A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia létrehozását 1997 júniusában kezdeményezte több civil szervezet. 1998-ban jelent meg a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával könyv formában első kiadása, melyet a nagy érdeklődésre való tekintettel hamarosan újra kellett nyomni. Idén a legkülönfélébb szakterületek képviselőinek bevonásával megkezdődött az újabb, átdolgozott kiadás előkészítése.
Dr. Victor Andrással, a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület elnökével a hatalmas munka mögött rejlő szándékról beszélgettünk.

- Milyen tényezők indokolják a Stratégia újraírását? 
- Eleve úgy terveztük, hogy három-négy évenként mindenképpen meg kell majd újítanunk a Stratégiát. Ez magából a műfajból következik, hiszen minden fejezete tartalmaz helyzetleírásokat és javaslatokat a tennivalókat illetően. Sok változás történt a jogszabályi szinttől az iskolák mindennapi életéig a Stratégia első kiadásának megjelenése óta, ezért sok mindent módosítanunk kell a szövegben. Az akkori javaslatainkból van, ami már megvalósult (pl. létrejött egy megfelelő akadémiai munkabizottság), ugyanakkor új igények is jelentkeztek. Mindezt be kell dolgoznunk az új Stratégiába. Vannak olyan fejezetek is, amelyekről azt gondoljuk, nem sikerült jól eltalálnunk a téma megközelítését. Ezeket meg kell újítani. 
- Milyen új témák jelentek meg, miben lesz más az új Stratégia? 
- Először is áttekinthetőbbé, kezelhetőbbé tettük. Már a tartalomjegyzék alapján ki-ki könnyebben megtalálhatja, melyek azok a pontok, ahol az ő szakterülete, mozgástere érintett, hol vannak azok a javaslatok, amelyeket neki személy szerint érdemes megfontolnia, mert módja nyílik alkalmazni. Megjelentek tartalmi újdonságok és új fejezetek is. Született egy áttekintés a környezeti nevelés pedagógiai hátteréről és a fenntarthatóság pedagógiájáról. A felsőoktatásról szóló fejezet mellett önálló rész lett a pedagógusképzés, önálló és bővebb blokká vált az eszközrendszert, megvalósítást taglaló rész, itt megjelent a két érintett minisztérium (OM és KÖM) közös környezeti nevelési programja, felbukkant egy, a humán tárgyak lehetőségeit tárgyaló fejezet. Sok nyitott kérdés van még, sok mindenen törjük a fejünket. 
- Megmarad a Stratégia a nevelésre és oktatásra koncentráló szakmai anyagnak, vagy általános társadalmi szemléletváltást is céloz? Utóbbi esetben a címet előbb-utóbb Szemléletformálási Stratégiára is át lehetne változtatni. 
- Ez a javaslat el is hangzott már. Az általunk ismert külföldi környezeti nevelési stratégiák közt egy sincs, amelyik a közoktatás mellett a társadalmi élet egyéb területeivel foglalkozna. Büszkék vagyunk arra, hogy a miénk ilyen. Nagyon fontos, hogy ez a dokumentum nem csak az iskolarendszerre vonatkozik. Következetesen foglalkoznunk kell olyan témákkal, mint a felnőttképzés, a tudomány, a vallás, a művészet, a szabadidő, a jog, a média és az élet sok egyéb területe. A továbbiakban még részletesebben kívánunk ezekkel a területekkel is foglalkozni. Érdekes, hogy a környezeti nevelés iránt elkötelezett emberek közül is nagyon sokan csak a közoktatásra gondolnak, amikor ezt a kifejezést hallják. A mi szóhasználatunkban azonban a "nevelés" nagyon általános fogalom, és egyáltalán nem csak az iskolához köthető. Minden emberek közötti interakció nevelő hatású. Szeretnénk megőrizni a "nevelés" szónak ezt a tág értelmét, ami szerint a templomban is nevelés folyik, a művészeti kiállító-teremben is, a munkahelyen is. Nevelés és szemléletformálás lényegében azonos. Majd meglátjuk, meg tudjuk-e őrizni ezt az általános értelmet, vagy egy következő kiadásban már megváltoztatjuk a címet, hogy egyértelmű legyen a szándékunk. Hiszen a fejezetek kétharmada egyáltalán nem az iskoláról szól, hanem az élet más területéről. 
- Melyek voltak a leggyakrabban felmerülő vagy a legtöbb vitát kiváltó kérdések a Stratégia új kiadását előkészítő szeptemberi konferencián? 
- Termékeny, jóízű beszélgetések voltak; alapvető kérdésekben egyetértettünk. Terminológiai kérdések most is előkerültek, de hiszen ezek húsz éve kísérnek bennünket, például azon vitatkozunk, hogy a környezet a tágabb fogalom, vagy a természet. De sikerült elkerülnünk az egy helyben forgást. Érdekes elméleti vita alakult ki például arról, hogy szabad-e antropomorf kifejezéseket használni a természettel kapcsolatban, hogy beszélhetünk-e a természetben "vetélkedésről" és "együttműködésről". Hogy el tudjuk-e kerülni egyáltalán az antropomorf kifejezések használatát. 
- Milyen tapasztalatok szűrhetők le az első Stratégia megírása óta eltelt időszakból? Milyen volt a fogadtatás? 
- A fogadtatás meglepően érdeklődő volt. Nagyon kellemesen érintett bennünket, hogy a könyv iránt óriási érdeklődés mutatkozott, olyannyira, hogy elfogyott az első kiadás, és utánnyomást kellett készítenünk. Előnyös volt, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium támogatása révén ingyen tudtuk adni a könyvet, csak a postaköltséget kellett elkérnünk a megrendelőktől. Egy hosszú lista alapján szétküldtük civil szervezeteknek, minisztériumoknak, pedagógiai intézeteknek, felsőoktatási intézményeknek. Nagyon sok felsőoktatási intézmény jelezte, hogy nagy mennyiségben lenne szükségük rá, mert szemináriumi forrásanyagként használják. Érdekes meglepetés ért nyáron Erdélyben, ahol romániai magyar fiatalokkal találkoztam, és kiderült, hogy a Kolozsvári Egyetem környezet szakosai is tankönyvként használják, vizsgáznak is belőle. Küldtünk a parlamenti pártoknak és az országgyűlési képviselőknek is. Utólagos érdeklődés is jelentkezett parlamenti bizottságokból. Sikerült kiadnunk angol nyelven is a teljes stratégiát, és ez külföldi konferenciákon is nagy érdeklődést váltott ki.
Azt gondolom, hogy - minden hibája és hiányossága ellenére is - az első Stratégia hiánypótló mű volt, és azt hiszem, hogy jól éreztünk rá '97-ben, hogy megérett az idő egy ilyen dokumentum megírására. Mind a szakmai tudás, mind a kellő fogadókészség megvolt rá. 
- Mikor jelenhet meg az átdolgozott Stratégia? 
- Egyelőre csak arra sikerült pénzt szereznünk, hogy elkészülhessenek a kéziratok és megtarthassunk egy országos környezeti nevelési konferenciát, amelyen a résztvevők 36 szekcióban dolgoztak a fejezetek szövegén. A kinyomtatásra még nincs pénzünk, a napokban pályázzuk meg a KAC-nál. Szeretnénk 4-5 ezer példányban kiadni, 2002 elején. Nagyon szeretnénk ismét eljuttatni sok szervezethez, céghez. Nagyobb társadalmi nyilvánosság elé kívánjuk vinni, mint az előzőt. A közoktatáson és a felsőoktatáson kívüli területek egyelőre sajnos nem nagyon fogadóképesek erre. Keressük az utakat.

Az alábbi írás a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia egyik bevezető fejezete. Stílusára nézve kakukktojás: sajátos, szubjektív elmélkedés arról, hányféle gondolati tengelyre lehetne fölfűzni egy hasonló munkát, és arról, hogyan válhat kinek-kinek sajátjává a közösen megtervezett Stratégia.

A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia megújításával kapcsolatban a dokumentum hiányosságairól beszélgetve több megállapítás veszítette legott érvényét, amikor idézhető volt, hogy a számon kért szempont vagy kívánalom igenis benne van a szövegben - a Bevezetésben vagy az Alapelvekben, az Eszközök között, esetleg egy kevésbé népszerű fejezetben.
A Stratégia első kiadása egyre több kézen forgott, s eközben szubjektívvé is vált, leülepedett és kimutatta csomópontjait. Egyfajta hivatkozási index mutatná ki talán legjobban a Stratégia használata során kirajzolódott erővonalakat, a leggyakrabban idézett gondolatokat.
Ennek a stratégiának az erővonalait. Ugyanis rejtve, embrionális állapotban, számos további, még ki nem fejtett stratégiai gondolkodási lehetőség lappang ebben az egyben is. A tartalomjegyzék csupán egy tengely mentén terül el, s jól meg kellett választani, mi kerüljön erre a tengelyre. Némileg nagyobb változatosságra nyílik mód, ha a tartalomjegyzéket nagyfejezetek tagolják, amelyek szétszabdalják annak homogenitását, újabb dimenziókat villantva föl. Más-más választott tengely, gondolatsor a maga fő szempontját tüntetné ki, elveszítene viszont egyéb faktorokat. Lehetne például következetesen az emberi életkorokra, életciklusokra is készíteni környezeti nevelési stratégiát, több teret engedve a személyiségpszichológiának. A parlament által elfogadott törvényekből viszont az államigazgatás származtathat előbb-utóbb környezeti nevelési stratégiát, annak szintjei és színterei, feladatai és felelősei számbavételével. Ez esetben az egyes fejezetek nyilván kevésbé lennének átéltek, erdőn- mezőn szisztematikusan végighúzódna a bürokrácia - a közigazgatás - vezérfonala. Földrajzi tengely mentén is tervezhetnénk a környezeti nevelést, de akár az ismeretelméletet is választhatja sarokpontul valaki.
Vajon az általunk kidolgozott Stratégiával a legtöbbet használt gondolkodási tengelyt választottuk? Vajon legtöbben ettől a "kályhától" tudnak táncolni?
A Stratégia a fenntarthatóságra nevelés felé dolgozik, amikor a gazdasági és a társadalmi élet kérdéseiben is állást foglal, sőt, a magánéletre is hatást kíván kifejteni. Mivel a szükséges tennivalókat összeszedni szinte lehetetlen, inkább az irányultság, a gondolkodási és cselekvési mód átadása lehet a fő cél.
Üljünk le gondolatban egy - jól kiválasztott - erdő szélén és várakozzunk. Előbb-utóbb mindenek felbukkannak majd, akik és amik érdekviszonyaikkal belépnek egy a fenntartható erdőt célként tételező gondolatmenetbe: óvodások, táborozók, bútorgyárosok, exportjoggal rendelkezők, erdőfelügyelők, kullancsok, olasz vadászok, karácsonyfa-kereskedők és tolvajok, a madártani egyesület, az odvas keltike, a favágók szakszervezete és a gyümölcsszedő szegényasszony, a borz és az osztrák tereplovas, a "megélhetési bűnözők" és a mountain-bike-versennyel a talajt letúrók, no meg a szomszéd falu hagyományőrzői. S ha nyomon akarjuk követni érveléseik kapcsolódási pontjait, ha kompromisszumokat szeretnénk javasolni, ha fel nem tárt összefüggésekre akarnánk felhívni a figyelmet, akkor valószínűleg megnyálazott mutatóujjal lapozgathatunk fel-alá Stratégiánkban, vajon hol van benne az, ami ott és akkor segíthet.
Alighanem minden környezeti nevelőnek van saját stratégiája. Olyasmi, amit egy külföldről érkezett kolléga emlegetett: a nyomtatott nemzeti kurrikulum mellett tartott szamárfüles, összefirkált füzet, amelyben a lakóhelyükön megfigyelhető állatokról és növényekről szánt mondanivalóit rendezte vázlatba, és évről évre "visszacsatolt" saját programjához, apró betűs kiegészítéseket huzigálva bele.
Az egyes természeti elemek védelme a különféle földrajzi és társadalmi környezetben szintén témája lehetne egy stratégiának. Ennélfogva dolgozhatnánk akár egy "vízvédelmi", vagy egy "talajvédelmi" nevelési stratégia mentén is. Végigsorolhatnánk, mire van szüksége a talajnak - az óvodásoktól és iskolásoktól, az akadémiától és az országgyűléstől, nem beszélve a civilekről, az erdészekről, a földművelésügyről és az önkormányzatról. Visszaidézhetnénk, mit kapott hajdan az idős gazdáktól és a tehenektől. Mi történik a talajjal, ha csatlakozunk az Európai Közösséghez? Mi nem történik akkor? És így tovább, analitikusan, végig-végig valamennyi természeti tárggyal és élő lénnyel.
Azt azonban már most is sejtjük, hogy akármennyit tanulunk, mégis csupán egy részletét tapogatjuk a hatalmas rendszernek, mint elefántot a vakok. Ha egyesek búvárként leszállnak bizonyos szűkebb ismeretek mély kútjaiba, szükségük van arra is, hogy legyenek vízszintes közlekedő folyosók a kutak között a megszerzett ismeretek kommunikációjához. Az analízis mélyéből jó visszaemelkedni olykor a felszínre, megpihenni úgymond az egészlegesség, a teljességigény, a holizmus nagy tenyerén. Más megismerési rendszerek is adhatnak holisztikus képet a világról: a művészet, a hagyomány, a mítosz. A személyiség mindenségről szerzett élménye egy-egy villanásra összefoglalhatja... azt, hogy hemzsegve él..., hogy ég a napmelegtől..., hogy óriás,... hogy dajkál..., hogy elmondhatatlanul apró részeként lüktetek, élek, óriás vagyok, dajkálok magam is.
S mert a holisztikus átélés pirinkó időhasadéka prolongálhatatlan - noha újra és újra meglátogatható -, az illető visszazuhan, mondjuk a gyöngybagoly-védelem történeti hátteréből eredeztetett, a lelkipásztorokra - noha gyöngybagoly-ügyben különböznek! - felekezeti különbség nélkül kidolgozott szemléletformálási tervhez, figyelemmel azoknak a mobiltelefon-hálózatok üzleti hasznosításáért durván küzdőknek az előretörésére, akik a templomtoronytól - fenébe a piszkoló gyöngybaglyokkal! - térerőt várnak. A pap eközben árnyaltan érvel a madarak mellett, merthogy ők is a teremtett világ részei. Már meg is érkeztünk egy helyi fenntarthatóság-program számtalan zuga közül az egyikhez. Ha a mobiltelefon cég emberének nyelvét felvágták, azt fogja mondani, hogy ő is a teremtett világ része, s természetvédő ő is, a gyermekeivel egyetemben, akiknek általa vélt jogait védi - többek között a baglyokhoz -, noha ők, a gyermekek, maroktelefont akarnak, a kedvesükért küzdeni vele, élni, lüktetni, dajkálni.
Ezért van, hogy ennek a Stratégiának a "kályhája", kiindulópontja az ember. Magát, saját érdekét akarja menteni és magyarázni, miközben korcsoportok és társadalmi szerepek, hatalmi ágak, köz- és magánszféra szerint gondolja végig az élő lények és az élő helyek megmentéséhez szükséges meggyőzés módozatait. Tőle, az embertől is indulhat a tánc, csak becsületesen jusson el az éghajlathoz és a hulladékhoz, a kéregpoloskákhoz és a napkollektor-építéshez. A specialista pedig, ha nemcsak megismerni, hanem védeni is kívánja szeretett tárgyát, eljut majd a neveléshez is, mint eszközhöz, s a környezeti nevelés nagy báltermében össze-összefogódzik majd a többi szempontot képviselővel. Akár a dalia a palotásban, aki a szemébe nézhet minden leányzónak virágról virágra.
Aki tehát csak rejtve találja meg a maga stratégiáját a kiadványban, az vegye meg azt a szamárfüles füzetet az Ápiszban, "fogjon nyomot", és ceruzával a kézben kövesse végig a maga gondolatmenetét a Statégiában. A sok "rejtett stratégia" kibontása adja meg majd emennek igazi életét.

Az idei tanévben a 9. évfolyamokon a kerettanterv előírásainak megfelelően bevezették a társadalomismeret modul tanítását. A modulhoz olyan tantárgyak tartoznak, mint emberismeret, etika, pszichológia, gazdasági ismeretek, állampolgári ismeretek és jelenismeret.
A jelenismeret tantárgy célja, hogy a diákok képesek legyenek az önálló tájékozódásra és véleményformálásra a modern jelenségekkel kapcsolatban, tudják értelmezni e folyamatok kulturális és természeti környezetre gyakorolt hatását.

A tantárgy által felölelt témakörök és tartalmak:

A tudományos haladás kora
A technológiai-gazdasági fejlődés dinamikája és világnézeti előfeltevései. A természet legyőzése és az ember felszabadítása a felvilágosodás eszmerendszerében. A szabadság, a jólét, a társadalmi igazságosság és a technológiai modernizáció összefüggései. A racionalitás uralma. Kritikai szempontok a modern értelmezéséhez.

Az új gazdasági világrend 
A piacgazdaság globális tendenciái és mechanizmusai. A növekedés dilemmái. A racionális gazdasági magatartás összetevői a piacgazdaságban. A mikro- és makroökonómia konfliktusai. A "láthatatlan kéz" és a "közlegelők tragédiája". Állam és piac. Ökonómia és ökológia.

Innen és túl a nemzetállamon 
Magyarország és a globalizáció kihívása. Az európai integráció kérdései. A "helyi társadalom" fogalma és működése. A szubszidiaritás elve. A nemzeti szuverenitás jelentősége a globalizáció korában. Civilizációs konfliktusok (etnikai, környezeti, vallási, gazdasági). Nemzetközi szervezetek és a nemzetek közössége. A gazdasági világverseny hatása a nemzetgazdaságra, a helyi társadalmakra és a politika nemzetközi intézményrendszerére.

Információ és társadalom 
A tanulás és a tapasztalatszerzés, a személyközi érintkezés átalakulása az informatikai és távközlési rendszerek hatására. A tudás fogalmának változásai. Tudás és teljesítmény. A szakértelem szerepe és a specializáció veszélyei.

Kultúra és globalizáció 
A tömegkultúra jelenségeinek értelmezése. A szórakoztatóipar és a techno-telemédiumok. A kulturális sokféleség jelentősége és a fennmaradását fenyegető tendenciák.

Hitek és remények 
Szellemi és vallási körkép az ezredfordulón.

A technológiai-gazdasági fejlődés hatása a mindennapi életre 
A munka világának átalakulása. Munkába lépés, pályaválasztás, munkavállalói stratégiák a mai gazdaságban. A hatékonyságelv és a gazdasági világverseny következményei. Az elgépiesedés és az elszemélytelenedés kockázata. A munkanélküliség kérdése. A társadalmi tér átalakulása a közlekedési és a távközlési technológia fejlődésének hatására. A sebesség kérdése.

A fogyasztók társadalma 
A technológiafüggő életmód jellegzetességei. A fogyasztó "szabadsága" és kiszolgáltatottsága. A reklám. Pazarló fogyasztás. A jóléti állam. Részesedés és részvétel. A politikai nyilvánosság átalakulása.

A családi élet változásai 
A család kulturális, gazdasági és társadalmi funkcióinak átalakulása. Változások a szexuális viselkedésben és a nemi szerepekben. A feminizmus törekvései.

Az életmód átalakulásának hatása a testi és lelki egészségre 
A higiéné fejlődése és az egészség-ipar. Civilizációs és környezeti ártalmak. A kémiai biztonság kérdései. A géntechnológia alkalmazásának társadalmi és ökológiai kockázata. A környezet- és egészségvédelem főbb területei, elvei és intézményei. Mentálhigiénés problémák és beilleszkedési zavarok a felnőtté válás életszakaszában.

A növekedés határai 
A bioszféra-válság társadalmi és gazdasági összefüggései. A földi élővilág eltartó képességének határai. A technikai civilizáció és a gazdasági növekedés hatása a természeti környezetre. Klímaváltozás, erdőpusztulás, talajerózió, az ivóvízbázisok és más természeti erőforrások kimerülése. A pazarló használat okai és következményei. Környezetszennyezés: az ipari és kommunális hulladék növekedésének és kezelésének kérdései, megelőzés és újrahasznosítás.

Népesedési kérdések 
A demográfiai robbanás társadalmi és gazdasági okai a "harmadik világban". A népesség csökkenése és elöregedése, ennek problémái hazánkban és más európai országokban. A Föld túlnépesedésének ökológiai és szociális következményei. Migrációs jelenségek a globalizáció korában.

A fenntarthatóság
A technológiai és gazdasági szemléletváltás szükségessége és lehetőségei. A környezetkímélő magatartás elterjedését ösztönző illetve gátló kulturális, gazdasági és politikai feltételek. A fenntartható társadalom politikai és gazdasági alapelvei 

Részlet a tantárgyhoz tartozó tanári útmutatóból, Lányi András tollából:

Az iskola a múlt tudását adja át a jövő nemzedéknek, és általában nem feladata, hogy az egyes tudásterületek legújabb kérdéseiben foglaljon állást. A mi korunkban azonban nemcsak történelmi léptékű változások mennek végbe aránylag igen rövid idő leforgása alatt, hanem egyetlen nemzedék életidején belül változnak azok a fogalmi keretek is, amelyek között képesek vagyunk tapasztalatainkat egymással megosztani. Ez indokolja, hogy a középiskolai tanulmányok végéhez közeledve röviden áttekintsük és értelmezzük napjaink nagy civilizációs változásait.
Olyan témák jelennek meg a tananyagban, amelyekről a tanulók szerteágazó és gyakran igen ellentmondásos értesülésekkel rendelkeznek. Ez komoly kihívás a tanár számára, egyúttal kiváló alkalom, hogy ösztönözze a tanulók igényét az önálló tájékozódásra.
A gazdag témaválasztékot tekintsük olyan kínálatnak, melyből a tanár a maga és diákjai érdeklődésének megfelelően válogathat. Egy-egy jól megválasztott résztéma alaposabb kifejtése során szinte elkerülhetetlenül fel fognak merülni korunk nagy kulturális, politikai, gazdasági vagy éppen ismeretelméleti kérdései. Az ezekre adható elméleti válaszok ismertetésénél ne feledjük, hogy növendékeink számára ezek életproblémák lesznek, vagy azzá válhatnak.
A kerettanterv által sugalmazott gondolatmenet kiindulópontja annak megértése, miként vezettek a tudományos-technológiai haladás mindenhatóságával kapcsolatos várakozások - a jólét azonosítása az előállított javak bőségével, a tudásé az információval, a szabadságé a szükséglet-kielégítéssel - korunk globális társadalmi, gazdasági és kommunikációs rendszereinek kialakulásához. Elemzéseink arra irányulnak majd, hogy a megváltozott körülmények miért és mennyiben teszik szükségessé a helyes életvitelről, az ember felelősségéről, egyén és közösség, természet és civilizáció, élmény és teljesítmény, gazdaság és társadalom, hagyomány és haladás viszonyáról alkotott fogalmaink felülvizsgálatát.

A jelen ismerete nem egyetlen tantervi modullal szemben támasztott követelmény, hanem általános pedagógiai cél. Az összefüggések más tárgyakkal - társadalomismeret, etika, gazdasági ismeretek, filozófia, környezetismereti elemek a biológiában és a földrajzban, történelem, magyar irodalom, médiaismeret - nyilvánvalóak. 
E tantárgyak oktatói közül elvileg bárki vállalkozhat e modul tanítására. Előképzettsége természetszerűleg befolyásolni fogja a modul tartalmát. Elengedhetetlen azonban, hogy aki tanítja, a jelenismeret oktatásához kellő felkészültséget szerezzen az új társadalomismereti tárgyak oktatására szakosító továbbképzéseken. 
A jelenségek értékelése a tanórai munkának megkerülhetetlen része lesz. A tanár által helyeselt értékelvek belátása természetesen nem kérhető számon a tanulókon, de az igen, hogy ismerjék a vitatott témák különféle megítélését alátámasztó érveket, az értékelés dilemmáit.