Nélkülözhetetlen öreg barátaink, a könyvek némileg nehézkesek a gyorsan változó információk megjelenítésében (bár egy könyvnek -- tartalmán kívül -- szívünkhöz nőhetnek borítója, lapjai, betűi, képei is.). Gyorsan évülő információk esetében ésszerűbb a virtuális tárolás és megjelenítés. A tallózás, keresés így villámgyors lehet, és a másolás is hasonlóan egyszerű.
Az információs világháló zsivajában, a végtelenül széles kínálatban a felhasználónak nem könnyű eligazodnia. A Zöld Zsibongó főleg azok számára nyújt tájékozódási lehetőséget, akik továbbra is a valóság birodalmában vágynak kalandozni, és ehhez kérnek segítséget a háló virtuális világától.
A főoldalról mint "tisztásról" különböző "ösvényeken" indulhatunk el az "útjelző táblák", azaz a menüpontok alapján, amelyek a kiválasztott újabb tisztásokhoz vezetnek. Az "Iránytű" a tanulmányi kirándulások, terepgyakorlatok, erdei iskolák megszervezésében nyújt segítséget. Választhatunk tájat térkép alapján, vagy a nemzeti parkok menüpontjairól. Tájékozódhatunk a szálláshelyekről, étkezési lehetőségekről, megtalálhatjuk az ügyintézők nevét, címét és telefonszámát. A javasolt korosztályok szerinti csoportosítás mellett a látnivalókról, az élőhelyek jellegéről is felvilágosítást kapunk. Az erdei iskolák ajánlatából képet kaphatunk programjaikról, és megtudhatjuk, hogy kínálatuk milyen tantervi feladatok megvalósítására alkalmas.
A "Jeles napok" menüpont a környezetvédelmi nevelésben fontos emléknapok dátumai mellett tájékoztat az ünnepek jellegéről is. Olvashatunk itt a Madarak és Fák Napjáról, a Föld Napjáról, a Víz Világnapjáról stb. Kijáratot lelünk az AIDS Világnapja vagy a Dohányzásmentes Nap felé is.
A "Vademecum"(zseblexikon) az ökológiai alapfogalmak közötti barangolásban ad hasznos útmutatást. Meghatározza a biom, a biotóp, az ökozóna, az indikátor faj, a specialista és generalista populáció fogalmát, és még sok mást is, szakszerű és gazdag összeállításban. Egyelőre tematikai csoportosításban találjuk a kifejezéseket, de idővel az oda-vissza keresés is lehetséges lesz. A szószedetet kinyomtatva csatolhatjuk saját kirándulás-tervezetünk anyagaihoz.
Megtaláljuk a környezeti nevelésben felhasználható folyóiratok, kiadványok gyűjteményét is, ahonnan továbbléphetünk a kiválasztott folyóirat saját honlapjára. Láthatjuk itt a Körlánc Egyesület kiadásában megjelent könyvek címlapját, és elénk tárul a Gaia Sajtószemle teljes anyaga, évekre visszamenőleg.
A "Természetvédelem" címszó alatt a nemzeti parkok felé elágazó virtuális ösvényeket találunk. A "Védett emlékek" és a "Törvények, Rendeletek" fejezetek még szerkesztés alatt állnak. De a legfontosabb természet- és környezetvédelmi törvényeket már megtalálhatjuk, s mellékletként ott a védett és fokozottan védett növények és gerincesek listája, eszmei értéke is. Tervezett iskolai programjaink anyagi támogatásához kereshetünk lehetőségeket a Pályázati Figyelő és a Sansz című újság elektronikus változatát olvasgatva. Ezek a lapok szintén elérhetők a Zsibongóról.
A "Rendezvényajánló" a szerkesztők által legérdekesebbnek tartott rendezvényekről ad hírt, a teljesség igénye nélkül. Az "Állat- és Növénykertek" címszavai is sok böngésznivalót kínálnak, itt kapcsolódhatunk a hazai állatkertek saját honlapjára. Nem utolsósorban a különböző levelezőlisták is csatlakoznak a kínálathoz. Az összeállítók ígérik, hogy hamarosan faliújság is lesz, amely igazi gondolatcserék színterévé változtathatja a "Zöld Zsibongót".

Hogyan nevezzelek? Hogyan nevezzem a szél hangját, amikor beleakad a fákba, a víz hangját, amikor a folyó medrében áramlik? Milyen hangja van az esőnek, amikor nem esik? Hol kezdődnek és hol érnek véget bennünk a zajok? Van-e szavunk minden hangra, lefedi-e a szó a hangulatot a lelkünkben? És mennyire sajátunk a hang?
Patak maradna-e a patak, ha a csobogása dübörgéssé változna? Ha egy varázsló összekeverné a színeket, formákat és a hangokat, az eddigi, biztosnak vélt tudásunkat fel tudnánk-e adni a tapasztalat kedvéért? Egyáltalán: van-e tapasztalat, vagy csak elhisszük, hogy a patak csobog, a forrás zubog? Mikor hallottuk utoljára? És van-e alkalmunk hallgatózni ebben az információs zajjal terhelt, hangos, zsúfolt világban? Mikor láttunk utoljára koromfekete éjszakát? A városi lét először a sötétség intimitását, az éjszakát vette el a benne élő emberektől, majd a csend következett. Pedig csend kell ahhoz, hogy a hangokat meg tudjuk különböztetni egymástól. 
A hangok talán az első ingerek, amelyek a világhoz kötnek minket. Az édesanya fogad minket megszületésünkkor a világon, a megnyugtató csönd, a halk dúdolás, amikor a látás még homályos. A fák, a víz, a szél hangjai nyugtatóan hatnak ránk; nem véletlen, hogy a legtöbb békét hozó, gyógyító zene ezekből építkezik. 
Ezért fontos és jó kezdeményezés ez a játéksorozat a gyermekcsoportok számára. Az erdő hangjai, a víz hangjai csendülnek fel a magnókazettákon: susogások, csobbanások, neszek, amelyeket már egyre kevésbé hallunk meg. A játékhoz nincs szükség drága kellékekre, külön e célra gyártott tárgyakra. És -- mint a legtöbb igazán jó játéknál -- minél egyszerűbbek a kellékek, annál több teret kap a teremtő fantázia. A csomagok egy-egy hangszalagot, a témához kapcsolódó képeket és leírásokat tartalmaznak -- ötletadónak. A játék körvonalai tetszés szerint tágíthatóak, formálhatóak. Lehet szigorúan követni a leírásban szereplő játékmenetet, és lehet sutba dobni az összes szabályt -- ekkor a megkapott alapra ki-ki fantáziája és kedve szerint építheti fel saját "játszóterét". A játék menetét korcsoportonként fejleszthetjük. Használhatjuk a családban (milyen jó lenne leírni, hogy "este, a tűz körül"!), óvodában, iskolában. 
Mit is lehet hangokkal és képekkel játszani? Az egyszerű felismeréses és szétválogatós játékon túl mesélhetünk köréjük történeteket, festhetünk a mesékhez képeket, esetleg memóriajátékot játszhatunk a segítségükkel. Mikrofonnal a kezünkben tovább bővíthetjük a lehetőségeket. Persze ehhez ki kell menni a havas erdőbe, vagy a viharral fenyegető tájba -- de ekkor már megérte e játékot megtalálni magunknak. Valószínűleg mélyebb nyomokat vésnek emlékezetünkbe a saját magunk által felvett és összeválogatott hangok, mint azok, amelyeket készen tálalnak nekünk. Ezekkel a hangokkal együtt élünk, végigkísérik életünket -- észrevétlenül, úgy, hogy sosem kerülnek középpontba. 
A kapott képkártyákat sem kötelező használni. Készíthetünk magunk is képeket, vagy újságokból is kivághatjuk őket, sőt -- csak bátran! -- rajzolhatunk is a gyerekekkel együtt. A lényeg az együtt eltöltött idő, a figyelem, ahogy a csendes -- vagy éppen hangos -- pici csodákat észrevesszük. A csodákat, amelyek egyre erősödő láncszemekként kötnek a természethez, a minket körülölelő világhoz.