Hegyként gondolkodni 3. rész

A Cédrus előző két számában bemutattuk a Minden Létezők Tanácsa című mélyökológiai csoportfoglalkozás elméleti alapjait, és részleteket közöltünk az ott felolvasásra ajánlott meditációs szövegekből. Az alábbiakban a foglalkozás javasolt "forgatókönyve" következik.

A Minden Létezők Tanácsa közösségi "terápia", amelyben a mélyökológia nézőpontja és értékrendje jut kifejezésre. Szűkebb értelemben két-három órás foglalkozást jelöl, tágabb értelemben néhány napig tartó műhelymunkát is. A foglalkozás célja, hogy a résztvevők hangot adhassanak a környezeti problémák miatt érzett aggodalmuknak, és megerősödjön bennük a cselekvési vágy. A csoportvezetőnek nem kell okvetlenül ökológiai szakembernek lennie; elegendő, ha indíttatást érez és azonosulni tud a célkitűzésekkel.
A foglalkozást tarthatjuk szabad ég alatt vagy fedett helyen, néhány embernek vagy akár száznak is, korhatár nélkül. (Vegyes korú csoportokban sajátos, érdekes lehetőségek bontakozhatnak ki.) A vezetőnek érzékeny egyensúlyt kell találnia: ügyelnie kell rá, hogy az események rendben haladjanak, de tudnia kell háttérbe húzódni, hogy a résztvevők szabadon megnyilatkozhassanak. Nem kell prédikálni, nem kell erőltetni semmit. Csak hagyni, hogy az emberek megnyíljanak arra a bölcsességre és arra a fájdalomra, amely a világ minden létezőjében megvan.

Az indíttatás

Mindenekelőtt a csoport indíttatását kell tisztáznunk és rögzítenünk egymás közt.
Azért gyűltünk itt össze, mert a bolygónk bajban van. Mi, akik részesei vagyunk a pusztításának, részesei kell legyünk a gyógyításának is. Azzal a szándékkal jöttünk, hogy visszataláljunk a természethez. Ez a közös szándék maga a gyógyulás, amit keresünk. Tudatosítsuk magunkban ezt az elhatározást, meditáljunk ezen néhány percen keresztül.
(Ha a foglalkozás többnapos, zárhatjuk ezzel az első estét, a résztvevők ezzel a gondolattal menjenek aludni.)
Ahogy körben ülünk, mindenki bemutatkozik, majd beszél egy olyan természeti jelenségről (csak egyről!), amely különösen kedves a számára.

A fájdalom kifejezése

A mélyökológia is puszta elmélet maradna és nem lenne képes rányitni a szemünket olyan dolgokra, amelyek mellett máskor elmentünk, ha nem hagynánk, hogy átjárjon bennünket a Föld sebei, a természet pusztulása miatt érzett fájdalom. Adjuk át magunkat most neki, hogy a síró Föld megszólalhasson általunk!
A foglalkozás olyan helyzetet teremt, amelyben hangot adhatunk fájdalmunknak, elmélyedhetünk benne, végére járhatunk, és lecsillapíthatjuk azt. Ebben a helyzetben általában veszteségérzetüket panaszolják fel az emberek. A régi erdők, a tiszta folyók, a madárdal és a belélegezhető levegő elvesztése fölötti fájdalmukat. (Ha sok emberrel dolgozunk, akkor itt osszuk kisebb csoportokra a társaságot. Szögezzük le, hogy nem beszélgetésről van szó, hanem egymás meghallgatásáról. Ki-ki elmondja érzéseit, mások most nem fűzhetnek hozzá megjegyzéseket. A beszélők szövegeit dob- vagy csengőszó választja el egymástól.)
Amikor az emberek ezeket a gondolataikat megosztják egymással, sok harag és tehetetlen indulat szabadul fel -- és még valami: a szenvedélyes féltés érzése.
A csoportvezető feladata, hogy rámutasson: haragunk és szomorúságunk oka, hogy összeköttetésben állunk a világ minden lényével és jelenségével. Ha felszabadítjuk magunkban a létezők sorsa miatt érzett fájdalmat, akkor ez a fájdalom újrateremti a kapcsolatot magunk és a világ között.

Emlékezés

Az élet különféle formáinak története a mi történetünk. Ennek tudása bennünk van, átéltük mindannyian magzatkorunkban. Tanuljunk meg most tudatosan emlékezni minderre. Irányított meditációval idézzük fel evolúciós utunkat. A résztvevők helyezkedjenek kényelembe, azaz üljenek vagy feküdjenek le. A narrátor lassan, tagoltan olvassa a szöveget. (Az őselemek, lásd: előző számunkban.)
A második meditációt mozgással kombináljuk. (Evolúciós emlékezés, lásd: ugyanott.) A résztvevők fekvő testhelyzetben lazítsanak, lélegezzenek egyenletesen. A narrátor felolvasta szöveg az evolúciót eleveníti meg, meditációnk során az egysejtű élőlénytől a mai emberig jutunk el. Az egyének a meditáció révén a törzsfejlődés folyamatát saját maguk evolúciójaként élik át. A felolvasást kísérheti halk dobolás. Az evolúciós lépcsőfokokat a hallgatók mozgással jelenítsék meg. Hagyjunk elegendő időt a lépcsőfokok átélésére! Két lépcsőfok között mindig foglaljunk el nyugalmi helyzetet. Egy-másfél órát szánjunk erre a gyakorlatra.
A gyakorlatot követően adjunk fél órát arra, hogy a résztvevők csendesen elüldögéljenek vagy lazító gyakorlatokat végezzenek, és megbeszéljék, milyen élményekben volt részük az irányított meditáció alatt.

A Minden Létezők Tanácsa

Ha a szabadban vagyunk, a résztvevők mindegyike keressen egy olyan helyet távol a többiektől, ahol jól érzi magát. Üljön le ott, és várjon. Várja ki, hogy egy állat, növény vagy természeti jelenség megszólítsa őt. (Figyelem! Nem én választok, hanem hagyom, hogy engem válasszanak.) Ha valamilyen helyiségben vagyunk, akkor ez csak úgy valósítható meg, ha magunkba mélyedünk. A résztvevők feküdjenek le, hallgassuk velük az erdő hangjait idéző magnófelvételt.
A foglalkozásvezető szögezze le: nem arról van szó, hogy olyan dolgot kell választani, amiről "sokat tudunk". Az első, önkéntelenül eszükbe ötlő természeti létezőt (állatot, növényt, vagy természeti jelenséget) idézzük fel magunk előtt, minél részletesebben. Kérjük az engedélyét, hogy felölthessük az alakját a Minden Létezők Tanácsában és képviselhessük őt. Majd kérdezzük meg, mit mondjunk el a nevében, mi a panasza az emberre. Végül azt is meg kell tudnunk tőle, hogy milyen szimbólumokkal jeleníthetjük meg őt. 
Készítsünk elő kartonpapírt, krétát, festéket, ollót, ragasztót, spárgát stb. A résztvevők hang nélkül dolgozzanak.
Osszuk kisebb csoportokra a társaságot, hogy először -- mintegy gyakorlásképpen -- itt mondják el a résztvevők, hogyan érzik magukat az általuk megjelenített lény bőrében. Bátorítsunk mindenkit arra, hogy minél teljesebben próbálják szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek eltöltik őket.
Mik az erősségeid? Melyek azok a vonásaid, amelyek különösen kedvedre valók? A többiek kérdéseket tehetnek föl a lénynek, hogy alaposabban megismerjék őt.
A Tanács kezdetét dobszó jelzi. Indián szokás szerint kagylóhéjban füstölő zsályalevelet adunk kézből kézbe, belélegezzük édes füstjét, amely megtisztít bennünket. Hasonlóak vagyunk a tűzhöz. Majd vízzel telt edényt adunk körbe, melyben mindenki megnedvesíti az ujját, hogy a mellette ülő személy fejét megérintse vele. Szükségünk van a tisztító és megújító vízre.
Hívjuk a négy égtáj szellemét, legyenek itt velünk. Hívjuk a három idő szellemét: a múltat, a jelent és a jövőt. Hívjuk mindazokat, akik valaha ezen a Földön éltek. Hívjuk azokat, akik ma benépesítik a Földet: rokonainkat, barátainkat, szomszédainkat, munkatársainkat, és azokat is, akiket nem ismerünk. És végül hívunk benneteket, akik még nem születtetek meg, de itt fogtok élni ezen a bolygón, legyetek most velünk! 
A tanácsot ezzel megnyitottuk, felvesszük maszkjainkat. Körben mindenki bemutatkozik: A farkas vagyok, és azért jöttem, hogy a farkasok népének nevében beszéljek itt... Fecske vagyok, és azért jöttem, hogy minden költözőmadár nevében beszéljek...A csoportvezető maga is maszkot ölt, és így irányítja a beszélgetést: Azért jöttünk itt össze, mert a Föld nagy bajban van. Azért gyűltünk itt össze, hogy elmondjuk, mi történik velünk és mi történik a világunkkal...
A lények beszámolnak róla, milyen sérelmek érték őket:
-- Tehén vagyok, istállóba állítottak, borjamat elvették. Helyette hideg fémet kapcsoltak az emlőmre. Csak hívom, egyre hívom kis borjamat, de nem felel...
A többiek együttérzésükről biztosítják: 
-- Megértünk téged, tehén...
-- A vadliba vagyok, tojásaim héja olyan vékony lett, hogy eltörik, mielőtt fiókáim kikelnének. Úgy érzem, méreg van még a csontjaimban is...
-- Megértünk téged, vadliba...
-- Hegy vagyok, ősi, erős, szilárd. Ám az ember dinamittal töri fel oldalam, erdő-bőrömet lenyúzza, a talaj lemosódik lankáimról. Patakjaim, folyóim megfulladtak...
-- Megértünk téged, hegy...
A dob jelzi, hogy a Tanács most embereket hív a körbe. Néhányan leveszik álarcukat és középre mennek, hogy most emberként hallgassák a lények vádjait. Minden résztvevő kipróbálja egy rövid időre ezt is.
Végül a csoportvezető leveszi álarcát. Mióta a szertartás tart, első ízben szólal meg egy ember: 
-- Megértünk benneteket mi, emberek is. Fájdalmas volt panaszaitokat és vádjaitokat hallgatni, de köszönjük nektek a szókimondást. Látjuk már, hogy tevékenységünk romboló, látjuk, hogy bajba sodortuk a Földet. De ne hagyjatok minket magunkra, Létezők! Osszátok meg velünk azokat a képességeiteket, amelyek segítségével megváltozhatunk!
A vadvirág ilyen felajánlást tesz: -- Illatomat és szép arcomat ajánlom nektek, hogy visszahódítsalak benneteket az élet szépségének. Tekintsetek rám, és újra beleszerettek az életbe. 
A száraz avar így szól: -- Megszabadítalak a halálfélelemtől. Lehullásom, rothadásom az új élet csírája. Lehet, hogy ha kevésbé félnétek a haláltól, készebbek lennétek élni is.
A sas így szól: -- Éles látásomat adom nektek, legyetek képesek túllátni mindennapi elfoglaltságaitokon. Vegyétek észre azt is, ami messze van.
A meztelencsiga mondja: -- Én lassan haladok át az életen és egészen a földhöz tapadok. Nektek is ezt ajánlom. Ti mindentől távolságot tartotok, és túlságosan siettek.
Felajánlása után minden lény leveszi álarcát, a körön kívül helyezi azt el, és a kör közepére ül: a kör közepén immár emberként hallgatják tovább a többieket, mígnem az utolsó is leveszi álarcát. Mikor már mindannyian ott vagyunk, együtt, megszorítjuk egymás kezét, zümmögő-dúdoló kórusba kezdünk. Valaki felveszi a dobot, mások egyéb zeneszerszámokért nyúlnak. Nevetve, énekelve, táncolva fejezzük be a Tanácskozást.
A szertartás minden alkalommal másképpen sikerül. Néha könnyedebb, néha heves érzelmeket vált ki. Kezdetét még megtervezhetjük, menetét valamelyest irányíthatjuk, mederben tarthatjuk, de hogy végül is hogyan fog alakulni, az a csoport egészétől függ. Hagyjunk teret a rögtönzésnek, a spontán megnyilvánulásoknak.

Estére tüzet gyújtunk és elégetjük a maszkokat, amelyek segítségével a Létezőket megszólaltattuk. Egyesével vetjük a tűzbe őket, köszönetet mondva részvételükért: 
-- Köszönjük, nádas... 
-- Köszönjük, medve... 
-- Búcsúzunk tőled, szalamandra... 
-- Búcsúzunk tőled, őz...
A rákövetkező napon újra összeül a kör, és arról beszélgetünk, hogy személyes életünkben, világunkban hogyan cselekedjünk, mit változtassunk meg a Minden Létezők Tanácsának szellemében.