Kathleen Gavin -- Havas Péter 
Környezeti nevelés a városban 
 
A környezeti nevelés rendszerint elsősorban a természet védelmére, megőrzésére irányul. Hagyományosan a természet, az élő táj jelenti a közvélemény számára a környezet szó tartalmát. A környezeti nevelés fogalmának az ezredfordulón azonban ki kell terjednie a természeti és az épített környezethez fűződő kapcsolatokra, magatartásformákra is.

A városi környezeti nevelés létjogosultságát mára nem szükséges bizonygatni, hiszen Magyarország lakosságának 64%-a városokban él. Tanterveinkből, tankönyveinkből aggasztóan hiányzik a városi környezet bemutatása, a mai városok lakhatóságnak és lakhatatlanságának ábrázolása, a városiasodás környezeti értékeinek és nehézségeinek pedagógiai transzformációja. 
A városi környezeti nevelés célja a városi környezet ökológiai sajátosságainak és összefüggéseinek felismertetése. A városban élők környezeti kölcsönhatásainak megismerésével és tudatosításával, a városlakók szokásainak és életmódjának feltárásával elősegíthető a környezettudatos magatartás, a pozitív attitűdök kialakulása. A cél a környezet és a benne élők együttes fenntarthatósága és életminőség javítása. 

A városi környezeti nevelés helyi sajátosságokból építkezik, a közvetlen környezet megismerésére és megóvására késztet. Foglalkozik a város múltjával, jelenével és jövőjével. A városi élet fenntarthatósága szempontjából vizsgálja az élőlények és a környezeti tényezők egymásra hatását, a város egészséges környezete érdekében segíti a személyes és a kisközösségi felelősség megerősödését. Mindehhez aktív módszereket és iskolán kívüli helyzetek sokaságát igényli: projekteket, akciókat. A városi környezeti nevelés össze kell hogy hangolja a természeti és a társadalmi vonatkozású foglalkozásokat, tantárgyakat, és jó, ha a globális problémákra is figyelmet fordít (levegő-, zaj-szennyezés, hulladékkezelés, ózonpajzs, konfliktus megoldás, másság-tolerancia, stb.) Az információszerzés és feldolgozás pontosságára, tudományos módszerek alkalmazására nevelhet, bevezethet a nyomtatott és az elektronikus adatbázisok, a városi irattárak használatába és az empirikus szociológia módszereibe. Okvetlenül beavat az emberi tényezők problémáiba (egyéni és csoportos döntések, vélemények és befolyásolása, meggyőzési stratégiák stb.)
 

Városi környezeti nevelés az óvodában

A kisgyermekeket lakóhelyismeret-bővítő terepséták során ismertethetjük meg szűkebb lakóhelyükkel. Szemléljük meg velük a városi természeti környezetet, a közeli tér vagy utca növényeit és állatait. Fordítsunk figyelmet a házakra, a posta, kórház, rendőrség, tűzoltóság, iskola és más helyi közintézmények épületeire is. Tekintsük meg a jelentős közeli műemlékeket. Mely épületek, városrészek régebbiek, és melyek újabbak? Figyeljük meg a közlekedést, az utca életét. Milyen kellemetlen jelenségekkel találkozunk? (Zaj, szennyeződések, szemét, por stb.)
A sétából hazatérve ábrázoljuk a látottakat, meséljünk, bábozzunk a városi kutyák, galambok és egyéb állatok életéről. Tervezzünk várost, és építsük meg építőkészletből. Szituációs játékban játsszuk el a városlakók magatartását. (Pl. szemetelés, hangoskodás, rongálás, növények pusztítása, tilos helyen való parkolás.)
Hallgassunk meg régi történeteket, szokásokat, például nagyszülőktől, a régi városról, a régi életmódról (közlekedéstörténet, várostörténet, kultúratörténet). Tanuljunk meg a városi életről szóló verseket. Hasonlítsuk össze az adott városrész képét a különböző évszakokban.
 

Feladatok iskolás korúak számára

 

A város díszei és emlékei

1. Van-e vár a ti városotokban? Hogy hívják, mit tudtok róla?
2. Sorold fel városotok néhány szép szobrát, emlékművét!
3. Nyomozzátok ki, melyek városotok legrégibb, még ma is álló épületei!
4. Rajzoljátok le városotok címerét! Mit jelentenek e címer jelképei?

Városlakók véleménye a városi életről -- terepvizsgálat
Egy városi terepsétán a csoportotok szólítson meg járókelőket. A véleményeket próbáljátok összegezni, leírni. Gyűjteményeteket összegezzétek, küldjétek el a város polgármesterének!

1. Régóta él itt, ebben a városban?
2. Szeret azon a helyen lenni, ahol most lakik?
3. Miket tart a lakókörnyéke legnagyobb problémáinak?
4. Egészségesnek tartja a környéket?
5. Ha polgármester lenne, mit javítana, változtatna a városban?
6. Milyen változtatásokat javasolnak a környékükön?
7. Szerintük milyen lesz a város száz év múlva?
 

Terepgyakorlat

1. Milyen állatfajokkal találkoztok iskolátok környezetében? Melyek a kedvencek, melyektől féltek?
2. Miből élnek a város állat-polgárai?
3. Mi fenyegeti a város rovar-, hüllő-, madár- és emlősvilágát? Van-e szervezett állatirtás (pl. szúnyog, csótány, patkány stb.)? Milyen házi állatokat tartanak otthon a városlakók? Készítsetek interjút az állatkereskedővel az emberek állattartási szokásairól. Van-e olyan állat a városban, amelyik védelemre szorul? Írjatok a nevében segélykérő levelet!
4. Érdeklődjetek: van-e a városokban állatmenhely vagy állatvédő egyesület? Nyomozzátok ki, mivel foglalkozik, hogyan képviseli az állati jogokat?
5. Füleljetek: hallani-e állathangokat a városban? Vannak-e madarak a fákon?
 

Parányi világok

A város betonnal és aszfalttal borított területein az élőlények néha a legkisebb helyet is megtalálják, és otthonukra lelnek. 
A tanulók számára ez bepillantási lehetőséget kínál az élet erejébe, a környezethez való alkalmazkodás parányi drámáiba. Az élőlények e szűkös helyeken is ki tudják elégíteni szükségleteiket. Keressünk egyéb élőhelyeket: falrepedéseket, lyukakat, mélyedéseket, ahol apró állatok élhetnek! Jegyezzük fel a helyeket, készítsünk jegyzőkönyvet a talált fajokról! 
A csoport védnöksége alá fogadhat egy-egy járdarepedést. Több napon (héten) keresztül megfigyelhetjük, hogy a járdarepedésben milyen élőlények tűnnek fel. Így a csoport egyszerű naplót vezet a járdarepedés környékén tapasztalt mindennemű változásról, életjelről. Táblázatot készíthet a repedést használó állattípusokról, fajokról. (A nap melyik szaka a csúcsforgalmi idő a repedésben?) Hasonlítsuk össze a járdarepedéseket a város különböző részein! Ha látunk egy állatot, kövessük útját a repedés környékén.
A korlátozott források ökológiája az emberiségre is vonatkoztatható alapelv, mert sokkal több forrást veszünk igénybe, fogyasztásunk gyorsabb, mint azok pótolhatósága.
 

Játékos nyomkeresés a parkban

A tanulók keressenek a parkban különböző formájú leveleket, csigaházakat, eltérő színű és formájú kavicsokat. Ez a munka csiszolja megfigyelőképességüket és meglepő felfedezéseket tehetnek. Minden munkacsoport borítékot kap, ezekben vannak a feladatok. Ha a park körülményei vagy a rendszabályok nem teszik lehetővé, hogy a gyűjtött tárgyakat magukkal vigyék, tegyenek kis zászlókat a lelőhelyekre, készítsenek rajzokat, fényképeket.
* Gyűjtsetek öt különböző feltűnő vagy szokatlan formájú falevelet (három illatos növényt;
három különböző magot és termést; három bizonyítékot, hogy a környéken állatok is élnek; három bizonyítékot, hogy a környéken emberek jártak).
* Gyűjtsetek öt különböző formájú követ (öt különböző színű követ; három különböző barna színárnyalatú tárgyat; öt olyan tárgyat, amelyek együttesen a szivárvány színeit adja; háromféle füvet).

A gyűjteményből készítsetek kiállítást vagy kollázst, például ragasszátok fel az állati tevékenységeket bizonyító tárgyakat és a hozzájuk tartozó állat rajzát.

Hagyományos vagy természetközeli zöldterületek?
A parkok létesítésekor ritkán veszik figyelembe az ökológiai szempontokat. A tanulók gondolkodjanak el azon, mit lehetne tenni, hogy a növények és állatok a nekik megfelelő élettérhez jussanak. 
A következő javaslatokat beszéljék meg közösen:

* Kapjanak több lehetőséget a vadon élő növények. Strapabíró, járható rétekre törekedjenek, ezekről ne távolítsák el a vadon élő növényeket. A kevéssé látogatott helyeken élhessenek szabadon a vadvirágok, e területeket évente csak egy-kétszer kaszálják és az új telepítéskor a hazai fajok részesüljenek előnyben. Ha trágyára van szükség, használjanak komposztot.
* A bokrok alól ne távolítsák el a lehullott lombot. Ha nem lehet a kipusztult, odvas fákat a helyükön hagyni, pótolják a "lakáshiányt" fészekodúk felszerelésével.
* A régi kövezetet és lakóit lehetőleg ne bántsák.
Szerepjáték -- a park és vendégei
A tanulók képviseljék a lakosság egy-egy eltérő csoportját, például az időseket, az ebédszünetben pihenőket, egy asszonyt két kisgyermekével (három fő), kisiskolásokat, 10-14 éves tanulókat, gimnazistákat, tanuló egyetemistákat, óvodásokat, kutyasétáltatókat. Előre beszéljék meg, és ha már mindenkinek megvan a szerepe, kezdődjön a játék.
Minden csoport mondja el, miért jött a parkba. (Labdázni, beszélgetni, kikapcsolódni, homokozni, hintázni, egyszerűen csak a padon üldögélni stb.) Jegyezzetek fel minden okot. A játék második körében készítsetek interjút a csoportok képviselőivel. 
 

A városi zaj 

Menjetek el együtt egy parkba. Váltakozva kössétek be egymás szemét. Most soroljátok fel mindezt, amit így, csukott szemmel hallotok. (Autó, madárdal, féknyikorgás, tülkölés, villamos, légkalapács, kutyaugatás, gyermekzsivaj, társaitok keltette levélzörgés stb.) Mi a leghangosabb? Keressetek fel egyszer egy utca közelében fekvő parkot, egyszer pedig egy tőle távolit. Soroljátok fel az összes zörejt.
 

Közlekedési jegyzőkönyv

Családok tagjait kérdezzétek ki, hogy merre járnak hétköznapokon és ünnepnapokon.
Naponta hány utcát, milyen utat jártak be? Milyen közlekedési eszközzel közlekedtek és melyek az utazás alatti jó vagy rossz élményeik?
Készítsetek összehasonlítást a különböző közlekedési eszközök költségeiről (az együtt utazó személyek számát is tekintetbe véve).
 

Házban és ház körül fészkelő madarak

Egyes madárfajok az emberközeli megoldásokat választják (például füstifecske), mások inkább természetközeli költőhelyeket keresnek, és megint mások elvétve költenek épületekben vagy épületeken.
Közös kirándulás vagy egyéni felfedező körút alkalmával azután keressék meg a környéken a madarak fészkelőhelyeit. Készítsenek feljegyzéseket, a tapasztalatokat beszéljék meg, majd rögzítsék a látottakat a térképvázlaton.
Minél tagoltabb az épület, annál könnyebben találnak benne fészkelőhelyet a madarak. 
Az omladozó vakolatú, résekkel, lyukakkal teli régi épületek és melléképületek több madárfajnak is szolgálhatnak költőhelyül. 
A mai, modern épületeket, a korszerű parasztudvarokat általában nem kedvelik a madarak. Itt az ember deszkákkal, kövekkel, mesterséges fészekodúk felállításával pótolhatja a régi épületek madarak számára nyújtott lehetőségeit.

Havas Péter és Kathleen Gavin tanulmánya teljes terjedelmében a Körlánc Egyesület A városban c. kiadványában olvasható.
 
 
 

Szempontok egy park értékeléséhez
A park és a lakóhely közötti távolság 
Be van-e kerítve a játszótér? Hogyan?
Milyen az utcai forgalom?
Van-e a játszótérre vezető védett útszakasz?
Van-e kerékpár-parkoló? Van-e szeméttároló? Mennyi? 
Van-e ivóvíz? Van-e WC?
Van-e napárnyékoló tető?
A játszótér napos, árnyékos vagy szeles? 
Használhatják-e kutyák a területet? Van-e számukra kijelölt terület?
Mi történik a kutyapiszokkal?
Van-e homokozó? Mekkora?
Vannak-e ülőhelyek a szülők számára?
Kutyák bemehetnek-e a homokozóba?
 
 
Christa Schmollgruber -- Eva Mittelbauer 
Környezeti játékok 
és beszélgetések gyerekekkel 

Az őszi természet sok érdekes környezeti játék lehetőségét rejti. Az alább leírtak mindegyike megvalósítható akár egy parkban vagy fasorban is, ahol egy kis természettel találkozunk lakóhelyünk közelében. A fázósabb napokra szobai beszélgetési témákat, tevékenységeket is ajánlunk. 
 

Az idő követése

Minden gyerek válasszon ki magának egy áttekinthető "kis darab természetet" (egy fát, valamilyen víz egy partdarabját, egy bozótot, rétet) vagy "kultúrtájat" (lakóházat, kertet, szántót, útkereszteződést, parkot) az iskola közelében vagy a lakóövezetben. A megfigyelendő terület kiválasztása során ügyeljünk arra, hogy az év fordulásával a Nap állásának vagy a vízállásnak, a növényzetnek, lombozatnak, az árnyéknak a változása látható legyen.
A kiválasztott darab "természetet" vagy "kultúrát" aztán fényképezzük le bizonyos időközönként többször ugyanabból a szemszögből. Ezt a helyet jelöljük meg, és jegyezzük fel a használt objektívet is.
A kiválasztott helyet különböző módokon is megfigyelhetjük:

-- Hetente egyszer mindig ugyanazon a napon, ugyanabban az időben készítsünk a megjelölt pontról fényképet (jobb, ha kettőt-hármat). Lehetséges megfigyelések az év során: a Nap állása, az árnyék hossza, a vegetáció változása stb.

-- Egy napon keresztül napfelkeltétől napnyugtáig minden órában készítsünk fényképet. Lehetséges megfigyelések: Hogyan változik a táj egy nap alatt, hol van sok, hol kevesebb napfény/árnyék stb. 
Az egy év vagy egy nap során készült fényképsorozatot poszterként vagy hosszú falicsíkként összefűzhetjük. A fotók alapján a kiválasztott megfigyelési objektum változásait pontosan felismerhetjük és rögzíthetjük.
A napi vagy éves megfigyelés során növekszik a megfigyelők érzékenysége a természet változásai iránt. Felismerik, hogy mikor és hol van napsütés/árnyék stb. Ezek a felismerések aztán később, pl. lakásvásárlás során, vagy a lakás berendezésénél, házépítésnél, kertépítésnél és hasonló tevékenységeknél is hasznosak lehetnek.
 

Nagyító alatt a természet

Keressenek a gyerekek különböző természeti tárgyakat az erdőben, a réten, a kertben vagy a parkban. Rajzolják le ezeket, és a környezetet közvetlenül az adott helyen. Utána a gyűjtött tárgyakat (levelek, moha, virágok, kövek stb.) vizsgálják meg nagyító segítségével és rajzolják le lehetőség szerint élethűen. Egy harmadik munkafázisban vizsgálják meg a tárgyakat mikroszkóp alatt (felső megvilágítással vagy preparálva átvilágítva) és rajzolják le ismét.
A tevékenység során a pontos megfigyelésre való képességet és a rajzkészséget fejlesztjük. 
A nagyítások olyan részletek és rejtett szépség felfedezését hozhatják, amelyekről korábban sejtelmünk sem lehetett.
 

A fák arca

A gyerekek válasszanak ki kettesével vagy hármasával egy fát, aminek arcot készítenek természeti tárgyakból. A tobozok és hasonlók kéregre erősítéséhez gyurmát, agyagot vagy sótésztát kapnak, fenyőtoboz lesz az orr vagy szemöldök, zuzmóból lesz a szakáll, füvekből, tölgyfalevelekből a frizura...
 

Halló

Páros játék, melyben hangjelenségeket kell produkálni és felismerni -- ami általában nem könnyű, de annál izgalmasabb. A látást szándékosan kiiktatjuk.
Az egyik játékos bekötött szemmel hagyja magát vezetni, eközben figyelmét azokra a zajokra irányítja, amiket a társa produkál. Például két ág összeverése, lombzúgás, kövek koppanása a földön, fakéreg kaparászása... A bekötött szemű játékosnak ki kell találnia, hogyan jött létre a zörej.
A gyakorlat során a lehető legkevesebbet szabad csak beszélni. Mielőtt a vezető valamilyen zörejt produkál, megáll, hogy ezzel is jelezze társának, hogy valamiféle "zajélmény" vár rá. Körülbelül öt ilyen zörej után szerepet cserélnek a párok. 
 

Tükörjárás

A bekötött szemmel hallgatózás ellenpontjaként egy szokatlan módszer a nézelődésre.
Mindenki kap egy tükröt, amit a bal kezében kb. az állával egy magasságban tart úgy, hogy a fák koronáját lássa a tükörben. Eközben a játékosok "karavánt" alkotnak úgy, hogy mindenki az előtte haladó vállára teszi a jobb kezét. A karaván élén a játékvezető halad, aki -- a tükörben szemlélődés mellett -- arra ügyel, hogy jó úton vezesse a mögötte haladókat. Egy ilyen utat természetesen meg lehet tenni egyedül is, azonban a sorban haladás előnye, hogy így tudunk kizárólag a tükörben látottakra figyelni.
Hogy újabb látványban gyönyörködhessünk, természetesen meg lehet változtatni a tükör helyzetét: a tükör segítségével szemlélhetjük a levelek fonákját, ferdén az arcunk elé is tarthatjuk, vagy a fejünk fölött tartva szemlélhetjük a saját lépteinket is...
A tükrök kb. 10x15 cm-esek legyenek. (Olcsóbb, ha üvegesnél vágatjuk le. Az éleket csiszoltassuk le!)
 

Tapintókör

A játékosok bekötött szemmel körben ülnek és a játékvezetőtől (természeti) tárgyakat kapnak, amelyeket tapintással kell felismerniük. Pl. egy mohapárnát, egy kéregdarabot, bükkfaágat, áfonyát, fenyőtobozt, páfránylevelet, kavicsot, csigaházat... Ha úgy gondolják, hogy felismerték a tárgyat, akkor továbbadják a szomszédjuknak. Mikor a tárgyak visszaértek kiindulóhelyükre, a játékvezető a kör közepére teszi őket. Itt aztán a látás segítségével is meg lehet vizsgálni őket.
Fontos, hogy a játék közben ne beszéljünk. Ha túl nagy a résztvevők száma, akkor jobb, ha két tapintókörbe osztjuk őket, különben túl hosszú lesz a várakozási idő.
 

Életstílus 

"Consumo ergo sum -- Fogyasztok, tehát vagyok", úgy tűnik, ezzel az egyszerű mondattal határozhatjuk meg az életstílusunkat. A vásárlói kedvet az tartja életben, hogy a fogyasztó állandó aggodalomban él, vajon a jó terméket választotta-e, illetve hogy nem marad-e le valamiről, ha ezt vagy azt nem szerzi meg.
Csak az összehasonlítás kedvéért: a navajo indiánok 236 tárgyat ismertek. A mi kultúránkban ez a szám eléri a tízezret. Ám nekünk is csak 24 óra áll rendelkezésünkre, hogy foglalkozzunk ezekkel. Ez pedig stresszhez, sietséghez és elégedetlenséghez vezet. Ma általában nem a pénz, hanem az idő számít hiánycikknek.
Ehhez hozzájárul az elmagányosodás, a belső ürességet és a közösség életében való részvétel hiányát egyre fokozottabb fogyasztással próbáljuk elfedni. A művileg gerjesztett áligények (olyan dolgok, amikre lényegében nincs szükségünk) jellegzetes tulajdonsága, hogy igazában nem elégítenek ki. Nincs visszacsatolás, jelzés, amely megmondaná nekünk, hogy "most már elég". Így újra és újra megállapíthatjuk, hogy sohasem lehet elegünk abból, amire igazából nincs is szükségünk.
 

Hány kilométert fogyasztunk el reggelire?

Első lépésben megállapítjuk, honnan származnak az élelmiszerek, amiket fogyasztunk, pl. a sajt Hollandiából, a narancs Olaszországból, az eper Spanyolországból stb.
Egy világtérképen jelöljük be a származási országokat gombostűvel. Ezután mérjük meg az egyes távolságokat és adjuk össze ezeket egy átlagos reggeli esetében. Akár harmincezer kilométeres távolságok is összejöhetnek így. (Minden teherautóval megtett kilométer 0,9 kg szén-dioxidot jelent a levegőben!)
Derítsük ki továbbá azt is, hogy a paradicsom, a saláta, vagy az uborka és az egyéb élelmiszerek az üvegházból vagy a szabad földről származnak-e. 
Az üvegházban ismét csak töménytelen mennyiségű energiát "pumpálnak" az élelmiszer előállításába.
Egy következő lépésben próbáljunk meg összeállítani egy ún. "kis távolságú" reggelit, vagyis próbáljunk meg a környékről származó termékeket vásárolni.
Meg kell világosodnia a diákok előtt, hogy a környezettudatos bevásárlás és étkezés nem lemondást jelent, hanem a gondolkozás megváltoztatását.
A régióból származó termékek általában sokkal ízletesebbek, mint az éretlenül leszüretelt és végtelen hosszú utakon a világ másik végéről szállítottak.

Forrás:
Christa Schmollgruber -- Eva Mittelbauer: Tanulni -- tudni -- cselekedni.
Módszerek a környezeti nevelésben. 3. rész, 1997.