Ez
a hely éltet minket
A soproni Árnika Erdei
Iskola tevékenysége egyre ismertebbé válik. Az erdei iskolai programokon
kívül számos rendezvény szervezői lapot adnak ki, egyetemen oktatnak, kiállításokat
és előadássorozatokat rendeznek. E sokrétű munka két meghatározó egyéniségével,
Vackor munkaközösség-béli régi barátaimmal, Szabó Miklóssal és Hárs Olivérrel
beszélgettem.
- Hogyan indult az
Árnika Erdei Iskola?
Sz. M.: - 1997-ben kezdtünk
el a helyi szállodák vendégei részére túrákat szervezni. Ezek a kirándulások
egyre népszerűbbek lettek, volt olyan hétvége, hogy hárman-négyen akár
száznyolcvan embert is kivittünk a hegyekbe.
Iskolai osztályoknak először
1998 tavaszán tartottunk erdei iskolai programokat. Összehívtunk egy találkozót
tanároknak, óvodapedagógusoknak, erdészeti embereknek, és közösen találtuk
ki, hogy hogyan is működjön egy jó erdei iskola. Kidolgoztuk a foglalkozások
vázlatát a különböző évfolyamokra. A programok megvalósítását leginkább
ketten végezzük, de ha több csoportunk van egyszerre, akkor erdőmérnök,
környezetmérnök, tanár szakos hallgató tanítványaink is bekapcsolódnak.
Ugyanebben az évben a Megyei Pedagógiai Intézettel közös szervezésben már
tartottunk egy tanártovábbképzést, környezeti nevelés témakörben, aminek
a gyakorlati részét vezettük.
1998 őszén indult a Borostyán
környezetvédelmi családi lap, és lassan kialakult az erdei iskola arculata
is.
- Mi jellemző erre
az arculatra?
Sz. M.: - Jelmondatunk az
életünk jellemzője is: "Szeretem ezt a tájat!" Minket ez a hely éltet,
a helyet pedig azok éltetik, akik benne élnek. Mozgatóerőnk a belső tűzzel
bíró dolgok, helyek, személyek keresése, az ember és környezete közti harmónia
keresése. Egyszerűen, a lehető legkevesebb segédeszközt használva, dolgozunk
a természet és a gyerekek közötti együttműködés megteremtéséért. Fontosnak
tartjuk a közvetlen tapasztalatot, felfedezést, a szabad tér élményét,
egymás megismerését.
- Kiknek tartotok
programokat?
Sz. M.: - Tavasztól őszig
kb. ötven csoportnak vezetünk egyhetes erdei iskolai programot, nyáron
öt napközis táborunk volt és minden hétvégén továbbra is tartunk a szállodák
vendégeinek túrákat.
A fenti jelmondatból is
érződik, hogy az erdei iskolai programokat elsősorban a helyi gyerekeknek
tartjuk. Ők azok, akik itt élnek és vélhetően felnőttként is itt fognak
élni. Ők hatnak tehát a környezetükre a jövőben. Azt gondoljuk, hogy ez
az igazi "környezeti nevelés", amikor azt a környezetet ismeri és szereti
meg a gyerek, amiben él, amivel kapcsolata van. A Hunyadi János Általános
Iskolából elsőtől hatodikig minden osztály évente egy hetet velünk van
erdei iskolában.
H.
O.: - Képzeld el, hogy egy olyan emberrel járod a lakóhelyed közelében
lévő erdőt, aki a szomszéd házban lakik, hetente akár háromszor találkoztok
különböző helyeken; olvashatod az írását, láthatod a helyi tévében,
részt vehetsz a rendezvényein, és amíg diák vagy, évente egy hetet együtt
töltötök erdei iskolában.
Sz. M.: - Ez így sokszorosan
hat. Ismernek, kialakul a bizalom. Jó példa erre az "Autómentes nap", amit
mi szerveztünk az idén Sopronban. Elég volt csak szólni az iskolákban,
és sokan eljöttek, hiszen tudják, hogy ki az, aki szól.
Persze fogadunk csoportokat
máshonnan is. Jönnek Budapestről, az Alföldről, Ausztriából, Németországból
is. Fogadnánk akár kenyaiakat is... De ez már más. Ha valaki elmegy a lakóhelyéről,
akkor az "kikapcsolódni" megy. Mi nem "kikapcsolni" akarjuk a gyerekeket,
hanem "bekapcsolni" a környezetükbe. Az a célunk, hogy épüljön be a mindennapjaikba,
együtt lélegezzenek az erdővel, ne kiragadott, távoli dolog legyen a számukra.
Ezt fontosabbnak tartjuk,
mint az erdei iskolában töltött éjszakákat. A helybéliek otthon alszanak,
viszont egész éves a kapcsolatunk. Nem csodálkozni jönnek, hanem benne
élnek a csodában.
- Mit takar még a
"Szeretem ezt a tájat!" jelmondat?
H. O.: - Nem nevezhetjük
igazán az egész Földet a környezetünknek, csak azt a helyet, ahol élünk,
ami egy napon belül gyalog bejárható. Ebben kéne élni és ebből kéne megélni.
Az itteni föld gyümölcseit enni: az itt termett almát, körtét, szőlőt,
nem a messziről hozott banánt... A környéken vagy hatvan szarvas lakik.
A gyerekekkel elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megismerni őket. Nincsenek
olyan sokan ahhoz, hogy ne ismerhetnénk meg őket "személyesen". Mi a soproni
tájat szeretjük, de mindenki szeretheti azt a tájat, amiben lakik. Meg
kell ismernünk, hogy melyik fában ki lakik, mint ahogy azt is, hogy a szomszéd
utcában kik laknak.
Amit e tájon teszünk, az
minden következményével együtt itt marad. Mi élvezzük vagy viseljük el
- hát nem mindegy, milyen a cselekedetünk.
Sz. M.: - Minden reggel
kicsit korábban felkelek, hogy elmehessek futni a közeli erdőbe. Innen
gyűjtöm az erőt, ez éltet. Nemcsak beszélünk a tájról, hanem valóban együtt
is élünk vele. Azokkal dolgozunk szívesen együtt, akik hasonlóan gondolkodnak.
Nem reggel nyolctól délután négyig kell szeretni a tájat, aztán pedig tönkretenni.
Ez a mindennapi élet része, a csoda megélése.
A "Szeretem ezt a tájat!"
a Borostyán újság alapmondata is, mert fontosnak tartjuk, hogy a környéken
egyre többen eszerint tegyék a dolgukat.
- Meséljetek bővebben
erről az újságról!
- A címe "Borostyán", környezetvédelmi
családi lap. Egy-egy, az évkörhöz kapcsolódó téma köré rendezzük az adott
lapszámot:
Február: Energia,
levegő - Isteni szikra, levegőég
Március: Víz - Életadó nedvek
Április: Természet és város
- Zengő zöld
Május, június: Mozgás, közlekedés
- Hajtás induló
Szeptember: Gyümölcsszüret
- A nyár gyümölcsei
Október: Kert, talaj - Elnyugvó
föld
November: Fűtés - Belső
tűz
December: Fény, világítás
- Égi fény
Bemutatunk vállalatokat, döntéshozó
hivatalokat, iskolákat, családokat és személyeket, akik úgy élnek, hogy
igyekeznek harmonikus viszonyt kialakítani a környezetükkel. A jó példákat
mutatjuk be, hogy egymást is erősíthessék. Az újság az interneten is elérhető,
és remélhetőleg sokak gondolkodására hatott már.
- Milyen egyéb programjaitok
vannak?
- Sok mindent szervezünk
a városban, de számunkra a legfontosabb a Dalos-hegyi kórustalálkozó. A
Dalos-hegy itt van Sopron fölött, először 1863-ban szerveztek itt kórustalálkozót.
Mi 1998 tavaszán elevenítettük fel a hagyományt, azóta minden évben megrendezzük,
egyúttal a Madarak és Fák Napját is ünnepelve. Minden évben a Szent György-nap
hetére eső péntek a rendezvény napja.
A rendezvényen a város és
környékének iskolásai, kórusai, valamint budapesti és osztrák vendégkórusok
vesznek részt. A rendezvényt közös éneklés, köszöntés, emlékfa ültetése
nyitja meg, a hegy lábánál lévő városi zenepavilonnál. A résztvevők az
erdei utakon fölsétálnak a hegyre; a Daloskő mellett elhelyezik koszorújukat.
A természethez kapcsolódó kórusművek hangzanak el, majd az ideiglenes tanösvényen
ismerkedhetnek a résztvevők a Soproni-hegység élővilágával, erdőgazdálkodásával,
helytörténetével. Mindenki kap egy kiadványt is, melyből a fenti ismeretanyagot
és Magyarország első kórustalálkozójának történetét idézhetik föl. A nap
folyamán a Megyeháza dísztermében is koncertezünk, majd táncház következik.
A nap zárása a Tűztoronyból szóló esti toronyzene.
Olyan hagyományt kívántunk
teremteni, ami természet és művészet szerves egységét mutatja be.
Ez a találkozó azért fontos
számunkra, mert ünnep. Nem egy kiragadott rendezvény, hanem az élet része.
A hegy itt van egész évben, a gyerekekkel számtalanszor járunk rajta, egyszer
egy évben pedig közösen ünnepelünk itt.
- Képzéseket, szakmai
rendezvényeket is tartotok.
- A gödöllői Szent István
Egyetemen Vácra került társunk, Tímár Gábor tart "Környezeti nevelés és
erdei túravezetés alapjai" című órát, mi pedig itt, a Soproni Egyetemen.
Így sikerül az egyetemistáknak is átadni egyféle szemléletmódot. Különböző
egyetemekről, így Pécsről, Szombathelyről, Egerből, Győrből, Budapestről
járnak ide szakmai gyakorlatra.
Tartunk még erdei óvodai
programokat is, minden évben egy-egy napot a helyi óvodáknak. Az óvónőknek
és tanároknak rendszeresen szervezünk módszertani továbbképzéseket.
Egyre több középiskolával
van kapcsolatunk, környezeti nevelési tantervet is kidolgoztunk nekik.
Tavaly rendeztük meg a "Környezet
és ember harmóniája" című konferenciát, melyre Ausztriából és Szlovákiából
is jöttek előadók és résztvevők környezeti nevelési témakörben. Nemzetközi
erdei iskolai kutatásokban is részt veszünk - közben mindenkitől igyekszünk
megtanulni azt, amit érdemes.
Legfontosabb azonban, hogy
egyre több embert ismerünk a környéken, egyre több iskolában tartunk programot,
így az általunk képviselt szemlélet is egyre több helyre eljut. Nyár óta
vezetőségi tagjai vagyunk a tíz éve működő Castanea Környezetvédelmi Egyesületnek.
Az egyesület vezetőségéből sokan hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Elindult
például egy erdőregenerációs program dr. Agócs József vezetésével, létrejött
a Harmónia Klub.
- Milyen egyéb szervezetekkel
álltok kapcsolatban?
Sz. M.: - Társelnöke vagyok
az Országos Erdei Iskola Egyesületnek. Ennek az egyesületnek főként az
erdei iskolákat szervező iskolák a tagjai, szakmai tömörülés. Most jutottunk
el odáig, hogy kiépítsük az ún. "cserjeszintet", tehát megyei vagy legalábbis
regionális csoportokat. Győr-Moson-Sopron megyében szeretnénk kialakítani
egy módszertani, információs központot.
Tagjai vagyunk a KOKOSZ-nak
(Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége) és
a Vackor Közösségnek is, így sok tapasztalatot tudunk cserélni a hasonló
tevékenységet folytató szervezetekkel.
- Végül: miért éppen
az Árnika nevet választottátok?
H. O.: - Kerestünk egy olyan
növényt, ami a helyi flóratartományra (Noricum) jellemző, így esett a választás
a hegyi árnikára (Arnica montana). Ez a növény sok mindent kifejez a szellemiségünkből
is: kiváló sebgyógyító, erősítő hatása van. A hátizsákunkban mindig van
belőle készült homeopátiás készítmény, arra az esetre, ha netán valami
sérülés történne. A növénynek már a jelenléte is a napot idézi élőhelyén,
a hűvös, kopár hegyi réteken. Nekünk is ez a legfontosabb: szeretetet,
pozitív szellemiséget sugározni ott, ahol élünk.
Árnika Erdei Iskola:
9400 Sopron, Alsólövér
u. 24.
Tel.: (06-20) 960-69-28
Fax: (06-99) 508-011
E-mail: arnica@fmk.nyme.hu
Honlap: www.sopron.hu/borostyan
|