Az egyesített főváros szinte első komolyzenei intézménye és szórakoztató központja a múlt században a Pesti Vigadó volt. 1865 januárjában avatták fel ünnepi bál keretében "fényes és nyilvános táncvigalommal". A Pesti Vigadó Feszl Frigyes építész terveinek megvalósulásával az akkori főváros legfontosabb kulturális, művelődési intézménye lett. Még ebben az évben itt mutatta be Liszt Ferenc "Szent Erzsébet legendája" című oratóriumát.

Jóval korábbi azonban a Vigadó története, ugyanis Pollack Mihály tervei alapján ezen a helyen már 1833-ban megnyílt az első Vigadó, a "Redoute". Ebben a klasszicista épületben is igen jelentős események zajlottak, megfordult benne id. Johann Strauss, s már 1839-ben nagy sikerű hangversenyt adott Liszt Ferenc. Történelmi különlegesség, hogy 1848-49-ben a Vigadóban ülésezett az első Képviselő Ház, s ennek is következménye, hogy 1849 májusában Hentzi osztrák generális Budáról tönkre lövette az épületet.

Ebben az első Vigadóban a kulturális és a társasági élet eseményein túl pl. 1842 augusztusában tartották meg az első "iparmű-kiállítást", mégpedig Kossuth Lajos javaslata alapján.
A mai Vigadó tervezője Feszl Frigyes hosszabb előkészületek után tíz év múlva, 1858-ban kezdett el foglalkozni az épület terveivel. A sajátos keleti elemekkel vegyített romantikus épület nagy feltűnést keltett, s a jelentős építész életművének központi műve lett. Belsejébe - többek között - Lotz Károly és Than Mór balladisztikus témákat feldolgozó freskói kerültek be. A szobrok nagy részét Alexy Károly szobrászművész készítette.

A Pesti Vigadó működésének kezdete óta rendelkezik azzal az előnnyel, hogy koncertterme többféle célra is használható. A múlt században különösen sok bált, ünnepi fogadást, köszöntőket rendeztek, s emellett természetesen a komoly zenei élet központja is volt. A fővárosban járó jelentős személyiségek sorra felléptek a Pesti Vigadó Hangversenytermében. Kiemeljük közülük Liszt Ferencet, akinek több műve itt került bemutatásra, s aki mint karmester és zongoraművész is egyaránt többször fellépett. Ezek közül - csak jelzésként említjük --, hogy 1875 márciusában Liszt Richard Wagnerrel adott közös hangversenyt a bayreuthi Festspielhaus javára.

Zenetörténeti érdekesség, hogy a legrégebbi magyar zenekar, a Filharmóniai Társaság együttese a Pesti Vigadó elkészülte után ezt az épületet tekintette otthonának, s kezdetben többször vezényelte itt a zenekart a nagy magyar zeneszerző, Erkel Ferenc. Ragaszkodott ehhez az épülethez Kodály Zoltán, Bartók Béla és Dohnányi Ernő is. Bartók fellépéseinek emlékét idézi az épületen elhelyezett emléktábla.

Az épületegyüttes a II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett, hosszú ideig az sem dőlt el, hogy újjáépítik-e, majd a kedvező döntést követően a 70-es években intenzív felújítás indult, melynek eredményeként az újjáépített Pesti Vigadót 1980-ban adták át a nagyközönségnek. A felújított Pesti Vigadó jelenleg is talán az ország legszebb "művelődési háza", felhasználása jelenleg is több funkciós. A korábbihoz képest némileg kisebb hangversenyterme reprezentatív belső kiképzésével, javított akusztikájával a főváros egyetlen középkategóriájú koncertterme. Fellépett itt Johannes Brahms, Camille Saint-Saens, Claude Debussy, vezényelt itt Bruno Walter és Herbert von Karajan és olyan szólisták is megfordultak itt, mint Emil Sauer, Vladimir Horowitz vagy Arthur Rubinstein.

A 700 üléses reprezentatív kiképzésű hangversenyterem a főváros zenei életének meghatározó helyszíne. A 220 személyes kamaraterem színházi előadásoknak, kamarakoncerteknek, kulturális rendezvényeknek ad helyszínt. A Vigadó Galéria a magyar kortárs képzőművészet egyik legfontosabb bemutatóhelye. Az épület helyet ad különböző konferenciáknak, banketteknek, fogadásoknak is.