Mihalik Gabriella, Volenszki Ivett és Varga Attila
"A környék kincsei"
Környezeti nevelés az újpesti napközis táborban
Az újpesti napközis táborban megrendezett kéthetes környezeti nevelőprogramunk
célja annak bemutatása volt, hogyan élhet a városi ember a "természetbarátabb"
és "környezettisztelőbb" módon.
Mivel nem szaktáborban dolgoztunk, átlagos érdeklődésű alsó tagozatos
gyerekekre kellett kidolgoznunk a programunkat. A "Környék Kincsei Csapatot"
két környezeti játékkal verbuváltuk össze. Azok a gyerekek, akiknek ezek
megtetszettek, jobbára velünk is maradtak két hétig.
A foglalkozásokat a gyerekek saját tapasztalataira és közvetlen környezetükben
átélt élményeire építettük. A tábor számos élőlény élőhelye. "Kincsei"
közé tartozik a Szilas-patak menti Farkas-erdő, a gondnok néni gyümölcsös-
kertje, valamint a tisztes távolságból csodált diófacincér is.
Pedagógiai koncepciónk
A tábor pedagógiai koncepciója a játékos tanulás volt. A "zöld gondolkodást"
legfőképpen gyakorlati példákon keresztül igyekeztünk átadni. Ügyelnünk
kellett arra, hogy ne sokat "oktassunk", inkább tevékenységekbe vonjuk
be a gyerekeket, s ezután már többet mondhatunk az adott témáról.
A témaköröket figyelemfelkeltő játékokkal vezettük be. Ezután saját
élményekre alapozva és több oldalról megközelítve (például rajz és mese)
vizsgáltuk meg a választott témát. A következő lépésben a cselekedtetve
tanulás elve alapján tudásunkat a gyakorlatban alkalmaztuk.
A visszautaló játékok és beszélgetések a folyamatos ismétlést szolgálták.
Nézzük ezt meg a komposztáló témakörének példáján.
1. A lebomlás vizsgálata. A komposztálódási folyamat megértése érdekében
elástunk némi szerves hulladékot és egy nejlonzacskót. A második hét végén
megnéztük, mi történt velük. Ily módon megismerkedtünk az ásással
és a talajjal.
2. Séta a közeli Szilas-patakhoz és a Farkas-erdő szélére. Forgószínpadszerűen
három színhelyt alakítottunk ki: táplálékláncos fogók (pl. gólya--béka);
életháló (az erdő élőlényei) egy gombolyag segítségével; a lebomlás megfigyelése
egy kiszáradt fán.
3. A táplálék körforgását, a kirándulás során megfigyelt táplálékláncot
ábrázoltuk, a lebomlást is jelölve.
4. Mese a komposztálóról, azaz "natura masináról".
5. Komposztálóépítés. (Lécdíszítés, gödörásás és szögelés.)
6. A komposztálóhoz rajzoltunk két posztert, melyek azt mutatják,
mit szabad beletenni és mit nem, illetve a működését magyarázzák.
7. Ezt követően mindennap együtt dobtuk bele a "natura masinába"
az otthonról hozott szerves hulladékot, megkavartuk és forgácsot szórtunk
rá.
Játékok, drámapedagógia
Az ismerkedésben, a csoporttá alakulásban játékokat, drámapedagógiai eszközöket
alkalmaztunk. Ezek az eszközök az új információk feldolgozását és a környezettudatos
viselkedés belső igénnyé alakulását is segítették. Visszatérő elem volt
az élőlények megjelenítése, amikor ki-ki a maga választotta élőlény "bőrébe
bújva" élhette át az elbeszélésben elhangzó eseményeket: pl. táplálékkeresés,
menekülés, évszakok változása. Egy alkalommal egy afrikai mese nyomán jelenítettek
meg élőlényeket a gyerekek. Az erdő élőlényeinek véleményt kellett mondaniuk
az ember tevékenységeiről, majd ötleteket adtak, hogyan kellene az embernek
változtatnia a viselkedésén. Célunk az volt, hogy a természetvédelem ne
pusztán tilalmakat jelentsen a gyerekeknek, hanem -- az átélés nyomán --
pozitív beállítódáson alapuló felelős magatartást. A másik drámajátékban
egy, a természettel harmóniában élő közösséget alakítva magyarázták el
életmódjukat a betolakodónak. Sikerrel használtuk Caduto indián meséit
is.
Kirándulások, kézművesség
A kirándulások és a megfigyelések a program fontos részét képezték. A Természettudományi
Múzeumban a gyerekek feladatlapokat töltöttek ki. Elutaztunk az iváncsai
biofarmra, ahol segítettünk felszedni a lehullott barackot, és megismerkedtünk
a ház körüli állatokkal. A gyerekek felmászhattak a traktorra, a búzamezőn
megkóstolhatták a búzaszemeket, és "eltűnhettek" a napraforgótáblában.
Kézműves tevékenységek gyakran szerepeltek a programban. Kiállítást
készítettünk a tábor többi gyerekének és tanárának, melyben még interaktív
típusú feladatok is szerepeltek! Sütés nélkül fogyasztható süteményt is
gyúrtunk. Egy játék segítségével egyúttal felderítettük a sütemény alkotóelemeinek
előtörténetét és az általuk megtett utat. Készítettünk cserepeket is, amit
mindenki hazavihetett, hogy otthon növényt ültessen bele.
Eredmények
Sikerült a gyermekek érdeklődését a természet felé fordítani. "Csapatunk"
tagjai rendszeresen figyelték a tábor területén élő állatok (galambok,
rigók, diófacincérek, csigák, giliszták) életét, és beszámoltak megfigyeléseikről.
A legérdekesebb ilyen esetünk az volt, mikor az a kisfiú, aki egy-két percnél
tovább nem volt képes odafigyelni semmire, sikeresen "megszelídített" egy
csigát. Ugyanis oly hosszú ideig türelmesen tartotta a kezén, míg a csiga
előbújt és elkezdett mászni a kézfején. Órák hosszat figyelte és óvta a
csigáját.
Egy kislány, aki eleinte nehezen illeszkedett be a csapatba, a második
hét végére vezéregyéniséggé vált. A "drámás" játékokban ugyanis addig sohasem
tapasztalt módon bontakozhatott ki előadói és szervezői képessége.
Egyre több gyerek hozott otthonról komposztálható anyagokat, így mindig
volt mivel "megetetnünk" a komposztálónkat. A tábor végére a komposztálóval
való törődés feladatból örömmé változott.
Mindkét hét végén diavetítést tartottunk a lezajlott eseményekről.
Ezekre mintegy ötven gyerek és felnőtt volt kíváncsi. A komposztáló bemutatására
érkező gyerekek először idegenkedve figyelték a "natura masinát", de mikor
megtudták, hogy az itt készülő komposzt fontos a kert növényeinek, maguk
kezdték el lelkesen magyarázni az újonnan érkezőknek a komposztáló működését.
A napközis tábor tanárainak érdeklődését is sikerült felkeltenünk a környezeti
nevelés iránt.
Figyelj jól, Óceán -- szólt a Föld készítője, Bayamey. Téged tettelek
a Föld leghatalmasabb, legerősebb elemévé. Szeretlek téged, és szeretek
minden úszó lényt. De szeretem a Szárazföldet is, és azokat a lényeket,
amelyek csúsznak, járnak vagy repülnek. Maradj a medredben, Óceán, ne árts
a szárazföldnek.
Az Óceán és a Szárazföld sok évig békében éltek egymás mellett. Mígnem
a szél addig játszott az Óceán hullámaival, hogy azok kicsaptak a Szárazföldre.
Boldogan emelkedtek mind magasabbra. Sok szárazföldi lény lelte halálát
a vízben. Csak azok menekültek meg, akik a legmélyebb erdőkbe és a legmagasabb
hegycsúcsokra szaladtak.
A haragvó Bayamey így szólt: -- Eltüntetlek a Föld színéről, Óceán.
Azzal hatalmas békává változott, és széles száját kitátva elnyelte az Óceánt,
a folyókat, a tavakat és a patakokat. Mikor látta, hogy immár a Föld teljesen
száraz, felugrott az égre, és leült pihenni a Holdra.
A víz, a levegő és a föld összes teremtménye összegyülekezett. Mind
egyetértettek abban, hogy ha nem jutnak vízhez, hamarosan elpusztulnak.
Nézzétek -- szólt a delfin --, ott ül Bayamey fönn, a Holdon. A száját
szorosan összezárja. Ha rá tudnánk bírni, hogy kinyissa a száját, az Óceán
visszatérne.
Nekem van egy ötletem! -- kiáltott a kenguru. -- Nevettessük meg!
A kukuburra madár meg is próbálkozott, hogy nevetésre ingerelje a dagadt
békát, de kudarcot vallott. A teknős mókás éneke is csak az állatokat kacagtatta
meg, a béka némán hallgatott tovább. Ekkor két angolna jeletkezett: -- Mi
már egyszer a bálnát is megnevettettük mulatságos táncunkkal, hadd próbáljuk
meg. Tekeredtek egymás körül, összefonódtak és újra szétváltak, mígnem
teljesen összegubancolódtak: Te, te kétballábas, olyan a mozgásod, mint
egy földigilisztának! -- így az egyik. Nálad még egy szúnyog is különbül
riszálja magát! -- így a másik. Az állatok gurultak a nevetéstől. Ezt már
a béka sem bírta tovább mosoly nélkül. És ahogy a száját megnyitotta, kizúdultak
a vizek, az Óceán visszatért medrébe, a folyók, a tavak, a patakok újra
megteltek vízzel. Az állatok hálát adtak Bayameynek, hogy végül is megbocsátott.
Pleasant DeSpain: Eleven Nature Tales
(August House Publ., Arkansas, 1996) c. könyve alapján
|
|
Oláh Edit
Csuhévilág
A gyerekekkel való közös munkában a kukoricacsuhé az egyik kedvencem.
Sokféle játékot lehet belőle készíteni, és jól lehet vele szemléltetni
a régi falusi élet teljességét. Az első foglalkozásra lehetőleg vigyünk
magunkkal egy teljes, gyökerestől kitépett kukoricatövet, hogy minden gyerek
megfoghassa, megnézhesse, és hogy minden részét a nevén nevezhessük. Igaz
ugyan, hogy most csak a csuhéval fogunk dolgozni, de a kukorica minden
részéről beszélgessünk. A csuhén kívül a csutkából és a szárból is lehet
játékot készíteni. Miután megismerkedtünk a növény részeivel, meséljünk
arról, hogy milyen szerepet töltött be a kukorica a falu életében.
A mezőgazdasági munkák java részét a faluban kalákában (közösen) végezték.
Esténként a munka végeztével közös vacsorát és táncmulatságot tartottak.
Közösen végezték a földről való betakarítást és a fosztást is. Este a fosztásra
(a csuhé lehúzása a csőről) összegyűlve az idősebb asszonyok meséltek,
a lányok énekeltek. Mi is tanuljuk meg ezt az egyszerű dalocskát:
Kukorica, kukorica,
pattogatott kukorica,
a menyasszony pattogtatta,
hej, vőlegénye ropogtatta.
(Magyar népdal)
|
|
A kukorica régebben fontos szerepet játszott az étkezésben, gyakran került
az asztalra kukoricadara. A disznóhizlalásban és a baromfinevelésben is
egyaránt nélkülözhetetlen volt.
A növény minden részét hasznosították, mert amit nem lehetett megenni,
vagy az állatokkal takarmányként megetetni, azt a télen eltüzelték.
Az órára vigyünk be kukoricacsöveket, amik még nincsenek lemorzsolva.
Az egész osztály telepedjen le egy körbe néhány kosár köré, és éneklés
és mesélés közben morzsoljunk kukoricát. A morzsolás jutalmaként kapjon
mindenki pár szem pattogatott kukoricát.
A csuhét ahhoz, hogy dolgozhassunk vele, össze kell gyűjteni és a napon
megszárítani. Ezt most szeptemberben, a kukoricatörés idején kell megtenni,
mert a zölden leszedett csuhé ha megszárad is, zöld marad, nem lesz szép
sárga. Ha kimegyünk a kukoricásba csuhét gyűjteni, már ott érdemes odafigyelni
az összegyűjtött levelek minőségére. Nem érdemes a felső vastag levelekből
dolgozni, mert hiába áztatjuk be, nem lesz könnyen alakítható, és a foltos
levelek a játékokban is foltosak maradnak, elcsúfítják azokat.
Hogyan készítsük el a csuhéjátékokat?
A csuhébaba készítéséhez nem kell egyéb, mint a csuhé, olló, rafia,
egy edény víz, amibe néhány percre beáztatjuk a csuhét. Így megpuhul, és
könnyen kezelhető lesz. Csak néhány percig kell áztatni a vízben, utána
vegyük ki, nem szabad túláztatni, sőt nyugodtan ki szabad csavarni.
A rafiát azonban nem szabad bevizezni, mert akkor szakadós lesz.
Most egy egyszerű baba elkészítésének lépéseit írom le, ami után, azt
remélem, hogy a képek és a fantázia segítségével el tudják készíteni a
lepkét és a madarat is, sőt talán a legügyesebbek új formákat is ki tudnak
találni.
Ennek az egyszerű babának az elkészítéséhez mindössze négy levélre
van szükség. Ha kiválasztotta mindenki a leveleket, akkor első lépésként
a leveleket elő kell készíteni, vagyis le kell vágni a végét, ahol a csutkához
csatlakozik, mert ott kemény. Második lépésként a frizuráját kell elkészíteni.
Akkor a legcsinosabb, ha hármas fonást készítünk. A copfot egy levélből
készítettük, a testét az arányok miatt két levélből alakítjuk ki.
A két levelet először kiterítjük, egymásra simogatjuk, majd mindkét
oldalát behajtjuk olyan szélesre, hogy babánk ne legyen se túl kövér, se
túl sovány. A levél feléhez helyezzük a kész "hajat", és belehajtjuk a
testbe. A nyaknál jó szorosan elkötözzük egy darab rafiával. A megmaradt
negyedik levélből kezet hajtogatunk. Ezt becsúsztatjuk a test két rétege
közé, és ismét elkötözzük a kéz alatt. Mindig figyelni kell a szoros kötözésre.
A már majdnem kész babát varázsoljuk csinosra, és vágjuk megfelelő hosszúra
a szoknyáját és a karjait.
Ha a babák elkészültek, minden gyermek vegye a kezébe, és egy közös
mondókával altassuk el.
Tente, baba, tente,
a szemedet hunyd be,
aludj, ringó-bingó,
pici rózsabimbó.
Alszik az ibolya,
csicsíja, bubuja.
(Népi ringató)
|
Jó munkát és szórakozást kívánok!
|