Ez a hely éltet minket

A soproni Árnika Erdei Iskola tevékenysége egyre ismertebbé válik. Az erdei iskolai programokon kívül számos rendezvény szervezői lapot adnak ki, egyetemen oktatnak, kiállításokat és előadássorozatokat rendeznek. E sokrétű munka két meghatározó egyéniségével, Vackor munkaközösség-béli régi barátaimmal, Szabó Miklóssal és Hárs Olivérrel beszélgettem.

- Hogyan indult az Árnika Erdei Iskola? 
Sz. M.: - 1997-ben kezdtünk el a helyi szállodák vendégei részére túrákat szervezni. Ezek a kirándulások egyre népszerűbbek lettek, volt olyan hétvége, hogy hárman-négyen akár száznyolcvan embert is kivittünk a hegyekbe. 
Iskolai osztályoknak először 1998 tavaszán tartottunk erdei iskolai programokat. Összehívtunk egy találkozót tanároknak, óvodapedagógusoknak, erdészeti embereknek, és közösen találtuk ki, hogy hogyan is működjön egy jó erdei iskola. Kidolgoztuk a foglalkozások vázlatát a különböző évfolyamokra. A programok megvalósítását leginkább ketten végezzük, de ha több csoportunk van egyszerre, akkor erdőmérnök, környezetmérnök, tanár szakos hallgató tanítványaink is bekapcsolódnak. Ugyanebben az évben a Megyei Pedagógiai Intézettel közös szervezésben már tartottunk egy tanártovábbképzést, környezeti nevelés témakörben, aminek a gyakorlati részét vezettük.
1998 őszén indult a Borostyán környezetvédelmi családi lap, és lassan kialakult az erdei iskola arculata is.
- Mi jellemző erre az arculatra?
Sz. M.: - Jelmondatunk az életünk jellemzője is: "Szeretem ezt a tájat!" Minket ez a hely éltet, a helyet pedig azok éltetik, akik benne élnek. Mozgatóerőnk a belső tűzzel bíró dolgok, helyek, személyek keresése, az ember és környezete közti harmónia keresése. Egyszerűen, a lehető legkevesebb segédeszközt használva, dolgozunk a természet és a gyerekek közötti együttműködés megteremtéséért. Fontosnak tartjuk a közvetlen tapasztalatot, felfedezést, a szabad tér élményét, egymás megismerését. 
- Kiknek tartotok programokat? 
Sz. M.: - Tavasztól őszig kb. ötven csoportnak vezetünk egyhetes erdei iskolai programot, nyáron öt napközis táborunk volt és minden hétvégén továbbra is tartunk a szállodák vendégeinek túrákat. 
A fenti jelmondatból is érződik, hogy az erdei iskolai programokat elsősorban a helyi gyerekeknek tartjuk. Ők azok, akik itt élnek és vélhetően felnőttként is itt fognak élni. Ők hatnak tehát a környezetükre a jövőben. Azt gondoljuk, hogy ez az igazi "környezeti nevelés", amikor azt a környezetet ismeri és szereti meg a gyerek, amiben él, amivel kapcsolata van. A Hunyadi János Általános Iskolából elsőtől hatodikig minden osztály évente egy hetet velünk van erdei iskolában.
H. O.: - Képzeld el, hogy egy olyan emberrel járod a lakóhelyed közelében lévő erdőt, aki a szomszéd házban lakik, hetente akár háromszor találkoztok különböző helyeken; olvashatod az írását, láthatod a helyi tévében, részt vehetsz a rendezvényein, és amíg diák vagy, évente egy hetet együtt töltötök erdei iskolában.
Sz. M.: - Ez így sokszorosan hat. Ismernek, kialakul a bizalom. Jó példa erre az "Autómentes nap", amit mi szerveztünk az idén Sopronban. Elég volt csak szólni az iskolákban, és sokan eljöttek, hiszen tudják, hogy ki az, aki szól.
Persze fogadunk csoportokat máshonnan is. Jönnek Budapestről, az Alföldről, Ausztriából, Németországból is. Fogadnánk akár kenyaiakat is... De ez már más. Ha valaki elmegy a lakóhelyéről, akkor az "kikapcsolódni" megy. Mi nem "kikapcsolni" akarjuk a gyerekeket, hanem "bekapcsolni" a környezetükbe. Az a célunk, hogy épüljön be a mindennapjaikba, együtt lélegezzenek az erdővel, ne kiragadott, távoli dolog legyen a számukra.
Ezt fontosabbnak tartjuk, mint az erdei iskolában töltött éjszakákat. A helybéliek otthon alszanak, viszont egész éves a kapcsolatunk. Nem csodálkozni jönnek, hanem benne élnek a csodában. 
- Mit takar még a "Szeretem ezt a tájat!" jelmondat? 
H. O.: - Nem nevezhetjük igazán az egész Földet a környezetünknek, csak azt a helyet, ahol élünk, ami egy napon belül gyalog bejárható. Ebben kéne élni és ebből kéne megélni. Az itteni föld gyümölcseit enni: az itt termett almát, körtét, szőlőt, nem a messziről hozott banánt... A környéken vagy hatvan szarvas lakik. A gyerekekkel elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megismerni őket. Nincsenek olyan sokan ahhoz, hogy ne ismerhetnénk meg őket "személyesen". Mi a soproni tájat szeretjük, de mindenki szeretheti azt a tájat, amiben lakik. Meg kell ismernünk, hogy melyik fában ki lakik, mint ahogy azt is, hogy a szomszéd utcában kik laknak. 
Amit e tájon teszünk, az minden következményével együtt itt marad. Mi élvezzük vagy viseljük el - hát nem mindegy, milyen a cselekedetünk.
Sz. M.: - Minden reggel kicsit korábban felkelek, hogy elmehessek futni a közeli erdőbe. Innen gyűjtöm az erőt, ez éltet. Nemcsak beszélünk a tájról, hanem valóban együtt is élünk vele. Azokkal dolgozunk szívesen együtt, akik hasonlóan gondolkodnak. Nem reggel nyolctól délután négyig kell szeretni a tájat, aztán pedig tönkretenni. Ez a mindennapi élet része, a csoda megélése. 
A "Szeretem ezt a tájat!" a Borostyán újság alapmondata is, mert fontosnak tartjuk, hogy a környéken egyre többen eszerint tegyék a dolgukat.
- Meséljetek bővebben erről az újságról!
- A címe "Borostyán", környezetvédelmi családi lap. Egy-egy, az évkörhöz kapcsolódó téma köré rendezzük az adott lapszámot:

Február: Energia, levegő - Isteni szikra, levegőég
Március: Víz - Életadó nedvek
Április: Természet és város - Zengő zöld
Május, június: Mozgás, közlekedés - Hajtás induló
Szeptember: Gyümölcsszüret - A nyár gyümölcsei
Október: Kert, talaj - Elnyugvó föld
November: Fűtés - Belső tűz
December: Fény, világítás - Égi fény
Bemutatunk vállalatokat, döntéshozó hivatalokat, iskolákat, családokat és személyeket, akik úgy élnek, hogy igyekeznek harmonikus viszonyt kialakítani a környezetükkel. A jó példákat mutatjuk be, hogy egymást is erősíthessék. Az újság az interneten is elérhető, és remélhetőleg sokak gondolkodására hatott már. 
- Milyen egyéb programjaitok vannak?
- Sok mindent szervezünk a városban, de számunkra a legfontosabb a Dalos-hegyi kórustalálkozó. A Dalos-hegy itt van Sopron fölött, először 1863-ban szerveztek itt kórustalálkozót. Mi 1998 tavaszán elevenítettük fel a hagyományt, azóta minden évben megrendezzük, egyúttal a Madarak és Fák Napját is ünnepelve. Minden évben a Szent György-nap hetére eső péntek a rendezvény napja.
A rendezvényen a város és környékének iskolásai, kórusai, valamint budapesti és osztrák vendégkórusok vesznek részt. A rendezvényt közös éneklés, köszöntés, emlékfa ültetése nyitja meg, a hegy lábánál lévő városi zenepavilonnál. A résztvevők az erdei utakon fölsétálnak a hegyre; a Daloskő mellett elhelyezik koszorújukat. A természethez kapcsolódó kórusművek hangzanak el, majd az ideiglenes tanösvényen ismerkedhetnek a résztvevők a Soproni-hegység élővilágával, erdőgazdálkodásával, helytörténetével. Mindenki kap egy kiadványt is, melyből a fenti ismeretanyagot és Magyarország első kórustalálkozójának történetét idézhetik föl. A nap folyamán a Megyeháza dísztermében is koncertezünk, majd táncház következik. A nap zárása a Tűztoronyból szóló esti toronyzene.
Olyan hagyományt kívántunk teremteni, ami természet és művészet szerves egységét mutatja be.
Ez a találkozó azért fontos számunkra, mert ünnep. Nem egy kiragadott rendezvény, hanem az élet része. A hegy itt van egész évben, a gyerekekkel számtalanszor járunk rajta, egyszer egy évben pedig közösen ünnepelünk itt.
- Képzéseket, szakmai rendezvényeket is tartotok.
- A gödöllői Szent István Egyetemen Vácra került társunk, Tímár Gábor tart "Környezeti nevelés és erdei túravezetés alapjai" című órát, mi pedig itt, a Soproni Egyetemen. Így sikerül az egyetemistáknak is átadni egyféle szemléletmódot. Különböző egyetemekről, így Pécsről, Szombathelyről, Egerből, Győrből, Budapestről járnak ide szakmai gyakorlatra.
Tartunk még erdei óvodai programokat is, minden évben egy-egy napot a helyi óvodáknak. Az óvónőknek és tanároknak rendszeresen szervezünk módszertani továbbképzéseket. 
Egyre több középiskolával van kapcsolatunk, környezeti nevelési tantervet is kidolgoztunk nekik. 
Tavaly rendeztük meg a "Környezet és ember harmóniája" című konferenciát, melyre Ausztriából és Szlovákiából is jöttek előadók és résztvevők környezeti nevelési témakörben. Nemzetközi erdei iskolai kutatásokban is részt veszünk - közben mindenkitől igyekszünk megtanulni azt, amit érdemes.
Legfontosabb azonban, hogy egyre több embert ismerünk a környéken, egyre több iskolában tartunk programot, így az általunk képviselt szemlélet is egyre több helyre eljut. Nyár óta vezetőségi tagjai vagyunk a tíz éve működő Castanea Környezetvédelmi Egyesületnek. Az egyesület vezetőségéből sokan hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Elindult például egy erdőregenerációs program dr. Agócs József vezetésével, létrejött a Harmónia Klub.
- Milyen egyéb szervezetekkel álltok kapcsolatban?
Sz. M.: - Társelnöke vagyok az Országos Erdei Iskola Egyesületnek. Ennek az egyesületnek főként az erdei iskolákat szervező iskolák a tagjai, szakmai tömörülés. Most jutottunk el odáig, hogy kiépítsük az ún. "cserjeszintet", tehát megyei vagy legalábbis regionális csoportokat. Győr-Moson-Sopron megyében szeretnénk kialakítani egy módszertani, információs központot.
Tagjai vagyunk a KOKOSZ-nak (Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetsége) és a Vackor Közösségnek is, így sok tapasztalatot tudunk cserélni a hasonló tevékenységet folytató szervezetekkel.
- Végül: miért éppen az Árnika nevet választottátok? 
H. O.: - Kerestünk egy olyan növényt, ami a helyi flóratartományra (Noricum) jellemző, így esett a választás a hegyi árnikára (Arnica montana). Ez a növény sok mindent kifejez a szellemiségünkből is: kiváló sebgyógyító, erősítő hatása van. A hátizsákunkban mindig van belőle készült homeopátiás készítmény, arra az esetre, ha netán valami sérülés történne. A növénynek már a jelenléte is a napot idézi élőhelyén, a hűvös, kopár hegyi réteken. Nekünk is ez a legfontosabb: szeretetet, pozitív szellemiséget sugározni ott, ahol élünk.

Árnika Erdei Iskola:
9400 Sopron, Alsólövér u. 24.
Tel.: (06-20) 960-69-28
Fax: (06-99) 508-011
E-mail: arnica@fmk.nyme.hu
Honlap: www.sopron.hu/borostyan

Készítette: Neumayer Éva