Az Aggteleki-karsztvidék meredeken kanyargó útjait járva mindenkit megérint a táj sajátos varázsa. Hegyi legelők, aprófalvas települések, fejfás temetők, nadrágszíjparcellák, sziklaélek, erdős foltok váltják egymást.
Napjainkra nem jellemző, de itt mégis még fellelhető élményben lehet itt részünk. A keskeny szalagparcellákon ökrök, lovak húzzák az ekét, kis méretű lovas szekerek gördülnek a talpalatnyi földcsíkok mentén. 
Barangolásainkat érdemes Jósvafőről vagy Aggtelekről kezdeni. Jósvafőn működik a Nemzeti Park igazgatósága és oktatóközpontja.
Egész napot betöltő "Jósvafői falusétát" tehetünk a régi falvak hangulatát még őrző 380 lelkes településen. 
A jelzőtáblákkal ellátott "séta" a Baradla-barlang bejáratától indul (a Tengerszem Szálló mellől). Erdei ösvény vezet bennünket a Jósvafő-forráshoz, amelynek visszatartott vizéből keletkezett a Tengerszem-tó.
Enyhe, nedves időben gyakran találkozhatunk itt foltos szalamandrával. Rikító sárga foltjai miatt könnyen észrevehetjük őket. A tó partján a volt vízimalom épületét találjuk, amelynek kertjében (-- csak, hogy ne lepődjünk meg --) egy itt ragadt fehér gólya lábadozik sérüléseiből. Remélhetőleg jövő ősszel társaival együtt ismét útra kelhet.
Előre történő bejelentkezéssel a következő állomáson megismerkedhetünk a kenyérsütés hagyományos fortélyaival. Kültéri kenyérsütésre használt tábori kemencében sül az illatozó kenyér és az úgynevezett kenyérlángos. A kenyérsütés hosszadalmas, szertartásszerű tevékenység volt a paraszti házaknál. Hetente egyszer sütöttek kenyeret, amelyet egész héten beosztottak.
Az útvonalon tovább haladva érünk a Fogadó az "Öreg malomhoz" elnevezésű épülethez, amely a múlt században cseremalomként működött. Az őrlésre hozott termény lemérése után azonnal kimérték az érte cserébe járó lisztmennyiséget.
A faluban négy patak fut össze, amelyek vize a tavaszi áradásokkor még az utcákat is elönti. A kertek egy része patakra nyílik, ahol házi libák, kacsák hangoskodnak. Az ófalu-rész ékessége a korábban Szakáll-portának nevezett Tájház nyeregtetős, fatornácos épületegyüttese. Itt megismerkedhetünk Jósvafő múltjával, a hagyományos paraszti életformával és sajátos gazdálkodásának eszközeivel.
A sziklás hegyoldalak által körülölelt kis falu képéhez hozzátartozik a völgyből kiemelkedő templom, a toronysisakos harangtorony csűrök.
Ha kedvünk tartja, előzetes bejelentkezés alapján lehetőség adódik hucul lovakon való tereplovagásra, sétakocsikázásra és szánkózásra is.
"Bözsi néni" (a faluban mindenki így ismeri) több ezer felbontatlan üvegből álló, folyamatosan bővülő italgyűjteményét se hagyjuk ki. Állítólag sok visszajáró vendég, ha külföldön jár, mindig gondol Bözsi nénire, és hoz a gyűjteményéhez valamilyen különlegesnek számító italt.
Gereguly Pista bácsihoz is érdemes betérnünk. Tudomásunk szerint az országban már csak ő foglalkozik hagyományos méhészkedéssel. Saját kezűleg készíti háncsból a kaptárakat, amelyek a kert végében fapolcokon sorakoznak. Külön élmény Pista bácsi történeteit és saját költésű verseit hallgatni. Szavaiból az a fajta népi életbölcsesség szűrődik át, amely egykor a természettel együtt élő és azt értő "régiek" még magukénak vallhattak. Az biztos, hogy jókedv és nevetés nélkül kevesen távozhattak házából. Mielőtt tovább állunk, vásárolhatunk nála szilvapálinkát, mézet, saját készítésű szakajtót, háncskosarat.
Ha van időnk, felsétálhatunk a környéken található szőlőhegyre. Útközben meg-megállva érezzük a régi kősövények, pinceépületek, gerendavázas présházak, kaszált aljú gyümölcsösök ódon hangulatát.
A Baradla-barlang jósvafői bejáratától indul a 7,5 km hosszú Baradla tanösvény (kb. 3 óra gyalog), amely egésze az aggteleki barlangbejáratig vezet bennünket. A kitáblázott tanösvény segít megismerkedni az Aggteleki Karsztvidék földtani, vízrajzi, zoológiai és botanikai értékeivel.
Aggtelekre érkezve a nemzeti park látogatói központja vár bennünket, ahol a nemzeti parkról szóló kiadványokat, térképeket vásárolhatunk. Tavasztól diavetítéses előadásokat is hallgathatunk a park élővilágáról, kultúrtörténetéről.
Az Aggteleki barlang föld alatt rejtőző kincsei szinte lenyűgözik a látogatót. A fölénk tornyosuló barlangtermek különböző színű cseppkövei különös világot tárnak elénk. Talán a mesék világából szakadt ki egy kis birodalom, amelyet dermedt mozdulatlanságra kárhoztattak a Föld mélyében.
A karsztvidék tulajdonképpen tengeri üledékek lerakódásából kőzetté szilárdult mészkőből épült fel, majd a különböző földtörténeti szakaszokban rögökre szakadt része megsüllyedt,* illetve kiemelkedett. A rétegek között utat törő, mélybe szivárgó víz hozta létre ezeket a csodálatos cseppkőalakzatokat.
A barlang belseje már az őskori ember számára is menedéket nyújtott. A középkorban még szekerekkel is behajtottak a barlangba. A huzamos emberi itt-tartózkodásra utal a máglyatüzek nyoma, mert a füst néhány terem falát és cseppköveit feketére színezte.