A szóban forgó videoprogram azon kevesek közé tartozik, amelyek a kellemes, látványos képek mellett lényeges dolgokat kívánnak mondani az ember és a természet viszonyáról. Méghozzá nem általánosságban, hanem egy adott hely, idő, kultúra vonatkozásában. Ez a majd egyórás műsor nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy felvillantsa a Kárpát-medence néhány ökológiai szempontból fontos eseményét, keresve benne az ember szerepét, felelősségét. Az alkotók tárgyilagosságra törekedtek, ezért nem mondanak ítéletet mindarról, ami történt régen, a közelmúltban és történik ma is. Saját véleményük nyílt vagy burkolt közlése helyett a néző elé tárnak tényeket és rábízzák a saját álláspontjuk kialakítását. A műsorban megszólaló szakértők egyszerűen és érthetően mondják el azt, amit a képek is mutatnak. 
Mit is? Például azt, hogy mi az a fokos gazdálkodás, hogy miért szűnt meg és mi veszett el általa. Hogy hova lettek a Kárpát-medence erdői, hogyan alakult ki a Hortobágy, miért szabályozták a Tiszát; hogy miért nem hajtották végre a Balaton lecsapolását Mária Terézia korában. Megtudhatjuk, hogy milyen céltudatos fenntartó erdőgazdálkodást folytattak a székely faluközösségek és hogyan működik a mai erdőművelés ugyanott. Megismerhetjük a felvidéki bányavárosok és a táj ellentmondásos történetét -- bizony, a környezet pusztítása, a táj rombolása nem ma kezdődött. A néző elmerenghet azon, hogy a fejlődésnek, a jólétnek, kényelemnek milyen ára van, és mennyit fizet ebből a természet.
Elhangzik a műsorban az is, hogy a mai Magyarország eltartó képessége csak mintegy 
4-5 millió lakosnak biztosíthatna megélhetést. Ez sokak által tudott, de már kevesen látnak a probléma mögé. Igaz, hogy egy egyórás tévéprogramtól sem illik elvárni, hogy részletes indoklást adjon egy vélemény vagy állítás mellé. Talán fel lehetett volna oldani azzal, hogy elhangzik néhány mondat arról, milyen színvonalon lenne érdemes élni annak, akiben van érzékenység a környezeti problémák iránt és hogy elvetedő-e az a stratégia, hogy most minél több minőségi, kiművelt emberfőt kell kinevelnünk, hogy a sokasodó környezeti gondokkal megküzdjön az utánunk jövő nemzedék. Nem kétséges ugyanis, hogy alternatívákat kell találni a jelenleg egyedül érvényes fogyasztói életmintával szemben.
A film érdeme, hogy megmutatja, a régebbi korok emberei milyen sokféle módon tudtak együttműködni a természetes folyamatokkal megélhetésük biztosítása érdekében. Ez az egyensúly ugyan felborult néha, de többnyire új megoldás, életminta formálódott ki. Igaz, nagyobb úr volt a természet és az ember technikai lehetőségei szerényebbek voltak, ezért el kellett elfogadni a keményebb kényszerítő feltételeket.
Végre el kellene gondolkodnunk azon, hogy az emberiség jelenlegi látszólagos fölénye a természettel szemben nem szűnik-e meg egyszer és ez nem hoz-e magával minden eddiginél súlyosabb válságot? Elég csak arra gondolni, hogy belátható időn belül drasztikusan beszűkülhetnek a kőolaj forrásai, ami a gépkocsira épülő jelenlegi életmód végét jelentheti... 
Mit fogunk tenni akkor? Képesek leszünk rugalmasan váltani egy másik életmódra? Lesz-e kész, használható minta? Most még itt élnek közöttünk azok, akik ismerik a "fogyasztói előtti" életmódokat, magukban hordoznak egy mainál teljesebb világképet.
Ez a film igazában arról szól, hogy meg kell őrizni ezt a tudást, és valahogy át kell menteni az utókor számára. Lehet, hogy egyszer még tanulni fogunk az öreg székely parasztoktól -- talán nem lesz még későn. 

A modern ember elemző törekvésében ízekre szedi a jelenségeket, és szeletekre hasítja a világot -- megpróbálja humán és reál darabra széttörni az egységes rendet. A Borián György és Holczinger Imre által írt Zajvédelmi kézikönyv hidat ver a világ mesterségesen szétszakított két része közé. Hang, zaj, lárma, csend. Erről szól a könyv a tudomány és a költészet nyelvén. A könyv bal oldali lapjairól azt tudhatjuk meg, hogy mi a hang keletkezésének, visszaverődésének, terjedésének és elnyelődésének fizikai, és a hang érzékelésének biológiai alapja. A hangok közül főként azokkal foglalkozik a könyv, amelyeket zajnak érzünk. Az ember sokféle szennyezést zúdít a környezetére, az anyagtermészetűek mellett az energiatermészetűeket, köztük a zajt is. A könyvből megismerhetjük a zajszint mérésének tudományos-technikai alapjait, és a zaj emberre gyakorolt fiziológiai és pszichológiai hatását. A szerzők az olvasót megismertetik olyan zajvédelmi alapfogalmakkal, mint hangintenzitás, hangnyomás, frekvencia, infrahang, ultrahang, hangosságszint és decibel. A zaj csökkentésének technikai lehetőségeiről és a zajvédelem jogi vonatkozásairól is szerezhetünk a könyvből ismereteket. A könyv jobb oldali lapjai a csend, a természet neszei és a zaj költői leírását adják. Jól ismert és a számomra új idézetek döbbentenek rá arra, hogy sokszor mennyire szubjektív, hogy valamilyen hangot a kellemes vagy a kellemetlen kategóriába sorolunk-e. Radnóti fülében "üvölt a csönd", a magány csöndje. Mások számára pedig az áhított csönd a nyugalmat, az elmélyült gondolkodás, és a szellemi munka lehetőségét jelenti. Pierre Emmanuel szerint a Csend maga az Élet. A vonat füttye Tóth Árpád számára az öröm ujjongása, míg másoknak ugyanez kellemetlen zaj. Mai világunkban nagy szükség van a zaj elleni védekezésre, hiszen életünk minden zugába belopódzik vagy bedübörög a zaj. A gépek, a járművek zaja, vagy szomszédaink lármája lehetetlenné teszi a pihenést vagy az elmélyült gondolkodást, alattomosan rombolja az idegrendszerünket és megbetegíti a szervezetünket, és halláskárosodást is okozhat.