avagy a csomók üzenete

Odahaza még ma is használjuk azokat a szőttes kendőket, amelyeket nagymamám szőtt leánykorában. Néha meséli, hogyan szőttek és fontak a kismarjai asszonyok és lányok az ő idejében.
Az Etyeki Műhely szövőházát évek óta irányítja Csókos Varga Györgyi képzőművész. Gyűjtőmunkát végez, népi kézműves eszközöket újít fel, kézműveskedik és kiállításokat rendez itthon és külföldön.
-- Képzőművész létére hogyan került kapcsolatba ezzel az ősi mesterséggel?
-- A hetvenes években vettem az első szövőszéket Etyeken. Az etyeki idős asszonyok még emlékeztek arra, hogy miként ment a szövés, fonás hajdanán. A helybéli székelyek sokat segítettek, és elmesélték, hogy édesanyjuktól hogyan tanulták ezt a mesterséget. Akkor kezdtem gyűjteni Erdélyben, elkezdtük hát felújítani a szerszámokat. Kétéves programot állítottam össze az összegyűlt anyagból. Az elsők között voltunk az országban, akik a műszál-korszak után ismét gyapjúval kezdtek foglalkozni. Az ide telepített székelyek közül még néhányan fontak-szőttek, tőlük vettük a példát. Harminc év szünet után folytattam, amit ők abbahagytak, és nagyon szép folyamat kerekedett ki belőle. Nemsokára megóhajtották a szövést, és nekik is lett tíz szövőszékük. Akadt olyan is, aki ekkor készíttetett magának. Csalogatták a felnőtteket, hogy hozzájuk menjenek szőni, mert az igazi mintákat csak ők ismerik. Ez az egészséges versengés támasztotta fel a régi mesterséget. Megtanulták újra, hogyan fonják a fonalat.
-- Mire kell figyelni, amikor kiválasztjuk az anyagot?
-- Az is művesség, ahogyan előkészítjük az anyagot. Mostanság leginkább a kékfestőkre emlékszünk vissza. A gubások, szűcsök, szűrcsapók, gubacsapók mesterségét az idővel lassan elfeledtük. A szűrcsapó a megmosott gyapjút lazította fel. Ideggel pengették, fellazították, pelyhezték a gyapjút. A magyar gubásmesterek megszőtték a gubavásznat, és vitték a mosatóba. A csergét 24 órát forgatták a vízben, míg felére összement. A mai csergéket már nem mosatják ennyi ideig, ezért hullik a szőrük. Csakis élő gyapjút használtak. A debreceni guba például tiszta magyar gyapjúból készült. Nagy volt a híre, becsülete.
Eleinte a Csepeli Posztógyárból vettük meg a gyapjút. Amikor a gyárba mentem anyagért, a főmérnök mindig abból a gyapjúból adott, ami nem volt macerálva. Macerált gyapjút -- a gyapjú poliészteres fürdetését nevezik így -- nem lehet növénnyel festeni. A macerálással gyűrhetetlenné teszik a gyapjút, az így kezelt pulóverek nem mennek egykönnyen össze, és ezzel védik a nedvességtől is. A maceráló oldat miatt azonban a gyapjú nem veszi fel a növényi leveket. Ez mai jelenség, hiszen régen csak azért mosták meg a gyapjút, hogy az állati testnedvektől megtisztítsák. A bolti anyag nem ugyanaz, mint amit saját kezűleg csinálunk. Akkor rögtön van értéke, kötődik is az ember hozzá. 
Később már frissen lenyírt rackabundát vettünk. Úgy bántunk vele, ahogy Balázs néni, a valamikori pásztorné tanította. Sok-sok forró vizet melegítettünk és abban kezdtük abálni a gyapjút. A forró vízbe tömködtük a gyapjút, amennyi csak belefért az edényekbe. Mire megtelt az edény, addigra már a kezünk is bírta. Akkor kezdtem megnyugodni, hogy talán mégis csak sikerül. Hagytuk abálódni körülbelül egy órát. Aztán fürtönként deszkán sulykoltuk, míg fellazult. A kosárba gyűjtött gyapjút a patakba vittük öblíteni. A gyapjú finom lett és tiszta. Ez a növényi festéshez a legjobb alapanyag. Azt is Balázs néni árulta el nekem, hogy a régi gyapjú szőttesek -- amelyeket Erdélyben gyűjtöttem -- kihűlt ganés vízben kimosva visszanyerik színüket, régi fényükben ragyognak fel.
-- Milyen érzés a gyapjúval dolgozni?
-- A gyapjú ganésan még büdös, de tisztán már elbűvölő. Meleg és jó a testnek az élő anyaggal érintkezni. A világ előreszaladt a műanyagok világába. Tönkrement az évszázados hagyomány. Olyan kiváló gyárak, amelyek több száz éve természetes anyagokat dolgoznak fel, átálltak a műszálra, és rövid időn belül tönkrementek a túltermelés miatt. Bizonyos dolgokra jók a műanyagok, de az ember bőre nem bírja. Hamar rájöttek, hogy a len, a kender, a selyem, a gyapjú sokkal megfelelőbb. Sokféle alapanyaga lehet a gyapjúnak, nálunk a racka bundáját dolgozták fel. Az elkészített gyapjút régen festőnövényekkel színezték. Hazánkban is őrzik még a festőanyagot adó növények nevükben egykori szerepüket, így a festő rezeda, a festő csülleng, a festő buzér, a festő pipitér és mások. Használatuk messzi időbe nyúlik vissza. Az ókortól a múlt század közepéig ezt használták az emberek.
-- Milyen tapasztalatokat szerzett a festőnövényekkel kapcsolatban? 
-- Olyan növényeket keresek, amelyek nem mérgezők sem előállításuk során, sem később. Még akkor sem jelentenek veszélyt a kisgyermekekre, ha szájukba veszik. A növények különböző alapanyagokon különböző színt adnak. A festő buzér például a pirosnak sokféle árnyalatát adhatja, amely a selymen tűzpiros, de pamuton törökvörös recepttel egész más szín lesz. A vadrezeda sárgát ad, kicsi indigóval ezt használták a zöld alapozásához.
-- E növények legtöbbje ma már annyira ritkán lelhető fel, hogy védetté nyilvánították. Hol szerzik be őket?
-- Sajnos jónéhányat csak Németországban lehet beszerezni, mivel ott már termesztik ezeket. Azt tervezem, hogy az etyeki Kolumbusz Kristóf Iskola földjein mi is megpróbálkozunk e növények termesztésével. Így lenne hazai beszerzési forrás. Vannak olyan anyagok, amelyeknél a szintetikus festék jobb, például a hőre keményedő műszálaknál. Ezekbe beépül a festék, és szinte sohasem hal meg, nem fakul. Bár én szeretem, ha valami nem örökéletű. Ha velem együtt meghal.
-- Nekem mint anyának illetve tanárnak az Ön számos megjelent könyve közül a Fonaljáték a legizgalmasabb. 
-- A nagymamám játszotta velem, és én is játszottam a gyerekeimmel, unokáimmal. Elkezdtem a fonaljáték irodalmát keresni, és a Néprajzi Múzeumban találtam meg. Hathalmi Gabnay Ferenc Gyermekművészet és gyermekjátékok címen 1904-ben megjelentetett kiadványa volt az utolsó, ami a tárgyban megjelent. Csaknem száz év telt el azóta, hogy ezzel bárki is foglalkozott volna. Nemcsak a magyar hagyományokban találkozunk a csomózással. A mai napig az egész világon játszanak fonaljátékot; a természeti népeknél ez egy ősi tanítási mód. A képpel való tanításnak ősi módja ez a játék, ahogyan a fonallal írnak, rajzolnak, építenek a levegőbe.
Megtaláltam például a Néprajzi Lexikonban az elevencsomót, aminek az őse a köldökcsomózás lehetetett. Ez egészségkereső varázslás. És amikor rájöttem, hogy nem lehet megkötni a lexikon útmutatása alapján, akkor kérdeztem meg Margit barátnőmet, hogy ismeri-e. Rögtön elkezdte kötni a csomót, és a végén kiderült, hogy minden kötés ellenkező irányú. A kötést barátnőm a székelyudvarhelyi keresztanyjától örökölte. Lehetséges tehát, hogy mindent ugyanúgy kell csinálni, de nem mindegy, hogy bal kézzel, vagy jobb kézzel. Ő a szerelem-varázsolásnál maga felé fordította a kötéseket, mert kapni szeretett volna, míg az eleven csomó lényege a baj elhárítása, ezért a hurkokat magunktól eltávolítva kötjük. A népi hiedelemvilágban jelentősége volt annak, hogy magam felé vagy magamtól el, ellenkező irányba kötöm a csomót. A hitvilágban a kötés és oldás varázstudomány. A természetfeletti erővel bíró személy a csomó kötésével megkötheti az ember vagy állat valamely testi-lelki funkcióját -- a csomó szinonimája, a görcs pontosan ezt jelenti --, beteggé tehet, vagy a csomó eloldásával meg is gyógyíthat.
Az ördöglánc csomózását köbölkúti gyermekkori játékaira emlékezve mutatta meg nekem egyszer egy hetvenéves ember. Pócs Éva zagyvarékasi gyűjtéséből pedig azt tudjuk, hogy ott az anyatej visszaszerzésére kötötték meg az ördögláncot.

Csókos Varga Györgyi e témában megjelent könyvei:
Szövés (1978) Móra Könyvkiadó
Tárgyi anyanyelvünk (1992) Szt. Gellért Egyházi K.
Festés, szövés (1994) Calibra Kiadó
Fonaljátékok (1995) Candy
Fonás, vetés, szövés (1998) Planétás
A játékok bemutatójára jelentkezni lehet:
2091 Etyek, Magyar utca 65. 
Telefon: (06-22) 353-617