba, ami a táborban lehet a rendes vacsora ideje:
Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést kanalat hozzanak,
Nehogy éhen haljanak.
Ha jönnek lesznek,
Ha hoznak, esznek.
Vacsora után gyűljön minden gyerek a tűz köré, és kezdődhet a vigalom, kivilágos kivirradtig. 
Mialatt gyülekeznek a gyerekek, már énekelhetjük a harmadik dalt.
Ha van lehetőség, táncoljanak a tűz körül, de mindenképpen énekeljünk velük közösen, a héten tanult dalokból. Erre az alkalomra ajánlom leginkább a negyedik dalt, ami igaz ugyan, hogy eredetileg Szent-Iván éjszakájának egyik jellegzetes dallama, de egyszerű fülbemászó dallama és szintén egyszerű szövege miatt igen alkalmas arra, hogy egy tábor alatt megtanuljuk, és az esetleg kialakuló párokat ebben összeénekeljük.
Remélem sikerült kedvet csinálni egy ilyen lakodalom eljátszásához, és sok örömet talál majd benne minden táborozó.
"Szent János délutánján, ami a nyári napforduló ideje, zárul be az óvodai évkör. Olyankor búcsúzunk el az iskolába menő gyerekektől, akik már nem térnek vissza ősszel. A Waldorf-óvodákban az idő az ünnepek láncolatára van fölfűzve. Az ünnepek olyanok, mint a gyöngyök egy gyöngysoron, az idő füzérén. 
Az ünnepekhez kötődő időszakok adják az év ritmusát. Az egymást felváltó ünnepi időszakok a kilégzés-belégzés ritmusát követik. A nyárünnepet megelőző pünkösdi időszak előtt a mennybemeneteli idő egy erőteljesen kilégző időszak, ilyenkor burjánzani kezd a természet, a gyermekek kirepülnek a szabadba, tele vannak energiával, sokszor megzabolázhatatlanok, féktelenek. A nyárünnep előtti pünkösdi időszak inkább a lecsendesülés ideje. Ilyenkor ébrednek rá a nagyok, akik iskolába mennek, hogy többé már nem térnek hozzánk vissza, ilyenkor néha dédelgetni kell őket, éppen úgy, mint a legkisebbeket, noha az előző időszakban ők voltak a leghangosabb lázadók. Ilyenkor lesz igazán csoport a csoport. Furcsa dolog ez az emberben, amikor a legjobban örülünk egymásnak, szét is válunk. 
A nyárünnepi időszak nem pusztán a burjánzás, hanem már részben az enyészet jegyében is telik. A fény vakító, sokszor jobb a házba behúzódni. A természet sem olyan friss zöld, mint májusban. Ilyenkor a hervadt virágok szirmait tálkákba rakjuk és az évszak-asztalra tesszük, őrizzük az illatot, ami szintén valamiképpen az enyészethez és a csöndhöz tartozik. 
Az óvodai ünnepkörök mindig az egységet őrzik, az egyensúlyt. Behozzuk a házba, ami kint van, kivisszük, ami bent. Például Szent Márton ünnepén ősszel lámpásokat gyújtunk: amikor terjeszkedik a külső sötét, behozzuk a fényt. A nyárünnep előtti csendesülésben megjelenik az évkörben a nyári napfordulóval szembenálló téli napforduló, így teremtve meg az egymásra utalásban az egyensúlyt, a természetben rejlő élő ritmust. Az ünnepek egy összefüggő kozmikus folyamat részei. A nyárünnepi idő János-nap ideje, ilyenkor mesélünk egy mesét a szentjánosbogárról, aki világít a sötétben. Ő mint egy hírhozó, hátán az apró fényponttal a téli napfordulókor bekövetkezett misztériumról, Krisztus születéséről hoz hírt a nyárba. Egy halvány gyertya fényével üzen abba az időszakba, amikor kint árad a fény. Az év legsötétebb napja a lélekben felgyúló fényesség ideje, ezzel átellenben a legélesebb külső fény ideje a lélekben pislákoló halvány gyengédség ideje. Így utalnak egymásra, a legmélyebb sötét és a legkápráztatóbb fény, az év egységes körének két szemközti pontja. 
A nyárünnepi időszakban a Csipkerózsikát meséljük a gyerekeknek, melyben megjelenik a lecsendesülés és újraéledés, enyészet és feltámadás egyensúlya. Átélhetővé teszi a csendességet, a százéves álmot, és annak ellentéteként a kint burjánzó természetet, a kastélyt átszövő átjárhatatlan csipkebokor-erdőt. Kint tombol a féktelen természet, belül mély álomban védelemre, burokra, gyengédségre vágyik a lélek. A természetben ilyenkor nyílik a csipkerózsa, a gyerekek a valóságban is találkoznak azzal, amit mesélünk. Nap mint nap megelevenítjük a mesét a gyerekekkel. 
A nyárünnep az óvoda életében a legnagyobb közösségi ünnep. Ilyenkor nyitjuk meg a házat a legtöbb vendégnek, nyitott a ház, az egész kert, sok a vendég. A többi ünnep inkább bensőségesebb, ez inkább nyitottabb, szintén a természethez köthetően. Az óvoda kertjében különböző versengésre való játékok vannak. Sem az ügyességi, sem a versengős játékok nem szokásosak nálunk, ilyenkor vannak csupán. Az ügyességi játékok általában különböző természeti elemekhez kötődnek, hiszen talán ilyenkor a legerősebbek az elemek: homokban elásott kincseket kell keresni, tóból cseresznyéket kihorgászni, fahajókat kihúzni, hogy le ne boruljon róluk a cseresznye, tüzet ugrani. Sok helyszínen egymással párhuzamosan közösségi játékok zajlanak. Egy nagy gongra papírlabdákkal lehet célba dobni, lehet lovacskázni, gólyalábon járni. 
A nap fordulását megannyi motívum teszi bensővé a gyerekek világában. Minden tevékenység kezdete az óvodában a körformából indul, székkörbe ülünk a gyerekekkel az évszak-asztal előtt, körbeülve eszünk, és ilyenkor felerősödik a forgáshoz kötődő játékok sora. Ilyenkor kifordulós-befordulós, táncosabb játékokat játszunk, amiket szintén nem szoktunk egyébként. A népi körjátékokat is csak ebben az időszakban szoktuk játszani. A kifordulós-befordulós táncos játékokban az egységet, a kilégzés-belégzés ritmusát, a nyitottság és bezárulás, burjánzás és lecsendesülés ellentétét tudjuk átélhetővé tenni. Ilyenkor táncoljuk, járjuk körbe az óvodát, életfát díszítünk fel, azt is körbe-körbejárjuk. Koszorút fonunk, a nyárünnepen a gyerekek fején is koszorú van. A gyerekek és a vendégek úgy érkeznek meg az ünnepre, hogy átbújnak az óvoda csipkerózsa-indákkal körbefont kapuján. A nap átfordulását a nyári napéjegyenlőségen a tűzugrás teszi átélhetővé. Nagy tüzet rakunk a nyárünnep végén, alkonyatkor, és amikor kezdenek kihunyni a lángok, akkor a kis óvodások, szülők, óvónők sorban átugranak felette. Majd körbeállunk, énekelünk. Amikor hazamennek a gyerekek, a kapunál búcsúzóul szélforgót kapnak, amiket a gyerekek saját festményeiből hajtogatunk. Azok a vastag rajzpapírok, amikre ők festenek, most könnyedén forognak a szélben. A gyerekek is úgy repülnek ki az óvoda kapuján nyárra, mintha a szél repítené őket." 
(Takácsné Ivaskó Ilona szavait 
Bóna Adél és Bóna László igyekezett 
minél hívebben formába önteni.)

Környezeti játékok

Fogyatékos gyerekeknek

...Az alábbiakban -- ígéretünkhöz híven -- a Cédrus előző számának "Tudással áthatolni azon, amin lehet" cikkéhez kötődő négy játékfajtát mutatjuk be. A játékokat egymástól függetlenül vagy egymásra építve is alkalmazhatjuk.

1. Környezetem valódi megfigyelésének megtanulása

Ezek a játékok a gyermekek számára megkönnyítik, hogy környezetük intenzív megfigyelésére koncentráljanak, hogy meglássák önmagukat a környezetükben, kapcsolatba lépjenek azzal, és lépésenként felismerjék a különböző megkülönböztető jeleket.
Egy nagy tárgyon kívül (fadarab, nagy kulcsok stb.) csak elegendően nagy térre van szükségünk. A játékok összidőigénye kb. két óra. Ezt a folyamatot azonban többször is meg lehet szakítani, ha csökken a figyelem vagy egyéni kezdeményezések alakulnak ki.

Az egyformák szívesen barátkoznak egymással

A játékosok zenére mozognak egy teremben. A játékvezető utasítására az azonos ismertetőjeggyel rendelkezők csoportot alakítanak (például azok, akiken tornacipő van vagy valamilyen piros ruhadarab, akiknek egyforma a szemük színe stb.). Ha összeállt a csoport, újra elindul a zene, a csoport felbomlik, és a játékosok ismét elkezdenek a teremben sétálgatni, míg el nem hangzik az újabb ismertetőjegy.

Ismertetőjegyek keresése magunktól

Éppúgy játsszuk, mint az első játékban, csupán annyi a változás, hogy nem a játékvezető adja meg az ismertetőjegyeket, hanem a játékosok felszólításra maguk neveznek meg egyet.

Térbeli pozíciók

A gyermekek a teremben sétálgatnak. Ha megáll a zene, megállnak ott, ahol éppen vannak, és megpróbálják megjegyezni, pontosan hol állnak. Megfigyelik pontosan, hogy ki és mi veszi őket körül. Miután ismét megszólal a zene, mindenki tovább sétálgat a teremben. 

Kézposta

A csoport a földön ül, a résztvevők fogják egymás kezét. A játékvezető megszorítja a szomszédja kezét, aki ezt továbbítja, míg egyszer körbe nem vándorolt az egész csoporton.

Mozgások utánzása

A játékoson nagy körben állnak, a játékvezető áll középen, és egy bizonyos mozdulattal közeledik az egyik játékos felé. Most ez a játékos megy be a kör közepébe és az odafelé vezető úton megpróbálja utánozni ezt a mozgást. Középről kifelé egy saját maga által kitalált mozdulatot talál ki és azzal közeledik egy másik gyerek felé.
A játékok utáni kiértékelő beszélgetés során a gyermekek spontán elmondhatják benyomásaikat. A további fontos kérdések lehetnek például: Miben voltam jó? Mi esett nehezemre? Mi tűnt fel nekem? Mi a közös bennem és a többiekben? Miben különbözöm én a többiektől?

2. Én és a társadalmi környezetem

Környezetünkhöz szociális kapcsolataink hálózata is hozzátartozik. A kapcsolatok tisztázása, vizsgálata és adott esetben azok megváltoztatása szociális kapcsolataink önálló alakításának fontos feltétele. 
Szükséges anyagok: rajzkarton, ragasztóanyag, filctoll, esetleg azonnal kész fotókat készítő fényképezőgép, képes újságok, olló. Időigény kb. 30 perc, az értékelésre szánt idő 60 percig terjedhet.
Minden gyermek kap egy rajzkartont vagy plakátkartont. Ennek a papírnak a közepére felírja: "ÉN". Ezután minden játékos átgondolja: Kit ismerek, kivel van dolgom mindennap? A neveket felírják a lapra vagy minden személynek lesz egy jele. Most pedig a gyermeknek meg kell próbálnia ezeket a neveket vagy jeleket fényképe körül elrendezni aszerint, hogy közelinek ("Akivel jól megértjük egymást.") vagy távolinak ("Őt nem szeretem.") érzi azt a személyt. Sokat segíthetünk kérdésekkel.
Végezetül a fiatalok bemutatják plakátjukat. A csoport összetételétől függően ez történhet kis csoportokban, két nagyobb csoportban vagy akár a nagy csoportban is. Eközben rákérdezhetünk változtatási vágyaikra és velük együtt átgondolhatjuk, hogy hogyan lehetne ezeket a változásokat könnyen elérni.

3. Én és a természeti környezetem

Ezt a játéksorozatot a természetben végezzük, és az eddig gyakorolt megfigyeléseket egészítjük ki a természetes környezet anyagaival. A különböző tapasztalati területeket (látás, ízlelés, hallás stb.) ismerjük meg közelebbről. 
A játékokban felhasznált anyagok a konkrét természetes környezet sokszínűségétől függnek, ahol játszunk. Másrészt a pedagógusok fantáziájától függ, milyen további anyagokat használnak fel. Szükség lesz még néhány kendőre a szemek bekötözéséhez, legalább 50 méternyi kötözőzsinórra, különféle tárgyakra (parafadugó, kólás dobozok, üvegek, alufólia, lufik stb.), "zajcsinálókra" vagy hangszerekre (pl. triangulum, furulya, csörgő) és egy nagy "érzékelések dobozára", amelyre két lyukat vágunk a kezünknek és feltöltjük mindenféle természetben gyűjtött tárggyal (moha, fű, gallyak, levelek, madártollak stb.).
A játéksorozat teljes időigénye kb. három óra, de a játékokat egyenként is játszhatjuk.

Mi nem illik a képbe?

A játékvezető átalakítja a természetes környezetet, és oda nem illő tárgyakat helyez el szokatlan helyeken: A fenyőfán alma nő, a mohán egy kólás doboz stb. A játékosokat egyenként vagy párosával kiküldjük a területre, hogy minél több "feltűnő dolgot" jegyezzenek meg, és később számoljanak be ezekről.

Mindig a fonal mentén!

A játékvezető kb. 1,20 méter magasságban kifeszít egy hosszú zsinórt a területen, lehetőleg minél több "tapasztalási hely" mellett (pl. fatörzseknél, különböző aljnövényzetnél, köveknél, pocsolyáknál, virágoknál). A játékosok páronként indulnak el. Egyiknek kendővel bekötjük a szemét, ő fogja a fonalat. Miközben ő a fonal mentén megy, látó társa "védelmezi" és segít, hogy lehetőleg minél többet tapasztaljon, érezzen és szagoljon a természetből (a végén a szerepcsere).

Természeti hangzások

A játékosok körben ülnek, mindegyiknél van egy hangszer vagy "zajcsináló". Először minden hangszert bemutatunk. Ezután bekötjük az egyik játékos szemét. Most pedig először egy hangszerrel, majd egymás után különböző hangszerekkel és végül sok hangszerrel egyszerre keltünk zajt. A játékosnak meg kell mondania, hogy melyik irányból jönnek a hangok és mely hangszerek hangját hallotta.

Érezni a természetet

Minden résztvevő keres legalább egy tárgyat a természetben, melyet jól ki lehet tapogatni. 
A tárgyakat beletesszük az "érzékelések dobozába". A gyermekek bedugják a kezüket a dobozba és elmondják a csoportnak, hogy mit éreznek. Most pedig ki kell találni, hogy melyik tárgy lehet az.
Ennek a játéksorozatnak a kiértékelésében sokat segítenek a következő kérdések: Mely tapasztalatok voltak számotokra újak? Mely tapasztalatok voltak kellemesek és melyek kellemetlenek?

4. Amilyennek mi látjuk természetünket

Ez a játéksorozat a kreatív és kooperatív aspektusokat kapcsolja össze a termékorientált elképzelésekkel. A gyermekeknek az eddigi tanulási folyamatok sokszínű tapasztalatait kell összekötni és kifejezniük egy alkotásban.
Ezeket a feladatokat a természetben és az épületen belül is végezzük. A természetes környezeten kívül a következő anyagokra lehet szükség: egy kb. 50x100 cm-es, legalább 3 cm vastag hungarocell-lap, tűk, drót a kötözéshez, fogó, speciális hungarocell-ragasztó, gombostű, festék, ecset. Az első szakasz (gyűjtés) időigénye 30 perc. A második szakasz (termékkészítés) 90-től 120 percig tart. A két szakasz közé beiktathatunk értékelési fázist (Mi mindent gyűjtöttetek össze?).

A gyűjtés

A résztvevők párokat alkotnak és felderítik a már előre kijelölt területet. Olyan növényeket és tárgyakat gyűjtenek a természetből, melyeket különösen szépnek találnak. Emellett azonban különlegességeket és idegen tárgyakat is gyűjtenek, melyek nem "odavalók". Az előre kijelölt területek ismertetésén kívül néhány szabályt is egyeztetnünk kell: a talált tárgyak maximális nagysága, ne okozzunk nagyobb változást a természetben stb. Előre tisztáznunk kell azt is, hogy ezekből a tárgyakból egy bizonyos nagyságú faliújságot kell készíteni. 

A fali plakát elkészítése

A párok alakítsanak kisebb csoportokat, ahol a tagok a gyűjtött tárgyakból a fent megnevezett eszközök segítségével hungarocell plakátot készítenek. A kiértékelés során beszélgessünk a faliújságokról, a környezetkárosító anyagokról, a környezetszennyezésről, és a helyes viselkedési szabályokról. 


Wessel, J. -- Gesing, H. (Hrsg.): Umwelt-Bildung
(Neuwied ; Kriftel ; Berlin : Luchterhand, 1995)

Fordította: Gaál Zsuzsanna