Az ukrajnai Ivano-Frankivszk megye festői tájáról, páratlan történelméről, kultúrájáról híres. Ezek a feltételek lehetővé tették, hogy egy olyan természetvédelmi alapot hozzunk létre, amely megfelel a modern ökológiai, természetvédelmi, oktató-nevelő és esztétikai követelményeknek.
A megye területén 433 védett terület található 184 300 hektáron, a védettség aránya 13,2%-os, ami az egyik legmagasabb arány Ukrajnában.
A Kárpátok Nemzeti Természeti Park 1980-ban jött létre mint az első természetvédelmi és üdülőkomplexum Ukrajnában. A Kárpátok a sudár ősfenyvesek és ősbükkösök, csobogó, gyorsfolyású patakok, gyógyforrások, hegyi legelőkön illatozó füvek meseszép vidéke, ezenkívül gazdag történelmi-kulturális múlttal is rendelkezik. Itt találhatóak 50 300 hektár területen a Csornohora és a Horhani ökológiai együttesei. A park területének túlnyomó része a Prut felső folyásánál, a többi a Fekete Cseremos völgyében terül el. A Prut a Hoverla-hegy mellett ered -- ez az Ukrán Kárpátok legmagasabb csúcsa. A Csornohora hegység Pip Ivan csúcsán (2022 m) érdekes építmény magasodik: az 1938-ban épült havasi csillagászati-meteorológiai obszervatórium, melyet a helyi lakosság "Fehér elefántnak" nevez. Jelenleg nem működik, romjai titokzatosságukkal és rejtélyességükkel csalogatnak.
A park területén ezenkívül megőrződött kilenc, a XVI. és a XX. század között hagyományos hucul stílusban épült templom -- a vorohtai Születés-templom (1615), a dorivi Szt. Mihály Csodája-templom (1844), a jaremcsai XIX. századi templom, a verhovinai járásbeli Bisztrecben található Szt. Anna-templom (1872), a kreminci Dimitrij-templom (1870).
A Horhani egyedülálló ökológiai együttesei, amelyek festői szépségükről, erősen tagolt domborzatukról, kúpszerű hegycsúcsaikról, érdekes és gazdag növénytakarójukról és állatvilágukról híresek, jelenleg a Horhani természetvédelmi területhez tartoznak. A Horhaniban az élő természet számos érintetlen zuga megmaradt. Az 5344,2 hektáros védett terület a Bisztrica Nadvirjanszka folyó völgyében terül el. A természetvédelmi terület jelentős részén (84,4%-án) lucfenyő nő. A murvás hegycsúcsokat, lejtőket és fennsíkokat törpefenyő-takaró és európai cirbolyafenyő-ligetek borítják. (Az utóbbi faj szerepel az ukrán Vörös könyvben.) Érdekes megfigyelni, ahogy egyre növeli életterét a köves lankákon az egyszerű lucfenyő. A 20-25 négyzetmétert is elérő, szétterülő alsó ágai sűrű lombszőnyeggel fedik be a köves talajt. A jókora földkupacok a rájuk telepedett színes zuzmókkal és a köztük kihajtott különböző fűfélékkel sajátos, egyedi biogeocönózisokat alkotnak. 
A dalokból és legendákból ismert harmadkori maradvánnyal, a bogyós tiszafával találkozhatunk a kolomijai járásban található Knyazsdvir botanikuskertben. Az ókorban ebből készültek az egyiptomi fáraók feleségeinek szobrai, később a Kijevi Rusz hercegeinek ágya is. A XVIII. században a Fehér Cseremos menti parasztok bogyós tiszafa-rönkökben fizettek adót az osztrák császárnak. Idővel a bogyós tiszafa eltűnt a Kárpátokból, csak a Knyazsdvir határában maradt meg. Ez a tiszafa egyetlen jelentős élőhelye az Ukrán Kárpátok területén. Itt jelenleg 208 hektáron közel tízezer tiszafa nő, melyet a nép kiváló minősége miatt "nemkorhadó fának" nevez. A tiszafa jegenyefenyő-bükk őserdőben terem. A hatalmas jegenyefenyők és bükkök alkotják az első szintet, az alacsonyabb (4-8 méteres) tiszafák pedig ezek árnyékában húzódnak meg. A tiszafa igen lassan nő -- a tíz centiméter átmérőjű törzsek közel 80 évesek.