Réz György

Dr. Nádai Béla a Magyar Cserkészszövetség természet- és környezetvédelmi vezetője, nyugdíjas fizikus, a pilisi Szénás-vidék szerelmese. Évente több száz gyermek, szülő és pedagógus számára teszi kézzelfoghatóvá, hogy mennyire bonyolult kölcsönhatásokon alapuló rendszer az, amit természetnek nevezünk.

Miért éppen a Pilis?

Gyermekként gyakran kóboroltunk, akár éjszaka is, a pilisi erdőkben. Később Pilisszentivánon vásároltam telket, és felnőttként újra rácsodálkoztam a Szénás-vidék szépségére. 
A rendszerváltozás után, amikor újra lehetett szervezni a Magyar Cserkészszövetséget, a környéken állandó táborhely számára alkalmas területek után kutattam. A keresgélés közben a környéken lakó gyerekek körém gyűltek, és kérdezték, hogy ők is részt vehetnek-e majd a programokban. Ekkor ötlött az eszembe, hogy a helyi fiatalokat is be kellene vonni az aktív természetvédelembe. Az idősebbek már nem változnak meg, de a fiatalokkal még megértethetjük, milyen törvények szerint működik a természet, és elérhetjük, hogy büszkék legyenek szűkebb pátriájuk értékeire. Így jobban odafigyelnek majd rá.
Mivel Pilisvörösvár, Solymár és Pilisszentiván mára gyakorlatilag összenőtt, arra gondoltam, hogy egy közös cserkészcsapatot szervezek a környéken, ám felvilágosítottak, hogy a helyiek öntudata ezt nem engedné meg. Három csapatot szerveztem tehát, amelyeket ugyan nem én vezetek, hiszen Budapesten lakom, de mindenben segítem őket.

A Szénások értékei

A Szénás-vidék (Nagyszénás, Kisszénás, Kutyahegy) egyedülálló flórával és faunával bír. Hazánkban ma mintegy 2100 növényfaj él, ezeknek közel egyharmadát megtaláljuk a Szénás-vidék húsz négyzetkilométernyi védett területén. E növények között 87 védett, fokozottan védett vagy veszélyeztetett faj található. Tizenhárom orchideafajt tartunk itt számon, tíz páfrányfajt, és egy egyedülálló ritkaságot, a pilisszentiváni lent. Ez a növény idegen szóval reliktum endemizmus. Reliktum, mert túlélte a jégkorszakokat, és a meleg, száraz időszakokat is. Endemizmus, azaz bennszülött: itt alakult önálló fajjá. E fajnak ez az egyetlen élőhelye. A Földön már csak két hozzá hasonló faj él, az egyik Dél-Afrikában, ahol fegyveres őrök vigyáznak rá, nehogy a gyűjtők vagy az óvatlan turisták kárt tegyenek benne. Eredetileg dolomitlen volt a neve, de később a szakemberek átkeresztelték, mert a község határában van az élőhelye. Úgy gondolták, ha így nevezik el, akkor talán a helyiek jobban odafigyelnek majd e veszélyeztetett faj megmentésére.
Régóta veszély fenyegeti ugyanis ennek az egyedülálló fajgazdagságú élőhelynek a létét. A Szénás-vidéket eredetileg dolomitgyep és karsztbokorerdő fedte, ami filcszerű gyökérszövedékével megtartotta a dolomitokban könnyen erodálódó, vékony termőtalajt. A nagymértékű klímaingadozások sem voltak végzetes hatással a növényzetre, mert az egyedi mikroklímának köszönhetően a kelet-nyugati fekvésű gerincek déli oldalán sivatagi növényzet él, az északi oldalon pedig az alhavasi flórára jellemző növények tenyésznek. Mivel a hegyek nem túl magasak, a magok átjuthatnak a gerincen, így éghajlatváltozás esetén egyszerűen átvándoroltak a túloldalra, a nekik megfelelő mikroklímájú környezetbe. Aki ma terpeszállásban megáll valamelyik hegygerincen, az most is elmondhatja, hogy -- a növényzet szempontjából -- az egyik lába a sivatagban van, a másik a hűvös magashegységben.
Ám a múlt század végétől rendszeresen durván beavatkoztak e biotóp életébe. Feketefenyőt és akácot telepítettek az erdészet szempontjából értéktelen dolomitgyepre. Ez több szempontból is végzetes tévedésnek bizonyult. Az első probléma az avar kérdése. A fákat betelepítették, de azok a mikroorganizmusok, amelyek képesek a lehullott fenyőtű lebontására, már nem kerültek be az országba. Ezért aztán, amikor a feketefenyő elterjedt és lombtakarója záródott, elpusztult alatta a dolomitgyep. Ez a biodiverzitás szempontjából tragikus következményekkel járt. A fajok száma több százról a fenyvesben körülbelül tízre csökkent, és ez még csak a kezdet volt. A feketefenyő ugyanis rendkívül érzékeny, és hazánkban számos kártevője van. A kártevők által legyengített fenyők már nehezen tűrik a szárazságot, és nagy területen meggyérülnek, kipusztulnak. A lassan bomló fenyőtűszőnyeg évente okoz erdőtüzeket, a Szénás-vidéken négy év alatt több mint száztíz hektárnyi feketefenyves égett le. Az igazi katasztrófa azonban csak ezután következik.
A dolomitgyep filcszerű gyökérzete megtartja a talajt, a feketefenyvesek azonban nem. A gyökérzetük között vízfolyások indulnak meg, ezek lemossák a termőréteget. Egy-egy vihar vagy hófúvás idején teljesen egészségesnek látszó erdőrészek dőlhetnek ki egyik pillanatról a másikra, hiszen nincs mibe kapaszkodni. Ezt nevezik "öngyilkos erdőnek". Vegyük hozzá, hogy a feketefenyőt általában az erdészet sem vágja ki, mert magas gyantatartalma és laza szövetszerkezete miatt ipari szempontból értéktelen, legfeljebb építkezési dúcanyagnak vagy farostlemez nyersanyagnak használható. Jellemző, hogy a természetvédelmi munkánk során kivágott rönköket az erdészet javaslatára évekig a lomberdőben kellett szétdobálnunk, hogy ott korhadjanak el, mert eladási ára nem fedezte volna még a szállítás költségeit sem. Hosszan sorolhatnám még ennek a tájidegen fajnak az őshonos környezetre gyakorolt káros hatásait. Tóthi Szabó Sándor egyébként az Erdészeti Lapokban már 1880-ban felhívta a figyelmet a feketefenyő-telepítés veszélyeire, ahogy 1931-ben Kaán Károly, 1934-ben pedig Jávorka Sándor is.

Mit jelent az aktív környezetvédelem?

A sok panasz idővel visszhangra talált, és ez annak is köszönhető, hogy a Szénás-vidék fokozottan védett területe 1995-ben Európa Diplomát kapott. Ezzel a környék rendkívüli természeti értékeit, génbank funkcióját ismerték el. A Diploma megtartásának feltétele, hogy az EU szakemberei által ötévenként elvégzett ellenőrzés során megfelelő állapotokat találjanak. Az 1999 augusztusában végzett vizsgálatok alapján az eddiginél intenzívebben kell folytatni az élőhely-rekonstrukciós tevékenységet. A fenyőújulatot el kell távolítani, a dolomit gyepfoltokat növelni kell, a fokozottan védett területről pedig a feketefenyveseket és akácosokat fokozatosan le kell cserélni őshonos fafajokból álló vegyes lomberdőre, például csertölgyre, hársra, hegyi juharra, kőrisre, bükkre. Ebben mi is segíteni tudunk.
Egy-egy természetvédelmi túrát vagy akciót több helyen is meghirdetünk. Ismertetjük a Hálózatban vagy a Környezetvédelmi Újságírók honlapján, az Ökoszolgálaton keresztül igyekszünk elérni az iskolákat, megjelenünk a helyi lapokban, de lehet érdeklődni a Cserkészszövetségnél is. Elsősorban a pedagógusokat és a szülőket célozzuk meg, hiszen a gyerekeket ők hozzák ki először. A tapasztalatok szerint, másodszorra már a gyerekek csábítják ki a felnőtteket.
A kirándulások általában reggel nyolctól délután kettőig tartanak, mert a komoly munka során a gyerekek annyira elfáradnak, hogy nem érdemes tovább nyúzni őket. Minden gyermekben él a rombolás ösztöne, a feketefenyők gyérítésére nem kell különösebben rábeszélni őket.  Annak érdekében, hogy a fiatalok ne csak destruktív ösztöneiket élhessék ki, nemcsak favágással szolgáljuk a természetvédelmet, hanem "erdőépítéssel" is: 1998-ban örökbefogadtunk egy hektár erdőt. A Pilisi Parkerdő Rt. Budakeszi Erdészetével szerződést kötöttünk, hogy ezen a területen minden erdőművelési munkát mi végzünk el.
Célunk, hogy ne csak elmondjuk, bemutassuk, hogy milyen fajok élnek a területen, hogy mi a történetük, hanem hogy a természetvédelmi munka segítségével még közelebb hozzuk a fiatalokhoz az élővilágot -- ne csak megértsék, hanem magukénak is érezzék annak komplex problémáit. Ebbe az erdészeti munka mellett belefér a békamentés vagy a makkgyűjtés is a Budakeszi Vadaspark állatai számára.
A fiatalokat nem nagyon kell győzködni, szívesen jönnek, ha értelmes munkát végezhetnek. Kidolgoztam egy "katicás" jutalmazási rendszert: aki egyszer eljön, az kap egy "a környezetünk szolgálatáért" feliratú katicabogaras matricát. Ha három matricát összegyűjt, jár neki egy ugyanilyen jelvény, három kitűzőért egy ezüst jelvényt adunk, és ha ebből is szerez hármat, egy aranyjelvényt kaphat. Ilyet a kísérő szülők és pedagógusok is kapnak, ha részt vesznek a munkában. Néhányan csodálkoztak, de még senki sem utasította vissza. Sohasem magyarázok el semmit külön a felnőtteknek és a gyerekeknek, mert a gyerekek gyakran hamarabb megértik, hogy mit és milyen okból kell tenniük az erdőben. Aki eljön, annak állom az üdítőjét, vagy készítek neki bodzaszörpöt.
Először húsz-huszonöt ember volt kíváncsi a természetvédő túrára, de szeptember óta már ötvenen-hatvanan is összegyűlünk. Ez az a létszám, amelyet komolyabb kísérő stáb nélkül még irányítani tudunk az erdőben. Egyszer karácsony táján meghirdettem, hogy a munkában részt vevők hazavihetnek egy-egy feketefenyőt karácsonyfának. Erre a felhívásra vagy hetvenen összegyűltek, és néhányan teljesen máshonnan vágtak ki fenyőket, mint amiben az erdészettel megállapodtunk, mert egyszerűen nem voltunk képesek ennyi embert együtt tartani.
Fő rendezvényünk májusban a Madarak és Fák Napján van, ami tulajdonképpen egy akadályverseny. Hét civil szervezet közösen rendezi. Kísérleteken alapuló, tapasztalati feladatokat kell megoldani az egyes állomásokon. Csak példaképpen: egy zöld levelet összetörünk, szerves oldószerbe áztatjuk, és az oldatot egy itatóspapírra cseppentjük. Amikor az oldat elkezd terjedni az itatóspapíron, előjönnek a levél sárga, piros, zöld színanyagai, így a gyerekek láthatják, hogy ősszel nem történik más, mint hogy a klorofill elhal a levélben. Ezen a versenyen is bárki részt vehet, idén május 6-án a Budakeszi Vadaspark előterében találkozunk. A pénzt és az eszközöket e programokhoz pályázatok útján szerezzük be, az erdőépítéshez például a Független Ökológiai Központ segítségével vásárolhattunk egy motoros aljnövényzet-tisztítót. 
Nem félek attól, hogy elfogynak a feladatok. Sokáig lesz munkánk, mert a Szénás-vidék nem éppen érintetlen terület. A rehabilitációs munka véleményem szerint még legalább ötven évet vesz igénybe, ha ebben az ütemben folytatódik. Ezért fontos, hogy a fiatalokba átplántáljuk a természet szeretetét. Persze csak akkor van értelme, ha a természet ismeretével párosul.