Szeretem, ha minden ékes 
és tisztességes


Maklári Jenőné a káposztásmegyeri Homoktövis Természet- és Környezetvédelmi Oktatóközpont vezetője. Nagyszívű és erős lelkű asszony, aki rendszeretetét, szépérzékét és alkotó energiáit az egész iskola, sőt az egész lakótelep boldogítása érdekében kamatoztatja. 
 

-- A káposztásmegyeri Általános Művelődési Központ (ÁMK) tizenöt évvel ezelőtt nyitotta meg a kapuit. Amikor megérkeztem oda, fél éve működött ezen belül az iskola. Az épület szép volt, világos és tiszta, de nem volt még belakva. Külső és belső sivárságot éreztem itt, s ez bántó volt nekem. Minden akkor kezdődött, amikor kivittem az első osztályomat az iskolakertbe, és hatalmas erővel eltalálta a fejemet egy labda! Tanítás után bekopogtam az ÁMK vezetőjéhez és bejelentettem, hogy csak akkor tudok felelősséggel vigyázni a gyerekekre, ha kialakítunk külön focipályát, pihenőhelyet stb. 
Szinte fizikailag fájt nekem, hogy miért nincs itt élet: bokrok, virágok, fák! Csak a por szállt, a gyerekek pedig kiabáltak, egymást rugdosták. 
Elhoztam otthonról a kiskapámat és elkezdtem kapálni. Nem néztem se jobbra, se balra. Pár perc múlva körülálltak a gyerekek. Mit tetszik csinálni? Mondom, kapálok. És miért tetszik kapálni? Azért, mert ide virágokat akarok ültetni. Az egyik gyerek félénken megkérdezte: segíthetek? Erre vártam! Óh, mondom, már fáj a hátam! Te, tudod mit? Átadom. A végén odáig jutottunk, hogy évi 2500 társadalmi munkaórában az egész iskola kapált, ültetett, gyomlált, locsolt. Mára nagyon szép az iskolánk környéke.
-- A lakótelepen is sok az üde zöld. Ez elsősorban az ön munkáját dicséri.
-- A "Zöldet a Falakra" című akció során a gyerekekkel borostyán és vadszőlő csemetéket osztottunk ki a földszinti lakók között, hogy ültessék el az ablakuk alatt. Hasonló volt a "Virágot a balkonokra" akció is.
-- Milyen intézményeknek ad otthont a művelődési központ?
-- Ez egy komplex intézmény. Nagyon jó itt dolgozni, mert a bölcsődéskortól a felnőttkorig mindenkit szolgálhatunk. Programjaink több intézmény együttműködéseként valósulhatnak meg. Van nálunk bölcsőde, óvoda, iskola, közművelődési csoport, kábeltelevízió-stúdió. A Közösségi Ház is itt van két utcával odébb. Nagy összmunka folyik itt! Csak jól kell menedzselni és szervezni.
-- Milyen jellegű rendezvényeket szoktak tartani?
-- Mindig olyan programok futnak, amire éppen van vezető és érdeklődés. Két évig egy egyetemista vezetésével madarász szakkör működött, egy évig pedig az egész lakótelep faragni járt. Rendeztünk forgalomszámlálást és foglalkoztunk a zajszennyezéssel. Máskor a gyerekek kérésére ellátogattunk a helyi telefonközpontba.
A kutyaszépségversenytől a növényvásáron és a vízméréseken keresztül a véradásig mindenfélét csináltunk. Előadtuk a Saláta Sára c. régi mesedarabot. Egyszer kihoztak hozzánk egy igazi tigrist! (Na, ezt azért többször nem fogjuk megcsinálni.) Volt téli táborunk, igaz, csak tizenegyen voltunk, de nagyon jól éreztük magunkat, Oxigén tábornak neveztük. Egyszer a Fővárosi Vízművektől megrendeltük a Vízinfo buszukat, máskor a Tűzoltóság ismeretterjesztő autója jött ki hozzánk. A tűzoltók bemutatót is tartottak: leereszkedtek az iskola tetejéről.

Az egyik évben megegyeztünk az önkormányzattal, hogy ők felújítják a köztéri padokat, mi pedig a gyerekeinkkel lefestjük. Háromszáz padot festettünk le. Kétszer!
-- Mennyire épülhetnek be az iskola életébe ezek a szakköri foglalkozások vagy akciók?
-- Egyik évben kis gazdasszony szakkört indítottam. Ahogy lementem a konyhába, ahol a gyerekek segítettek, azt láttam, hogy csak úgy lóg a nyakukban a kötény. Mondom nekik, csinosan, nőisen kell azt viselni! Fontos, hogy egy nő tudjon szépen teríteni, háziasan mozogjon a konyhában. Deformálódva van ez a világ, és ennek hatását a gyerekeken is meglátni! Azóta háztartást is tanítunk. Egy másik példa: az iskola szövőszékeit sokáig senki sem használta. Elmentem egy asszonyhoz, mutassa meg, hogy kell szőni. Aztán a hollókői táborban elkezdtük a szövést. Most már az iskolában is tanítják.
Igazi áttörést természetesen csak úgy lehet elérni, ha fakultáció helyett kötelező tárggyá teszünk valamit. A hulladék kérdéseivel például a Szűcs Sándor Általános Iskolában kötelező órakeretben foglalkoznak az osztályok.
-- Mekkora csapat dolgozik a Homoktövisnél? Mivel foglalkoznak jelenleg?
-- Lényegében kétszemélyes szellemi műhely ez. Kriska György tanár úr az ELTE Biológia Szakmódszertani csoportjából külső munkatársunk, én pedig otthon vagyok itt. Konferenciákat szervezünk, oktatási eszközöket készítünk, kutatunk, gyűjtünk, rendszerezünk. Évek óta tartunk tanártovábbképzéseket óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak, iskolaigazgatóknak. Nagy segítséget kapunk megszervezésükhöz a kerületi önkormányzattól, a Környezetvédelmi Minisztériumtól és az osztrák ARGE környezetvédelmi csoporttól.
Megjelent oktató videokazettánk, a Papírból papírt, amely a szelektív hulladékgyűjtés hasznáról szól. (Mi magunk papírgyűjtésből évente százezer forintot szerzünk, ebből pedig fásítunk.)
Nemrég jelent meg az Újpest és környékének természeti értékei c. tanári kézikönyvünk. Az azonos című videosorozatunk, melyet a kábeltelevízió készített, tizenegy élőhelyet mutat be. Már csak a vágás van hátra. A Fővárosi Pedagógiai Intézet gondozásában rövidesen megjelenik a hulladékkezelés történetéről szóló tankönyvem.
Odaszántam magam, hogy a Farkas-erdőt megsegítjük. Ez, bár csak egy telepített, 40-50 éves erdő, mégis a mi kincsünk. Mivel a Csömöri-patakot elterelték, most halódik az erdő. Az időszakos tavat egy kissé meg kellene kotorni és árasztással tavat kialakítani itt. Már elkészültek a kalkulációk, hogy ez mennyibe kerülne. Van mögötte egy vizes, mocsaras, nagyon gazdag élővilágú hely, ezt védetté kívánjuk nyilváníttatni. Én addig nem nyugszom, míg minden meg nem lesz.
Tanösvényt létesítünk, amelyet a Föld Napján tervezünk átadni. Ehhez az anyagi fedezetet a pályázatokon kívül az önkormányzati képviselők felajánlásai nyújtották. Erdei tornapályát is ki szeretnénk alakítani. Ebben Dobozy László a külső munkatársunk, a Testnevelési Egyetem Sport- rekreáció c. jegyzetének szerzője. Akkor született meg bennem az erdei tornapálya gondolata, amikor az ő rendkívül inspiráló könyve a kezembe került. Tervezünk erdei iskolát és erdei játszóteret is. A játszótérre rá lehet majd látni a házakból. Ha a vandálok tönkretennék, felújítjuk. Ha megint tönkreteszik, megint felújítjuk. 
-- A Homoktövis nemcsak a természeti környezettel foglalkozik, de az emberekkel is.
-- A lakótelepünkön sokféle nemzetiség él: lengyel, horvát, német, ukrán, román, roma, görög... Az ÁMK színpadát és az aulát időről időre rendelkezésükre bocsátjuk, hogy bemutathassák táncaikat, viseletüket, zenéjüket, irodalmukat, ételeiket. Minden hónapban más nemzetiség. Az összejövetelek után, egy későbbi időpontban, emlékül a lakótelep egy-egy lepusztult részét felújítjuk, emlékfasorokat ültetünk. Az utolsó hónap a mozgássérülteké.
-- Az ilyen jellegű rendezvények hogyan kapcsolódnak a környezetvédelemhez?
A világmindenség részecskéje vagyok, minden hat rám. Nekem nem mindegy, hogy hogyan szólnak hozzám, mert bántó szennyes beszédű közegben lenni. Ha nemzetiségeket gyűlölnek, akkor abban a közegben rosszul érzem magam, mert megrontották az ember-ember közötti kapcsolatot. Szeretem, ha minden a helyén van, ékes és tisztességes. 
-- Hogyan szerveződnek a mozgássérültek programjai?
-- Azzal kezdődött, hogy egyszer a Föld Napja alkalmából az egészség témakörét jártuk körül. Komoly és gazdag programot szerveztünk, amely forgószínpad-szerűen zajlott. A gyerekek azt a feladatot kapták, hogy készítsenek riportot valamilyen egészségügyi problémáról. Kamerát adtunk a kezükbe. Bombasztikus dokumentumfilmet készítettek a mozgássérültek életéről. A gyerekek nem köntörfalaznak, hanem a dolgok közepébe vágnak. Azóta ez a film oktatási anyag, osztályfőnöki órákon beszélünk róla.
Aztán továbbgondoltuk ezt: nem elég feltárni a problémát, cselekedni is kell. Kiderült, hogy sem az orvosnál, sem az önkormányzatnál nem tartják nyilván a mozgássérülteket. Én 5-6 emberre gondoltam, ám kiderült, hogy 110-en vannak. A gyerekek számolták össze. Azóta nyaralni vittük őket, rámpákat alakítottunk ki, sikerült húsz embernek munkalehetőséget teremteni. Négy év alatt ötmillió forint értéket termeltek meg. A drámai ebben az, hogy ha az önkormányzathoz fordultak, legfeljebb kétezer forintot kaptak. Az első években segítettem, amíg egyesületté nem alakultak. Most már azonban kiszálltam, hiszen működő közösséggé váltak, áldás van rajtuk. Négy évig kellett a hitüket erősíteni, támogatni, hogy ez megszülethessen.
Egyszer országos rajzpályázatot hirdettünk, melynek témája a mozgássérültek élete volt. Karsai Gizella két éven át pantomimot tanított egészséges és mozgássérült gyerekeknek együtt. Egy alaklommal pedig a Vakok Intézetének énekes gyerekei adtak műsort nálunk.
-- Mi a titka annak, hogy Ön ilyen végtelen sok alkotó energiával rendelkezik?
-- A lelkem szabad, tudom, hogy bármilyen körülmények közé kerülök, akkor is szabad maradok. Öröm van a szívemben. Nagyon könnyű így élni, mert nem hordozok terheket. Állandóan jönnek az impulzusok, hogy mit hogy kéne csinálni, csak győzzem írni, mintha diktálnák. Az utóbbi években ezt így élem meg. És Isten áldása van az életemen.
-- Mennyire volt könnyű segítőtársakat találni?
-- Nehéz volt, de én a hit embere vagyok. És ezért mégiscsak könnyű volt. Voltak ellendrukkerek, de most, hogy minden szép, az is dicséri, aki ellene volt. Hittel kellett bírni, kitartással, tizenöt éven keresztül.
Kezdetben a kollégák közül néhányan nem pártolták, hogy oktatóközpont alakuljon. Én megnyugtattam őket: "nem több terhet akarok rátok rakni, hanem segíteni a munkátokat".
Kezdetben inkább a kerület más iskoláiból fordultak hozzám a pedagógusok oktatási anyagokért. Ma már folyamatosan kérik a segítségemet.
-- Hogyan zajlanak a hollókői táborozások?
-- Több mint tíz éve rendszeresen táboroztatunk gyerekeket illetve családokat. A tábor helyszíne a mi családunk háza és annak a kertje. Néprajzi és honismereti táborok ezek. kézművességet, népi játékokat tanulunk, palóc bablevest főzünk. Egyszer kipróbáltuk a vályogtaposást is. A gyerekek csak úgy sikongattak, olyan hideg és csúszós volt a vályog a talpuk alatt! Ebből aztán megépítettük egy hollókői egysejtű ház makettjét. Tapasztottunk, meszeltük. Később sokáig a történelem teremben állt. 
Az évek során -- jutalmaimból, melyeket mindig visszaforgattam a gyerekekre -- a környékbeli falvakat járva megvásároltam sok népviseleti ruhát. Az egyik évben egy gyerekcsoportnak betanítottam egy palóc lakodalmast, ezekben a ruhákban adták elő.
Hollókői bázisunkon háromnapos konferencián láttunk vendégül környezetvédelmi szakembereket, máskor kerületi pedagógusoknak illetve a saját tantestületünknek rendeztünk továbbképzést. A hollókői házunk adott otthont az Erdei Iskola Egyesület továbbképzésének is. De érkezett már ide árvaházi csoport, nyugdíjas csoport és mozgássérült csoport is. 
Hollókő környékén a turistajelzéseket is a mi régi tanítványaink és iskolánkbeli szülők újították fel.
Cím: Általános Művelődési Központ 
1046 Budapest, Hajló u. 2-8. Tel.: 380-61-88/13

A Fiksz Rádió Zöldindulás c. műsorában 
elhangzott beszélgetés alapján. 
(98 MHz, kedd 18-19 ó) 
Készítették: Tepliczky István és Bezdán Györgyi