A Pálinkás családban kilenc gyereket nevelnek. Természetes módon alakult ki náluk az egymásra és a környezetre való odafigyelés képessége, a tárgyaknak általában több élete van, és az is magától értetődő, hogy takarékosan bánnak a rendelkezésre álló dolgokkal, hogy a másiknak is jusson. Nem minden nagycsaládosnak jut azonban eszébe, hogy megszervezze az egész ház szelektívhulladék-gyűjtését, vagy, hogy közös karácsonyi ünnepségeket, húsvéti kirándulásokat rendezzen kilenc "szomszéd" nagycsalád részvételével.

Pálinkás László és Orsolya szívesen osztotta meg velem számtalan megvalósított ötletét azzal kapcsolatban, hogyan építhető be egy nagycsalád, egy kis közösség életébe a környezetvédelem.

- Tizenegy ember együttéléséhez nagyfokú alkalmazkodás kell. Akik egymásra jobban figyelnek, többet törődnek fizikai, természeti környezetükkel is?
Orsolya: - Önzetlenebbek, segítőkészebbek, odafigyelőbbek lesznek a testvérek között felnövő gyerekek, több mindent természetesebben megtanulhatnak. Nekünk, szülőknek, pedig oda kell figyelnünk arra, hogy unokáinknak is juthasson majd erdő, mehessenek még kirándulni, ne fulladjanak bele a porba, koszba, ne mindenütt szemétlerakó hely legyen.
László: - A nagycsaládos szemlélet mindenképpen azt sugallja, hogy ne pocsékoljunk. Amit ma Magyarországon a csomagolóanyagokkal művelünk, az mindenképpen bántó. Például a rengeteg PET-palack, ami a kukákba kerül, sok helyet foglal, rendetlenséget okoz, de hasznos nyersanyag is, amit feleslegesen dobunk ki. Nálunk nagyon kevés dolog kerül a szemétbe, szinte mindent fel lehet még valamire használni. A mosóporos dobozból, maradék tapétával bevonva irattartó lesz, ha Tetrapak doboz kerül a házba, az éppen jó a mélyhűtő rekeszébe, le lehet fagyasztani benne a zöldségeket. Nemrég elhoztunk a hulladékudvarból tízezer darab kémcsövet, amit nem tudtak volna újrahasznosításra továbbítani. Most mi vagyunk az elosztó az iskolák felé, szinte pillanatonként csörög a telefon, annyira nagy az érdeklődés. 
Orsolya: - Az a tevékenység tesz boldoggá, amit együtt, vagy egymásért csinálunk, az a gondolat, hogy valakiért tehetünk valamit. Ha szeretetet adhatunk és kaphatunk, embertől emberig, személyesen. Például ha ruhákat kapunk, örökölünk; a "fél világból" érkeznek ide ruhák, örülünk neki, szétosztjuk, amit mi nem hordunk, továbbküldjük. De mi is küldünk csomagokat az árvízkárosultaknak, a hajléktalanoknak. A gyerekeink hozzák a játékokat, amik már nem kellenek nekik, és ők dobozolják, a Gólyahír akció keretében - a saját pénzünkön vásárolt tanszerekkel együtt - elküldjük a határon túlra is. A gyerekeknek lehetőségük nyílt elmenni Tiszavárkonyba, és segíteni az árvízkárosult családoknak az újjáépítési munkában. Évek múlva is emlékezni fognak a közös munkára.
- A tévéreklámok, a vásárlási lehetőségek nem környezetvédő életmódra nevelnek. Hogyan ellensúlyozzák a családban ezeknek az üzeneteknek a hatását?
Orsolya: - A környezetvédelem nálunk a hétköznapok része, és ahhoz, hogy a gyerekek értsék, miért csináljuk így, rengeteget kell beszélni róla. Különböző környezetvédelmi rendezvényekre is járunk, a Föld Napját már négy-öt éve több családdal közösen megünnepeljük. Itt a házban több nagycsalád él, ez egy összetartó közösség, ők alkotják a Ludotéka csoport magját. A szemetet szelektíven gyűjtjük és elvisszük a hulladékudvarba, vetélkedőket szervezünk, természetvédelmi őrökkel járunk kirándulni, elmegyünk megnézni, hogyan működik a műanyag-feldolgozó, a Zöld bolt, mit jelent az ökopapír. Így egyre több olyan emberrel ismerkedünk meg, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi, és a gyerekek is látni fogják, hogy ez nem egy maszek hóbort.
László: - Ha megy a tévében a mosóporreklám, és mutatják a kisbabán a gyümölcsfoltos trikó után a tiszta fehéret, elmagyarázzuk a gyerekeknek, hogy ez csel.
Orsolya: - Vagy kitesszük az asztalra a gyümölcsleves dobozt, hogy olvassák el, mennyi egészségtelen dolog van benne, ami az itthon készített szörpben nincs. A barátaink ötlete volt, hogy a kiesett tejfogat egy pohár kólába kell tenni, és együtt megfigyelni, mi történik vele.
Mindig vonzóvá kell tenni a dolgokat, és ebben a közösségi érzés is segíthet. Sok gyerek ajándékot kap a jó bizonyítványért, lehet menni a McDonald's-ba. Egyszer mi is elmentünk, mindenki vehetett sült krumplit, ihatott üdítőt. De mire hazaértünk, mindenki éhes volt. Mondtuk, akkor próbáljuk ki, hogy itthon sütünk krumplit, pizzát, olyat, amilyet ők akarnak, mindenki választhat szörpöt, narancslevet, és áthívjuk a barátokat. Azóta minden félévi és év végi bizonyítványosztáskor hatalmas buli van nálunk, jön a többi gyerek, akár éjfélig is eltart, hiszen a nagyok már 16-18 évesek. Házi készítésű finomságok vannak, együtt sütik a pizzát, ami jóval kevesebbe kerül, mint a McDonald's-ban éhesen maradni. Együtt vannak, társasjátékoznak, mindenkinek nagy élmény.
- Az egész ház szelektív hulladékgyűjtését megszervezték. Hogyan működik ez? 
László: - Minden emeleten a kukák mellé kitettünk még három műanyag edényt, amit pályázati pénzből vásároltunk. Azt kértük a lakóktól, hogy a papírt, üveget és műanyagot ezekbe tegyék, ez több-kevesebb sikerrel működik is. Sajnos, amikor a rendes kukák tele vannak, gyakran kommunális szemét is kerül a szelektív ládákba. A gyerekek naponta ellenőrzik, hogy megteltek-e a szelektív gyűjtők, és ők viszik le a tartalmukat a pincébe, ahol a régi légópincében szelektív raktárat alakítottunk ki. A házban van egy összetartó nagycsaládos közösség. Ha egy tonna papír összegyűlik, körülbelül negyedévenként, érte jön egy kft., amelyik feldolgozza. Ők elszállítják az üveget és a fémet is. De nekünk kell kihordani a pincéből, a papírt összekötni, dobozolni, és felrakodni a teherautóra. Ez nagyon nagy munka, ilyenkor a többi család felnőttjei is segítenek. Mások azt gondolják, hogy ez nekünk nagy biznisz. Ha a doktor úr is beáll papírt hajtogatni, akkor ebben sok pénz lehet, mondják. Pedig nem így van. A műanyagért például egyáltalán nem fizetnek, el sem jönnek érte, azt nekünk kell elszállítanunk saját benzinköltségen. Általában a hulladékudvarba visszük. Egyre több hulladékudvar van, ez jó kezdeményezés, de sajnos nem esnek közel a nagy közlekedési csomópontokhoz. Itt, a nyolcadik kerületben, is kialakítottak egyet egy foghíjtelekből a Sárkány utcában, csak nehezen megközelíthető. Legutóbb elmentünk az újrafeldolgozó üzembe, elvittük a gyerekeket is, hogy lássák, hogy csinálnak a használt PET-palackokból újra műanyagot. 
Szerintem a pénztárcáján is éreznie kellene az embereknek, ha szelektálják a szemetet. Most személyenként kell szemétdíjat fizetni, tehát a házban mi fizetjük a legtöbb szemétdíjat, annak ellenére, hogy nem nálunk termelődik a legtöbb szemét. 
- A háztartásban milyen környezetvédő fortélyokat alkalmaznak?
Orsolya: - Mi mindig textilpelenkát használtunk. Ma az automata mosógép egy gombnyomásra beindítja a főzőmosást, ki is öblíti, ha jól teregetjük ki, ki sem kell vasalni. Csak reklámfogás, hogy a pelenkamosás nagy munka. Két pelenkás gyerek sem termel meg annyi pelenkát, hogy mindennap kelljen mosni. Nagyon bántó az a hirdetés, hogy a papírpelenkát hordó gyerek mosolygós és megelégedett, a textilpelenkás pedig nyűgös. Egyáltalán nem ez a tapasztalatunk. A rengeteg papírpelenka, amit nap mint nap kidobunk, nagyon nagy pénzügyi teher egy család számára, nem beszélve arról, hogy igen terjedelmes, nem elbomló szemét. Míg a pelenkára való sok ezer forintot hajtjuk, addig sem a gyerekkel foglalkozunk.
László: - Amíg lemosod, megtörülöd, tisztába teszed, dögönyözöd, az egy fantasztikus kapcsolatot jelent a gyerekkel, addig is lehet vele hancúrozni, nem hátrány a gyakori tisztába tevés.
Orsolya: - Mindig viszünk magunkkal kosarat, szatyrot, hátizsákot a vásárláshoz, sőt, néha még zacskót is, hogy ebbe tegye bele a kofa a paradicsomot, a répát. Igyekszünk a piacon vásárolni, ami egyszerre családi program is. Valamelyikünk elmegy a kisebbekkel, vagy a nagyok egyedül, hiszen ez nem teher számukra, ebbe nőttek bele. Ők válogathatnak, hogy melyik szőlőből, almából fognak venni, vannak virágok, kaktuszok, megtalálják a saját dolgaikat is. A piaci vásárlás során sokkal kevesebb csomagolóanyagot, "szemetet" vásárolunk, mint a boltban.
Ha ünnep van, és a gyerekek választhatnak üdítőt, igyekszünk elérni, hogy olyat vegyenek, ami visszaváltható üvegben van. Igyekszünk alapanyagokat venni, kerüljük a kész, mirelit, bedobozolt, zacskós termékeket. A mosogatás nálunk nem folyóvízben történik. Azt gondolom, ez a szokás a lakótelepeken alakulhatott ki, ahol egy ideig korlátlanul lehetett használni a meleg vizet. 
Orsolya: - Általában a vajkrémes, kefires dobozokat is kimossuk, lehet benne tartani gyöngyöt, kirakós játékot. Így nem kell sok új műanyag dobozt vennünk a háztartási boltban. De mindig hangsúlyozzuk a gyerekek előtt is, hogy nem azért, mert nem tudnánk megvenni, hanem mert végesek a kőolajkészletek. Apám vegyészmérnök, és a gyerekek a segítségével egyszer kiszámolták, hogy egy eldobható nejlonzacskó kb. egy deci kőolajból készített benzin mellékterméke. 
A kézműveskedéshez is jó alapanyag sok csomagolóanyag, selejtes tárgy. A vastag joghurtos flakonokat só-liszt gyurmával lehet bevonni, remek váza lesz belőle. Vannak képkeretek, amelyek hungarocellbe vannak csomagolva. Ezt a hungarocellt, ha bevonjuk valamivel, újabb saját készítésű képkeretet kapunk, bele lehet tenni egy-egy rajzot. Szépek a megfestett különleges formájú befőttes üvegek is. A befőzést is szorgalmazzuk, ez közösségi élmény. Az ötliteres befőttes üvegeket a Bercsényi Élelmiszeripari Szakközépbe visszük vissza, ott föl tudják használni. A papírcsomagolásból egészen különleges alkotások: képeslapok, karácsonyfadíszek készülnek. Nemrég egy kerámiaműhelyből selejtes cserépedényeket kaptunk, ami szemétre került volna. A gyerekek saját festményeikkel díszítették őket, így gyönyörű ajándéktárgyakká alakultak.
- A gyerekeikből álló csapat nemrég első helyezést ért el az Ökoszolgálat és a Hulladék Munkaszövetség közös pályázatán, amelyben egy zöld bolt leírása, lerajzolása volt a feladat...
László: - Ezt a pályázatot elsősorban iskoláknak írták ki, de itt a házban a baráti családok együtt indítottunk egy csapatot. A kiírásra a Hálózat című lapban bukkantunk.
Orsolya: - Nem ez volt az egyetlen vetélkedő, amire beneveztünk. A "Barátunk a természet" és a "Tisza tündérkék" természetismereti levelező versenyeken szintén indultak a gyerekek. Egyik fiunk számunkra is meglepő javaslatokat tett a fővárosi közlekedés megreformálására a "Hogyan képzelem el Budapest közlekedését?" c. pályázaton. 
Gyerekeink a pályázatokon gyakran a szomszéd gyerekekkel együtt alkotnak csapatot. Nem csak a kicsik, mi, felnőttek is összetartunk: együtt járunk kirándulni, nyaralni. A ház pincéjében a szelektív raktár mellett közösségi helyiséget is kialakítottunk, pingpongasztallal, kézműveskedési, színjátszási lehetőséggel. Az összejáró nagycsaládok lakásán fergeteges jelmezbálokat, karácsonyi, szilveszteri bulikat tartunk, vetélkedőket a gyerekeknek, kicsiknek, nagyoknak, sőt, utána a szülőkkel is eljátsszuk ugyanazt, hadd legyenek ők is gyerekek újra.