A Zsámbéki-medence a Budai-hegység, a Pilis, a Gerecse hegyvonulatai és az Etyeki-dombság lankái között húzódik. A hosszú házas, festett oszloptornácú épületek, középkori templomromok és borospincék a régmúltat idézik, ugyanakkor érezhető a főváros közelségéből fakadó erős agglomerációs hatás is. 

Tök
Zsámbékot épp hogy elhagyjuk, rögtön a következő településen, Tökön (6) találjuk magunkat, mert a két község mára annyira összeépült, hogy egybefüggő településnek tűnik.
A Fő utca mentén haladva érünk a XVIII-XIX. században épített, ódon hangulatú pincesorhoz. A híres töki szőlőhegy egykori kapujának két megmaradt oszlopától löszfalba vájódott keskeny szekér- és gyalogút vezet a kőből rakott, meszelt pincék között. 
A hagyományoknak megfelelően felújított pincéket, présházakat is találunk itt. A présházak ajtaját hajdan keményfából készítették, zárait préselt és kalapált kovácsolt munkák díszítették. Szögletes vagy félköríves kőkeretes ajtó és két kis ablak nyílik az útra az épületekből. 
Tökön találjuk a környék legtöbb és legváltozatosabb régi népi lakóházát és kerítését. 
A falutól két kilométerre, a Domokos-dűlőn Árpád-kori romtemplom áll magányosan a szőlőültetvény közepében. Nagyon jól kirajzolódik a válogatott kövekből rakott templom téglalap alapú hajója és félköríves szentélye. A töki Rossz-tónál római hídépítmény maradványaira bukkanunk. Sajátos kétlyukú hidat pillanthatunk meg. Az egyik lyuk szamárhátíves, a másik faragott kőből rakott (sajnos betonnal pótolták). A rómaiak által duzzasztott tó gátmaradványai ma is láthatók. Ezen a hídon halad át a "Nagy Útnak" nevezett római dűlőút, amelynek egyes szakaszain a kőburkolat még több helyen látható.
A Nyakas-hegy mészkőfennsíkja, a Töki Nyakas-tető helyi védettségű természetvédelmi terület. Dolomit-sziklagyepek, karsztbokorerdő-foltok gazdagítják a hegy növény- és állatvilágát.
Ha kedvünk tartja, a Nyakas-hegy vonulatát követve eljuthatunk innen egészen a hegy Zsámbék feletti csúcsára.
Télen sok madárfajnak nyújt menedéket és táplálékot a sokféle bogyós termésű növény. Gyönyörű téli látvány a vadrózsabokron ülő vöröses begyű hím süvöltő. A boróka ágai között téli vendégként fenyőrigó is felbukkanhat.
 

Perbál (7) A hagyomány szerint Szent István gyóntatója, Perbaldus - aki remeteként elsőként telepedett itt le -, és az őt felkereső, itt otthonra lelő emberek alapították a falut. A török kiűzése után svábok telepedtek le. A jellegzetes, helyenként klasszicista jellegű sváb házakat, vaskos kőkerítéseket itt-ott még ma is megtaláljuk. A régi pincék, kőből kifaragott ajtók az egykori kőfaragó mesterek tudását és ízlését dicsérik.
A falu utcáit járva néhány eklektikus tornácos, oszloptornácos házra lelünk. A díszes oromfalú, barokk stílusban épített úgynevezett "Wentzel-ház" udvar felőli tornácos homlokzata is fennmaradt.
A Tök felé vezető út mentén példa értékű, a helyi építészeti hagyományoknak megfelelően kialakított láncházas lakóházegyüttesre figyelhetünk fel, amely harmonikusan illeszkedik a tájba.
Perbálon a Tovább Élni Egyesület (3) mozgássérült és szellemi fogyatékos gyermekeknek és fiataloknak ad otthont. Textilműhelyt is üzemeltetnek. Az otthon lakói rongyszőnyegeket szőnek, amelyek helyben is megvásárolhatók.
A község határában található Kisforrás feletti dombok botanikai szempontból nagyon értékes területek. Itt található a Nagyforrás szibériai sztyepprét jellegű gyep maradványfelülete, amelynek különlegességét a száraz gyepekre és az erdősztyepp tájra jellemző fajok adják, mint például a festő rekettye és a dárdahere.
Szelíd dombok között rejtőzik Tinnye (8). Neve a honfoglalás előtt itt élt szlávoktól ered, mocsaras helyet jelent.
A községi Helytörténeti Gyűjtemény (2) (csak bejelentkezéssel látogatható) becses darabjait szemlélve áttekinthetjük a vidék történelmét. 
Találunk itt különböző földtörténeti korokból származó kövületeket, kagylókat, csigákat, fák megkövült maradványait, római pénzérméket, és Kossuth Lajos által ajándékozott gyertyatartót is.
Láthatunk egy 13-15 cm hosszú csigakövületet, a Tinnyea Vásárhelyii egyik példányát is, amelyet Hantken Miksa geológus fedezett fel. Nevét Tinnyéről és leírójáról, Vásárhelyi Géza földbirtokosról kapta.
A templom utcáján járva hangulatos utcakép tárul elénk. A néphagyomány szerint a török hadak elvonulása után egy pár vadászcsizmáért adta a római katolikus Miskey földesúr az egykori Szent Jakab-templomot a reformátusoknak.
Érdekességként megemlíthetjük, hogy Perbál volt 1842-46-ig Kossuth Lajos otthona. Egykori lakhelye ma a Kossuth u. 5. sz. alatt található.