Victor András
Zseblabor

Számos módja van annak, hogy a gyerekeket közel hozzuk a Természethez. De eredményt csak akkor érünk el, ha a gyerek saját, közvetlen tapasztalatokat szerez a Természetről, ha személyes élményekkel gazdagodik. Nyilvánvaló, hogy természetélményt leginkább a természetben lehet szerezni. Innen a Zseblabor alapötlete.

 Ne a Természetet -- a természeti anyagokat -- vigyük be a laboratóriumba, hanem fordítva: a labort (eszközöket, vegyszereket) vigyük ki a szabad természetbe, és ott végezzük el a vizsgálatokat.
Tapasztalat, élmény sokféle van; életkortól, nemtől, személyiségtől -- s az adott szituációtól -- is függ, hogy pedagógiailag melyik a leghatékonyabb. A környezeti nevelésnek sokféle útja van. Pszichológiai szempontból lehet értelmi vagy érzelmi, látásmódja szerint lehet analitikus-szintetikus (amely részekre bont, majd összerak), vagy holisztikus (amely a világot oszthatatlan egészként kezeli). 
Ezeket nem szabad egymással szembeállítani vagy fontosság szerint rangsorolni, hiszen mindegyiknek megvan a maga szerepe. A Zseblabor elsősorban az értelmi (tudományos), analitikus megismerés eszköze. (Persze a tudományos tények megismerése, az azokra való rácsodálkozás igen mély érzelmi hatást is implikál.) A Zseblabor szemléletmódja egyúttal szintetikus is abban az értelemben, hogy a Természetet és a természettudományt a maga komplexitásában tekinti: a természet minden élő és élettelen elemére figyel, s azokat fizikai-kémiai-biológiai aspektusból egyaránt vizsgálja.

A Zseblabor használata

A Zseblabor tipikus használati módja a következő: gyerekekkel táborozunk vagy kirándulunk, csodáljuk a színeket, beszívjuk az illatokat, barátkozunk a fűben mászó pókokkal és ugráló sáskákkal, távcsővel figyeljük a madarakat, tanuljuk a növények nevét, s egy-két gyógynövényt be is gyűjtünk. Mindezek mellett elvégezzük azokat a zseblabor-vizsgálatokat, amelyek éppen aktuálisak, mert "szembetalálkoztunk" a vizsgálati anyaggal (pl. egy vakondtúrással = talajminta; egy pocsolyával = vízminta; egy csipkebokorral = C-vitamin-forrás stb.)
A hordozható Zseblabornak kicsinek, könnyűnek, és nem túl törékenynek kell lennie. A reagensek kis műanyag cseppentőben vannak (pl. szemcseppentőben), nehogy szétfolyjanak; szűréshez nem tölcsért használunk, hanem alul kilukasztott kémcsövet. Az egész készlet elfér egy turistatáskában.
A Zseblabor elsősorban 12-16 éveseknek szól, akik már tanultak valami fizikát és kémiát. A kémiai részletek kihagyásával azonban eredményesen használják kisebb gyerekek is. Ez nem azt jelenti, hogy a kisebbek csak a vizsgálatok egy részét tudják elvégezni, hanem azt, hogy ők esetenként csak a jelenséget fogják megismerni, a hozzá tartozó magyarázatot nem. De ez egyáltalán nem baj. Akár 4-5 éves gyerekek is tudnak -- felnőtt segítségével -- dolgozni a készlettel.
A Zseblaborhoz tartozik egy munkafüzet is. Ez közel 50 vizsgálatot ismertet, valamint a vizsgálatok receptjét, a megfigyelések rögzítésére szolgáló oldalakat,  magyarázatokat, és a vizsgált jelenséghez tartozó érdekességeket is tartalmaz. 
A nagyobb gyerekek a munkafüzet segítségével akár önállóan is dolgozhatnak a készlettel. A Zseblabor méretéből következően nagyjából 5-6 gyerek tud dolgozni egy készlettel.

Vizsgálatok

Vegyük sorra a természet megismerés fontosabb területeit (víz, levegő, talaj stb.), és nézzünk meg minden esetben egy konkrét vizsgálatot, amelyet a Zseblaborral elvégezhetünk. Ezek komplex természetmegismerő vizsgálatok, melyeknek esetenként komoly környezetvédelmi vonatkozása is van. Nevelési céljuk elsősorban az, hogy a gyerekek megtanuljanak a természetre figyelni, hogy meglássák, értékeljék a folyamatokat. 
Minden vizsgálathoz megadjuk a hozzá szükséges anyagok és eszközök listáját, valamint azt, hogyan lehet elkészíteni ezeket az eszközöket. Néhol -- ahol nem magától értetődő -- a jelenség értelmezését is megadjuk. A leírt vizsgálatok valóban csak példaként szolgálnak, hiszen a Zseblaborral hasonló vizsgálatok tucatjai végezhetők még el.

Példa a növények anyagainak vizsgálatára:
A levelek párologtatása
Egy letépett levelet fogj be két vízmentes -- tehát kék színű -- CoCl2- os papír közé, s így rakd be egy színtelen nejlon-dosszié két lapja közé. A dossziét összefogva könnyen megnézheted a "szendvics" mindkét oldalát. Figyeld a kobalt-papírok színének változását, s állapítsd meg, hogy mennyire párologtatott a levél a színén, s mennyire a fonákján!
A szükséges anyagok és eszközök:
A CoCl2-os papírt nedvesség kimutatására használjuk. Készítése a következő:
1. Főzőpohárban készítünk telített CoCl2-oldatot
2. Közönséges szűrőpapírt kb. 5x5 cm-es darabokra vágunk és beletesszük az oldatba
3. A rózsaszínű szűrőpapír-darabokat kiteregetjük és hagyjuk megszáradni
4. A légnedves papírokat hajszárítóval teljesen kiszárítjuk (ekkor sötétkék színűre változnak) 
5. Azonnal becsomagoljuk nejlonzacskóba, hogy a levegőből ne kapjanak nedvességet.
(A 4. és 5. pont minden használat előtt megismétlendő!)
Magyarázat:
A hajtásos növények a felesleges vizet leveleiken keresztül elpárologtatják. Ez a párolgás egyben segítség a gyökérnek a talajból lévő víz felszívásához.
A Co-ionok vízmentes állapotban kékek, de víz jelenlétében rózsaszínűek. Ezért a kobalt-kloriddal átitatott és vízmentesre szárított szűrőpapír színváltozással jelzi, ha nedvességet kap (ill. ha azt elveszti).
Az esetek többségében jól látszik, hogy a levél a fonákján párologtat jobban, hiszen azon az oldalon hamarabb, vagy erősebben átment a kék szín rózsaszínbe.

Példa az állatok anyagainak vizsgálatára: 
A szaru kimutatása
Csipesszel tarts lángba kis darab szőrt, hajat, gyapjú-, illetve pamutfonalat! Szaglással állapítsd meg, hogy melyikük van szaruból?
Magyarázat:
A szaru (egyfajta fehérje) égése jellegzetes, kellemetlen szaggal jár. Ennek alapján bármiről könnyen eldönthető, hogy szaruból van-e vagy sem.
A pamut nem fehérje, hanem szénhidrát (cellulóz), amelynek nincs égési szaga.

Példa a talajvizsgálatokra: 
A talaj adszorpciós képessége
Lyukas kémcső aljára (kis vattára) tégy annyi talajt, hogy lenyomkodva ne legyen több egy ujjnyinál. Erre csepegtess sötét fukszin-oldatot, s figyeld, hogy alul milyen színű cseppek távoznak!
A szükséges anyagok és eszközök:
A Zseblaborban három különféle méretű kémcsövet használunk. Ennek előnye az is, hogy azok egymásba csúsztathatók, s így kisebb helyet foglalnak el, de ennél fontosabb, hogy a nagy és a közepes (normál) kémcső éppen egymásba illik, s hogy az utóbbinak az alján egy kb. 1 mm átmérőjű lyuk van. Így ugyanis egy nagyon egyszerű és praktikus szűrőberendezést kapunk, ha a lyukas kémcső aljába egy kis vattát teszünk, majd a kémcsövet félig belecsúsztatjuk a nagyba. Ha szükséges, még gyorsítani is tudjuk a szűrést úgy, hogy a szájunkba fogjuk a közepes kémcső nyílását s erősen befújunk, azaz levegő-túlnyomást produkálunk.
A kémcső kilyukasztása a következőképpen történik:
1. A kémcső alját Bunsen-lángba tartjuk és megvárjuk, amíg vörösen izzik.
2. Egy erős vasdróttal (vagy kötőtűvel) belülről óvatosan nyomjuk a kémcső meglágyult alját, amíg át nem lyukad.
3. A drótot kihúzzuk és a kémcső alján lévő "csőrt" letörjük.
4. A kilyukasztott részt visszatartjuk a lángba, hogy a hajszálrepedések összeolvadjanak.
Magyarázat:
Az adszorpció anyagok megkötését jelenti valamilyen felületen. Minél nagyobb a felülete az adszorbensnek, annál több anyagot köt meg. A jó talaj igen nagy mennyiségű apró -- kolloid mérettartományú -- szemcsét tartalmaz, ezért hihetetlen nagy az adszorpciós -- s így a tisztító -- képessége. Ez a sajátság szorosan összefügg a talaj termékenységével is, mivel a humusz adja a kolloid szemcsék nagy részét.
A fukszin-oldat itt az erősen szennyezett víz modellezésére szolgál; használhatunk tehát helyette pl. tintát is. Az a lényeg, hogy valami élénk színű, de nem reakcióképes anyag legyen a "szennyeződés".

Példa a víz-vizsgálatokra: 
A víz felületi feszültsége
a) Petri-csészét tégy mozdulatlan helyre, s töltsd meg vízzel. Óvatosan tégy egy régi 20 fillérest a vízre úgy, hogy "ússzon" a víz felületi hártyáján.
b) Ezután tégy 8-10 csepp detergenst (vagyis mosogatófolyadékot) a vízbe az érmétől távolabb, s várj egy percig. Közben folyamatosan figyeld közelről a pénzdarab helyzetét és az alatta begörbülő vízfelszínt!
Szükséges anyagok és eszközök:
Petri-csésze helyett akár egy közönséges konyhai tányér is megfelelő. Régi 20 filléres helyett pedig bármilyen alumínium-pénz vagy ahhoz hasonló alumíniumdarab.
Detergensként közönséges konyhai mosogatószert használunk, de a cseppentőbe való beletöltés előtt vízzel elkeverjük.
Magyarázat:
A folyadékok felszíne úgy viselkedik, mintha egy rugalmas hártya borítaná: igyekszik ellenállni a külső behatásoknak. Azt az ellenállást, ami a rá ható külső erőt ellensúlyozza, a folyadék felületi feszültségének nevezzük. Ez tartja fönn a víz felületére helyezett alumíniumdarabot, annak ellenére, hogy nagyobb a sűrűsége, mint a vízé. 
Detergensként közönséges konyhai mosogatószert használunk, de a cseppentőbe töltés előtt ugyanannyi vízzel elkeverjük.
Számos állat van, amely a víz felületi hártyájához kötődik. Pl. a vízen "korcsolyázó" molnárkák és a szüntelenül mozgó keringőbogarak. Ha gyengül a víz felületi feszültsége, ezek a lények lehetetlen helyzetbe kerülnek, elpusztulnak.

Példa a levegő-vizsgálatokra: 
A levegő portartalma
Cellux-szalagból vágj le 2-3 cm-es darabokat, s ezeket ragaszd rá különböző helyeken élő növények különböző magasságokban lévő leveleire! A levélre ülepedett por a levélről lehúzott szalagon marad, s ha ezután a celluxot fehér papírra ragasztod, jól látszik -- főleg nagyítóval -- a rajta maradt por mennyisége és szemcsemérete.
Megfigyeléseidről készíts táblázatot vagy grafikont!
Magyarázat:
A levegőbe a por vagy természetes úton (a talaj és a kőzetek mállásával, vulkánkitörések, erdőtüzek stb. által), vagy a közlekedés, az ipari és mezőgazdasági tevékenység következtében (cementgyártás, kohászat, talajművelés stb.) kerül.
A levegő porszennyezettségének mértékére következtethetünk abból, hogy a növények leveleire mennyi por ülepszik le.

Példa fizikai jelenségek vizsgálatára: 
Interferencia-színek
a) Madártollon keresztül nézz a Napba vagy erős lámpába! Szivárványszíneket fogsz látni. Figyeld meg, hogy mit látsz, ha a tollat lassan elforgatod a szemedbe eső fénysugár mint képzeletbeli tengely körül!
b) Drótból hajlíts egy 3-4 cm átmérőjű keretet nyéllel. Ezt mártsd mosogatószert (detergenst) tartalmazó vízbe, s mikor kiemeled, tartsd úgy, hogy a folyadékhártya függőleges legyen.
A fényforrásnak háttal állva nézz keresztül a hártyán, s figyeld: van-e rajta "szivárvány"? 
Hol jelenik meg, hogyan változik, s hogyan tűnik el?
Magyarázat:
A fehér fény tartalmazza az összes színt. Nincs szükségünk drága optikai eszközökre (pl. prizmákra), hogy ezt bebizonyítsuk. A madártoll elég jól használható optikai rácsként, mivel "rúdjainak" távolsága nagyságrendileg megegyezik a látható fény hullámhosszával.