Környezeti nevelés vagy inkább a fenntarthatóság pedagógiája? Iskolán kívül vagy tanórákhoz kötve? Vélemények és ellenvélemények hálójában újabb és újabb értelmezések keresik létjogosultságukat. 
Varga Attilával, az OKI tudományos munkatársával beszélgettünk.

- Európa mit gondol erről?

- A válaszai az oktatási rendszerben gyökereznek. Ez pedig az a terület az Európai Unióban, ahol az egységesség felé való haladás még gyerekcipőben jár. Ahány tagállam, annyiféle oktatási rendszer. Ez igaz a környezeti nevelésre is. Az EU-nak nincs lefektetett szabályozó és tiltó jogköre ezen a területen. A központi irányítás nem mutat túl a nemzetközi egyeztetéseken kialakuló javaslatok és irányelvek kibocsátásán. Ezek ENSZ- dokumentumokhoz kapcsolódnak, illetve egyes környezeti nevelési konferenciák ajánlásaihoz. A tagállamok erre épülve keresik saját határaikat, lehetőségeiket, erősségüket. Íme néhány ország példája.

Ausztria legfőbb jellegzetessége, hogy ők mindenben benne vannak, több nemzetközi hálózathoz és programhoz kapcsolódóan - ENSI- hálózat, GLOBE-program - nagyon jó színvonalú a környezeti nevelésük. Nemzetközi szintű kezdeményezéseik, NGO-ik hatásos munkája ismert egész Európában. Ennek hátterében nem kis mértékben az erős minisztériumi támogatottság áll.

A spanyolokról köztudott, hogy a "kültéri" - a mi erdei iskolánk fogalmához közelítő - tanulási táboraikban nagyon jók. A természetvédelmi területeiken túl az összes fontosabb turistaparadicsomot is felhasználják környezeti nevelési programjaikhoz. Ezekben a táborokban komplex módon közelítenek a fenntarthatóság témaköréhez. 

Az Egyesült Királyság oktatási rendszere a nemzeti alaptantervre épül, mely tartalmazza a környezeti nevelési vonatkozásokat elsősorban a földrajz tantárgy keretében. Az angol oktatás működésének sajátja az erős revizori hálózat, melynek joga van egy iskolát akár bezáratni is, ha pl. a környezeti nevelési célok nem megfelelő szinten érvényesülnek az iskola mindennapjaiban. Ezzel ellentétben például Dániában nincs nemzeti tanterv, nincs semmiféle központi szabályozás. A környezeti nevelési lehetőségek, projektek is csak támogatói és facilitátori szereppel, civil szervezetek szócsövén keresztül jutnak el az oktatási intézményekbe. Ezt az iskola szabad döntése alapján elfogadhatja vagy visszautasíthatja. 

Németország ebből a szempontból minta értékű. BLK 21 néven hatalmas szövetségi projektet indított. A XXI. században való tanulásra felkészítő programban hangsúlyos szerepet kap a valósággal való szembesítés, és a tananyag ezen keresztüli elsajátítása. A tizenhat szövetségi államban több mint száz iskolát tömörítő kezdeményezés a pedagógiai innováció legújabb formáit támogatja. Előtérbe helyezi a környezeti nevelési projekteket, a valós problémákkal való munkálkodást. Így a jelenlegi környezeti problémák, kezdve a szennyezéstől a fogyasztóvédelmi kérdésekig, az iskolai mindennapok alapját képezik. A hároméves programra a szövetségi kormányzat több mint huszonötmillió márkát ad, mely pénzügyi keretet a helyi iskolák hozzájárulása is bővíti. Nagyon sok BLK-iskola azon dolgozik, hogy a gyerekekkel megismertesse a "fair-kereskedelmet", amely ma Németország egyik nagy témája. Már a neve is hordozza lényegi jegyeit: "fair termékek" elterjedését szorgalmazza a piacon. Ehhez az elkötelezett iskolák a társak. Ezekben az intézetekben a gyerekek már korán szembekerülnek az igaz értékeket sárba tipró kereskedelem veszélyes térhódításával, mélyen beleivódik gondolkodásukba mindaz, ami így feltárul a jelenlegi gazdasági helyzetből. A "fair kereskedelem" csupán felmutatja, ha a harmadik világból megvett árukat gyermekmunkával, kizsákmányolással vagy ténylegesen reális áron állították elő. Az, hogy melyik iskola milyen mértékben tudja ösztönözni a környezettudatos vásárlási szokások kialakulását, már a jól átgondolt iskolai mindennapok lehetősége. Szintén a gazdasághoz kapcsolódóan megemlíthető az iskolacégek elterjedése. Németországban nagyon sok iskola tanulóinak van például kerékpárszerelő műhelye. Ez egyrészt a kerékpározás népszerűsítési kísérlete, másrészt bevételi forrás az iskolának, amiből további környezetvédelmi célok valósíthatók meg. Mindezen próbálkozások, kezdeményezések mellett Németországról köztudott, hogy iskoláiban, valamint tanártovábbképző intézeteiben is olyan büfé működik, melyet a helyi emberek működtetnek teljesen bio-módon, a fenntarthatóság szellemében. Az otthonról hozott kefirrel, a házilag elkészített friss pékárukkal hirdetik az egészség melletti elkötelezettségüket.

Mindezek mellett a világ újabb és újabb vívmányai elől sem zárkóznak el, de megtanulják kezelni és saját szellemiségük jegyében felhasználni őket. Így a rengeteg projekt-héten túl network-heteik is vannak, amikor az interneten környezetvédelmi projekteket dolgoznak ki. 

Ezzel párhuzamosan létrehoztak egy értékelő intézetet, amely minden pillanatban tükröt tart a programnak. Visszajelzéseivel erősíti a pozitív pedagógiai hatású lépéseket, kiszűri a nem reális célkitűzéseket.

Svédországban a kormány valamennyi oktatási intézményét zölddé akarja tenni. Kormányrendeletben megjelent a minisztérium által kidolgozott ökoiskola-díj egész kritériumrendszere. A tízezer svéd iskola közül kb. száz pályázott eddig a zöld iskola-díjra, a világ környezeti nevelésének ezzel mutatnak példát. Kritériumrendszere lefedi az iskola minden területét: a pedagógiai munkát, a társadalmi kapcsolatokat - szülők, helyi cégek, szervek bekapcsolódását az iskola életébe -, technikai működését, az élelmezést stb. Ezek mindegyikében a környezetvédelmi szemlélet, a fenntarthatóság gondolata kell hogy visszatükröződjön. Tény, hogy ez nem egykönnyen teljesíthető kritériumrendszer, hanem elérhető maximum, ideál. Jelzőfény az út végén. Van egy intézet, mely folyamatosan figyelemmel kíséri ezen iskolákat. Évente felülvizsgálja az akciótervet, majd ennek alapján megítélik, visszavonják, vagy újra odaítélik a díjat. Az ökoiskola-díj igazából az erkölcsi elismertség jele, anyagi forrásokat közvetlenül nem visz az iskola életébe. Közvetve viszont ez a próbálkozás abban "pénzesülhet", hogy egyre több felnőtt íratja a gyerekét ilyen szemléletű iskolába. Így ezek az intézetek hozzájárulhatnak a környezettudatos életmód kialakításához. 

- Mi milyen sajátosságunkkal tudunk hozzájárulni ehhez a sokszínű képhez?

- Magyarországon mindkét minisztérium (OM és KÖM) a források nagy részét az erdei iskola- hálózat fejlesztésére fordítja. Ebben lehetünk mi erősek, követhetők. Ugyanakkor ez kétélű fegyver: sokan ezzel az egy héttel "letudják" a környezeti nevelést. Ráadásul, ha sikerül is ennek a gyakorlatnak felmutatnia igazi értékeket, a projektek sokszor nem folytatódhatnak, a szemlélet nem tud beépülni az iskola pedagógiai rendszerébe, mert erre már igen kevés központi támogatás és még kevesebb központi akarat jut. Ez ellentmondásos helyzet, mert elindul egy támogatott folyamat, ám amikor a papíron leírtak tényleg folyamattá válhatnának a gyakorlatban is, akkor ugyanazzal a mozdulattal sarokba szorítják. A NAT-ot (50%-ban határozta meg a kötelező tantárgyakat, óraszámokat) a Kerettantervek (a tantárgyi struktúra 80%-a meghatározott és kötelező) váltják fel, amit bizony teljesíteni kell. Mindkettőt ugyanaz a központ indítja el, az igazi terheket pedig az iskolák cipelik a vállukon. 

Ugyanakkor az erdei iskolák mellett egyre szélesebb körben vívja ki elismertségét a magyarországi ökoiskolai mozgalom is.

- Milyen lépéseket kell megtennie Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozás előkészítési fázisában?

- A környezeti nevelés területén felzárkózásról szó nincs. Ennek oka talán az egyetlen egységes jellemzője az EU országainak: mindnek van nagyon jó programja, az oktatási rendszer környezetérzékenységét, elkötelezettségét felmutató minta-iskolája, de átlagos, sőt mostoha körülmények közt tengődő iskolája is. 

Az igazi probléma Magyarországon a nyelvtudás szintje. Ez nélkülözhetetlen a különböző programokhoz, trendekhez való kapcsolódáskor. Ennek megoldását az EU-közösséghez való tartozás szorgalmazni fogja.

A Comenius 3 hálózaton belül kialakuló SEED hálózat felvállalhatja a közös munka szervezését a környezeti nevelés terén. Kialakíthatja azt a közös színteret, ahol minden ország bemutathatja sajátosságait és tovább léphet. (l. ablak)

Van-e valamiféle törekvés az EU-n belül egy ilyen nyelvtől, földrajzi fekvéstől független egységkép kirajzolódására?

 

A Comenius 3 hálózatok célja, hogy a Comenius 1 és Comenius 2 programban felhalmozódott nemzetközi tapasztalatok ne az asztalfiók mélyére kerüljenek. Közös platform biztosítását tervezi a fenti projekteknek. Az OECD (Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete - 30 fejlett országot összefogó globális szervezet) által fenntartott ENSI (Környezeti és iskolai kezdeményezéseket összefogó hálózat) pályázni fog a Comenius 3-ra, a Brüsszel által fenntartott nemzetközi oktatási programokban. Célja egy olyan közép-európai platform megteremtése, amely a környezeti nevelésben élenjáró iskolák találkozási felülete. Az ENSI, amely szerint a környezeti nevelés az iskolafejlesztés motorja, tulajdonképpen felajánlja az EU-nak kutatási potenciáját, kezdeményezéseit. Remélhetőleg az EU el is fogadja ezt, mert az iskoláknak egy, az életre nevelő útra kell áttérniük, és az ilyen szemléletet hordozó pedagógiai módszerek a környezeti nevelésben jelen vannak. Felismerve, hogy egy európaibb iskolarendszer fejlesztésében a környezeti nevelés stabil kiindulópontnak látszik - elfogadhatja az ENSI felajánlását. A bevált gyakorlatokról, Európa szintű tapasztalatokról,  kapcsolódási lehetőségekről bővebb információ:  Varga Attila, Országos Közoktatási Intézet,  tel.: 318-5074, e-mail: vargaa@oki.hu

Tétova lépések vannak: olyan közös kritériumok meghatározására törekszenek, melyek feltárják a "jó környezeti nevelés" sajátosságait, és példákat sorakoztatnak fel jó kezdeményezésekre, programokra. Egy ilyen kritériumrendszer alapján az EU-nak könnyebb és célravezetőbb lesz döntenie a környezeti nevelési projektek támogatását illetően.

Ami egységes Európában, az egy háttérben meghúzódó, de égető probléma: az iskola és a való világ elkülönülése. A környezeti nevelők azok, akik már régóta hangsúlyozzák, hogy az iskolába a jövőorientáltságot kell bevinni. Elképesztő, hogy a különböző tananyagok 80-90%-a a múltról szól, de igazából nem a múlttal van baj. Ahhoz kapcsolódóan lehet csak előrelépni. Hiszen nem csak beleszületünk a világba: valahonnan jövünk és valahová megyünk. Talán azért tornyosulnak kérdéseink, mert gyökértelenül, és jövőkép nélkül kezdünk élni. 

Van jövő, és talán ezért alakult ki a fenntarthatóság fogalma is. Mert valamit fenn kell tartanunk. 

Lejegyezte: Márkó Zsuzsa

A listára bárki feliratkozhat, ehhez csupán annyit kell tennie, hogy küld egy e-mailt a vedegyletiroda@zpok.hu címre. A szervezők minden jelentkezést örömmel fogadnak.

TSA