"Hozz magaddal gumicsizmát, 
sütit és a barátodat!"

A fiatalok Természetismereti Klubja

Olyan emberrel találkoztam, akit semmilyen skatulyába nem lehet belegyömöszölni. Rogovszky Zoltán az FTK vezetése mellett biológiát és földrajzot tanít -- a diákok legnagyobb örömére részben a szabadban --, önismereti-természetismereti szakkört tart, szabadidejét többek közt a ritka kövi rák előfordulásának honi feltérképezésével tölti. Nyaranta táborról táborra jár, főként a szőcei tőzegmohás láprétre, szénát gyűjteni. Harmincnégy évesen zeneiskolában blockflötén tanul játszani, reneszánsz táncházban zenél és énekel, nemezel, bőröz, könyvet köt, korongoz, és nemrégiben fejezte be egy szék készítését, merthogy faműves szakmunkásvizsgát tett. A klubban több órát töltöttem, és még biztosan visszatérek.

Ki a gubóból!

A főiskolás Dórának -- aki vezetőségi tag a klubban -- az FTK-ról elsősorban a barátság és a természetjárás jut eszébe. A barátság, hiszen a -- saját szavai szerint -- szerteágazó érdeklődésű egykori kis könyvmoly a klub elfogadó légköre által sikerrel kecmergett ki "gubójából", nyitottá vált és megtalálta a helyét. Úgy látja, aki manapság nem az átlagdolgok iránt érdeklődik, az kirekesztődik, akár olyan egyszerű módon, hogy nem dohányzik, és kimarad a cigiszünetek dumapartijaiból. Nevetve jegyzi meg, ide afféle "csodabogarak" járnak; persze önmagát is közéjük számítja. A főiskolán különlegesnek számít, hogy valaki magyar szakosként vonzódjon a természethez; csoporttársai a kirándulásokon mindig rácsodálkoznak, honnan tud ennyi mindent az erdőről. A klubba pedig gyakorta hoz verseket, de ezen itt nem álmélkodnak.

Egy kis történelem

A klubot 1979-ben a Magyar Biológiai Társaság és a Magyar Természettudományi Múzeum két munkatársa hozta létre, az előbbi intézmény biztosította a működést, az utóbbi adta a szakembereket és a helyet a foglalkozásokhoz. Céljuk az volt, hogy a természettudományok iránt érdeklődő középiskolásoknak, egyetemistáknak iskolán kívüli programokat ajánljanak, és biztosítsák a "szakma" utánpótlását. A klub vezetői a múzeum munkatársai közül kerültek ki, az első a csigagyűjteményes Agócsy Pál volt, de köztük találjuk Vásárhelyi Tamás jelenlegi főigazgató-helyettest is.
Az ingyenes program tetemes részét az előadások tették ki, de egyre nagyobb volt az igény a kirándulásokra, táborokra, így kapcsolódott a klubhoz a 80-as évek végén a Déri Andrea vezette Terepbiológus Csoport, köztük Rogovszky Zoltán, aki öt éve vezeti is a klubot. Az "összeolvadás" után nagyobb hangsúlyt kaptak a terepi és kutatási programok, és beindultak a kiscsoportos foglalkozások. Részt vettek környezetvédelmi akciókon. Elindítói voltak a magyarországi Folyófigyelő Hálózatnak, a környezeti nevelési munkacsoport terepgyakorlatokat dolgozott ki iskolák számára, s munkájukat 1992-ben PRO NATURA-díjjal ismerték el. Tagjai egy európai környezetvédő fiatalokat tömörítő szervezetnek, a YEE-nek, s ennek révén jelen voltak több külföldi konferencián és táborban.
Néhány éve a múzeum új helyre költözött, és a Ludovika téri épületben kapott egy helyiséget az FTK is. A múzeummal való "együttélés" lehetővé teszi, hogy bepillantsanak a kutatómunka kulisszatitkaiba, a látogatók elől elzárt gyűjteményekbe. 
Rogovszky Zoltán életének egyik legmeghatározóbb élménye volt az egykori Terepbiológus Csoportban eltöltött néhány év. "Olyan volt, mint a napfogyatkozás, ami az ember életében csak egyszer adatik meg, de mély nyomot hagy" -- mondja. Ezt az élményt szeretné nyújtani a klub tagjainak és az iskolai önismereti-természetismereti csoportba járó gyerekeknek. 

Él-e itt a kövi rák?

A tavaszi túrák többsége a Börzsönybe vezet, idén a Malom-völgybe, a Morgó-patakhoz és a Szén-patakhoz. A plakát invitálása szerint: "Vasárnap kirándulás a Börzsönybe, mert kirándulni jó, és hátha rákot is találunk. Hozz magaddal gumicsizmát, sütit és a barátodat!" A klub legnagyobb, évek óta zajló "projektje" a folyóvízi rákfelmérés. Az egész még a Terepbiológus Csoportban kezdődött, ahol 1989-től öt éven át komplex vizsgálatokat -- vízminőség-, növény- és állatcönológiai, faunisztikai, geomorfológiai méréseket -- folytattak lelkes fiatalok a Visegrádi-hegységben, az Apátkúti-völgyben. Itt bukkantak rá a védett és ritka kövi rák hihetetlenül népes csoportjára. A gazdag állomány azonban egyik pillanatról a másikra kipusztult, valószínűleg a közeli faluból érkező szennyezés hatására. Az első megdöbbenés, a keserűség szülte az ötletet: az egész országra, sőt a Kárpát-medencére kiterjedő programot kellene szervezni a patakok felmérésére, különös tekintettel e rákfajra. A kövi rák indikátor értékű a szennyezések feltérképezésekor, hiszen csak oxigéndús vízben él meg. Az sem mellékes, hogy alig kutatott faj, utoljára 1909-ben említette meg magyar tanulmány.
A kezdeményezés hatására országszerte -- igaz, csak szórványosan -- beindult az állománynak és veszélyeztetettségének felmérése. Az FTK a Börzsönyt, a Pilist és a Visegrádi-hegységet vállalta; úgy tűnik, eltart még néhány évig a munka. A vizsgálatok megszervezéséhez -- kisiskolástól a felnőtt korosztályig -- kutatástervezési útmutatót állítottak össze, mely a gyakorlati munkához nyújt hathatós segítséget. A módszertani füzet a klubban ingyenesen megrendelhető, és várják pedagógusok, egyének és csoportok jelentkezését, akik szívesen részt vennének a programban.
Aki ilyesmire vállalkozik, nem árt, ha tudja, nappal nehézkes kövi rákot találni, a kutatás inkább éjjel folyik. Egy kétszáz méteres szakasz felméréséhez négy-öt ember fél éjszakai intenzív, nagy állóképességet igénylő munkája szükséges. Az ember gumicsizmában görnyed a víz fölé, forgatja a köveket, zseblámpával ide-oda világít. Mikor hirtelen előbukkan egy rák, akkor kikapja a vízből, leméri a hosszát, alaposan szemrevételezi, hiányzik-e az ollója, van-e bármilyen sérülése, feljegyzi, és visszaereszti a kapálódzó állatot. Minderről Zoltán olyan lelkesedéssel beszél, hogy a hallgató rögtön kedvet kap egy kis rákászatra.

Terepen

A klub fő profilja a terepi vizsgálódás, a saját élményeken alapuló tanulás, s a cél a természet iránti felelős magatartás kialakítása. Az elmúlt években jócskán akadtak emlékezetes kirándulások rákászaton kívül is. A táborlakók felkeresték nemzeti parkjaink és tájvédelmi körzeteink jellegzetes élőhelyeit, védett értékeit, madárvonulást figyeltek, szarvasbőgést hallgattak. Tábort rendeztek a Zemplénben várak és farkasok nyomában, a Mecsekben denevért gyűrűztek, a Gerecsében sasokra lestek és sziklát másztak, a Szigetközben halakkal és halászmódszerekkel ismerkedtek, a Déli-Kárpátokban csúcsokat hódítottak meg. Tizenhárom esztendeje állandó program az Őrségben a szőcei veszélyeztetett tőzegmohás láprétek fennmaradását elősegítő szénagyűjtő tábor, természetesen zoológiai, botanikai vizsgálatokkal, és a környező nyolcvan forrás vízkémiai mérésével, a változások dokumentálásával.
Érdekes módon indult a három éven át zajló foltosszalamandra-kutatás az Aggteleki Nemzeti Parkban. A múzeum botanikai táborában két középiskolás lány egy csomó apró kis állatot látott a patakban, melyekről kiderült, hogy szalamandra-lárvák, és rögtön meg is számoltak belőlük vagy kétszáz darabot. A lányok szerettek volna többet megtudni róluk: az FTK keretében meg is szervezték a kutatási programot, több patakban felmérték a táplálékforrásokat, összeszámlálták, lemérték a lárvákat és az állatokat, lerajzolták a mintázatukat, ebből összefoglaló anyagot készítettek, ami része lett a nemzeti park saját bemutatkozó anyagának is.

Klubélet

A havi rendszerességgel zajló előadások éves programjának összeállításánál figyelnek rá, hogy mindig legyen egy kis zoológia, botanika, utazás távoli tájakra, néprajz, környezetvédelem illetve ökofilozófia. Néhány cím: Klónok a természetben; Grönland, a jégsziget; A vadnyugat őslakosai ma; Fejezetek az űrkutatásból; A fenntartható városi fejlődés; Moha-monitoring a Szigetközben; Vidravédelem Magyarországon; Lehetséges-e az időutazás? 
Ősszel újra indítják a filmklubot, Harsányi Tibor vezetésével. Az FTK rovarász csoportjába járó diákok a rovarvilág rejtelmeivel, a fajok meghatározásának nehézségeivel és praktikáival ismerkedhetnek. Előfordul, hogy valaki egzotikus trópusi állattal érkezik a klubba, legutóbb például élő madárpókot simogathattak. Néhány éve elkezdték egy közérthető és könnyen használható pókhatározó szerkesztését.
Zoltán pedagógusként azt érzékeli, hogy ma a diákok terheltsége jóval nagyobb, mint néhány éve, bevonult az életükbe az internet, a virtuális lét. Nem kell kimozdulni a szobából, ha mondjuk a hangyák életmódját akarjuk vizsgálgatni, hiszen rengeteg profi természetfilmet láthatunk a tévében. Pedig nincs szebb annál, mint a fűben heverészve szemlélődni...
Sajnos a klub nem kötődik diákintézményhez, a programokról a gyerekek csak az iskolai faliújságokról értesülhetnek, már ha valaki kiteszi az elküldött meghívót. Pedig az aktív középiskolásokra nagy szükség lenne, hiszen az évek haladtával egyetemisták lesznek belőlük, aztán lassan "kikopnak" a programokból. Kell az utánpótlás azért is, hogy az egyes témák iránt behatóbban érdeklődőt a megfelelő szakemberhez irányítsák, aki talán utódját nevelheti ki belőle.

A Hargita-hegység a Keleti-Kárpátok egyik 1800 méterig magasodó vadregényes vonulata. Itt pihentek el a Kárpátok kialakulásának utolsó működő vulkánjai. A szinte érintetlen tájban pisztrángban bővelkedő patakok zúgnak a fenyvesek alatt és a völgyek mélyén borvíz-források fakadnak. A környékbeli falvakat barátságos, kedves emberek lakják, és itt készül a legfinomabb sajt, orda és túró. A hegység növényvilága megkapó: a rengetegek mélyén málnások illatoznak és sok nálunk ritkaságszámba menő kárpáti virág pompázik. Itt található Románia legnagyobb tőzegmohalápja is. Állatvilágából a hiúz, barna és fekete medvék ritkán kerülnek szem elé. A farkasok is inkább csak télen húzódnak az emberjárta környékre, de talán megleshetjük őket. A fenyők között és a hegyhátak fölött változatos madárvilág figyelhető meg. Legendák és mesék övezte vidék nem messze a Szent Anna-tó és környéke. A történelem viharait idézi a csíkszeredai vár és a székelyek szenvedéseire emlékeztető Csíkmádéfalva. Megkapó szépségű sziklafalak között visz Moldva felé a szinte az egyetlen átjárást biztosító út a Békás-szorosban, és érdekes meglepetést ígér a sós vizű Medve-tó, amelyben nem lehet elmerülni.

Időpont: 2001. július 30. -- augusztus 8.
Költség: 25 000,-- Ft (utazás, szállás, étkezés, belépők)
Utazás: vonattal Csíkszeredáig, busszal a Hargita mélyéig és gyalog a szálláshelyre, Királyfürdőig; bérelt kisbusszal a környéken
Szállás: 800 m-en a tengerszint felett kicsi faházakban, de lehet sátrazni is. Nomád kényelem: matracok, gravitációs mellékhelység, friss patakvíz
Étkezés: reggel és napközben hideget eszünk, estére főzünk, megismerjük a helyi étkeket
Program: Rövidebb és hosszabb kirándulások a résztvevők teherbíró-képességéhez igazodva, játék és éneklés, de meglátogatjuk a fent említett helyeket is lazításképpen.