Csontváry festménye, a "Zarándoklat a cédrushoz" kifejezi ars poeticánkat: lapunk a természettől tanulni vágyó, arra tisztelettel felnéző, ugyanakkor egymás kezét fogva saját világát meg nem tagadó emberről szól. 

Amikor a fenti gondolattal 1997-ben útjára indítottuk a Cédrust, tudtuk, hogy kockázatos dologba kezdünk. Mégis -- jórészt olvasóink támogatásának köszönhetően -- úgy tűnt, hogy sikerül, és fiatal, kis példányszámú lapként is képesek leszünk talpon maradni.
Nem így történt. Minden igyekezetünk ellenére sem tudtuk életben tartani a lapot. Pontosan egy éve, 2000 márciusában jelent meg utoljára. Az eltelt időben -- a sokszor kellemetlen kilincselés, pénzvadászat mellett -- többszörösen végiggondoltuk, vajon hol hibáztunk, mit lehetett volna máshogy, jobban...
...és most itt a lehetőség: egy év kihagyás után ismét megjelenhet a Cédrus. 
Az alapértékek, amelyek köré a lap szerveződik, változatlanok. Úgy gondoljuk, hogy nem az újabb és újabb menekülési lehetőségek, világjobbító technológiák jelentik a kiutat a jelen emberi-politikai-technikai ingoványából, hanem az emberi szabadság régi-új értelmezése: tudásbéli, technológiai lehetőségeink és korlátaink fel- és beismerése; a mindenkori új folyamatos megmérettetése a hosszú távon megőrzött, magasrendű értékek színe előtt.
Hisszük, hogy a természet és az önismeret édestestvérek, és a természet jelenségei, működése, szerveződése tükör. Hogy csak saját magunk és a természet csodájának mind nyíltabb, őszintébb meg- és felismerésével lesz esélyünk arra, hogy megértsük feladatainkat, felfogjuk valós helyünket a Világban. És az (ön)ismeret -- diskurzus. A jövő a folyamatos, meggondolt, figyelő, megértő párbeszéd -- önmagunkkal, a közösséggel, az Emberrel, a Természettel. Hisszük, hogy ennek eredményeképp kevesebb légből kapott ötlet és gyakorlat, szemellenzős, ártó cselekvés, de nyugodtabb, emberibb élet -- a természet és az ember összhangja születne. 
Továbbra is ezen értékek meglétét, reménykeltő fel-felcsillanását szeretnénk bemutatni olvasóinknak. Keressük és bemutatjuk azokat a gondolatokat, embereket, közösségeket, műveket és műhelyeket, amelyek látni tanítanak (hiszen a világ annál szebb, minél több szem látja, minél több oldalról találkozik az emberi szellem a természet lényével), ahol az emberi tett, ez a Janus-arcú, okos átgondolással mégiscsak jó irányba tereli a dolgokat.
Beszámolunk a természethez, emberhez visszavezető pedagógia legkülönfélébb területeiről, szemléleti, gyakorlati és módszertani újdonságairól, útjairól; széles értelemben gondolkodva az oktatás-nevelés területéről -- generációk, (tudás)közösségek, etnikumok egymást tanító, egymásban tükröződő életmódjaként felfogva azt. Hiszen a "környezeti nevelés" elsősorban nem pedagógia, nem módszertan kérdése (persze az is), hanem szemléletmód, példa -- mindent átszövő közös alap, életmód. Ezen túlmenően természetesen továbbra is külön figyelmet szentelünk a környezeti nevelés iskolai keretek között történő lehetőségeinek. 
Rovataink a megszokott tartalommal és sorrendben jelentkeznek majd, mindössze kisebb változások, hangsúlyeltolódások lesznek érzékelhetők. Fontosnak gondoljuk, hogy erősödjön a lap kritikai jellege, a konkrét társadalmi, szakmai folyamatok, jelenségek értékelése; hírrovatunkban folyamatosan mind több, mindennapi életünket meghatározó regionális és helyi hírrel találkozhatnak; az eddigiektől eltérően rendszeresen közlünk majd rövid novellákat, karcolatokat, esszéket; gyakorlati tanácsokat, megvalósítható, máshol már életképesnek bizonyult ötleteket ismertetünk a közeljövőben induló új rovatunkban. És persze továbbra is figyelünk és ajánlunk -- kérjük, értesítsenek, ha érdemes eseményre, könyvre akadnak, hogy felhívhassuk rá mások figyelmét is.
Kisebb példányszámunk ellenére, továbbra is jelen leszünk Erdélyben, Felvidéken és Kárpátalján is.
Ismét elindulunk tehát -- remélve, hogy önök ismét bizalmat szavaznak nekünk. Várjuk észrevételeiket, ötleteiket, javaslataikat -- tanuljunk egymástól, keressenek minket.