Varga Adrienne

A Somogy Természetvédelmi Szervezet 1980-ban alakult. Kezdetben hagyományos ornitológiai, ill. madárvédelmi tevékenység jellemezte munkáját, amelynek során egyre nyilvánvalóbbá vált a természeti szempontból értékes élőhelyek védelmének jelentősége. A Somogy Vadvíz-program keretében 1989-ben Magyarországon elsőként vásárolt civil szervezetként természetvédelmi céllal ökológiai szempontból értékes területeket. Ezzel kezdetét vette itthon az úgynevezett magán természetvédelem. A szervezet mára 800 hektárnyi saját tulajdonban lévő élőhelyen folytat gyakorlati természetvédelmi kezelést. 1991-ben a 8000 hektár nagyságú Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetet a szervezet javaslatára hozták létre. 
A tájvédelmi körzet kezelői feladatával a Somogy Természetvédelmi Szervezetet bízták meg.

Ha belső-somogyi barangolást tervezünk, mindenképpen érdemes felvennünk a kapcsolatot a szervezet munkatársaival, akik színes programokat és szálláshelyet is kínálnak. 
Központjuk (1.) a somogyfajszi Kund-kúriában működik. Bár az 1872-ben épített műemléki épület felújításának befejezése pénzszűke miatt még várat magára, nagyterme így is gyakran ad otthont különböző konferenciáknak, szemináriumoknak. Jelenleg somogyi élőhelyeket, azok állat-, és növényvilágát bemutató fotókiállítást tekinthetünk itt meg, amelynek képei közül természetesen nem hiányozhat a fekete gólya és a rétisas sem.
Somogyfajsz határában ugyancsak sok látnivaló vár ránk. Érdekességképpen érdemes megjegyezni: ha a kastélytól elindulva a falu központi kereszteződésénél balra fordulunk, rövid gyaloglás után elérünk Fekete István egyik művének valóságban is létező helyszínéhez. A Hajnal Badányban című kisregénye játszódik itt, a régi molnárházban, amely ma vadászházként működik. Kicsit lejjebb sétálva még láthatjuk a malom maradványait. A regényben szereplő odvas öreg kőrist is ott találjuk. 
Az aszfaltútra visszatérve jutunk a somogyfajszi Őskohó Múzeumhoz (2.), ahol egy 10. századi vasolvasztó műhelyt tekinthetünk meg. Az avar kortól egészen az Árpád-korig vaskohászat folyt Somogyországban, amit ez a tárlat is bizonyít. Állítólag a kalandozó hadjáratok fegyverutánpótlását és a termelő munkához szükséges vasszerszámok jelentős részét innen biztosították. A "vasasok" mellett kovácsok is tevékenykedtek a közelben, erre utal a szomszéd falu elnevezése, Pusztakovácsi is. 

A Kastélyparkban húzódó hársfa- sétány végén jobbra kanyarodva jutunk el az újonnan felújított, hajdan ugyancsak a Kund család tulajdonában lévő Szent Vendel- kápolnához. Vadvirággal tarkított dús füvű kaszáló, a Csikólegelő mellett visz utunk. Gyakran láthatunk fehér gólyákat a kétéltűek által is kedvelt nedves területen.
A kápolna dombjára érve érdemes figyelmesebben is megvizsgálni a száraz homoki gyep növényzetét. Itt virágzik a védett fekete kökörcsin. Bókoló sötét színű, virága szép látvány a kápolna dombján, amely egyben a Kund család volt temetkezési és kegyeleti helye.
A kápolnába lépve Szent Vendelt, az állattenyésztők, pásztorok, földművesek és természetvédők védőszentjét ábrázoló oltárképet pillantunk meg. A képen felfedezhetjük a somogyi táj védett állatfajait és néhány hagyományos háziállatot. A hajdani Somogyország állathajtó útjain a pásztorok gyakran haladtak el védőszentjük, Szent Vendel szobrai mellett. Mára csak néhány maradt belőlük a Boronka vidékén, emlékeztetvén az egykori pásztorvilágra. A XVI. századtól a somogyi legelőkről ezeken a széles hajtóutakon hajtották a szürkemarha-gulyákat Nyugat-Európa híres vásáraiba: Bécsbe, Nürnbergbe, sőt, Velencébe is. 
A rétek magasabban fekvő részein, illetve a fás legelőkön kezdetben a magyar szürkemarha, majd a magyar tarka szarvasmarha legelt. Sajnos az utóbbi évtizedekben a somogyi falvak határából is eltűntek a legelő jószágok, és az ökológiai szempontból is értékes legelők növényvilága a legeltetés hiánya miatt elszegényedett. 
Az agresszíven terjeszkedő gyomnövények az őshonos növényeket elnyomva sok helyen elszaporodtak. 
A Somogyfajsz határában elterülő mészkerülő száraz homoki gyep állapotának megőrzését szolgálja a szervezet ridegtartású szürkemarha-gulyája. A faluból kivezető földút a 200 hektáros legelőre vezet. A békésen legelő gulya rendjére az idős gulyás pásztorkutyája, egy pumi ügyel. A "szürkék" nagy fekete, kifejező szemébe nézve valóban úgy tűnik, ezek az állatok "nemcsak néznek, de látnak is". 
A legelőn évszázados öreg tölgyek árnya alatt pihenhetünk. Felbukkanhat itt a fás legelők bóbitás madara, a búbosbanka, amely uppogó hangjáról kapta latin nevét (Upupa epops). A közelben az egyik homokfalban költenek a trópusi madarak színeiben pompázó gyurgyalagok. A galagonya- és kökénybokrok töviseire szúrt rovarok a tövisszúró gébics jelenlétéről árulkodnak. 
Ugyanis szokása, hogy táplálékát ily módon gyűjti össze. A hímet fekete szemsávjáról ismerhetjük fel könnyen. 
Somogyfajsz szélén rideg tartású mangalicakondát is találunk. A fás legelőkön, évszázados tölgyerdőkben mangalica sertéseket makkoltattak a hajdani kondások. Egykor külön világot alkottak a somogyi pásztorok, ahová nem lehetett csak úgy kívülről bekerülni, abba bizony születni kellett. A somogyi pásztorélet története szorosan összefügg a betyárság történetével. Az írásos emlékek és a helyiek emlékezete szerint Somogyfajszon született a legendás történetű Séta Pista, aki állítólag gulyás vagy kanász volt eredetileg. Rengeteget kalandozott Belső-Somogyon át egészen a Dráváig. Bandájával hírhedtté vált mint az uraságok kirablója. "Az utasokat nem fosztogatta, a szegény embert soha nem bántotta." Állítólag amikor egyszer egy szegény embert rossz, legyengült gebével látott szántani, a faluban egy pár jó lovat vett neki helyette. 

A legelőt elhagyva, talán Séta Pista útját követve érünk a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet határához (1.), ahová csak előzetes bejelentkezéssel és szakvezetéssel léphetünk. A Somogy Természetvédelmi Szervezet szakvezetésével megismerkedhetünk a tájvédelmi körzet tájaival, élőhelyeivel, azok természeti értékeivel. Utunk során erdei és lucfenyvesek, fűzlápok, tölgyesek mellett haladunk el. Az észak--dél irányú szél az idők során hosszanti fekvésű völgyeket vájt ki. Az agyagos vízzáró rétegnek köszönhetően a völgyekben mocsarak, nedves égeresek alakultak ki. Gyöngyszemként csillogó természetes tavacskák villannak ki a fák közül.
Gazdag tanyavilág bújt meg még pár évtizeddel ezelőtt az erdők, fás legelők között. Túránk során az út mentén egy-egy árván maradt gémeskút, sárgán virító nárciszok, mohával benőtt téglafal és sövényfonott kerítésmaradványok árulkodnak arról, hogy itt bizony emberek éltek. Sajnos az elmúlt időszakban elnéptelenedtek ezek a kis tanyák. Lakóik beköltöztek a városokba, vagy nagyobb falvakban telepedtek le.

Azért útközben még találhatunk néhány lakott öreg házat és gondozott veteményest. Lakóik hűek maradtak földjükhöz, szülőhelyükhöz. Mint például az a kakpusztai idős néni is, aki semmi pénzért nem hagyná ott kertjét, az erdőt, a madarak hangját... Háza állaga már nem teszi lehetővé, hogy benne éljen, így az előző telet dunyhákkal letakart fóliasátorban húzta ki. Az idei telet pedig -- sugárzó arccal szokta mesélni látogatóinak -- az udvarán elhelyezett lakókocsiban tölthette, amelyet egy gyakran arra túrázó ismerősétől kapott ajándékba.
A boronkai erdők, fás legelők tavaszi díszei a virágzó vadkörte-, vadcseresznye-, és vadmeggyfák. Ilyenkor virágzik a medvehagyma is, levele a gyöngyvirágéhoz hasonló. Erős illata az újhagymáéra emlékeztethet bennünket, aminek hatására általában az étvágya is megjön az arra járóknak. 
Említésre méltó a tájvédelmi körzetben is megtalálható azonális bükkösök jelenléte. Az egyébként hegyvidéki fafaj a sajátos mikroklimatikus viszonyoknak köszönhetően a Boronka Rezervátum határában is fellelhető.

A Boronka Rezervátum a Somogy Természetvédelmi Szervezet tulajdonában lévő 180 hektár kiterjedésű vizes élőhely. A természetvédelmi céllal megvásárolt tórendszer tavaiban hagyományokon alapuló extenzív halgazdálkodást folytatnak. Ha ezeket a hajdan mesterségesen kialakított tavakat magukra hagynák, rövid időn belül beerdősülnének, eltűnnének. A hagyományos halgazdálkodás eredményeképpen a vizek felszíne nyitott marad, és a tavakban található halak megfelelő táplálékbázisként szolgálnak a tavakon és azok környékén élő állatfajoknak, így a védett rétisasnak és fekete gólyának is. 
Ehhez hasonló tórendszert találunk Mike és Lábod (5.) között, a Petesmalmi Rezervátumban (3.). Érdemes azért is ellátogatni ide, mert a központjában működik a Magyarországon egyedülálló Vidrapark, amelyet a szervezet és az Alapítvány a Vidrákért közösen működtetnek. 
A park vidramenhelyként is szolgál. Már jónéhány árván maradt vidrakölyköt sikerült itt felnevelni, amelyek, mikor már önálló életre is képesek, természetesen visszakerülnek eredeti élőhelyükre. Közelről tanulmányozhatjuk ezt a védett, rejtett életmódot folytató állatot. Megismerkedhetünk életmódjával, viselkedésével. Nemcsak a gyermekek, de a felnőttek számára is különös élmény a vidrák pajkos játékának megfigyelése.
A látogatói központtól induló tanösvény útvonalát követve tárul ki előttünk a vidrának, Európa legértékesebb menyétféle ragadozójának természetes élőhelye, annak növény-, és állatvilága.
A gátakon rackanyáj legel, a parasztudvaron régi magyar szárnyas fajták, tyúkok, pulykák és libák hangoskodnak. 
A töltés mentén haladva a tavon sárga virágú vízitök lebeg, körülötte tőkés récét, szürke gémet láthatunk. Távcsövünk segítségével a vízimadarak között cigányrécét is felfedezhetünk. A somogyi tavak képezik e védett, gesztenyebarna tollazatú récefaj fészkelési területeinek nyugati határait.
A megfigyelőtoronyból nagyon jól áttekinthető a petesmalmi tórendszer. 
A tavi és erdei életterek találkoznak itt egymással, ennek köszönhetően rendkívül gazdag a terület élővilága. Ezt szaknyelven szegélyhatásnak is nevezzük. Egyszerre hallhatjuk a barátposzáta, a fekete rigó és a nádi madarak énekét. A nádas területen jól tanulmányozhatók a nádi énekesmadarak.
Gyakran látunk vadászó szürke gémet, nagykócsagot, de rétisas és fekete gólya is felbukkanhat.
A víztükör felett lebegő azúr kék színű jégmadarakat is megpillanthatunk. A Rinya-patak mentén haladva láthatjuk fészkelőhelyüket is, amelyet a patak leszakadt partfala rejt.
A tanösvény tájba illeszkedő, náddal fedett megfigyelő- kunyhóhoz vezet bennünket. 
A kunyhóból náddal szegélyezett szigetre látunk, amely a parti madaraknak biztosít fészkelési lehetőséget. Bíbicek, kis lilék, kis vöcskök. A szigettől kicsit jobbra a kunyhó felé, a tavon túl látható egy száraz fa, májustól augusztusig gyurgyalagok napoznak az ágak végein. Ha szerencsénk van, barna kánya vagy rétisas telepszik a fára.
A tanösvényen tovább haladva nádszigetek rajzolódnak ki előttünk, melyekben törpegémek fészkelnek. A nádból a nádi tücsökmadár pirregését hallani. Szemben az öreg tölgyfákon barna kánya fészkel. A tó fölött parti, molnár és füsti fecskék cikáznak.

"...Mellettük ott szaladt a patak. A vén kőris rügyei kibomlottak, az erdei gyalogutakon bódultan járt a csend, és kék égi kötényéből két marokkal szórta a napsugarat és virágot az erdőre a tavasz..."

1054 Budapest, Vadász u. 29. 
Tel.: (06-80) 269-446

Újrapapír áruk; környezetbarát tisztítószerek pl. mosószóda, állatkísérletek nélkül és természetes anyagokból készült kozmetikumok, zeolit termékek-- kimérve, újrahasznosított csomagolásban.
Környezetvédelemmel kapcsolatos kiadványok, könyvek, folyóiratok.
Nonprofit üzlet a környezetbarát mindennapokhoz.