Mihalik Gabriella, Volenszki Ivett és Varga Attila
"A környék kincsei"

Környezeti nevelés az újpesti napközis táborban

Az újpesti napközis táborban megrendezett kéthetes környezeti nevelőprogramunk célja annak bemutatása volt, hogyan élhet a városi ember a "természetbarátabb" és "környezettisztelőbb" módon.
Mivel nem szaktáborban dolgoztunk, átlagos érdeklődésű alsó tagozatos gyerekekre kellett kidolgoznunk a programunkat. A "Környék Kincsei Csapatot" két környezeti játékkal verbuváltuk össze. Azok a gyerekek, akiknek ezek megtetszettek, jobbára velünk is maradtak két hétig. 
A foglalkozásokat a gyerekek saját tapasztalataira és közvetlen környezetükben átélt élményeire építettük. A tábor számos élőlény élőhelye. "Kincsei" közé tartozik a Szilas-patak menti Farkas-erdő, a gondnok néni gyümölcsös- kertje, valamint a tisztes távolságból csodált diófacincér is. 

Pedagógiai koncepciónk

A tábor pedagógiai koncepciója a játékos tanulás volt. A "zöld gondolkodást" legfőképpen gyakorlati példákon keresztül igyekeztünk átadni. Ügyelnünk kellett arra, hogy ne sokat "oktassunk", inkább tevékenységekbe vonjuk be a gyerekeket, s ezután már többet mondhatunk az adott témáról. 
A témaköröket figyelemfelkeltő játékokkal vezettük be. Ezután saját élményekre alapozva és több oldalról megközelítve (például rajz és mese) vizsgáltuk meg a választott témát. A következő lépésben a cselekedtetve tanulás elve alapján tudásunkat a gyakorlatban alkalmaztuk. 
A visszautaló játékok és beszélgetések a folyamatos ismétlést szolgálták. Nézzük ezt meg a komposztáló témakörének példáján.
1. A lebomlás vizsgálata. A komposztálódási folyamat megértése érdekében elástunk némi szerves hulladékot és egy nejlonzacskót. A második hét végén megnéztük,  mi történt velük. Ily módon megismerkedtünk az ásással és a talajjal.
2. Séta a közeli Szilas-patakhoz és a Farkas-erdő szélére. Forgószínpadszerűen három színhelyt alakítottunk ki: táplálékláncos fogók (pl. gólya--béka); életháló (az erdő élőlényei) egy gombolyag segítségével; a lebomlás megfigyelése egy kiszáradt fán.
3. A táplálék körforgását, a kirándulás során megfigyelt táplálékláncot ábrázoltuk, a lebomlást is jelölve. 
4. Mese a komposztálóról,  azaz "natura masináról".
5. Komposztálóépítés. (Lécdíszítés, gödörásás és szögelés.)
6. A komposztálóhoz rajzoltunk két posztert, melyek azt mutatják, mit szabad beletenni és mit nem, illetve a működését magyarázzák.
7. Ezt követően mindennap együtt dobtuk bele a "natura masinába" az otthonról hozott szerves hulladékot, megkavartuk és forgácsot szórtunk rá.

Játékok, drámapedagógia

Az ismerkedésben, a csoporttá alakulásban játékokat, drámapedagógiai eszközöket alkalmaztunk. Ezek az eszközök az új információk feldolgozását és a környezettudatos viselkedés belső igénnyé alakulását is segítették. Visszatérő elem volt az élőlények megjelenítése, amikor ki-ki a maga választotta élőlény "bőrébe bújva" élhette át az elbeszélésben elhangzó eseményeket: pl. táplálékkeresés, menekülés, évszakok változása. Egy alkalommal egy afrikai mese nyomán jelenítettek meg élőlényeket a gyerekek. Az erdő élőlényeinek véleményt kellett mondaniuk az ember tevékenységeiről, majd ötleteket adtak, hogyan kellene az embernek változtatnia a viselkedésén. Célunk az volt, hogy a természetvédelem ne pusztán tilalmakat jelentsen a gyerekeknek, hanem -- az átélés nyomán -- pozitív beállítódáson alapuló felelős magatartást. A másik drámajátékban egy, a természettel harmóniában élő közösséget alakítva magyarázták el életmódjukat a betolakodónak. Sikerrel használtuk Caduto indián meséit is.

Kirándulások, kézművesség

A kirándulások és a megfigyelések a program fontos részét képezték. A Természettudományi Múzeumban a gyerekek feladatlapokat töltöttek ki. Elutaztunk az iváncsai biofarmra, ahol segítettünk felszedni a lehullott barackot, és megismerkedtünk a ház körüli állatokkal. A gyerekek felmászhattak a traktorra, a búzamezőn megkóstolhatták a búzaszemeket, és "eltűnhettek" a napraforgótáblában.
Kézműves tevékenységek gyakran szerepeltek a programban. Kiállítást készítettünk a tábor többi gyerekének és tanárának, melyben még interaktív típusú feladatok is szerepeltek! Sütés nélkül fogyasztható süteményt is gyúrtunk. Egy játék segítségével egyúttal felderítettük a sütemény alkotóelemeinek előtörténetét és az általuk megtett utat. Készítettünk cserepeket is, amit mindenki hazavihetett, hogy otthon növényt ültessen bele.

Eredmények

Sikerült a gyermekek érdeklődését a természet felé fordítani. "Csapatunk" tagjai rendszeresen figyelték a tábor területén élő állatok (galambok, rigók, diófacincérek, csigák, giliszták) életét, és beszámoltak megfigyeléseikről. A legérdekesebb ilyen esetünk az volt, mikor az a kisfiú, aki egy-két percnél tovább nem volt képes odafigyelni semmire, sikeresen "megszelídített" egy csigát. Ugyanis oly hosszú ideig türelmesen tartotta a kezén, míg a csiga előbújt és elkezdett mászni a kézfején. Órák hosszat figyelte és óvta a csigáját.
Egy kislány, aki eleinte nehezen illeszkedett be a csapatba, a második hét végére vezéregyéniséggé vált. A "drámás" játékokban ugyanis addig sohasem tapasztalt módon bontakozhatott ki előadói és szervezői képessége.
Egyre több gyerek hozott otthonról komposztálható anyagokat, így mindig volt mivel "megetetnünk" a komposztálónkat. A tábor végére a komposztálóval való törődés feladatból örömmé változott. 
Mindkét hét végén diavetítést tartottunk a lezajlott eseményekről. Ezekre mintegy ötven gyerek és felnőtt volt kíváncsi. A komposztáló bemutatására érkező gyerekek először idegenkedve figyelték a "natura masinát", de mikor megtudták, hogy az itt készülő komposzt fontos a kert növényeinek, maguk kezdték el lelkesen magyarázni az újonnan érkezőknek a komposztáló működését. A napközis tábor tanárainak érdeklődését is sikerült felkeltenünk a környezeti nevelés iránt.
 
 
Figyelj jól, Óceán -- szólt a Föld készítője, Bayamey. Téged tettelek a Föld leghatalmasabb, legerősebb elemévé. Szeretlek téged, és szeretek minden úszó lényt. De szeretem a Szárazföldet is, és azokat a lényeket, amelyek csúsznak, járnak vagy repülnek. Maradj a medredben, Óceán, ne árts a szárazföldnek. 
Az Óceán és a Szárazföld sok évig békében éltek egymás mellett. Mígnem a szél addig játszott az Óceán hullámaival, hogy azok kicsaptak a Szárazföldre. Boldogan emelkedtek mind magasabbra. Sok szárazföldi lény lelte halálát a vízben. Csak azok menekültek meg, akik a legmélyebb erdőkbe és a legmagasabb hegycsúcsokra szaladtak.
A haragvó Bayamey így szólt: -- Eltüntetlek a Föld színéről, Óceán. Azzal hatalmas békává változott, és széles száját kitátva elnyelte az Óceánt, a folyókat, a tavakat és a patakokat. Mikor látta, hogy immár a Föld teljesen száraz, felugrott az égre, és leült pihenni a Holdra.
A víz, a levegő és a föld összes teremtménye összegyülekezett. Mind egyetértettek abban, hogy ha nem jutnak vízhez, hamarosan elpusztulnak.
Nézzétek -- szólt a delfin --, ott ül Bayamey fönn, a Holdon. A száját szorosan összezárja. Ha rá tudnánk bírni, hogy kinyissa a száját, az Óceán visszatérne.
Nekem van egy ötletem! -- kiáltott a kenguru. -- Nevettessük meg!
A kukuburra madár meg is próbálkozott, hogy nevetésre ingerelje a dagadt békát, de kudarcot vallott. A teknős mókás éneke is csak az állatokat kacagtatta meg, a béka némán hallgatott tovább. Ekkor két angolna jeletkezett: -- Mi már egyszer a bálnát is megnevettettük mulatságos táncunkkal, hadd próbáljuk meg. Tekeredtek egymás körül, összefonódtak és újra szétváltak, mígnem teljesen összegubancolódtak: Te, te kétballábas, olyan a mozgásod, mint egy földigilisztának! -- így az egyik. Nálad még egy szúnyog is különbül riszálja magát! -- így a másik. Az állatok gurultak a nevetéstől. Ezt már a béka sem bírta tovább mosoly nélkül. És ahogy a száját megnyitotta, kizúdultak a vizek, az Óceán visszatért medrébe, a folyók, a tavak, a patakok újra megteltek vízzel. Az állatok hálát adtak Bayameynek, hogy végül is megbocsátott.
Pleasant DeSpain: Eleven Nature Tales 
(August House Publ., Arkansas, 1996) c. könyve alapján
 
Oláh Edit
Csuhévilág

A gyerekekkel való közös munkában a kukoricacsuhé az egyik kedvencem. Sokféle játékot lehet belőle készíteni, és jól lehet vele szemléltetni a régi falusi élet  teljességét. Az első foglalkozásra lehetőleg vigyünk magunkkal egy teljes, gyökerestől kitépett kukoricatövet, hogy minden gyerek megfoghassa, megnézhesse, és hogy minden részét a nevén nevezhessük. Igaz ugyan, hogy most csak a csuhéval fogunk dolgozni, de a kukorica minden részéről beszélgessünk. A csuhén kívül a csutkából és a szárból is lehet játékot készíteni. Miután megismerkedtünk a növény részeivel, meséljünk arról, hogy milyen szerepet töltött be a kukorica a falu életében.
A mezőgazdasági munkák java részét a faluban kalákában (közösen) végezték. Esténként a munka végeztével közös vacsorát és táncmulatságot tartottak. Közösen végezték a földről való betakarítást és a fosztást is. Este a fosztásra (a csuhé lehúzása a csőről) összegyűlve az idősebb asszonyok meséltek, a lányok énekeltek. Mi is tanuljuk meg ezt az egyszerű dalocskát:

Kukorica, kukorica,
pattogatott kukorica,
a menyasszony pattogtatta,
hej, vőlegénye ropogtatta.
(Magyar népdal)
A kukorica régebben fontos szerepet játszott az étkezésben, gyakran került az asztalra kukoricadara. A disznóhizlalásban és a baromfinevelésben is egyaránt nélkülözhetetlen volt. 
A növény minden részét hasznosították, mert amit nem lehetett megenni, vagy az állatokkal takarmányként megetetni, azt a télen eltüzelték.
Az órára vigyünk be kukoricacsöveket, amik még nincsenek lemorzsolva. Az egész osztály telepedjen le egy körbe néhány kosár köré, és éneklés és mesélés közben morzsoljunk kukoricát. A morzsolás jutalmaként kapjon mindenki pár szem pattogatott kukoricát.
A csuhét ahhoz, hogy dolgozhassunk vele, össze kell gyűjteni és a napon megszárítani. Ezt most szeptemberben, a kukoricatörés idején kell megtenni, mert a zölden leszedett csuhé ha megszárad is, zöld marad, nem lesz szép sárga. Ha kimegyünk a kukoricásba csuhét gyűjteni, már ott érdemes odafigyelni az összegyűjtött levelek minőségére. Nem érdemes a felső vastag levelekből dolgozni, mert hiába áztatjuk be, nem lesz könnyen alakítható, és a foltos levelek a játékokban is foltosak maradnak, elcsúfítják azokat.
Hogyan készítsük el a csuhéjátékokat?
A csuhébaba készítéséhez nem kell egyéb, mint a csuhé, olló, rafia, egy edény víz, amibe néhány percre beáztatjuk a csuhét. Így megpuhul, és könnyen kezelhető lesz. Csak néhány percig kell áztatni a vízben, utána vegyük ki, nem szabad túláztatni, sőt nyugodtan ki szabad csavarni. 
A rafiát azonban nem szabad bevizezni, mert akkor szakadós lesz.
Most egy egyszerű baba elkészítésének lépéseit írom le, ami után, azt remélem, hogy a képek és a fantázia segítségével el tudják készíteni a lepkét és a madarat is, sőt talán a legügyesebbek új formákat is ki tudnak találni.
Ennek az egyszerű babának az elkészítéséhez mindössze négy levélre van szükség. Ha kiválasztotta mindenki a leveleket, akkor első lépésként a leveleket elő kell készíteni, vagyis le kell vágni a végét, ahol a csutkához csatlakozik, mert ott kemény. Második lépésként a frizuráját kell elkészíteni. Akkor a legcsinosabb, ha hármas fonást készítünk. A copfot egy levélből készítettük, a testét az arányok miatt két levélből alakítjuk ki. 
A két levelet először kiterítjük, egymásra simogatjuk, majd mindkét oldalát behajtjuk olyan szélesre, hogy babánk ne legyen se túl kövér, se túl sovány. A levél feléhez helyezzük a kész "hajat", és belehajtjuk a testbe. A nyaknál jó szorosan elkötözzük egy darab rafiával. A megmaradt negyedik levélből kezet hajtogatunk. Ezt becsúsztatjuk a test két rétege közé, és ismét elkötözzük a kéz alatt. Mindig figyelni kell a szoros kötözésre. A már majdnem kész babát varázsoljuk csinosra, és vágjuk megfelelő hosszúra a szoknyáját és a karjait.
Ha a babák elkészültek, minden gyermek vegye a kezébe, és egy közös mondókával altassuk el.
 
 
Tente, baba, tente,
a szemedet hunyd be,
aludj, ringó-bingó,
 pici rózsabimbó.
Alszik az ibolya,
csicsíja, bubuja.
   (Népi ringató)
 
Jó munkát és szórakozást kívánok!