Akár ez a taoista idézet is elég lenne Milkovits István "Amerre a Nap jár" című tankönyvének tömör jellemzéséhez. A tankönyv nem kevesebbre vállalkozik, minthogy a szünbiológia tudományát interpretálja hetedik évfolyamos diákok számára.

Sajnos még ma is él az a szemlélet Magyarországon, hogy az alsó- és középfokú természettudományos oktatás úgy lehet magas színvonalú, ha minél részletesebb és a mélyebbre hatoló tudományos ismeretekkel halmozzuk el a legújabb generációt. Ennek egyenes következménye, hogy az egyetemeken tanított ismeretanyag egy része a középfokú oktatási intézményekbe csúszik át, a középiskolákba való tananyaggal pedig az általános iskolákban, illetve a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok alsóbb évfolyamain találjuk szembe magunkat. Szerencsére egyre több olyan kezdeményezéssel találkozhatunk, amelyek szakítanak ezzel a hagyománnyal és inkább a szemléletváltásra, szemléletformálásra koncentrálnak. Milkovits István könyve ezek közé tartozik.
Lapozgatva a könyvet, jellegzetes szerkezete, struktúrája tűnhet fel legelőször. Laza szerkesztése és könnyed tagoltsága nem közvetíti a tankönyvekre jellemző szigorúságot. Nem csalódunk akkor sem, ha a tananyag tartalmára figyelünk: a tetszetős külső, értékes belsőt takar!
Minden fejezet elején mottót találunk -- az idézetek mélyértelműek és továbbgondolásra érdemesek. Akinek kedve van a szellemi kalandozáshoz, ehhez útravalót és segítséget kaphat a könyv legvégén fellelhető Függelékben. Itt az idézetek forrását és a szerző hozzáfűzött gondolatait találhatják a könyvet lapozgató diákok és tanárok. Az Ady, Arany és Madách idézetek mellett magyar népdalok és a Teremtés Könyvéből vett részletek gazdagítják a természettudományos hátteret. 
Juhász-Nagy Pál szerint a szünbiológia az együtt élő élőlények kölcsönhatásaival, a létezésüket alapvetően meghatározó feltételek vizsgálatával foglalkozik. Milkovits István könyve szünbiológiai tankönyv. Olyan új, környezetérzékeny szemléletet takar, amelyre nagy szükség van az alsóbb szintű biológia, vagy természetismeret oktatásban is. A tankönyv egyes fejezetei hazai és távoli tájak élővilágának: fajainak és társulásainak bemutatására vállalkozik a rendszertan és az ökológia összekapcsolásával. 
A tankönyv első fejezete a "faj" és a "társulás" fogalmakat tisztázza szemléletes példákon keresztül. Ezután a hazai édesvízi és erdei társulásokat tárgyalja, rendkívül izgalmas betétekkel és fontos értelmező magyarázatokkal kiegészítve. Nem biztos például, hogy mindenki tudja, miért "árva" az árvaszúnyog, mi köze a toportyánnak a fába szorult féreghez, a szajkónak a "Mátyás" keresztnévhez. Kiderül az is, hogy mi a kapcsolat az úszóhólyag és a tengeralattjáró között, és hogy hogyan fogták a pákászok a réti csíkot. Megtudhatjuk, hogy a "hínár" szavunknak tulajdonképpen három jelentése van, de azt is, hogy a mocsár és a láp elkülönítése nem megjelenésük, hanem anyagforgalmuk, működésük alapján történik. A pannon-gyepek és a jégkorszak kapcsolatának rövid elemzése a társulások tér- és időbeli változásaira mutat rá.
A távoli tájak (trópusok, szavannák, sivatagok, hideg öv) és a tenger élővilágát a fentiekhez hasonló módon -- az elmaradhatatlan érdekességek és az ökológiai rendszerszemlélet segítségével -- ismerhetjük meg. Ékes bizonyítéka ennek az ökológiai paradoxonok részletes magyarázata és értelmezése. (Pl.: trópusi paradoxon: kevés tápanyag a talajban -- ennek ellenére buja növényzet.) Az is szerencsés, hogy az ehhez hasonló tudományos szövegrészek nem bontják meg a tankönyv egységét.
Nemcsak a szemléletváltás miatt jó a komplexebb megközelítés igényével fellépő, szünbiológiai alapokra támaszkodó tananyag, hanem azért is, mert Milkovits István tolmácsolásában mindez egyszerűen elsajátítható. Külön érdem, hogy a társulások ökológiai tűrőképessége, érzékenysége mindenhol nagy hangsúlyt kap és mindezen problémák -- a megelőző ismeretek tükrében -- már könnyen értelmezhetőek.
A szeretetteljes, gyerekközeli hangnem mindenképpen azok közé a tankönyvek közé helyezi, amelyek egy kicsit mást, egy kicsit máshogyan, egy kicsivel jobban szeretnének csinálni.

Magyarországon is vannak ilyen szép madarak? És ha igen, hol? -- teszi fel a kérdést az ember, amikor vasárnap délután az MTV 1-en David Attenborought nézi a Madarak életében, ahogy a rétisasok a kezéből esznek. A válasz egy szépséges kivitelű könyvben lapul, amelynek címe: Fontos madárélőhelyek Magyarországon.

Ne tévesszen meg bennünket, hogy a szerző, Nagy Szabolcs az előszóban megpróbál bennünket elriasztani a kötet további lapozgatásától azzal, hogy ez a könyv nem a madarászoknak (és más normális természetszerető, szépérzékkel rendelkező egyszerű halandóknak), hanem a politikusoknak, tervezőknek, döntéshozóknak készült (szerencsére ez nem látszik meg rajta). Ha valaki nem hiszi el nekem, hogy Magyarországon vannak (még) gyönyörű helyek, lapozzon bele ebbe a könyvbe. És a madárfotók! Hetyke bajszával és peckes járásával itt van a "magyar strucc" személyesen, nem is beszélve a föntebb emlegetett rétisasokról, ha esetleg a gyereknek a sasok a kedvenc madarai (mint az enyémeknek). És ha valaki tényleg a legszebb hazai madarunkra kíváncsi, az is ott van a 78. oldalon teljes pompájában, mindjárt két példányban.
Ha megejtett bennünket a madarak vagy a táj szépsége, nincs más tennivaló, mint útra kelni és megnézni őket -- amíg még lehet. Ragadjuk meg a lehetőséget, hogy olyan szerencsések vagyunk, hogy vannak még szép tájaink és szép madaraink, mert eddig még nem volt elég pénzünk arra, hogy a nyugati mintát követve -- "területfejlesztéssel", azaz útépítésekkel, beépítéssel, és minden talpalatnyi föld kiparcellázásával -- sorra tönkretegyük értékeinket, hogy aztán a hajdanvolt értékeknek a morzsáit próbáljuk megmenteni iszonyatos költségek árán. 
Az elmúlt tíz évben sajnos mi is elindultunk errefelé. A könyv szerint az 1989-ben felmért értékes madárélőhelyek közül a kedvezőtlen élőhelyi változások következtében már tizenhármat törölni kellett a listáról, például a Pilist (hiába lett részben Bioszféra-rezervátum), a Közép-Tisza-vidéket vagy Ócsát. Ez a könyv pontosan azért készült, mert az Európai Unióhoz való csatlakozás után Magyarországon további jelentős infrastrukturális fejlesztések kezdődnek majd, nagyságrendekkel több pénzből, mint eddig. Újabb és újabb értékes természeti területeink eshetnek áldozatul a "területfejlesztésnek" -- hacsak politikusaink és döntéshozó szakembereink ezt meg nem akadályozzák.
A könyv a nemzetközileg elfogadott szempontok alapján a legértékesebbnek tartott területek összegyűjtésével, bemutatásával szeretné elérni, hogy a még nem védett értékes területeink is kerüljenek védettség alá, illetve a meglévőket bővítsék ki úgy, hogy valóban lefedjék az értékes területeket -- létrehozva hazánk különlegesen védett területeinek hálózatát. A továbbiakban pedig ezt kell úgy védeni és kezelni, hogy az valóban biztosítsa a természeti értékek megőrzését.
Addig is, amíg a politikusokra és tervezőkre függesztjük vigyázó szemeinket, és reménykedünk benne, hogy a baljós előjelek ellenére fel fognak nőni ehhez a feladathoz, kihasználhatjuk a hátralévő rövid időt, hogy megnézzük azt, ami sajnos bármikor eltűnhet.
Ebben nagy segítséget jelentenek a területleírásokhoz adott gyönyörű színes térképek. (A szerző jó érzékkel egy kis nyomozási feladatot rejtett el a könyvben, tudván, hogy a magyar ember szereti a rejtélyeket, él-hal a fejtörőkért, és lételeme a játékos vetélkedés. A térképeken látható számtalan település közül ugyanis mindig csak egynek a nevét tüntetve fel, hogy a kalandvágyó természetbarát számára még értékesebbé tegye az élményt -- mivel a kirándulás célpontjának meghatározásához először értelmezni kell a térképet. E feladat nem túl nehéz, viszont nagyon kellemes szellemi bizsergést okoz.)
A kitűnő, színes térképeken láthatjuk a védett területek és az ezt általában jócskán meghaladó értékes területek határait, az élőhelyeket (mocsár, láp, erdő), az utakat és vizeket, van továbbá területleírás, természetvédelmi információ és madárlista példányszámokkal -- azaz mindent megtudunk, amit egy kiadós bóklászáshoz érdemes tudni. Ne hagyjuk, hogy a misztikus szavak és rövidítések -- Sz., Pp., Trend, Tp. és társaik -- megzavarjanak bennünket. Ezek csak a politikusok kedvéért szerepelnek, mi, egyszerű halandók ezeket nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül. Keressük ki a minket érdeklő jó helyeket, csomagoljunk össze és vágjuk neki. Találkozunk odakint!