Barta Géza
A kisvíz szép
A könyv a kisvízfolyásokról szóló, nagy lélegzetű, igen részletesen
kidolgozott, komplex szemléletű munka. A kézikönyv megálmodója, a szerkesztő
és több fejezetben társszerző, Dukay Igor tizennégy szakembert kért föl
a könyv elkészítéséhez.
A könyv első részében hasznos leírásokat kapunk a kisvízfolyások földrajzi-biológiai
viszonyairól. Az első fejezet egy kis folyóvíz-ökológiai bevezető, a folyóvizek
abiotikus és biotikus tényezőiről és azok egymásra hatásairól. Megtudhatjuk,
hogy az egészen kicsi vízfolyásokat is érdemes függőlegesen és vízszintesen
tagolni, mert a kis területű környezeteket más-más életközösségek népesítik
be. Olyan világgal találkozhatunk itt, amit már "nagyban" megszoktunk (pl.:
a magasság változásával változik a növényzet és az állatvilág stb.), de
"kicsiben", akár egy néhány km-es vízfolyás esetében, nem is gondolunk
rá!
A
könyv első részének további fejezetei a kisvízfolyások és környékük
élővilágát
és földrajzi viszonyait mutatják be. Megismerkedhetünk a rucaörömmel,
a békatutajjal, a bolharákkal, a vízi fátyolkával, a kövi csíkkal, az erdei
cankóval és a többi, vizes élőhelyeket benépesítő fajjal. De akad hiányosság
is: a vízben élő egysejtűekről és mikroorganizmusokról, a baktériumokról
és az algákról nem olvashatunk. Igaz, ezek jó részét szabad szemmel nem
láthatjuk, de a vízi életközösségek rendjében fontos szerepük van. Nagy
erénye viszont a könyvnek földrajzi szemlélete. A vízgyűjtő-területeket
a szerzők részletesen elemzik, konkrét példák bemutatásával.
A könyv második részében konkrét gyakorlatokat találunk, amelyeket
gyerekekkel együtt is elvégezhetünk, pl. egy erdei iskolában.
A példák és részletes leírások alapján ötleteket kaphatunk, hogyan
mérjünk vízhozamot, hogyan osztályozzuk és mérjük az érzékszerveinkkel
tapasztalható jellemzőket. Természetesn a legfontosabb sem marad el --
megtudhatjuk, mire következtethetünk mindebből.
Bármilyen terület vizsgálatakor a legjobb, ha a természet saját jeleit,
jelzéseit is figyelembe vesszük. Ma már igen elterjedt az indikátorszervezetek
tanulmányozása és vizsgálata. A könyv külön fejezetet szentel ennek, természetesen
a kisvízfolyásokra tekintettel. Ennek teljes megértéséhez bizony jól jönnek
a könyv első részében található fejezetek.
Egy vízfolyás értékéről, állapotáról, leromlottságáról a kémiai vizsgálatok
is rengeteg információt nyújtanak -- jól kapcsolható ez a fejezet az érzékszervi
megfigyelésekhez is.
A második rész utolsó fejezetében a degradálódott vízfolyások rendbe
tételével foglakozik a könyv, bemutatva egy-egy adott partszakasz "revitalizációjának",
és "renaturálásának" lehetőségeit.
A könyv eddig az értelmünkre hagyatkozott, és a szigorúan analitikus
természettudományos módszereket hívta segítségül. Utolsó fejezetében azonban
az érzelmeink sem maradnak ki a játékból. A fejezet címe: ökológiai játékok.
A csoportalakító, ismerkedési játékoktól kezdve fejleszthetjük érzékszerveinket,
térérzékelésünket, kreativitásunkat, ismereteinket, és fantáziánkat is
szabadon engedhetjük. Természetesen a játékok középpontjában is a vízfolyások
és környezetük állnak!
Bátran ajánlom a könyvet azoknak, akik egy kicsit másképp akarják látni
vagy láttatni a vízfolyásokat, és akik nem restellnek időt fordítani arra,
hogy a tudományos vizsgálatok elvégzése közben játszani is engedjék önmagukat,
vagy a rájuk bízott csapatnyi gyereket.
Kellemetlen, hogy a kézikönyv képei nem túl jó minőségűek. Nem vagyok
biztos benne, hogy felismerném például a keresztes- vagy a kis békalencsét
az ábrák alapján.
Kézikönyv a kisvízfolyások komplex vizsgálatához
(Göncöl Alapítvány és Szövetség, 2000, szerk.: Dukay Igor)
|