Vadvirág a Sárréten

Szeghalom tíz-tizenkétezer lelket számláló alföldi városka a Körös partján. A vidék a múlt század közepéig nádrengeteg volt. A lecsapolás előtti időt, a mocsaras láp lakóinak, a pákászoknak az életét a nép a mai napig megőrizte történeteiben és az évszázados kézművesség tárgyi emlékezetében. 

Rengeteg kultúrkincse és természeti értéke ellenére szegény ez a vidék. Az utóbbi negyven év az ipari jellegű változások ideje volt itt is, a fejlett ipar azonban nem tudott gyökeret verni, inkább csak rombolt. Sokan vándorolnak el innen. Ennek okaként számtalan tényező sorolható: nincs színvonalas oktatás, gyenge a kulturális élet, az infrastruktúra elmaradott. Főként a magasabban képzett értelmiségiek vándorolnak el, akik a helyi kezdeményezések élére állhatnának. Nincs kötődésük a helyhez, nem ismerik a tájat, az embereket. 
2000-ben alakult meg a Vadvirág Természetvédelmi és Kulturális Egyesület - mondja Ambrus Szilvia, az egyesület elnöke. Alapító tagjai családtagok, barátok, illetve a Tessedik Sámuel Főiskola biológia-ökológiai tanszékének oktatói. Kutattuk az elvándorlás, a leépülés okait, egyúttal kerestük a kiutat, a helyzet megoldásának lehetőségeit.
Lassan kristályosodott ki bennünk, hogy a kultúra és környezettudatosság lehetnek a közösség megmaradásának alappillérei. Alapelvünk szerint csak saját hagyományainkra és kulturális értékeinkre alapozva élhetünk teljes életet. A kulturális, természet- és környezetvédelmi szemléletformálás jegyében iskolai, városi és térségi szinten egyaránt tevékenykedünk. Felkutattuk a térség természeti értékeit, a kallódó kultúrkincseket, melyek eltűnése a szemünk előtt játszódott le. Programokat dolgoztunk ki ennek megakadályozására. Szeretnénk, ha a helyi értékek bemutatásával a saját lakóhelyünk iránti felelősség ismét megtalálná helyét a közösség életében. 
A helytörténet megismertetése segítheti a helyhez kötődést, erősítheti a közösségi érzést, mert a külső építési folyamat mindig és elsősorban belső is. A Vadvirág erre a külső és belső eredményre épít majd: életmód-tábort, kézműves tábort, erdei iskolai programokat, kulturális előadásokat szervez, hiszen a közösségeket műveltetve lehet a legjobban összehozni. Az alkotó folyamatban összekovácsolódnak a közösségek, barátságok mélyülnek el. A hagyományok megőrzése elsődleges célunk, mert szerintünk csak erre alapozva lehet jövőt építeni. Ha valaki nem tudja, honnan jön, azt sem tudja, hova megy, még ha kívülről nézve haladni látszik is. 
Legfontosabb célcsoportunknak a gyerekeket tekintjük, ezért aktívan részt veszünk a szeghalmi oktatás-nevelés segítésében. Hisszük, hogy az a gyerek, aki már kis kora óta járja a környéket, akinek barátai a fák, bokrok, aki ismeri a helyi embereket és tudja a Józsi bácsi történeteit, akinek kedvesek a múltat őrző zugok, nagyobb eséllyel marad itthon felnőtt korában is. Példaként itt állok magam is. A gyerek mindennapi életvilága találkozik azzal a világgal, amit születésekor már magában hordoz - ha igaz, hogy nem véletlenül születünk valahova. 
Folyamatosan segítjük a pedagógusokat ötletekkel, a megvalósításukhoz szükséges forrásszerzési lehetőségekkel, pályázatokkal. Hagyományőrző foglalkozásokkal színesítjük az iskolai program palettáját - az iskola és a Vadvirág között létrejött együttműködési szerződés alapján 2002-től már havi rendszerességgel. Biztosítjuk azt a környezetet, ahol megtarthatják tanóráikat, és szabad foglalkozásokat szervezhetnek a gyerekeknek. Egyik nagy sikerünk, hogy hosszú távra berendezkedhettünk Várhelyben, a magára hagyott hajdani ifjúsági táborban (Várhely a nevét egy teljesen megsemmisült honfoglalás kori földvárról kapta. A Szeghalmi Múzeum segítségével készült tervek alapján tavasszal közösen elkészítjük a vár kicsinyített mását). Itt a gyerekekkel közösen létrehozunk egy, a környezetünk növényeit, társulásait bemutató kertet, de az érdeklődők besegíthetnek a komposztálásba is. Játszóházat szervezünk a családoknak is, és jövőre már minden másodikost fogadunk erdei iskolai programunkon. Nyáron a városlakókkal közösen búbos kemencét építettünk, és tavaszra készen lesz a fazekas kemence is. Ezt a környezetet, valamint programjainkat ajánlottuk fel segítségként az iskolának, amely idén az országos életmód- vetélkedő házigazdája. 
A városhoz tartozó tanyák egyikére, a Patay- tanyára hosszú távú szerződést kötöttünk a tulajdonossal. Terveink között szerepel, hogy tájközpontot alakítunk ki, ahol az energiaellátást alternatív energiaforrásra építjük, és kialakítjuk a szelektív szemétgyűjtés teljes rendszerét. Az ökoturizmus fellendülését is elősegíthetné a központ. Meghonosítva a természetkímélő gazdálkodást, talán ezen a területen is nyithatunk.
Jó a kapcsolatunk a város hulladékszállító vállalkozásával, amely minden évben ötvenezer forinttal támogatja sikeres játszóházainkat. Cserében a Vadvirág kapcsolódik a cég ismeretterjesztési tevékenységéhez. Elindítottunk egy szelektívhulladék-gyűjtési programot is. Olyan megoldást próbálunk kidolgozni, amely a lakosság által elfogadható: azoknak az embereknek, akik odafigyelnek, és csökkentik az általuk "termelt" hulladék mennyiségét, csökken a szemétszállítási díjuk. Elsősorban a lakótelepet célozzuk, ahol legalább tíz ponton helyezünk ki konténereket. Fontos lenne a későbbiekben továbbfejleszteni ezt a kezdeményezést, mert Szeghalmon lenne olyan vállalkozó, aki itt helyben megoldaná a szelektíven gyűjtött műanyag újrahasznosítását.
A kulturális élet fellendítése érdekében a civil házban kávézó megnyitását tervezzük, amit szeretnénk Szeghalom gondolkodóhelyévé varázsolni. Előadói esteket tervezünk, felelevenítjük az író-olvasó estek hagyományát. Felkaroljuk a helyi írókat, költőket és más művészeket, visszaadjuk őket a közösségnek, amelyből kinőttek.
Célunk, hogy a civil ház egyúttal az irányított információáramlás székhelyévé legyen. Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy az utcai hirdetőtáblákon, info-börzén túl mindenki tudjon az őt érintő lehetőségekről. Egy levelezőlista elkészítését is tervezzük, amelyre mindenki beadhatja a névjegyét: név, elérhetőség, annak a területnek a megjelölése, amelyben ő segítséget tud nyújtani. Szeretnénk, ha a térség minden településén lenne egy olyan hely, ahova be lehet menni és kapcsolódni ezekhez a programokhoz. A civil ház felkarolja majd a térség civil szervezeteit is, helyiséget biztosítva adminisztratív dolgaik intézéséhez. 
A városon túl a Vadvirág egy térségi-társadalmi együttműködés mozgatórugója is. Novemberben létrejött a Sebes-Körös Vidéki Unió Egyesület, amelynek alapító tagja vagyunk. A huszonkét önkormányzatot, számos oktatási intézményt és civil szervezetet érintő összefogás a térségi gondolkodás jegyében feladatául tűzte ki az együttműködés segítését, egy információs adatbázis létrehozását a pályázati és egyéb források felkutatásához, külső vállalkozók ide csábítását, és egy koordináló intézmény kialakítását. Az Unió egy civil házat is működtetni fog. Szeghalmon megtaláltuk azt az épületet, amely a felújítási munkák végeztével már jövőre használható lesz erre a célra. 
Az elmozdulás megtörtént mind Szeghalmon, mind térségi szinten. A hely lelke az ember, aki ott él. A baj az, hogy a valóságban fordítva van, mint ahogy ennek lennie kellene. Nem a belső építi maga köré világát, nem a középpontból kiinduló, abból kinövő világ gömbölyödik körénk. Kívülálló szervek és bizottságok döntenek ezekről a kis világokról. Ez a belső kör hibája is, mert kívülről várja a megoldásokat, holott a megoldás mi vagyunk. Persze, legyenek követendő minták, irányelvek, de nem célravezető, ha vakon követjük a nyugati piac diktálta lépéseket. Csak azokat a változásokat szabad felvállalni, amelyeket az adott tájegység kultúrája sérülés nélkül képes befogadni. Ennek megítéléséhez azonban fontos, hogy magára eszméljen a település.