Dr. Havas Péter írásának első részét -- a fenntarthatóság pedagógiájának előzményeit és általános áttekintését -- a Cédrus márciusi számában olvashatták. Ezúttal a téma részletesebb ismertetésére kerül sor, lapunk májusi számában pedig 
-- az ökológiai iskolahálózat bemutatása kapcsán -- konkrét tervekről, programokról tájékozódhatnak olvasóink.

A természet megszerettetésén túl

A hagyományos környezeti nevelés középpontjában a természet megszerettetése, a természet iránti pozitív attitűdök alakítása áll. A természet iránti rajongás, a "titokra nyitottság", a természettel fenntartott szoros kapcsolatok számos pedagógiai program mélyén rejlő törekvések. A nemzeti parkok, az állatkertek, az erdei iskolák és terepgyakorlatok munkaprogramjaiban a természethez való személyes kötődés kiépítése szerepel. Az újabb szakirodalomban az a gondolat vetődik fel, hogy az újkor természetre alapozott oktatása a romantikus légvárépítés kockázatát hordozza. A tanulók figyelmét kizárólag a természetre koncentrálni nagy hiba, hiszen a szélesebb társadalmi és gazdasági-politológiai összefüggések felismerése és az azokban való eligazodás képessége nélkül semmilyen természeti probléma nem kezelhető. A nemzeti parkok pedagógiájában a parkok földterületein élő és gazdálkodó emberek és közösségek sorsa, konfliktusai, a joggal és a park érdekeivel való ütközése legalább olyan fontos jelenségkör, mint a nagykócsag életmódja vagy az ősborókás társulásai. A nemzeti parkok létesítésének és fenntartásának tanulsága -- és egyben pedagógiai üzenete -- a fenntarthatósággal kapcsolatban nemcsak a természet őserejében és szépségében való romantikus gyönyörködés, hanem annak a küzdelemnek a megpillantása, amely a parkot fenntartani akaró központi szándék és a helyi hagyományok képviselői között zajlik. A fenntarthatóság pedagógiájának középpontjában már -- az ökológiain kívül -- a jogi, etikai, gazdasági és szociológiai ismeretek és összefüggések állnak.
A természettel való szoros kapcsolat elősegítheti a tanulók erős kötődését a Földhöz, a természeti környezethez, és fokozza a cselekvési vágyat. Ugyanakkor egészen világos, hogy ez a romantikus természetszemlélet önmagában semmilyen eredményre nem vezet, ha nem társul politikai lelkiismerettel, társadalmi valóságismerettel, konfliktuskezelési készséggel. A fenntarthatóság pedagógiájának kerete valójában a társadalomismeretre épül, és az állampolgári neveléshez kapcsolódik, amelyben a politikai, közgazdasági, környezeti konfliktusok társadalmi kezelése válik tananyaggá.
Korábban sokan úgy gondolták, hogy a környezeti nevelés során a tanulóknak a helyi környezeti problémák megoldásába kell aktívan bekapcsolódniuk. Ma egyre többen úgy látják, hogy ez nem az iskola feladata, mert a nevelőintézmény feladata nem a társadalom politikai, gazdasági vagy környezeti problémáinak megoldása. Az iskola -- intézményi minőségében -- az energiatakarékosság, a használt elemek összegyűjtése, a hulladékok szortírozása által még nem válik "zölddé".

Iskolán kívüli hatások

A fenntarthatóság pedagógiája a családban kezdődik. A családban az alapvető értékek, a természettel, egészséggel, mindennapi szokásokkal, az élettel, halállal, a fogyasztással, étkezéssel, betegségekkel szembeni magatartásmódok, szokásrendek, viszonyulások alapozódnak meg. Erre épül az intézményes nevelés időszaka, majd következik a kortársi kapcsolatok világa, a szubkultúra, amelybe már belejátszik a tömegtájékoztatás, a médiumok munkája, majd ezt színezi, alakítja a munkahelyek hatása. A helyi közösségek környezet- és egészségtudatossága ezért kiemelkedően fontos tényező számunkra. Az Európai Közösség felé közeledésünk folyamatában felértékelődik a civil szféra, a társadalmi erők, a helyi vagy szakmai szinteken szerveződő társaságok, csoportok és szervezetek világa. 
Magyarországon már negyedik esztendeje működik a Győr-Moson-Sopron megyei Pedagógiai Intézet környezetegészség-nevelési programja, melyet a TÉT munkacsoport dolgozott ki. A TÉT tevékenysége olyan stratégia kimunkálása és megvalósítása, amely a helyi környezeti sajátságok és problémák feltárásával alapoz meg egy pedagógiai transzformációs folyamatot.
A TÉT a regionális és a helyi szükségletek feltárásával, az információk közvetítésével, a nevelés számára szükséges adatbázisok és technológiák koordinálásával foglalkozik. E tevékenységében nagy hangsúlyt helyez a hatékony információs-kommunikációs technológiákra. 

Célok és feladatok a fenntarthatóságra nevelésben

A fenntarthatóság pedagógiai gyakorlata az iskolák helyi pedagógiai programjaival szemben konkrét követelményeket támaszt:

* a pedagógiai program értéktartalmának kiemelten hangsúlyoznia kell a környezet- és egészségtudatosság, a jövő iránti elkötelezett felelősség nevelését;
* az iskola működése (gazdálkodása) a fenntarthatóság és az ökológiai tudatosság jegyében kell történjen;
* a tanulókat be kell vonni az iskolai szintű döntési folyamatokba; kell, hogy tapasztalatuk legyen a részvételi demokrácia terén;
* az iskola egész nevelési rendszerének biztonságosnak és az emberi testi-lelki egészséget erősítőnek kell lennie;
* az intézmény szoros kapcsolattal kötődjön a helyi közösséghez, feltárva a környezettel (is) kapcsolatos szükségleteket és fejlesztési elképzeléseket;
* A kerettantervre épülő helyi tantervben szerepelnie kell:
-- a természeti, a társadalmi, a gazdasági és a politikai rendszerek megismerésének és az ezekről alkotott nézet- és attitűdrendszer formálásának; 
-- a környezeti ismeretek és szakértelem, az értékrend és az etikai ítélőképesség fejlesztésének, a részvételi demokráciára való alkalmasság kialakításának;
-- a kritikai gondolkodás, a konfliktusok kezelésének, a személyes életviteli szokásokat meghatározó döntési mechanizmusok formálásának és a civil részvételnek a fenntarthatósághoz történő hozzájárulás érdekében.

A fenti célok megvalósításának szempontjai

Tudatosság
Koherens és korszerű ismeretrendszer a természet, a társadalom, a gazdasági és politikai rendszerek közötti összefüggésekről. Ez a tudás legyen alapja a helyi és a globális fenntarthatóság megértésének.

Ismeretek
Az ismeretek széles köre magában foglalja mind az elméleti, mind a gyakorlati elemeket, a képességek fejlesztésének lehetőségeit is.

Értékek
A tanulókban ki kell alakítani egy olyan értékrendet, amely a fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységet, a személyes elkötelezettségre épülő felelősséget vonzónak mutatja.

Szakértelem
A környezeti állampolgárság kompetenciáinak kiépítése olyan tevékenységeket tesz szükségessé, amelyek a környezeti problémák észlelésével, azonosításával, a másokkal való együttműködéssel és konfliktusok kezelésével, a problémák megelőzésével és megszüntetésével kapcsolatosak.

Részvétel
A részvételi készségek kiépítése kizárólag a részvételi folyamatban valósul meg. Erre legalkalmasabb terep az iskolai színterű csoportos döntések világa és az iskolai élet demokratizmusa.

Amikor iskolás lettem -- gondolom, sok más elsős gyerekhez hasonlóan -- én is iskolásdit játszottam otthon. Babáim nem voltak, ám a plüssállatkákat szerettem. Macik, nyuszik, egérkék lettek tehát a tanulóim. Ilyen fura osztálynak azonban aligha lehetett hagyományos órákat tartani. Így került ösvénytan, erdei gyümölcs-ismeret, lopakodás, vacoképítészet az órarendbe. Manapság egyre többen művelik ezt a szokatlan, kétségkívül romantikus tanítást. Az erdei iskola persze komoly dolog, bár nagyon is gyermeki stílusú ismeretszerzés. Sajátos, közös kaland, felfedezés. 
Lehoczky János

A szaktárcáknak az erdei iskolával kapcsolatos elképzeléseiről Czippán Katalinnal, az Oktatási Minisztérium környezeti nevelési referensével, valamint Tóth Zsuzsannával, a Környezetvédelmi Minisztérium főosztályvezetőjével beszélgettünk.

Tóth Zs.: A Környezetvédelmi Minisztérium társadalmi szemléletformálással kapcsolatos feladatainak ellátásában együttműködik a társtárcákkal és támogatja a civil kezdeményezéseket. A fenntarthatóság érdekében végzett szemléletváltás csak akkor valósulhat meg, ha a társadalom átérzi saját felelősségét, döntéseinek hatását, és ehhez biztosított a külső feltételrendszer is. Ezen a területen még rengeteg a végiggondolni és tennivaló. A környezeti nevelés az oktatási rendszerben kiemelt feladat, mely a két tárca együttműködése keretében került közös átgondolásra.
Czippán K.: 1999-ben az Oktatási és a Környezetvédelmi Minisztérium hároméves együttműködési megállapodást kötött, melyre alapozva kidolgoztuk a Környezeti Nevelési Koncepciót és az abban megfogalmazott feladatokhoz konkrét támogatási összegeket rendeltünk. A koncepció szervesen illeszkedik a Riói konferencia, illetve az Európa Tanács ajánlásaihoz. Szeretnénk elérni, hogy a teljes oktatási vertikumban, valamennyi területen megjelenjék a környezeti nevelés mind tartalmában, mind szemléletében.
-- Ebben az átfogó programban milyen helyet foglal el az erdei iskolai képzési forma?
Tóth Zs.: Szeretnénk elérni, hogy az általános iskola nyolc éve alatt minden gyerek legalább egyszer eljusson erdei iskolába. Ehhez persze először biztosítani kell a feltételeket: felkészült, az erdei iskola tanítási módszereit alkalmazni tudó pedagógust, programszolgáltatót, elegendő szálláshelyet és a szükséges pénzügyi fedezetet. Ez utóbbi természetesen nem lehet csupán két tárca feladata, de a társtárcák, az önkormányzatok és a szülők együtt már elegendő pénzügyi hátteret biztosíthatnak. Ahogy az érintettek megtalálják szerepüket az erdei iskola körül, felismerik értékeit, szívesebben áldoznak majd rá. 
Biztos vagyok abban, hogy e komplex tanítási forma széles körben való elterjedése mérhető hatással lesz a fiatalok magatartási és drogproblémáinak csökkenésében is. 
A két minisztérium közösen kiírt pályázatán keresztül az idén huszonöt-huszonöt millió forinttal támogatja az erdei iskolákat. Erre az összegre azok az általános iskolák pályázhatnak, amelyek erdei iskolát szerveznek vagy ilyen szolgáltatást vesznek igénybe. Természetesen a továbbra is támogatjuk az erdei óvodákat és a középiskolások számára szervezett erdei iskolákat.
Czippán K.: Bár erdei óvoda és erdei középiskola is létezik, mégis talán az általános iskolás korosztály az, ahol az érzelmi és értelmi megközelítés egyszerre érvényesülhet. Az óvodások számára rövidebb programok támogatását terveztük, a középiskoláknál pedig szeretnénk, ha aktívan vennének részt egy-egy helyi gond feltárásában, és megoldásában. Az Oktatási Minisztérium 2001-2002-re az általános iskolások számára kiemelt feladatként jelölte meg az erdei iskolai programok támogatását. Az erdei iskola a környezeti nevelés talán leghatékonyabb színtere -- sajnos azonban a legköltségesebb is. A pillanatnyi anyagi lehetőségek által behatárolt döntés, hogy első lépcsőben az általános iskolai erdei iskolák kapnak kiemelt támogatást. Az OM-ben a nemzetközi osztály is részt vesz a környezeti nevelési koncepció kidolgozásában. Bízom benne, hogy ezzel egyre nagyobb esélye lesz nemzetközi támogatások bevonásának is a környezeti nevelés területére. 
-- Az anyagi támogatáson túl milyen szerepet vállalnak a minisztériumok az erdei iskolai oktatási forma népszerűsítésében? 
Czippán K.: A két minisztérium illetve az általuk létrehozott Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda szervezési és koordinációs feladatokat is ellát. Az erdei iskolai mozgalom a pedagógusoktól és a civil szférából induló önszerveződő kezdeményezés. E kezdeményezés mögé álltak oda a szaktárcák. A stratégia és a feltételrendszerek kidolgozásával foglalkozó civil szervezetek, iskolafenntartók, önkormányzatok, pedagógusok, szülők, erdészek, természetvédelmi szakemberek részvételével nagysikerű konferenciasorozatot tartottunk. A programirodán keresztül segítséget nyújtunk az erdei iskolák adatbázisának kialakításához, a szakértői-ellenőrzési rendszer létrehozásához.

Tóth Zs.: Az erdei iskola mint oktatási forma elfogadtatásához szükséges a széles körű tájékoztatás, ezért a konferencia és műhelysorozat tapasztalatait kiadványban összegezzük, mely Erdei Iskola Hasznoskönyv címmel fog hamarosan megjelenni. Folyamatos kapcsolatot tartunk az erdei iskolával foglalkozó civil szervezetek, szakértők, közigazgatási és gazdasági szakemberek között és támogatjuk közös munkájukat.

Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda
tel.: (06-1) 251-5647, e-mail: czippan@iucn.ph.hu

A beszélgetés további részét (erdei iskolák rendszerének kiépítéséről, az alakuló erdei iskola "piacról" és a programvezetők képzéséről) a nyári számunkban közöljük.

A különböző korosztályokkal nagyon eltérően kell kommunikálni. Ha a középiskolásokat kalandos, úttalan utakra visszük, hamar kinyílnak. A tizenkét éveseknek még nem kell a környezeti problémákról beszélni. Majd rájönnek maguktól. Vagy ha elkezdenek kérdezni, akkor el lehet mondani a saját válaszaidat. Meghallgatják mástól is, és eldöntik, kinek hisznek, kinek nem.
-- Mi a különbség a pedagógus, illetve a civil környezetvédő szervezet által vezetett erdei iskolai programok között?
-- Sok iskola kiviszi a gyerekeket a saját környékén lévő erdőkbe, és nagyon jó programokat csinál. Ám a tanárok rendszerint nem tudnak elszakadni az iskolai oktatási formáktól és az általuk megszokott alá-fölérendeltségi viszonytól. Az erdei iskolában el kellene rugaszkodni az iskolában szokásos módszerektől. Ha például nem tudok valamit, nem szégyen, ott a határozó, megkeressük. Akkor azt tanítom meg, hogyan kell valaminek utánanézni. Ha nem ismerem jól a növényeket, akkor nem okos tojásként adom elő, hanem én is ugyanúgy felfedezem a gyerekekkel. A jó erdei iskolai vezető mindegy, hogy milyen szakmához ért, ha azt jó töltéssel tudja átadni. Ha jó patkolókovács, akkor jó "patkolókovácsos" erdei iskola lesz. Van olyan tanár, aki miután látta, hogy mi hogy csináljuk, a következő évben már maga vezeti a ugyanazt a programot.
-- Számos erdei iskola hirdeti magát. Milyen esélyekkel indul ebben a versenyben a Vackor?
-- Van olyan szolgáltató, amelyik a gyerekekben akar valamilyen változást elérni, és van olyan, amelyik a bankszámláján. Ha lesz egy komolyabb támogatási rendszer, abban valószínűleg az iskolák kapnak majd pénzt, és ők döntik el, hogy kihez mennek. A mi tagszervezeteinknek nem lett volna pénzük színes prospektusra, a gazdag tulajdonosnak pedig van. Együtt, Vackorként, már el tudtunk készíteni egy ilyen szóróanyagot. Megértjük azokat, akik szerint fontos együttműködni azokkal a szállásadó vállalkozókkal, akik keresik a partnert ahhoz, hogy színvonalas programot tudjanak nyújtani, de mi nem akarunk részt venni abban, hogy épp mi fessük zöldre az ő szálláshelyeiket.
-- Hogyan lehetne biztosítani, hogy a gyerekek jó programokat kapjanak, jó szakemberektől?
-- Ha a minisztériumi támogatás miatt most majd hirtelen megnövekszik az igény az erdei iskolákra, attól még nem nőnek ki a jó programvezetők a fűből. Lesznek mindenféle programok, amiknek ez a neve. Nem látszik még tisztán, hogy ki fog ebből sokat akasztani, és nem lesz-e félrevive az ügy. Azon kellene dolgozni, hogy a minőség valahogy körülírható legyen. Képzést kellene indítani, és rendszeresen ellenőrizni is. Félő azonban, hogy néhány ember a meglévő vonzásai és taszításai, előítéletei alapján fogja értékelni a helyeket.