Szerény kivitelű, ám annál tartalmasabb a Csodafiú szarvas című kiadvány, amelyet a textilművész szerzőpáros szakmai elkötelezettsége, lelkesedése hívott életre. Céljuk bevallottan az volt, hogy átmentsék az iskolai oktatásba a kosárfonás és gyékényszövés ősi mesterségének technikai "bravúrjait". A kötetet lapozgatva elámulhatunk azon, hogy szinte a semmiből -- kellő szakértelem birtokában -- miféle csodálatos mesevilág kelthető életre, és arról is megbizonyosodhatunk, hogy népünk e nagy múltú, Európában egyedülállóan gazdag mesterségének alapvető tudnivalóit elsajátítva gazdagabbak lettünk. A szerzők elöljáróban a gyékény jellemzőiről, tulajdonságairól, megmunkálhatóságáról szólnak. Bemutatják, miféle eszközök szükségesek a fonáshoz, és hogyan "viselkedik" az anyag a megmunkálás során. A gyékényfonás alapvető tudnivalóival a fonott szarvas elkészítése közben ismerkedhetnek meg a gyerekek. A munkafázisokat lépésről lépésre bemutató képeken látható, miként lehet ebből az alapformából -- némi képzelőerővel -- másféle alakokat, pl. kutyát, malacot, zsiráfot, kecskét vagy éppen kost megalkotni. A szerzők a Csodafiú szarvas legendáját az eredeti szöveg közreadásával "keltik életre", az erdőket járó, vadra vadászó, kilenc szép szál fiú pedig szinte megelevenedni látszik a kötet lapjain, hiszen az alapformából tovább hajtogatható, fonható figurák az olvasó elé varázsolják öregapót és szarvassá változott fiait. A kötet végén az anyagválasztás szempontjait is számba veszik a szerzők, sőt, még azokat a boltokat is megnevezik, ahol a bábuk elkészítéséhez szükséges gyékényt meg lehet vásárolni. A képzeletet megmozgató, némi kézügyességet igénylő figurák elkészítése igazi örömmel töltheti el a barkácsoló kedvű gyerekeket és pedagógusaikat. 

Breton, Philippe: 
A manipulált beszéd
Bp. Helikon K., 2000. 
210 p., 21 cm fűzött: 1400, -- Ft
 

"A modern társadalmakban napjainkra mindennapossá vált a manipuláció. Lassan már magát a demokráciát fenyegeti azoknak a technikáknak az elburjánzása, amelyek észrevétlenül akarnak bennünket ilyen vagy olyan magatartás vagy vélemény átvételére kényszeríteni. Vajon a kommunikációnak és a vitának minden módja elfogadható-e a magát demokratikusnak valló köztérben?" Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni a kötet szerzője, Philippe Breton, aki ezzel a munkájával 1998-ban elnyerte a Politikai és Szellemtudományok Akadémiájának erkölcsfilozófiai díját. A bevezetőben áttekinti azt az 1950-ben elindult folyamatot, amelynek során az 1990-es évek végére a tájékoztatás manipulációvá vált. A dohánygyárak által indított reklámkampány -- amely az egészségügyi felvilágosító "hadjárat", a csökkenő fogyasztás miatt zajlott -- bebizonyította, hogy bármi eladható megfelelő reklám segítségével. 1990 végén a tömegmédiát is ez a szemlélet hatotta át; a kommunikációs társadalom arra a pontra jutott, hogy a manipuláció uralja a politikától a médián át a hétköznapok minden színterét. A szerző három feladatot vállalt: "elsősorban azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a beszéd manipulációs technikáinak használata már önmagában hatással van a társadalmi kapcsolatokra és a nyugati demokrácia természetére, függetlenül attól, hogy a technikák milyen értékek vagy ügyek előmozdítását szolgálják", a kötet "második törekvése, hogy segítsen azoknak, akik megfejteni, ťdekódolniŤ szeretnék az üzeneteket", a harmadik pedig, "hogy hozzájáruljon az érvelésről szóló kutatások megújításához". Márpedig valamennyien rászorulunk a "dekódolás" ismeretére, arra, hogy megértsük, mi áll a manipulatív szövegek hátterében, hiszen ha ott tartunk, hogy "az érvelés nem más, mint egyfajta hatalomgyakorlás a beszélgetőpartner fölött", akkor minden művelt olvasónak szüksége lehet arra, hogy a Breton által bemutatott manipulációs technikákkal tisztában legyen.