Helikon Kiadó, Bp., 2000.
130 old. 1200,-- Ft

"Állami szuverenitás, területi kizárólagosság, állampolgári és emberi jogok, bevándorlás, óriásvállalatok, nemzetközi szervezetek -- mit is jelentenek ezek a fogalmak az új évezred küszöbén, amikor a globalizáció hatásai egyre nyilvánvalóbbá válnak a világ gazdasági és politikai vezetői, de az egyszerű emberek számára is?" Saskia Sassen, a chicagói egyetem szociológiaprofesszora, a New York-i Columbia Egyetem tanára egyetemi előadásai nyomán összeállított kötetével azokhoz kíván szólni, akik látják, érzik a bajt, a nemzeti identitás elvesztésének esélyét, a szuverenitás csökkenését, és úgy érzik, hogy a globalizáció kiteljesedése, utolsó fázisa előtt még van némi esélyük arra, hogy beleszóljanak az események kimenetelébe. A szerző kötete elején leszögezi, hogy a globalizációval maga a földrajz is átalakul. Régen még jól körülhatárolható országok voltak, mára azonban megváltozott a helyzet, mert a határok ugyan megmaradtak, de ezeken átnyúlnak az óriásvállalatok, a nemzetközi intézmények, amelyek édeskeveset törődnek a határokkal. A három részre (Az állam és a hatalom új földrajza; A gazdasági állampolgárságról; A bevándorlás és az új rend próbája) tagolt kötetben, a fejezetcímeknek megfelelően fejti ki nézeteit a szerző. Elsősorban kérdéseket tesz fel, s bár ezekre nem ad végérvényes válaszokat, felvetései mindenképpen elgondolkodtatják az olvasót. Például olyan jelenségeket világít meg, hogy miként változtatja meg a határokon átívelő menekültáradat a befogadó országok életét. Rámutat arra a jelenségre, hogy amíg az Egyesült Államok hadakozott a mexikói bevándorlás ellen, illegális betelepülők tömegei telepedtek meg az országban, de amióta amnesztiát adott nekik, már hazautaznak és visszajönnek, azaz itt is, ott is élnek, feloldódott hát a feszültség. Az Almási Miklós előszavával bevezetett kötet megértése némi szociológiai és közgazdasági előképzettséget is igényel. A művelt olvasók fogják igazán érteni, értékelni.

Bessenyei György Könyvkiadó, 
Nyíregyháza, 2000. 480 old. 

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy számítástechnika szakos főiskolás matematikát is tanul. De mit keres a fizika, a kémia, az antropológia és a környezettudomány a képzési struktúrában? A válasz egyszerű. A számítástechnika szakon végzett hallgatók ismereteiket jórészt természettudományos és technikai problémák megoldásában kamatoztatják. Ezért szükséges, hogy az általános műveltséget meghaladó mértékben rendelkezzenek természettudományos ismeretekkel. Csak az a számítástechnikai szakember válhat igazán alkotó értelmiségivé, aki megérti azt a problémát, amelynek a megoldására a számítástechnikát mint eszközt alkalmazza. A számítástechnikus a természettudományos háttérismeretek nélkül legfeljebb hű szolgaként, utasítások végrehajtójaként vehet részt a problémák megoldásában. 
Ez a könyv abban segíti a leendő számítástechnikai szakembereket, hogy megszerezzék a megfelelő természettudományos tudást és szemléletet. A szerzők, szakterületük neves művelői, az öt fejezetben (matematika, fizika, kémia, antropológia és környezettudomány) rendszerezik, összegzik és kiegészítik azokat az ismereteket, amelyeket a diákok középiskolás korukban sajátítottak el. Ahol lehet, összekapcsolják a középiskolában külön-külön megszerzett ismereteket, rávilágítanak a közöttük lévő összefüggésekre és párhuzamokra. 
A könyv hozzájárul ahhoz, hogy a jövő számítástechnikai szakemberei gondolkodó, a problémákat kreatív módon megközelítő emberek legyenek. Vagyis ne legyenek kockafejűek. A könyv arra is alkalmas, hogy segítségével a matematika, fizika, kémia, biológia vagy környezetvédelmi szakos hallgatók a természettudomány többi területét a középiskolás szintnél mélyebben elsajátítsák.

Typotex Kiadó, Bp., 2000.
243 o. 1750,-- Ft

A szerző a könyv előszavában így mutatja be önmagát: "Kémikus diplomával és öntudattal egy fizikai kutatóintézetben matematikai és számítástechnikai eszközöket felhasználva biológiai kutatási témákon dolgozom." Érdi Péter kutatóként olyan témákat választ, amelyek egyszerre több tudományterülethez tartoznak. Ilyen például az agyműködés matematikai modellezése, amely igazi interdiszciplináris terület: egyaránt igényel anatómiai, biológiai, kémiai, fizikai, matematikai, lélektani és filozófiai tudást. Egyszerre empirikus és teoretikus. Természetfilozófusként és kultúrtörténészként a problémákat egyszerre természettudományos, történeti és filozófiai síkon közelíti meg. Mindig azt keresi, ami a különböző tudományterületekben közös: az azonos szemléletet, a hasonló vizsgálati módszereket, az egyező struktúrájú függvényeket, a hasonló szerveződést, és a minden jelenségre alkalmazható világmodelleket. A különböző területek közötti párhuzamot tárja fel, de nemcsak a természettudományon belül: természeti és társadalmi jelenségek, gazdasági és ökológiai folyamatok közötti analógiákra is rámutat.
Ma újra nagy szükség van szintetizáló gondolkodókra. Talán az Érdi Péterhez hasonló modern polihisztorok segítségével újra össze lehet tapasztani a szétesett, szétszabdalt világot, amelyet a résztudományok specializálódott kutatói már eléggé ízekre szedtek ahhoz, hogy feltámadjon bennünk a vágy arra, hogy újra egységben lássuk.
A könyvben közölt tanulmányok hűen tükrözik Érdi Péter rendkívül sokoldalú tudását, és természettudományos-filozofikus szemléletét. Írásaiban összekapcsolja az emberi kultúra mesterségesen szétválasztott két nagy területét: a természettudományost és a bölcsészt. A könyv a világról és az emberről szól, tehát mindenki számára érdekes.

Műszaki Könyvkiadó, Bp., 2000.
202 o. 

Hogy mi az élet, az mindenkit foglalkoztat. Sokféle megközelítésben sokféle válasz született erre az alapkérdésre az emberiség története során. A kérdés egyszerre biológiai, filozófiai és társadalmi. Gánti Tibor az élet lényegét, az élet keletkezését kutatja. Még egyetemi hallgatóként, 1952-ben kezdte kidolgozni elméletét, a chemoton-elméletet, amely az élő rendszereket magyarázza. Az elmélet kidolgozásához és továbbfejlesztéséhez alapkérdéseket kellett tisztázni:
-- Mi jellemző szükségszerűen minden élő rendszerre, vagyis melyek az élet kritériumai?
-- Mi az életfolyamatok kémiai alapja?
A huszadik századi természettudományra jellemző a végső építőkövek keresése az anyag különböző szerveződési szintjein. Ezeket találták meg az elemi részecskékben, a kvarkokban, az elektomágneses sugárzás fotonjaiban vagy a sejtekben. Gánti Tibor a chemotont tekinti az élet alapegységének (minimálrendszerének), amelyet már nem lehet további részekre osztani úgy, hogy a részek is hordozzák az egész tulajdonságait. A chemoton programvezérelt önreprodukáló kémiai rendszer, amely anyagcserét folytat, növekedik, szaporodik. A chemotonban mindazon tulajdonságok megjelennek, amelyeket az élet kritériumainak tekintünk. A chemoton-elmélet alapján levezethető a genetika alaptörvénye, megmagyarázható az élet keletkezése, az élő és az élettelen rendszerek elkülöníthetők egymástól.
Gánti Tibor könyve igen nehéz kérdésekre keresi a választ, és nem is kínál egyszerű megoldást. A szerző gondolatmenete azonban jól követhető, magyarázatai világosak. A könyv izgalmas szellemi kalandot kínál azoknak a természettudományos műveltségű olvasóknak, akik nem riadnak vissza a mély, komplex gondolatoktól.