Párizs, január 31. Az UNESCO, az ENSZ kulturális szervezete felhívást intézett a sajtó és a média vezetőihez, hogy csatlakozzanak a szervezet kezdeményezéséhez, melynek címe: 
Március 8. -- nők adják a híreket. Az UNESCO főtitkára arra kéri a médiumok vezetőit az egész világon, hogy március 8-án minden sajtóorgánum és médium a női munkatársakat bízza meg hírszerkesztősége vezetésével. Ha a kezdeményezés követőkre talál, akkor e napon a világon mindenütt nők adják a tömegtájékoztatást.

A főtitkár a nők szakmai előmenetelét fékező, láthatatlan "üvegplafon" áttörését várja ettől az akciótól. A Nők 4. Világkonferenciáján 1995-ben Pekingben elkötelezte magát az ENSZ kulturális szervezete, hogy elősegíti a nők szakmai előmeneteli esélyeinek javítását.
Másféle tanulságai is lehetnek ennek az akciónak. Kiderülhet, hogy a nőknek tulajdonított értékek, az empátia, a békülékenység, az agresszió kerülése szemben a konfliktuskereséssel, vajon megmutatkozik-e a műsorok szerkesztésében? Vajon a március 8-i vacsorához mit tálalnak a nők szerkesztette híradók?

Jegyzőkönyv a biológiai biztonságról
Montreal, 2000. január 29. A kanadai fővárosban 50 ország környezetvédelmi minisztere és 133 ország kormánydelegációja a Biodiverzitás Konvenció keretein belül kemény alkudozásokat követően jóváhagyta a Biológiai Biztonság Jegyzőkönyvét. 
A Jegyzőkönyv a módosított élő szervezetek biztonságos szállítására, kezelésére és felhasználására vonatkozó intézkedéseket tartalmazza, különös tekintettel a határokon át történő szállításra. Előírja az előzetes informálási eljárás kidolgozását, beemelték a jegyzőkönyvbe az elővigyázatosság elvét, és részletesen szabályozták az információs és dokumentációs követelményeket is. A jegyzőkönyv kitér a dokumentáció, a bizalmas információk megosztásának kérdéseire is. 

Kiszabadult a szellem a palackból. Azoknak az országoknak, melyeknek a szellem szolgál, eszük ágában sincs visszaküldeni a palackba, ha nincsenek rászorítva. Hatalmas a vállalatok haszna, jut belőle az államkincstárakba, pénztárakba és magánzsebekbe is. Van elég a kutatók és a propagandisták lelkiismeretének elhallgattatására is.
A globális társadalom legfőbb kommunikációs csatornája az Internet, ennek segítségével pillanatok alatt terjednek a hírek. A Föld Barátai brit tagszervezete élen járt a genetikai manipuláció veszélyeinek nyilvánosságra hozásában, noha az érdekeltek (vagy politikusaik) durva módszerektől sem riadtak vissza: emlékezzünk a Skóciában dolgozó magyar Juhász professzor meghurcolására. 
Angliának nem kellett a génpiszkált koszt. Tavaly óta az organikus élelmiszerek ára égbe szökött. Szója manapság majd minden élelmiszerben előfordul: a felvágottak, húskészítmények többségét szójával dúsítják. A tésztafélék lisztjébe is kevernek szójalisztet, nem beszélve az állati takarmányokról. Hatalmas piaci szeletet érint tehát a Biológiai biztonságról szóló jegyzőkönyv. A legújabb hírek szerint máris esett a Monsanto vállalat, a génmanipuláció "apostola" részvényeinek ára a tőzsdéken.
Nemcsak a diplomatákon és a kormányokon múlik tehát a génmanipuláció jövője, hanem a fogyasztókon, a piac ítéletén is. Ne röstelljünk tehát legközelebb rákérdezni, amikor szójatofut veszünk kedvenc bioboltunkban: génpiszkált szójából készült-e az amúgy igen egészséges étel?

1999. december 17. Fülöpjakabon bioszövetkezet alakult: tudósít a Biokultúra Egyesület Hírlevele. A szövetkezetet 16 ellenőrzött biotermelő alapította. Jelenleg összesen mintegy 50 hektár területen gazdálkodnak, zöldséget és gyümölcsöt termelnek. Foglalkozni kívánnak a tagok által megtermelt zöldség és gyümölcs egy részének feldolgozásával, friss és feldolgozott biotermékek kis- és nagykereskedelmével.
Az elmúlt húsz évben lassan, de biztosan nőtt a vegyszermentesen előállított élelmiszerek iránti igény. A génmanipulációval előállított termékek iránti bizalmatlanság, a hatóságok húzódozása az élelmiszeráruk génkezelt alapanyagtartalmának kötelező jelölését illetően, tavaly ugrásszerűen megnövelte Nyugat-Európában a biotermékek iránti igényt. Miközben más árukból túltermelés van, az igazoltan vegyszermentes élelmiszerekből bármekkora mennyiség eladható -- a hasonló, nem organikusan termesztetthez képest mintegy kétszeres áron.
Magyarországon jelenleg mintegy kilencezer hektáron folyik ellenőrzött biotermelés, holott a Földművelődésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium becslései szerint tízszer ekkora terület az, amely alkalmas organikus gazdálkodásra. Az érdeklődés megnőtt a termelők részéről, azonban nagyon kevés a hozzáértő szakember. 
Számos növénykultúránál hiányoznak az egész termelési folyamatra kidolgozott eljárások. A szántóföldi termesztés kulcskérdése -- a gyomok visszaszorítása -- nem megoldott. Kiskertben sem könnyű átállni a biotermesztésre, hiszen ezernyi részletre kell figyelni: a szomszédhatás kiküszöbölésére, a talajerő-utánpótlásra, a kíméletes talajművelésre, öntözésre. 
A szántóföldi művelésnél a gond is sokszorta nagyobb. Egész Európában gond az ellenőrzött gabona biovetőmag beszerzése, mivel jövőre az EU előírásai szerint csak ilyen magból termett búza, árpa, kukorica fogadható el. A termesztés kulcskérdése szántóföldön a gyomok visszaszorítása -- kiskertben el lehet szöszmötölni a kapával, de a búzát nem lehet géppel gyomtalanítani vegyszerrel sem, persze. A biokenyérhez pedig biobúza kelletik.
Látnivaló, hogy a biogazdálkodásra való átálláshoz a szemléletváltás mellett komoly tőkére van szükség. Többre, mint a szokásos nagyüzemi gazdálkodásnál. Ez az oka annak, hogy a bioáruk ára is sokkal magasabb a piacon a szokványosnál. Az egyedi kézműves termelés korszakán már túl vagyunk. Most jön a manufaktúra. De vajon mikor lesz olyan nagyságrendű biotermelés, hogy az átlagember is megvehesse ezeket a termékeket? Ma ugyanis Magyarországon az organikusan termelt élelmiszerek fogyasztása olyan csekély, hogy statisztikailag nem kimutatható. A legnagyobb hazai fogyasztók pedig a sokcsillagos szállodák...

A hadseregek akár békében, akár háborúban a legnagyobb környezetszennyezők közé tartoznak. Minél kisebb a polgári ellenőrzés lehetősége, annál gátlástalanabbul szennyezik a környezetet, mint ez korábban a szovjet, később orosz északi-tengeri flotta esetén történt. Az orosz nukleáris tengeralattjárók sokasága nyugszik sugárzó üzemanyaggal feltöltve, rozsdás fémkoporsóként a tenger mélyén.
A Gorbacsov nevéhez fűződő "glasznoszty", az átláthatóság, a beszámoltathatóság, az információs szabadság filozófiája, amely a nyolcvanas évek végén bontakozott ki a Szovjetunióban, lassan lecsillapodva letűnőben van a mai Oroszországban, ahol ismét erőteljesen ellenőrzés alá kerültek a médiák -- ezúttal nem a kommunista párt, hanem az állami nagymogulok és óriásvállalatok szólnak bele a műsorokba.
Alekszandr Nyikityin nukleáris mérnök, aki korábban kapitányi rangban szolgált a flottánál, az orosz--norvég nukleáris biztonsági egyezmény előkészítésén dolgozott, a Bellona nevű norvég alapítvánnyal együtt. Az északi-tengeri nukleáris szennyezések helyének megállapítása volt a feladata. Évekig tartó hercehurca, több hónapi letartóztatások, és két bírósági eljárás volt a fizetsége. Mindkét eljárás során egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem bűnös, az adatok, melyeket nyilvánosságra hozott, nem voltak titkosak, és nem követett el hazaárulást. A szentpétervári bíróság -- és ez a jó jel a jövőre nézve --, nem engedett a több oldalról érkező nyomásnak és felmentette a vádak alól. Az ügyész fellebbez, a per folytatódik...