Az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium diákja voltam, így nem ismeretlen számomra az itt folyó környezeti nevelés. A hetvenes években nem volt még igazán divat ezzel foglalkozni. Az élményekben gazdag kirándulások és nyári táborok, amelyekre ma is szívesen emlékszem, valójában terepgyakorlatok és tanulmányutak voltak, ahol sok tudnivalót kötetlen formában sajátítottunk el.
Horváth Kinga történelem--földrajz szakos tanár környezetvédelmi szakkörének szemlélete a mai napig különlegesnek mondható. Egykori iskolatársam, Versits Lívia az iskola biológia--kémia szakos tanára lett. A környezeti nevelés lehetőségeiről őket kérdeztük.

-- Mi késztetett arra, Kinga, hogy történelem szakosként foglalkozni kezdj környezeti neveléssel?

-- A hetvenes évek elején sok biológiatanár is úgy képzelte a környezeti nevelést, hogy az nem más, mint szemetet turkálni. Pedig a természettudományokban és elsősorban a biológiában a szakma korán felismerte a környezeti problémák jelentőségét, és az iskolában már csak azt kellett eldönteni, hogy ebből mennyit és hogyan adunk át. Zárójelben jegyzem meg, hogy mióta a Hulladék Munkaszövetség megadta a módját, azóta már a kukázásnak is rangja van. A környezeti nevelés történelmi vonatkozásait akkoriban kevesen vizsgálták. Akkor kért fel az Országos Pedagógiai Intézet, hogy indítsak környezetvédelmi szakkört, s annak eredményeit osszam meg más pedagógusokkal is.

-- Emlékszem, Érd vizeinek állapotfelmérésével foglalkoztunk, az autók által kibocsátott gázoknak az élővilágra gyakorolt hatásával, az autóforgalom felmérésével, az ülepedő por mérésével stb.

-- Fontos szempont volt, hogy a helyi adottságokból kiindulva, terepen végezzük a gyakorlatokat, valamint hogy ezek egyszerűek legyenek, de mégis felvessék a problémát. Ha az akkori eredményeket összehasonlítjuk a maiakkal, láthatjuk, hogy a környezetszennyezés milyen óriási méreteket öltött az utóbbi időben. A forgalom felmérése során kiderült, hogy ma percenként megy el annyi jármű, mint akkor félóra alatt.
A környezeti kérdések történelemórán való tanításának tudományos hátterét a történeti ökológia adja. A hetvenes években ez még nem volt könnyen elérhető a gyakorló pedagógusok számára. Egy ösztöndíj tette lehetővé számomra, hogy három hónapon keresztül ezzel a témával foglalkozzam.

-- Hogyan osztják meg a környezeti nevelés feladatait a pedagógusok? 

-- A környezeti nevelésben a természettudományi tantárgyaké a fő szerep. Ám a probléma társadalmi vetületének ismerete nélkül nem kapunk teljes képet a környezeti problémákról. A társadalomtudományi tárgyak feladata, hogy a társadalomszerveződés, valamint az emberi viselkedés és a kultúra irányából közelítsék meg a kérdést. A környezeti válság megoldása nem képzelhető el a jelenlegi társadalmi viszonyok meghaladása nélkül. A korábbi döntések elemzése segíti a jelenben való eligazodást, növeli a jövő iránti felelősségérzetet. Ezek a tárgyak útmutatást adhatnak a környezeti gondok felismeréséhez és megoldásához, a közügyekben való részvételhez. Ezeket a gondolatokat a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia Tanóra és tantárgy című fejezet is tartalmazza.

-- A Vörösmarty gimnázium néhány évvel ezelőtt nyolcosztályossá bővült. A tanulók már tízéves korukban bekerülnek a gimnáziumba. Hogyan lehet feldolgozni ilyen kicsikkel ezt a témát? Ha jól tudom, Lívia, te sokat foglalkozol az alsóbb osztályokkal.

-- Fontos, hogy érzelmileg közelítsünk feléjük, amire a művészeti tárgyak lehetőséget is adnak. Ezért szervezünk nyári táborokat egy rajz szakos kollégám segítségével a kisebbeknek. Ezekben a komplex táborokban összhangot igyekszünk teremteni a természettudományi ismeretek és a művészetek között, a személyes tapasztalatszerzésre alapozva. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek meglássák a szépet, a harmóniát a környezetükben, és nyitottak legyenek a világ felé.

-- Kinga, szerinted miben látja a környezeti kérdések kulcsát egy humán szakos tanár?

-- Mindenki felelős a saját döntéseiért, amelyek meghatározzák az életét. Az emberek képesek a változtatásra, ha ismerik a lehetőségeiket. Vegyük például a fogyasztást. Minden vásárlás állásfoglalás is egyben. Ha környezettudatosan vásárolunk, az kihat a termelésre. Ha ezt mindenki komolyan venné, olyan erőt képviselhetnénk, ami kiszorítja a piacról az embert és természetet károsító termékeket. Gyakorlati oldalról úgy közelítjük meg a környezetbarát életmódot, hogy például megvizsgáljuk ilyen szempontból a boltokban kapható termékeket. Továbbá olyan tevékenységeket szervezünk, amelyek helyes példát közvetítenek: a fogyasztói szemlélet helyett olyan erkölcsi értékrendet mutatunk be, amely hosszú távon megoldást jelenthet a környezeti problémákra.

-- Milyen visszajelzést kaptok munkátok eredményességéről?

-- A tanulók vitatkoznak velem, így rögtön kapok visszajelzést. Ha egy régi tanítványomról kiderül, hogy ezzel a témával foglalkozik, ebbe az irányba fejlődik, azt eredményként könyvelhetem el.

-- A tanár nem csak oktat, de formálja is a gyerekek értékrendjét, viselkedését.

-- A tanár viselkedése legyen hiteles, ne csak szavai tükrözzék a szemléletét. A környezet elszennyeződése mellett figyelnünk kell bensőnk szennyeződésére is. Itt nem csak a médiából ránk ömlő agresszióra és a kommersz sorozatokra gondolok. A modern világban lassanként egyetlen értékmérő a pénz. A fiatalok ma úgy nőnek fel, hogy azt látják, csak a pénznek van értéke. Az értékorientáltság helyett az érdekorientáltság válik ma általánossá, és ez ugyanolyan probléma, mint egy természeti katasztrófa. Arra törekszünk, hogy a tanulók felismerjék a maradandó értékeket, hogy az élet gazdagságához hozzátartozik a tiszta víz és levegő is, amit csak az élet tisztelete és szeretete révén láthatunk meg.

-- Hogyan ismerhetik meg mások is munkátokat?

-- Nemsokára indul akkreditált képzésünk, Tanulságos múlt -- jövő iránti felelősség címmel. Tematikája elméleti előadásokból és gyakorlati foglalkozásokból áll. Elsősorban humán szakosoknak szól a képzés, de más szakosok is jelentkezhetnek. A reál szakos kollégák érdeklődése nyilván abból a hiányérzetből fakad, hogy a témát úgy szokás megközelíteni: mit okoz ez a természetben. De elgondolkodhatunk azon is, mi okozza ezt a problémát.
E képzés keretében megvizsgáljuk, hogy a társadalom és a természet kapcsolata miért és hogyan romlott meg, milyen érdekviszonyok segítik vagy gátolják a megoldást. Nem mindegy, hogy honnan közelítünk a problémához; közelítsük meg most a környezetszennyező felől. A környezetszennyezés okozója a társadalom, és a társadalom feladata, hogy megoldja. A technika csak eszköz az emberiség kezében. Nem a technológia hibás, ha használója nem tudja megfelelően alkalmazni. A környezeti nevelésben a történelemnek legalább akkora szerepet kellene szánnunk, mint a biológiának. 
Fogalmunk sincs arról, hogy milyen volt száz éve a természet. Hogy milyen volt a régmúltban az ember környezete és hogyan alkalmazkodott hozzá. Vannak nyomai annak, hogy környezetszennyezés mindig is volt. Gondoljunk Mezopotámia termőföldjeinek elszikesedésére, aminek oka a rossz öntözés volt.
Az ember mindig világképe alapján dönt. Schumacher A kicsi szép című könyvében azt mondja, hiába bizonyítod be valamiről, hogy erkölcstelen vagy káros. Amíg nem gazdaságtalan, addig megmarad. Haladáson ma anyagi gyarapodást értünk. Jó lenne, ha rájönnénk: az életminőség terén is lehetséges haladás.