Végh Attila

Időképek -- a Néprajzi Múzeum kiállítása
 
"Oh Idő, futós Idő!
Esztendeink sasszárnyadon repűlnek;
Vissza hozzánk eggy se' jő,
Mind a setét Kaósz' ölébe dűlnek."
(Csokonai Vitéz Mihály: 
Újesztendei gondolatok -- részlet)
A fenti Csokonai-vers az időkiállítás óratermében olvasható, ahol gyönyörűen cizellált, aranyozott időmérők tömege áll. Az emberi időkezelés történetének fontos állomása volt a házi órák elterjedése a barokk korban. Az időbeosztás ekkor válik fontossá, a napok már percekre oszlanak, az élet tevékenységeinek, menetének egyre pontosabb megtervezése egyre görcsösebben igyekszik feledtetni a horror vacuit, a tervezett rend eszménye fátylat borít az élet egyre szekularizáltabb, egyre értelmetlenebb múlására. Fátylat borít rá, és a fátyol alatt gyorsítja a romlást, melynek (jelenlegi) végpontja a brókerek végtelenül üres, felpörgetett élete, mely másodpercekre oszlik: ennyi idő alatt kell (naponta tán százszor is) meghozni a döntést, mely a karrier és az anyagi gyarapodás semmije felett ítél.
Ha nem is bróker ma (még) mindenki, de a szemlélet uralkodó: rátörni az életre, és kikényszeríteni belőle, ami elvehető. Kiszorítani az időt a dolgokból -- hiszen ami gyorsabb, az feltétlenül jobb --, kiküszöbölni, mint valami hibát, kiölni az idővírust a lét programjából. Utazás helyett repülés, levelezés helyett e-mail, beszélgetés helyett SMS. Nem engedjük át dolgainkon az időt, nem tudunk beleállni az időbe, és várni, életünket türelmetlenség járja át. Nekünk az idő nem sétatér, ahol van idő, hogy az élet végiggondolja magát, hogy megérjünk halálunkra, hanem futópálya, ahol loholva, kizáratva a bölcsességből, éretlenül halunk meg.
Hogy egy kiállítás megnyithatja-e a zártakat, vagy csak a nyitott szívűek előtt tár még tágasabb teret, nem tudhatom. Ez a kiállítás megteszi, amit tehet. A kiállítás térszerkezete tipikusan beavató: földszinti bolyongás után kissé nyitottabb térbe, belső udvarba jutunk, ahonnan végül fölereszkedünk az emeletre, látni fölülről azt, ami lát. De nézzük sorjában.
Már az első terem tág időkörében képet kapunk a szűkülésről. A kezdetekről olvashatunk: megtudjuk, hogy az ókori görög létfelfogás khronoszáról, kozmikus idejéről hogyan szeletelődött le a latin tempus, a társadalom ideje, hogy a személyes és filozófiai időfogalommal szemben hogyan "termelődött ki" a modern fizika spekulatív időfogalma, hogy az egyes társadalmi formák szerint hogyan változik az idő mibenléte. E szöveges tájékoztatók között áll Simon Troger megkapó, 1740 körül készült szobra, A Mulandóság és az Örökkévalóság allegóriája. A múló idő e korban szokásos megszemélyesítője a szárnyas, kaszás férfialak, mellette egy nő áll, kezében saját farkába harapó kígyó. A lineáris, történelmi idő és a ciklikus, természeti idő alakjai között tévelygő gyerekalak: az ember. Ez a mű rögtön hangulatba ejti, elindítja egy olyan szellemi úton látogatóit, ami végül valóban az időértés egy magasabb emeletére vihet.
Az átvezetés a családi idő, a leszármazás termébe csodálatos: ormánsági főkötők sora, ahogy 
a viselet színe tavaszból télbe fordul. 35 éves korig a főkötő izzó piros, később szaporodnak a kék, fehér minták. 40 éves nő fején a virágmezőből fehér csipkerét lesz, 45 év fölött pedig finom gyöngyérezéssel kivarrt fehér gyolcs főkötőt viselnek az asszonyok. A szülék fején tiszta fehér gyolcs. A viselet még úgy választ el a természettől, hogy arra rímelve, azt átszellemítve folytatja.
A családfa, a leszármazás termében kissé elmerenghetünk a fa mitológiáján, azon, hogyan ereszti gyökereit a családfa képe a világfa ősképébe. Természetes, hogy a törzsi származás, a családfa után a törzs saját ideje következik. A természeti népek életritmusa általában természeti eseményekhez simul, a heringek ívásához, a nyestvadászat idejéhez idomul a társadalom mozgása. Mindennek hazai vetülete eredeti módon jelenik meg itt. A falu és a város kapcsolatát hatalmas, ellipszis alakú faalkotmány mutatja be. Külső falán a falu életének képeit láthatjuk egyetlen óriási montázsban, ahogy azt az örökké visszatérő idő körbefesti. Az ellipszis belsejébe bújva, annak belső falán a városi élet körforgását látjuk. A külső és belső felület, a természetre nyitott falu és a magába zárt város élete egymásba nyíló, ki-befordítható körlapokon érintkezik. Ezeken láthatjuk, hogyan, miért ment egy falusi ember a városba és viszont. Ezek az egymásba nyíló kis létablakok az egyre jobban elváló életformák közötti kapcsolat szellőzőnyílásai.
Jön a nép, a nemzet ideje. Jönnek a Kossuth-címeres céhkancsók, melyeknek folytatása a kommunista magyar címeres nagy köcsög. A természet anyagából gyúrt, de társadalmi viszonyokat, történelmet megörökítő edények között egy hatalmas tölgyfakorong: a 350 éves tölgyfa évgyűrűin bejelölve az évszámok, a történelmi események. Természet és történelem szellőzőnyílásai.
Ezután eltöprenghetünk az ezredvégek apokaliptikus vízióin, az immár sokkal szekularizáltabban, kézzelfoghatóbban közelgő végítéleten, melyet maga az ember teljesít be hamarosan. A Föld idejéről és a Mindenség idejéről mesélő tárgyak kitágítják az időteret, hogy a szűkülő-táguló, lélegző kiállítás logikáját követve végül kalendáriumok és a fentebb már említett órák: a megzabolázás, a leszűkítés, a megragadás módszerei, műtárgyai következzenek.
Idáig a rend, az elme (olykor költőien) rendszerező tevékenysége tükrében láttuk az időt. Most jön a beavatás. Amikor kilépünk az órák terméből, és azt hisszük, vége a kiállításnak, egy belső udvar körfolyosójára jutunk. Az udvaron tévékészülékek sorakoznak, mennek az elmúlt tíz-húsz év hírei, sporteseményei, filmjei. Az összhatás kaotikus. A tévék fölött, az udvar hatalmas, lezárt terében óriási, egymásnak keresztbe feszített vetítővásznakon ugyanazt látjuk. Himnusz és reklámdalocska versenyez a sportkommentátorral. A nagy vetítővásznak idővitorlái nekifeszülnek a sodró időnek. Fölsétálunk az emeletre, ahol felülről látni ugyanezt a káoszt. Ha jól figyeltünk, most valamennyire közelebb kerültünk a lét szép reménytelenségéhez, és annak megérzéséhez, hogy a megértett világ rendje végül hogyan dűl a setét Kaósz' ölébe. Létünk: múló tartam.
Géntechnológia 
-- középiskolai oktatócsomag

Dr. Stuber György -- Takács-Sánta András -- Rozsnyai Kamilla 
* szerkesztette: Móra Veronika

Az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület (ETK) gondozásában megjelent új kiadvány célja, hogy a középiskolások és tanáraik számára áttekintést nyújtson egy manapság sokat emlegetett témáról: a géntechnológia alkalmazásáról, más néven a genetikailag módosított élőlényekről. A több részből álló anyag összefoglalja az ezzel kapcsolatos ismereteket és tudnivalókat, különös tekintettel a mezőgazdasági géntechnológia ökológiai, egészségügyi és társadalmi-gazdasági kockázataira:

1. Tanári kézikönyv "Géntechnológia és genetikai környezetszennyezés" címmel 
Bemutatja a géntechnológia alapvető eljárásait, a módosított élőlények felhasználási területeit és részletesen elemzi azok kockázatait. Kitér több, a témához csak lazábban kapcsolódó, de az utóbbi időben nagy nyilvánosságot kapott részletkérdésre, a hasonló tárgyban megjelent írások értő olvasását is lehetővé téve. A könyvet részletes, sok külföldi hivatkozást tartalmazó irodalomjegyzék egészíti ki.

2. Fénymásolható tanulói feladatlapok
A diákok kezébe adható különálló lapok röviden összefoglalják a legfontosabb tudnivalókat, a feldolgozást segítő kérdésekkel és feladatokkal kiegészítve. Használatukat karikatúrák teszik élvezhetőbbé.

3. Színes írásvetítő fóliák
A tanórai szemléltetést segítő négy fólia a géntechnológiai eljárás folyamatát illetve egy-egy felhasználási kör jellemző példáit mutatja be. 

Az oktatócsomag -- a munkalapok tematikáját követve -- összesen négy tanórát ölel fel (három óra + összefoglalás), de a lehetőségekhez mérten ez rövidíthető és bővíthető is. Az oktatócsomag használata feltételezi a középiskolai tananyagban szereplő alapvető genetikai ismereteket, azaz nem tér ki a gén, a mutáció stb. fogalmak meghatározására, hanem ezekre építve részletezi a géntechnológiai eljárások folyamatát. 

Az oktatócsomag 600 Ft-os áron megrendelhető 
a kiadó címén: ETK, 1054 Budapest, Vadász u. 29. 
tel: 06-(80) 269-446, fax: 311-7855,
drótposta: etkpop@zpok.hu