Ez a folyamat a '90-es éveket megelőzően elkezdődött, és az elmúlt két-három év során rendkívül felgyorsult. Gyáltól Pilisjászfaluig ugyanazokkal a jelenségekkel találkozhatunk a főváros körül: a külterületeket, mezőgazdasági művelésű földeket lakó- vagy ipari szolgáltató övezetté minősítik; zöldmezős beruházások, kereskedelmi központok, a meglévő településszerkezetbe nem illeszkedő lakóparkok épülnek. A hagyományos faluszerkezet felbomlik, közlekedési problémák támadnak.
A növekedés az érintett települések számára az adóbevétel növekedését hozza, ami a multinacionális cégeket letelepítő községekben realizálódik is, ahol ez viszont nem sikerül, ott a növekedés feszültségeket okoz: az adóbevétel nem teremt fedezetet a megnövekvő lakosság ellátásához.

Az eredeti földhalmozás

A történet mindenütt a kárpótlással kezdődött. Megjelentek a spekulánsok, akik fillérekért vásárolták fel a kiszolgáltatott kispénzű tulajdonosoktól a földeket. Egy-egy személy, cég vagy más érdekcsoport nagyobb ingatlanokhoz jutott, és attól kezdve ők váltak a folyamat irányítóivá. Az agglomerációs települések zömének fejlődését így nem az önkormányzati testületek tudatos területfejlesztési koncepciója, hanem a befektetői érdekek határozták meg. Különösen igaz ez a kevesebb forrással rendelkező, eladósodott települések esetében. Az ilyen önkormányzatok újabb és újabb területeket vontak a belterületbe; ahol tulajdonuk volt, kiárusították. Így lassan saját vagyonukat élték fel, és úgy járultak hozzá településük hirtelen növekedéséhez, hogy ugyanakkor nem jutottak hozzá a fejlődéssel járó infrastrukturális fejlesztések fedezetéhez. Rövid távú gazdasági érdekeikért feláldozták a céltudatos hosszú távú fejlesztést. Sokszor egymás és a főváros érdekeit is sértő lépések történtek.
Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága elnöke törvényjavaslatot terjesztett elő az agglomerációs fejlesztések összehangolására, ill. a törvény életbelépésig a további területi átsorolások megakadályozását célzó moratóriumra. A törvényjavaslat elbukott, így várhatóan semmi sem gátolja a további befektetői igények maximális kielégítését. Ha csak azok a lakossági tiltakozások, népszavazási kezdeményezések nem, melyek több településen (Budakeszi, Törökbálint, Solymár, Piliscsaba) is előfordultak. 

A piliscsabai példa

Piliscsaba a rendszerváltást követő években jelentős fejlődésen ment keresztül, a személyi jövedelemadó helyben maradó része lehetőséget adott számos, korábban elmaradt infrastrukturális fejlesztésre. A legnagyobb lépés a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai letelepedése volt, ez meghatározta a fejlesztések további irányát. Az önkormányzati testület ekkor úgy határozott, hogy az oktatási, kulturális, idegenforgalmi fejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Ennek lehetőségét egyrészt az óvodától az egyetemig húzódó oktatási intézményhálózat, az ebből adódó kulturális igényszint-növekedés, valamint a vonzó természeti környezet adja.
Az egyetem letelepült a volt orosz laktanya helyén, a Makona Stúdió által tervezett impozáns épületek benépesültek hallgatókkal. Az egyetemnek a községgel való szerves kapcsolatát azonban a mai napig nem sikerült megteremteni, sem a településfejlesztés, sem a kulturális együttműködés területén. Az egyházi iskolához és óvodához képest az önkormányzatiak kevésbé fejlődtek, a faluház gyakorlatilag kiüresedett, az újabb és újabb külterületek lakóövezetté nyilvánításával pedig a vonzó természeti környezetet is feladni látszik a község vezetése, turisztikai célú fejlesztésre próbálkozás sem történt.
A község belterületének növekedése a '90-es évek végén gyorsult fel. Az önkormányzati testület meghatározó személyiségei évről évre pénzhiányra hivatkozva javasolták az újabb belterületbe vonásokat, mondván, hogy a község így azonnali bevételhez jut a beruházó vállalkozóktól, valamint telkeket is kap a parcellázott területeken, melyeket később magas áron értékesíthet. E javaslatok mögött azonban a vállalkozói érdek állt, amely 
- kihasználva a főváros körüli zöldövezeti telkek iránti megnövekedett igényt, valamint a község anyagilag kiszolgáltatott helyzetét - igyekezett minél gyorsabban helyzetbe kerülni.
Településfejlesztési koncepció hiányában fel sem merült, hogy ezt a valós igényt kihasználva a község is elébe mehetne a folyamatnak. Piliscsaba természeti és kulturális adottságai révén sokkal kedvezőbb alkupozícióban van, semmint hogy pusztán az átmeneti költségvetési hiány áthidalására hivatkozva átgondolatlan döntéseket hozzon.

A növekedés ára

A belterületté minősítést sohasem előzte meg annak megfontolása, hogy az új területek benépesülése milyen következményekkel jár majd. Nem készültek számítások arra vonatkozóan, hogy a hirtelen megnövekedő lakosság számára szükséges óvodai, iskolai férőhelyek létesítése és fenntartása, az egészségügyi ellátás bővítése, úthálózat fejlesztése, a közvilágítás korszerűsítése, a közlekedés megoldása milyen költségekkel jár. Piliscsabán 2001-ig összesen hat lakópark és egy ipari-szolgáltató övezet számára 246 hektár területtel nőtt a község eredeti területe, és újabb 67 hektár belterületbe vonását tervezi az önkormányzat. Az itt kialakított telkek számából következtethetően a lakosság száma az elkövetkező 5-7 évben várhatóan 4000 fővel fog gyarapodni, vagyis a község területében és lélekszámában is megduplázódik. A lakossági ellátásra vonatkozó törvényi előírások alapján könnyen kiszámítható, hogy mennyi óvodai, iskolai férőhelyre, új orvosi rendelőre stb. lesz szükség, és ezek mennyiből építhetők meg és tarthatók fenn. Éles különbség mutatkozik az újonnan kialakított lakóterületek és a régi falu közműellátottsága között, és esély sem látszik az utóbbi felzárkózására. Az új településrészek eleve nem a hagyományos faluközpont köré szerveződnek, lakóik csak átutazók lesznek saját községükben. Az ingázással kapcsolatos közlekedési gondok kezelése már túlmutat Piliscsaba kompetenciáján, és jól szemlélteti, hogy a Budapest körüli zöld gyűrű beépülése ugyanúgy a főváros problémája is. 

Népszavazás civil kezdeményezésre

Az önkormányzat lépései hívták életre azt a civil szervezetet, amely megpróbálja megállítani a folyamatot. A Piliscsabáért Egyesület népszavazást kezdeményezett arról, hogy a község tíz évig maradjon meg az 1999-ben elfogadott - az addig már belterületbe vont lakóövezeti fejlesztéseket magában foglaló - belterületi határok között. A népszavazási kezdeményezés pánikszerű intézkedésekre sarkallta az önkormányzati testület meghatározó tagjait, akik rögtön a népszavazási kérdések hitelesítése után, napirenden kívül döntöttek újabb jelentős területek belterületbe vonásáról, majd megszüntették a településfejlesztési bizottságot, aminek egyetlen oka a bizottság népszavazás-párti elnökének ellehetetlenítése volt. A képviselők cinizmusát látványosan mutatja, hogy a népszavazás időpontját december 23-ára, aranyvasárnapra tűzték ki. 
E döntések kapcsán felmerült a gyanú, hogy a határozatokat megszavazó képviselőknek személyes érdekeltségük is van a belterületbe vont földeken. A földhivatali dokumentumok alapján kiderült, hogy az átminősítés előterjesztői és támogatói közül hat képviselőnek ill. közvetlen családtagjaiknak nagy telkeik vannak az általuk most belterületbe vont részeken. Amennyiben érintettségüket a törvényi előírásoknak megfelelően bejelentik, és a testület az elvárható etikus hozzáállással kizárja őket a szavazásból, nem lett volna meg a határozathoz szükséges többség.
Az agglomeráció összes településén lejátszódott hasonló folyamatok egyik meghatározó mozgatója a képviselők személyes érintettsége. Miután ez sehol sem zárható ki, csak a településfejlesztésre vonatkozó törvényi előírások megfelelő módosítása, ill. az agglomeráció fejlesztésének egységes szabályozása adhat erre megoldást.