Én főleg a titokzatos szépségű népdalra emlékeztem, amivel mindig kezdődött a tévésorozat: "Indulj el, egy úton, én is egy másikon. Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk..." Az 1979-ben forgatott országjáró sorozat filmjeinek rokonszenves, mondhatni bájos, emberi hangvétele ma (immár csak videóról) üdítően hat. A hetvenes évek "csehtamásos" hangulata ez, a forgatócsoport ráérősen (ám fiatalos léptekkel) kaptat fel a hegyre (ak)korszerű, fémvázas Ermak hátizsákjaival, szemünk láttára borotválkoznak felkelés után, megénekeltetik a falubeli bácsikat. Kóstolja meg, elvtárs - nyújtja a pásztor a friss juhsajtot a stáb egy tagjának. És kiderül, hogy nehéz dolog vízálló sátrat meg pamutzoknit kapni.
Karácsony előtt jelenik meg Az Országos Kéktúra Turistaatlasz és Útikönyv első (megjelenési sorrendben második) kötete. A térkép olyasvalami, amit az ember gyerekkorában beránt a paplan alá, és ott tanulmányoz. Ha sokszor jártál egy tájon, megelevenedik előtted a térképet nézve, aztán kívülről megtanulod, aztán már a hibákat is észreveszed rajta, és ezek lesznek a legféltettebb kincseid, mert te tudod, hogy a valóságban másként van - vallja Heincz László, a kéktúra-atlasz egyik szerzője, aki valaha a Rockenbauer Pál-féle forgatócsoport legfiatalabb tagjaként vett részt a túrán. Egy könyv lehetőségei, feladatai, eszközei mások, mint a filmé. Az érzelmeknek csak néha lehet egy kis helyet szorítani. Sok hullott a szerkesztés során.
A nyáron megjelent könyv a kéktúra Hűvösvölgytől Hollóházáig terjedő szakaszán vezet végig, keresztül az Északi-középhegységen. Tárgyalja a tájegységek földtani múltját, éghajlatát, vízrajzát, növény- és állatvilágát, történelmét, néprajzát, kitér a természetvédelmi vonatkozásokra, és ajánl szálláshelyeket, étkezési lehetőségeket (reklám kizárva). Az apró, ám jó minőségű színes fotók mint kis ablakok nyitnak be a tájba.
Kéktúrázni egy kicsit más, mint egyszerűen csak túrázni. A kéktúrának ugyanis története és így éthosza van, "a nagy kék országútnak" is nevezik. A Magyar Turista Szövetség az 1930-as években a Trianon után megmaradt országban jelölte ki az utat a Kőszeg melletti Írott-kőtől a Sátoros (Zempléni-) hegységi Tolvaj-hegyig, hogy a természetjárók megtapasztalhassák, micsoda szépségek maradtak megcsonkult hazánkban. 1938-ban az Írott-kőről és Hollóházáról egyszerre indultak a túrázók, s Dobogókőn találkoztak; ez volt az első Szent István-emléktúra. 1952-ben vasutas természetjárók elevenítették föl a régi hagyományt. A '70-es években még Sümeg volt a végállomás, később Velemig vitték a jelzést. Rockenbauerék azonban nemcsak a Nagy-Milictől a cáki tábortűzig vezető szakaszt járták be, hanem az akkor még elszigetelt Kaposvár-Szekszárd szakaszt is. Sőt, Velemtől maguk kitalálta útvonalon haladtak Kaposvárig. (Azóta az Írottkő-Szekszárd szakaszt a Zalai Természetjárók kezdeményezésére Rockenbauer Pál-emlékútnak nevezik.)
A turizmus a XIX. század végén vált a városlakók népszerű időtöltésévé, mozgalommá. 1891-ben Eötvös Loránd alakította meg a Magyar Turista Egyesületet. Térképeket, kalauzokat adtak ki, turistajelzéseket festettek, turistautakat gondoztak, forrásokat foglaltak, negyvennél több menedékházat építettek. A természetjárás a XX. század folyamán gyakran politikával átitatott közösségi megmozdulássá változott, a gulyás-szocializmus idején pedig a családok és baráti társaságok megfizethető kikapcsolódási lehetősége lett. Ma sok neve van: "hazai turizmus", "falusi turizmus", esetleg "ökoturizmus", "szelíd turizmus", sőt "aktív turizmus". A megkülönbözető előtagok nem azért kellenek, mintha a dolog egy jottányit is változott volna, hanem mert mi változtunk. Az immanens értékeket már zászlóra kell tűzni, másként nem látnák.
Az Országos Kéktúra. Budapest-Hűvösvölgytől Hollóházáig. Turistaatlasz és útikönyv. (Cartographia Kft., Budapest, 2001. július)