A hódmezővásárhelyi Hódtói Általános Iskola és Gimnázium nem egyszerűen iskola, hanem valamiféle kulturális hangyaboly, amely organikus része a városnak. Nemcsak diákjai számára fontos, hanem nyitott és adakozó a város minden lakójával. Negyedik éve, hogy a Vásárhelyi Őszi Hetek rendezvénysorozat egyik legfontosabb szervezőjévé vált. Kertje a játék és a tudás kertje, az ott álló Kívánságfa már messziről integet színes szalagjaival az arra járónak. 

A helybéliek azt mondták, hogy egy szép sárga épületet keressek. Szeretik, jókat hallanak róla. 
És tényleg: kellemes arányú, tágas épület áll a néhai kikötő helyén. A serkenő arborétum fái boldogító változatosságban ontanak egyre több levegőt, és ölelik körül a bennlévőket. Az itt otthonra lelt szobrokkal ez az iskolaudvar gazdag és boldog parkká lett. 
A Hódtói Iskola varázslatos példája annak, hogy mennyire saját lehet egy iskola, ahol tanárok és tanulók egyaránt otthon érzik magukat. Annak példája, hogy mernünk kell a középületeket magunkénak érezni, mert akkor rajtunk is állhat, hogy milyenné fejlődnek azok a terek, amelyekben élünk. 
Az én iskolám udvarán is nőtt fű, de több volt a térdhorzsoló, idegen aszfalt. Irigylem a hódtói tanulókat. A mi iskolánk udvara, feleslegesen katonás rendbe állított, és számunkra minden jelentést nélkülöző fáival, a gondnoké volt, mi csak megtűrt betolakodók voltunk benne. Milyen minőségi ugrás ez! Az udvart nem megvédeni kell a benne élőktől, hanem nekik adni, hogy közük legyen hozzá, szerethessék, vigyázhassanak rá. 
 
 

1982-ben születtem Szegeden. Hároméves korom óta foglalkozom festéssel, rajzolással. Két évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni kövekkel. Főleg tufaköveket szeretek faragni. 1999. október 1-jén a Vásárhelyi Őszi Hetek megnyitóján avatták fel Kertünk védője című szobromat a Hódtói Általános Iskola és Gimnázium arborétumában. Miklós András

-- 1996 óta minden évben az iskolában nyitják meg a több évtizedes hagyományra visszatekintő Vásárhelyi Őszi Hetek rendezvénysorozatát. Mikor 1996-ban felmerült az ötlet, hogy itt kerüljön sor 
a megnyitóra, akkor született az a gondolat is, hogy évente gazdagítsuk az iskola kertjét egy-egy műalkotással, másrészt hogy az Őszi Hetek alkalmával rendezzünk minden évben tudományos tanácskozást. 
Nagy Attila szobrászművész Földanya szobrát 1996-ban avatták fel, tanácskozásunk témája pedig a környezeti nevelés volt. Egy évvel később a Rományi László, Sándor Eszter és Kis László alkotta Kívánságfát állítottuk fel, melynek rendeltetése, hogy a gyerekek időről időre színes szalagokra írt kívánságokat fűzhetnek fel ágaira. 
A konferencia témája ekkor a helytörténet és helyismeret volt. A következő évben, amikor az iskola tizedik tanévét ünnepeltük, egy antológiát jelentettünk meg Liget és Vadon címmel, amelyben főként vásárhelyi születésű költők, írók gyermekkorról, természetről írott munkái olvashatók. Idén Miklós András diákunk szobrát avattuk fel, a tanácskozás pedig a környezeti kultúra és művészeti nevelés témakörben zajlott. Olyan témát szeretünk választani, amely kapcsolatban áll a magyar oktatás egy-egy megoldandó feladatával, és valamilyen módon kötődik a városunkhoz is. 
 
 

Nincs lehetetlenebb feladat, mint a csoda természetrajzának elemzése, még ha ez a csoda nem is igazán természetfölötti. Vásárhely-Hódtóban immár tíz éve folyamatosan tanúi vagyunk egy csodának, amely nem tűnik káprázatba, mint a csodák általában, hanem egyre inkább testet öltve teszi lassanként búcsújáróhellyé környezetét.  Lelkes István

-- Hogyan jött létre a Tudás Kertje? 

-- Én csak 1995 óta vagyok itt, úgyhogy az elődeim munkájáról kell beszélnem. Amikor az iskolát átadták, az építőipar a kellő gondatlansággal hagyta itt az épületet, illetve az iskolához tartozó udvar mérete sem volt meghatározva. 
Az itt hagyott törmelékkupacok között úgy kezdődött a tanítás, hogy megkérdeztük a gyerekeket, illetve lerajzoltattuk velük, hogy milyen iskolát szeretnének. Nagyon sok gyerek szeretett volna nagy kertet sok fával, fűvel, kuckókkal. Dr. Sípos András, a Szarvasi Arborétum akkori igazgatója ezeket az igényeket szem előtt tartva tervezte meg a kertet. Elkészültek a tervek, megvoltak a fák -- elkezdődött az ültetés. Majd minden évben novemberben, illetve tavasszal, amikor ennek ideje van, "nagy népi megmozdulással" jöttek a szülők és a gyerekek, és telepítettek. Három-négy év alatt -- a Szarvasi Arborétum és a Szegedi Füvészkert jóvoltából -- több mint háromszáz fát és cserjét ültettek el a gyerekek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy -- ellentétben a kerítésen kívüli fákkal -- nem törtek ki ezek a facsemeték és meg tudtak erősödni. Később a vásárhelyi képzőművészek is segítettek: madármarasztalót, emlékoszlopot és a ballagókat búcsúztató haranglábat építettek nekünk. 
Az iskolát körülvevő lakótelep nem túl színes, de a közvetlen környezetében egyre inkább kibontakozó botanikus kert a legtöbb szülő számára elegendő ok, hogy hozzánk hozza gyermekét. 

-- Az iskola mely szolgáltatásai nyúlnak még túl falain kívülre? 

-- Törekszünk a város többi iskolájával való együttműködésre több területen is. Például iskolánk igen szerencsés felszereltségű az informatikában: korlátlan internet-hozzáférési lehetőségünk van, elég sok számítógéppel. Szombatonként kifejezetten a más iskolákból érkező diákok és tanárok részére biztosítunk internet-elérést. Az aulában most látható kiállítás is egy megyei szinten meghirdetett rajzpályázat legjobbjait mutatja be. Igazából ez nem nagyváros, nincs színháza, és kevés kulturális intézménye van. Így az iskoláknak kell betölteniük ezek szerepét is, és nálunk ezt minden iskola nagyon jól csinálja. Nemcsak mi, hanem más iskolák is kínálnak programokat, elsősorban az Őszi Hetek köré csoportosítva, de azon túl is. 

Nekünk, alapítóknak, az volt a célunk, hogy valami mást is, meglepőt, értékes közlést, beavatást, gyöngéd eligazítást adjunk azon az úton, amely a természettől elkóborolt embert életének ősi közegéhez visszavezeti. A kertben szemlélődő első benyomása a felfedezés öröme, előtte áll egy szép gyűjtemény, szinte kimeríthetetlen ismerettel, szomorúan veszi tudomásul az oázis határát, és az azon túli sivár panelvilágot.  Gálné Horváth Ildikó

-- Milyen jellegű képzésre fekteti a hangsúlyt az iskola? Milyen szerepet játszik munkájukban a környezetvédelem? 

-- Iskolánk fő képzési specialitása az angol és német nyelvi képzés. A környezetvédelem nem mint önálló tantárgy, hanem mint szemlélet kerül a gyerekek elé. Ragaszkodunk a hagyományos tantárgyakhoz, mivel a tanárképzés is a hagyományos tantárgystruktúrában gondolkodik. Szerintem első lépésben a tanárképzés szerkezetét kellett volna megváltoztatni, hogy az iskolai váltás megalapozottabban történhessék meg. Működnek környezetvédő csoportjaink, klub, szakkör, fakultáció. Amikor a hetedik osztályba megérkeznek az új diákok, velük év elején, mindig más helyszínen, erdei iskolát tartunk, ahol egy-egy szaktanár segíti őket, hogy kihasználják a természet közelségét annak közvetlenebb megismerésére. Iskolánk 1991-ben megkapta a Környezet- és Természetvédelmi Oktató Központ címet, illetve 1992-től tagja a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Egyesületének. 

-- Milyen szellemiséget próbálnak a gyerekeknek átadni? 

-- A dolog lényege az lenne, hogy valamiféle szellemiséget minden pedagógus közvetítsen, mert úgy látom, hogy nagy bajok akkor vannak, ha a szellemtelenséget közvetítjük. Ez a szellemiség lehet sokszínű. Mi megalkottunk egy pedagógiai programot, mint minden iskola, és ezen belül minden pedagógus közvetítheti saját szellemiségét. Akkor igazán jó egy iskola, hogyha azok a pedagógusok lehetnek mérvadók, akik rendelkeznek ezzel.