1969-ben Öveges József irányításával és támogatásával megnyílt a TIT Természettudományi Stúdió, szinte légüres térbe rakva le a természettudományos ismeretterjesztés-nevelés alappilléreit. Ez volt a hőskor -- nagy tudósok neveivel, izgalmas kísérletekkel és jó adag lelkesedéssel fűszerezve. Megnyitni a tudomány addig hermetikusan lezárt kapuit, lehozni a tudomány Parnasszusáról, és belekeverni a mindennapok élményei közé a megfigyelés, a kísérletezés izgalmát, megismerni és felfedezni a világot -- ez volt a TIT Stúdió feladata.

A TIT Stúdió kettős évfordulót ünnepel ebben az évben: harminc éve nyitották meg a Bocskai úti TIT Természettudományi Stúdiót és tizenöt éve alakult meg a Környezetvédelmi Oktatóközpontja. Ebből az alkalomból beszélgettünk Juhász Nagy Ágnes igazgatóval e harmincévnyi TIT-történelemről.

-- Már egyetemista koromban speciális, kettős érdeklődésem volt: egyszerre izgattak a "humán" és "természettudományos" dolgok (micsoda mesterséges felosztás!) -- kezdi a beszélgetést. -- Így aztán egyszerre szereztem diplomát az ELTE TTK-án és a bölcsészkaron. Következetesen arra sodortam az életemet, hogy ezt a két műveltségterületet minél inkább egybefonhassam. 

Juhász Nagy Ágnes kedves, harmonikus egyéniség. Rend van nála kívül-belül. Nem kételkedem benne, hogy igen jó konfliktuskezelési képességgel rendelkezik, és hihetetlen energiákat gyűjt magába. A kezdetektől fogva ott bábáskodott a TIT körül -- életútja összefonódik az intézmény történetével.

-- Az, hogy a Stúdió megalakult, Öveges Józsefnek köszönhető. Öveges professzor népszerű, közszeretetnek örvendő személyiség volt. A televízió közvetítette a sorozatát, az emberek rajongtak érte -- én is. Három évig, egészen haláláig együtt dolgozhattam vele -- ő volt a társadalmi elnöke a Stúdiónak. Öveges József már harminc évvel ezelőtt megálmodta az interaktív Csodák palotáját, de ő még emberi léptékű "játszószobának" képzelte el ezt, ahol tegező felszólítások biztatására lehetne nyomogatni a gombokat, mintha egy kedves családtag tanítana -- kipróbálni  a varázslatos eszközöket, s utána kis táblán elolvasni a jelenségek magyarázatát. 

-- Akkor hát eredetileg mindezt elsősorban a gyerekeknek szánta?

-- Alapvetően gyerekekre gondolt, de a felnőtteket sem zárta ki ebből a világból, sőt! Ma úgy mondanánk, hogy tevékenységközpontú, interaktív oktatási formát talált ki. Játszva tanítani, gyerekben, felnőttben egyaránt ébren tartani a kísérletezőkedvet -- ez volt e játszószobának az üzenete. Az ország egész területéről érkeztek az iskolások -- később elkezdtük vándoroltatni is a kiállítás anyagát. És bizony a mai napig igény van erre. 

-- Elindultak tehát a fizikai kísérletek játékszobájától -- és hogyan kapcsolódtak mindehhez  a fák, a csillagok, a gombák? 

-- Öveges professzor másik nagy vágya a tudománybarát körök kialakítása volt. Ezek nem tantárgyspecifikus körök voltak, hanem inkább kluboknak, hobbiköröknek lehetne nevezni őket. Úgy gondolta, hogy azoknak az embereknek, akik eljárnak kirándulni, vagy otthon van egy kis kertjük, és a kezükbe akad egy növény, ásvány vagy gomba, olyan ismeretet kellene átadni, amely megalapozza, hogy "okosan szeretve" közelítsenek az irányukba. Így csoportosultak a TIT Stúdió égisze alatt a gombászok, akvaristák, növénybarátok, díszmadarasok, ásványgyűjtők.

-- A TIT vezeti ezeket a köröket, vagy inkább csak a helyszínt biztosítja, összefogja az izolált kis egységeket?

-- Ezek a mi saját klubjaink. Szakmai segítséget, támogatást biztosítunk  a klubok szakszerű működéséhez. Ők választják a saját vezetőségüket is. Nyitott, beengedő körök ezek, bárki tagjuk lehet -- az egyetlen feltétel, hogy elfogadják a TIT alapszabályában foglaltakat: tudományos ismeretterjesztő tevékenység folyjék a klubok keretén belül. 

-- Húsz évvel ezelőtt nyilván más módszerek járták, mint mostanában. Tud-e segítséget adni a Stúdió a körvezetőknek?

-- Természetesen, sőt, kimondottan természettudományos körvezetők részére kezdtünk el tanfolyamokat szervezni. Most újra aktuális ez a téma, hiszen sok tudománybarát kör működik, országszerte számos környezet- és természetvédő csoport, civil szervezet, mozgalom van, jelentős az iskolákban működő körök száma is. Ezek vezetői igénylik, hogy körvezetői módszertani ismeretet kapjanak. Így volt ez annak idején is: amikor ezt a nyolcvanas évek elején felismertük, bombázni kezdtük az akkori művelődési minisztériumot, s elmondtuk, hogy a természettudományos műveltségnek bizony nagyon fontos pillére a tudománybarát körök működése. Ekkor hangzott el először az, hogy legyünk egyfajta módszertani központja a művelődési házakban zajló természettudományos ismeretterjesztő programoknak. Hat évig működtünk országos módszertani központként, sok kört és klubot tudtunk így segíteni az elindulásban. Bemutatókat rendeztünk az egész országban, kiállításokat vittünk, az emberek megismerkedhettek egymással. 

-- Elszigetelten próbáltak tevékenykedni, vagy kapcsolatba léptek más szervezetekkel is?

-- Első perctől fogva kerestük, és keressük ma is az együttműködési lehetőségeket. Mivel a tanárokhoz szóló programok tantárgyakhoz kapcsolódtak, együttműködtünk a fővárosi és a megyei  pedagógiai intézetekkel, a minisztériumokkal. Akkor még hozzánk jártak laborgyakorlatra a főváros nagyon sok iskolájából -- aztán évekkel később, amikor az iskolákban is sikerült tisztességes laborrészleget kialakítani, a TIT-nek ez a szerepe a háttérbe húzódott. Ma már az egyik legfontosabb tevékenységünk a környezetvédelmi ismeretterjesztés: tanárképzéseket szervezünk, amelyek egyaránt tartalmaznak módszertani részt, terepgyakorlatot, laboratóriumi gyakorlatot, a nemzeti parkokban folyó programokhoz írásos anyagokat készítünk. 

-- Hogyan merült fel annak a gondolata, hogy a TIT Stúdió oktatóközpontként is működjön?

-- Annak idején szoros kapcsolatban voltunk a Környezetvédelmi Minisztérium akkori jogelődjeivel. Akkor merült fel az ötlet, hogy ha létrejönne egy környezetvédelmi oktatóközpontokból álló hálózat, nem akarnánk-e a módszertani központja lenni. 1983-ban létrejött a Kiskunsági Nemzeti Parkban az első ilyen környezetvédelmi oktatóközpont, s következő évben pedig -- Magyarországon másodikként -- a miénk. Környezetvédelmi Oktatóközpontunkat nemzetközi tapasztalatok alapján hoztuk létre. Átfogó keretet akartunk biztosítani a környezet- és természetismereti szemléletformálást segítő oktató-nevelő és ismeretterjesztő tevékenységnek, továbbá minden olyan törekvésnek, amely elősegíti a környezettudatos magatartás megerősítését. Elsődlegesen a tanárok számára biztosítottunk továbbképzési lehetőséget. Konferenciák, terepgyakorlatok, kiadványok, új oktatási módszerekkel való megismertetés -- mindezt ingyenesen. 

-- Tudom, hogy jó kapcsolatban vannak a magyarországi környezeti nevelési egyesületekkel. 

-- A TIT nem kizáró, izoláló, hanem beengedő, befogadó egyesület. Fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatainkat is: hiszen a külföldi minták, tapasztalatok átvétele sokszor felgyorsítja a fejlődést. Ha máshol bevált valami, miért ne hozzuk be ide is? A Német Népfőiskolai Szövetséggel vagy az angol FSC-vel is így kerültünk kapcsolatba. A Field Studies Council-lal (Tereptanulmányi Központ) közösen találtuk ki, hogyan lehet városi körülmények között, egy zárt kerület betonrengetegében, a XI. kerületben tanösvényt megvalósítani, a helyi értékekre alapozva. Ezek a nemzetközi programok, projektek modellértékű bemutatások: amikor hazament a tanár az iskolájába, magával tudott belőle vinni valamit: "lefordítani" az ő nyelvére, a helyi körülményekre. A konferenciák szervezése, az anyagok lefordítása, a tanárok elszállásolása, étkeztetése, és minderre az anyagi háttér megteremtése -- hatalmas háttérmunka áll egy ilyen projekt hátterében.

-- Milyen módszertani alapelvek alapján működtetik oktatóközpontjukat?

-- Oktatóközpontunk gyakorlatorientált, a terepi munkára helyezzük a fő hangsúlyt -- hiszen a természet megélése nélkül a természetszeretet fontosságáról beszélni féloldalas dolog. Az iskolákban sem a tantárgyakban folyó továbbképzéseket szervezzük, hanem az iskolai munkának a tanórán kívüli formáit: amikor a tanár terepgyakorlatra, táborba viszi a diákjait, országos diákversenyekre készíti föl őket. Saját természetismereti középiskolai versenyünk is van: a Bugát Pál-verseny, ami már tizenhét éve rendezünk meg országos szinten, évente közel ezer diák részvételével. Mindenből ki akarjuk venni a részünket: a jeles napokat is megünnepeljük már harminc éve. Komoly szakértői csapat áll mögöttünk: többek között Vida Gábor, Zelnik József, Szentendrey Géza, Victor András, Fésű József, Gulyás Pálné, Vásárhelyi Tamás, Vásárhelyi Judit, Lehoczky János, Kárász Imre, Csonka András -- olyan kör ez, akiknek nagyra tartjuk a tudását, tapasztalatát. A nyugati határtól a keleti határig tart a szakértői gárdánk -- nagyon fontosnak tartom azt, hogy nem egy hivatali csapat dönt arról, hogy milyen programjaink legyenek. Ha országosan jól akarunk működni, ismernünk kell az ország különböző részein működő köröket és programokat -- nem is szabad és nem is lehet központosításon fáradozni. A Stúdió azonban mégiscsak itt van, a Bocskai úton, tehát újra és újra olyat kell kitalálnunk, amiért érdemes Budapestre feljönniük az embereknek.

-- A zöld civil szervezetekkel összehasonlítva mi az, amiben a TIT speciális, amiben mást nyújt -- és itt nem minőségi különbségről beszélünk természetesen?

-- A zöld civil szervezetek elsődlegesen a lakossági akciókra, helyi gondokra, környezetpolitikai kérdésekre összpontosítanak. Nekünk más a dolgunk, nálunk inkább a diákság és a tanárok kerülnek a központba. Persze nem szabad elválasztani a két oldalt egymástól. Megpróbáljuk behozni, megmutatni a tanárképzés keretén belül is azt a zöld egyesületet, amely az adott problémával újszerűen foglalkozik, s módszertanában is új dolgokat tud mutatni a pedagógusoknak. Célunk fölkutatni azokat a szakembereket, akik új zöld módszereket valósítanak meg. Mert bármilyen jó dolgokat is csinál egy zöld szervezet, sokszor nem kerül a város falain túl -- nem tud eljutni az ország többi részébe. Mi segítünk terjeszteni ezeket a kezdeményezéseket. Tevékenyen részt akarunk venni abban, hogy a zöld mozgalmakat segítsük. Minden segítséget megadunk az egyesületeknek, igyekszünk felkészíteni őket tárgyalásokra, lakossági fórumok összehívására, kialakítani a párbeszéd lehetőségét. Volt egy olyan konferenciánk, amelynek az volt a címe: Városunk arcai. Meghívtuk az önkormányzati képviselőket, párbeszédet folytathattak a zöld mozgalmak képviselőivel. Talán ez a jövő útja: az ökológiai szemlélet és a környezetbarát magatartás kialakítása -- minden szinten és minden úton.