(SÍRIRATAI)

(...)Elmegyek meghalni. Akinek nincs értelme a földön, bujjék a föld alá. Talán, ha meghalok, meglátnak az emberek annyira, hogy nem fognak tőlem sajnálni egy sírnyi helyet a Gellérthegy délkeleti csúcsún. Aludjam ott végtelen álmom a fölött a város fölött, melyet annyira szerettem.
Három síriratot is készítettem. Válasszák ki közülük majd sírkövekre azt, amelyiket a legtalálóbbnak találnak. Az első a tragikus:

 

Életet ő keresett életben, jaj, de hiába! Puff! A halálba mene, életet ott, ha lel-e?

A második, a melankólikus:

 

Vándor állj meg itt e sírnál És tegyél úgy, mintha sírnál. Higgye lenn az alvó gazda, Hogy valaki megsiratja.

A harmadik, a kesernyés:

 

Szabó Dezső itt nyugodna, Hogyha meg volna nyugodva. De most is csüng egy kérdésen: Mi a fittyfenének éltem?

(A megfojtott kakas. In: Levelek Kolozsvárra, 1943.)