Második és harmadik fejezet
(2010. június)

Évek óta nem frissítettem az eredeti oldalt (fentebb). Most mindjárt két "fejezetet" teszek hozzá.
Mostanra a kapuk tárva-nyitva állnak. ("Ahol a legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség." )

De javaslom, beszélgessünk most itt úgy, olyan "civilesen" és olyan naivan, amennyire csak lehetséges. Beszélgessünk úgy, mint ha nem volna hadiállapot és nem folyna háború ellenünk; mintha nagyapánkat és már a nagyapját is nem verték volna át egészen; mintha a Hold tényleg a Föld körül keringene, mint ahogy az iskolában tanultuk, de mégsem úgy van; mintha negyven éve valóban járt volna ember a Holdon, és az ilyen "űrutazós" (és nem tudatmódosító chip-beültetős) technológiai szemlélet jelezné a technológiai fejlődés preferált irányát.
Nemcsak nagyapáink földházáról tudunk, amely nyáron hűs volt, és télen jó melegre lehetett fűteni a kemencével, hanem tudunk arról a megrendítő viszonylagosságról is, amely az ember helyzetét ma jellemzi a Föld nevű bolygón. Tudunk a nullponti energiáról, és tudjuk, hogy éppen e tudás következményeképpen -- materiális síkon -- immár a teljes kiszolgáltatottsággal kell szembenéznünk. Tudjuk, hogy már nagyapánk, és az ő nagyapja is félre volt vezetve, és a félrevezetés mára teljessé lett.

A "nullponti energia" elnevezés azt jelenti, hogy mégsem úgy van (ez sem), ahogy mondták, és a mínusz 273, az abszolut nulla fokon mégsincs energiavákuum, hanem akkor is, ott is minden dugig van energiával. Ahogy az "üres"-nek hitt és a matéria elemi részecskéi közötti tér is.

Ez a számunkra nehezebben érzékelhető (longitudiális rezgésformájú) energia bármikor, bárhol, bármilyen mennyiségben átalakítható a számunkra ismertebb, (többnyire transzverzális rezgésű) energiaformák bármelyikére. Tehát már nem "kell" odajuttatni semmilyen célpontba se bombát, se hőt, se semmi más fajta hatást, a legkevésbé anyagot vagy energiát, mert ez a számunkra közvetlenül láthatatlan energia -- mindig, mindenhol, tehát a célpontban is jelen van, és csak a szikra titkát kell ismerni "láthatóvá" alakításához.
És már ez a titok is ismert (újra?), minimum évtizedek óta.

Amely problémán most tulajdonképpen kőkorszaki módon erőlködünk -- az általános, környezettiszta ingyen fűtés --, az a már létező, de leplezett technológiai tudás számára valójában nem jelentene problémát. Ez az a megrendítő viszonylagosság, amire utaltam: az ingyen fűtés lehetőségével a Sziromfal° hovatovább az életben maradást jelentheti, és műszaki áttörést az egyik irányból nézve, (valójában rés a díszleten), miközben mikroszkópikus méretű probléma (volna) a létező, de eltitkolt lehetőségek számára (HAARP).
De, ha "kőkorszaki" is onnan nézve, ez az alapszint, mert e szint alatt valójában csak a teljes képtelenség, abszurditás, és a szégyen kategóriái találhatók, nem csak etikai, de műszaki értelemben is.

A hivatalosság és a globális üzleti szféra által ajánlott "alternatív" technológiák túlnyomó része sokkal inkább a tömegterelés pszichológiai eszközei, mint igazán hatékony megoldások. Az igazán jó megoldásokat nem a fizikai lehetőségek, hanem a politika és az általa megszállt hivatalosság korlátozzák.

A Sziromfal° a technológia szélsőségei (a teremtésbe avatkozás és a szobakerékpározás jellegű pótcselekvés-technológiák) között áll, valahol éppen az "arany" -- vagyis emberi -- középúton. Inkább határmezsgyén.

Átlépve -- az egyik oldalon -- az "amatőrök" túlzottan dilettáns kreatívkodásban megrekedtségén, a másikon pedig a "szakemberek" kommunikációképtelenséget szülő (és lényegében teljesen fedezet nélküli) szakmai gőgjét, ideje volna összeülni azoknak, akik emberi rendet kényszeríthetnének ki az építészetet (mint minden mást is) nyomasztó, profit-politikától. Vagy új világrendes gyarmatpolitikának nevezzük? Mindegy. Ki kellene venni a botot a küllők közül. Bár már ez is mindegy, mert úgyis eltörik.

A körülöttünk lévő épített környezet falai rosszak --
legyen az város, vidék vagy tanya, régi vagy új.

Hőtechnikai, energetikai értelemben vizsgálódunk, hiszen az, hogy egy falnak állnia és tartania kell, evidencia. Igaz, a falak környzeti hő hasznosítási képessége is evidencia volna --, de 'csak' a józan ész szerint. Olyan energiaözönben, amiben a Föld úszik, tulajdonképpen bámulatos teljesítmény fűtési energiaínséget megvalósítani. Bár inkább fortélyos.

Falszerkezetként ez idő szerint
egyedül a Sziromfal° alkalmas arra,
hogy -- a fűtést teljes egészében kiváltva -- hasznosítsa
a mindig bőséggel rendelkezésünkre álló környezeti hőt, a napsütést.

De maradjunk még a földháznál! A földház potenciálisan nagyon jó dolog. Immár tíz éve foglalkozom földházfejlesztéssel, de más igazán jó földházról nem tudok Magyarországon. Ha ez enyhít a hangzat súlyosságán, a világon se. (Inkább súlyosbít? :-) Könnyen lehet, hogy ha korábban gyakorlati megvalósításra nyílt volna lehetőségem, én is megrekedtem volna valahol félúton. Minden, általam ismert földépítészeti irányzat felhígítva mutat csak fel jó elemeket és megoldásokat, amit aztán agyonnyom rosszakkal.

A "passzívház" megérdemel néhány szót. A látszat-földházakra viszont nem szeretnék szót vesztegetni, azok a látszatvilág látszat-"vívmányai". Továbbra is ilyennek tartom a dizájn alapú dombház-vakításokat, és a (vasbeton alapú) buborékházakat. Továbblapozok, ha az úgynevezett földház a tömegének egy tízezrelékénél több szintetikus anyagot tartalmaz, de akkor is, ha betont. Fennakad a szűrőmön, ha drágább, mint más építési anyagok és módok bármelyike, de legfőképpen, ha fűtés, hűtés, vagy energiaigényes gépészet kell bele. Ezek az elvárások egyúttal ki is rajzolják az igazán jó földház eszmei körvonalát
Nem hinném, hogy túl szigorúak a megítélési szempontjaim, inkább az a kérdés, hogy mihez képest. A valósághoz és fizikához viszonyítok, és bocs, ha ez valahol bevételkiesést fog okozni.

Említésre méltó földház-konstrukció minimum követelményszintje (volt), hogy fűtés nélkül tudja tartani a 13-14 Celsius fok hőmérsékletet, kemény télben is. Ez persze kevés. 13-14 fokban lakni is, meg "ma már" is. De a csak nevükben földházak ezt sem tudják. Miről is beszélünk tehát? Még az éppen megfelelő, alap követelményszintű földházig sem igen sikerült eljutni, (ha jól veszem ki az általános helyzetet), de a jogi szabályozási nyomás és nehezítés -- most éppen a csak "EU-kódos" építőanyagok engedélyezhetőségével -- egyre csak növekszik vele szemben.

Részemről az első fejezet (lásd fent) az a kissé nosztalgikus és mosolyt fakasztó kezdet volt, amely azért még naiv és lelkes kezdésként sem adta alább a valódi minimum szintnél, a 13 foknál.
A tizenháromfokos ház kiindulási alap, de ott megállni még nem lehet, mert igaz, hogy a Föld végtelenül kész adni 13 fokig, de elnyelni is végtelen hőmennyiséget kész 13 fok fölött.

A második fejezet az "öntevékenyen" 21 Celsius fok körüli földház volt, és hozzá minden egyéb, ami önellátás és túlélés. A harmadik fejezet a föld-fa dongatető, (amely nem Kovács Feri nagyon szimpatikus lényegű "viking hajós" megoldása, de ugyancsak ősi tudás újra megtalálása. Hálával és tisztelettel köszönöm Szabó Lajos mérnök úrnak, hogy megajándékozott vele.

Az igazán jó földház valóban bio és öko, magától értetődően,
és nem csak süket szövegben. Az igazán jó földházat
egyáltalán nem kell fűteni, se hűteni, nincs benne gépészet,
műanyag, beton, és olcsóbb (lehet)bármely ma szokványos építési módnál.
Nagyon világos, (valószínűleg sokkal világosabb és szárazabb az olyan lakásoknál, amelyek halljából, pusztán a neve alapján látatlanban is sötétnek és nyirkosnak vélelmezik. :)
és egészséges.
Belül és kívül is szép,
kívül már csak azért is, mert a természetes környezetbe simul.
Földrengés és szélvihar álló -- mellékesen.
Az igazán jó földház az elkövetkező idők
szükségszerű önellátásának sokoldalú bázisa,
a hozzá tartozó civilizációs korszakváltás
már jól kivehetően körvonalazódik.
Az igazán jó földházhoz illő építési eljárás is tartozik.

A formát ezek a jellemzők határozzák meg, nem pedig felszínes -- ha éppen nem üres -- dizájn-törekvések. A Sziromfal° pedig az igazán jó földház részévé válva -- szerényen fogalmazva is -- felteszi minderre a koronát.

Sziromfal°
(A Magyarok Szövetsége Fejér megyei szervezetének
"Magyar Agyak a Kárpát-medencében 2010" című találmányi kiállítási ismertető)

Azért kell fűtenünk, mert a falaink alkalmatlanok.
Ma az a fő elvárás a falakkal szemben, hogy az általuk határolt belső térben minél jobban megtartsák a meleget. Na de hogyan kerül oda a meleg? Fűtésből, azaz pénzért.
Ez a gondolkodásmód ezért már kezdettől rossz, és mivel hibás kiindulás szükségszerűen téves következtetésre vezet, a ma használatos falak egytől-egyig rosszak.

Miért rossz minden fal? Mert már a "kevesebbet kelljen fűteni" célkitűzés is rossz. A helyes célkitűzés az (lett volna), hogy "egyáltalán ne kelljen fűteni". A különbség csupán mennyiséginek tűnhet, valójában homlokegyenest ellentétes felfogás megnyilvánulásai, és ezért ellenkező fejlesztési irányokba is mutatnak. (Elgondolkoztató az "egyáltalán ne kelljen fűteni" út szinte járatlansága a harmadik évezredben.)

Télen is van elegendő környezeti hő,
ezért még a nem eltitkolt technológiai tudás részéről is
általános gyakorlat lehetne már réges-régen az ingyen fűtés.

Hogyan rosszak (hőtani értelemben) a falak? Vagy úgy rossz egy fal, hogy jó, vagy úgy, hogy rossz, mindenesetre hőszigetelő jellegzetességük állandó, vagyis rögzített, miközben a velük határolt külső környezet hőmérséklete változó, vagyis szabad. Hőtanilag is statikusak, pedig csak statikai értelemben is elegendő volna szilárdnak lenniük. :-) Miközben fűtünk, (és tönkremegyünk bele), ugyanazon (vagy rövidebb) időben fűtésünk sokszorosának megfelelő mennyiségű, napsütésből keletkező hő jelenik meg ugyanazon ház falának külső felületén! Aztán el is száll.
Ennek az ingyen hőnek minden jószívű benyomakodási szándéka újra és újra (rossz) falakba ütközik, amelyek külső falfelülete azt mondja az ingyen hőnek, hogy "ide komám be nem jössz, ez egy komoly hely, itt komoly enberek pénzért fűtenek! :-)
Továbbá az ismert falszerkezetek nem csak nem képesek beengedni a kínálkozó környezeti hőt, hanem -- kellő tömegük nem lévén -- tárolni sem tudják. Tehát megőrizni sem tudnák, amit meg sem tudtak szerezni. Ahogy felkészületlenül -- edények híján -- nem tudnánk mit tenni, ha ingyen kapnánk több száz liter benzint. Pedig ilyen helyzet ismétlődik nap mint nap. De a felkészületlenségünk is be van falazva.

Hogyan fordulhat elő a XXI. században, hogy ilyen általánosan rosszak a falak?
Kezdetben talán nem voltak meg a technológiai lehetőségek. Később talán lagymatagságból maradt annyiban a dolog, majd megszokássá vált. Ma talán az ellenérdekű szférák nem sietnek a valóban jó önellátási metódusokat támogatni.

A Sziromfal° úgy működik , hogy

a ház külső falfelületét érő
közvetlen napsugárzás hatására keletkező hő
folyamatosan a fal belső tömegrészeibe jut.

Így azt a környezeti hőt, amit minden más fal -- egyéb képessége híján -- kizár, a Sziromfal° megnyeri. Ha kell. Mindezt műanyagok nélkül. És hogy milyen áron? Hallottam már olyan passzívház tervezői és minősítési díjról, amelyért akár fel is épül.

Például egy száz négyzetméteres ház esetén lényegében egy 100-150 tonnás tömegkályhában csücsülünk, amit a nap ingyen fűt, a legrosszabb decemberben is (sokéves átlag alapján) napi 40 kWh hőbevitellel. Az év többi szakasza mind "grillcsirke", -- ha nem vigyázunk. :-)

Viszont nyáron a sziromfalú ház hűs, mint nagyapáink vályogháza volt.

Schneider László * * * +36309995117 * * * Levél