A nevelési programról

Alakulnak a dolgok, készülnek a kerettantervek. Több szakmai szervezethez és iskolához is eljutottak az Oktatási Minisztérium kerettantervi irányelvei, és a különböző iskolafokokra kimunkált óraterveit tartalmazó dokumentum. Ennek a szakanyagnak a véleményezése, s a beérkezett módosító indítványok összesítése lesz e hónap egyik feladata. A különböző tantárgyi csoportok által megfogalmazott érdekek egyeztetése, a tanterv koherenciájának, azaz belső összerendezettségének megteremtése jelentős egyeztetési feladat.
Addig is, amíg a Nat korrekciójáról és a kerettantervekről nincs közreadható értesülésünk, lapozzuk tovább a közoktatási törvényt!
Az iskola környezeti nevelő munkáját ugyanis nem egyedül a helyi tanterv szabályozza. Az intézmények pedagógiai programja - mint ismeretes - két részből áll: a helyi tantervből, és a törvény módosítása óta nevesítetten a nevelési programból. A nevelési program kötelező tartalmi elemeit a 48. § (1) a) sorolja fel. Tekintsük át, hogy ezekhez hogyan kapcsolható a környezeti nevelés!
A nevelési program - a törvény szerint - meghatározza az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, céljait, feladatait, eszközeit, eljárásait. E jogszabályi szöveg részletezőbb a korábbinál, ezáltal átgondoltabb, tudatosabb tervezésre késztet. Újrafogalmazásában nagy segítségünkre lehet a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia. Az intézmény pedagógiai filozófiája, alapelvei, valamint stratégiai céljai között az iskola hitet tehet a környezetharmonikus nevelés mellett, nevelési feladatai között kiemelheti a környezethez fűződő ökológiai szemléletű magatartás- és viselkedéskészlet fejlesztését, az erőmentes és eredményes konfliktuskezelő módszerek alkalmazását, tantervét felépítheti a fejlesztésközpontú, a cselekedtető konstruktív pedagógia elvei szerint. Fontos azonban, hogy észrevegyük, hogy a célok eléréséhez a nevelőközösségnek feladatokat kell szabnia magának, és eszközöket is kell tudnia mozgósítani. A célok megvalósításához tehát az erőforrások megszerzésének, biztosításának és felhasználásának tervét is el kell készíteni. E terv vonatkozik a tárgyi, dologi, az eszközjellegű erőforrásokra éppúgy, mint a szakértelmet, hozzáértést, személyes késztetést, a cselekvő, megújító szándékot jelentő humán erőforrásokra.
Kiemelten kezeli a törvény a személyiség- és a közösségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatokat. A környezeti nevelés csoportos munkaformái, az eredményre, produktumra törekvő nevelési módszerei, a környezeti kapcsolataink értelmezése során megváltozó problémakezelő, konfliktustűrő és -megoldó technikák alkalmazása mind részévé válhatnak a szocializációt és individualizációt segítő nevelésnek. Különösen eredményes lehet a szerényebb intellektuális képességekkel, illetve tanulási kudarccal, vagy beilleszkedési nehézséggel küzdő tanulók számára a terepi, környezeti, természetközeli vizsgálódásban, ismeretszerzésben, illetve a környezeti projektek, akciók, rendezvények megvalósításában való alkotó közreműködés.
A nevelési programnak meg kell fogalmaznia azt is, hogy a nevelő-oktató munka ellenőrzésére, mérésére, értékelésére és a minőség biztosítására milyen eljárásokat alkalmaz a nevelő közösség. Régi tapasztalat, hogy a környezethez illeszkedő, tevékenységközpontú oktatás az értékelés új módszereit igényli, és hívja életre. Szélesíti és árnyalja a pedagógus ellenőrző, értékelő munkáját. 
A környezeti nevelésnek kereszttantervi jellegéből, cselekvő munkastílusából következőleg elsősorban a diagnosztikus, azaz a megértés aktuális szintjéről tudósító és a formatív, azaz a fejlesztő célzatú értékelés kedvez, míg szemben a tantárgyak zömével, melyek tanítása során még mindig uralkodó a szummatív, minősítő értékelés.
A pedagógiai program egységes dokumentum. Nem lehet ellentmondásban a benne megfogalmazott nevelési program és a helyi tanterv! Ha az iskola gyermekközpontú, változatos tevékenységekre építő fejlesztő pedagógiát hirdet, akkor elvárható a helyi tantervétől is, hogy tükröződjék benne mindez. Gyakori hiba, hogy az ilyen céltételezésű iskola is tananyagközpontú tantervet választ, bőséges, többlet ismeret megszerzését lehetővé tevő különórákra fordítja választható időkeretét. Igen gyakori, hogy a tanulókkal szemben merev, és szigorú elvárásokat állítanak tanulmányi előmenetelük, magatartásuk és szorgalmuk értékelésére, miközben tanácstalanok maradnak, amikor programot kellene adni a megálmodott, az ideálistól eltérő gyerekek fejlesztésére. Tudjuk, az átlagostól eltérni mindkét irányban lehet. A lemaradók, a képességzavarokkal küzdők, a közösségben helyüket nem találók éppúgy egyedi programot kívánnak, mint a tehetségesek, a valamelyik képességük fejlettségében társaikat megelőzők.
A környezeti nevelés munkaformái során számos tanítványunk mutathatja meg olyan kiváló képességét is, mely a tanórák viszonylag zárt rendjében észrevétlen maradna. Egy erdei iskola, vagy egy témahét során a szervezőkészség, a rátermettség, az ötletgazdagság, a szellemi és fizikai bátorság, ügyesség, a háziasság, a törődés, a rendszeresség és rendszeretet mind-mind kiütközhet. Olyan élethelyzetekben ismerik meg egymást a tanulók, amelyek a mindennapokban alig-alig adódnak, sőt ilyen helyzeteket mi magunk is teremthetünk. A környezeti nevelés nem egy tantárgyhoz kötődik, még akkor sem, ha az alapozásához szükséges környezettani ismereteket egy önálló modulba gyűjti a kerettanterv. Emiatt az egyik tantárgy sikerét éppen e kereszttanterv mentén vihetjük át egy másikra. Egy környezeti probléma vizsgálata és értelmezése, valamely természeti, környezeti szépség megragadása, élethelyzet bemutatása éppúgy tárgya lehet egyik vagy másik természettudományos, illetve humán tantárgynak, mint a kifejezetten alkotó-előadó képességeket fejlesztő tárgyaknak.
A pedagógiai program korrekcióját az iskolák a 2001/2002-es tanévig kötelesek elvégezni. Sejtésem szerint a legtöbb munkát nem is a helyi tantervek kiigazítása fogja majd jelenteni, hiszen ha az a Nat szerint és a törvénynek megfelelően készült, akkor nagyjában-egészében a kerettantervhez is illeszkedni fog. A pedagógiai törekvéseket és az oktatási feladatokat és követelményeket meghatározó két rész harmonizálása lesz a lényegi munka.
A közoktatási törvény 39. § (1) bekezdése szerint a "nevelési-oktatási intézmények szakmai tekintetben önállóak. Szervezetükkel és működésükkel kapcsolatosan minden olyan ügyben döntenek, amelyet jogszabály nem utal más hatáskörbe." A különböző nevelési színterek biztosítása, új tanulásszervezési módok kipróbálása, az oktatás tér- és időszervezése, a tanórai és tanórán kívüli iskolai tevékenység szervezése tehát mind a nevelőtestület hatáskörében, illetékességében maradt. 
A pedagógiai programban megfogalmazott célok eléréséhez, a feladatok teljesítéséhez szükséges tananyag és tanítási, nevelési módszerek megválasztásában viszont az egyes pedagógus szakmai önrendelkezését erősíti meg a törvény [19. §  (1) b)]. Miközben tehát a törvényi szöveg módosítása részletezőbb, konkrétabb tervező- munkát kíván meg, nem csorbította sem az intézmények, sem a pedagógusok szakmai autonómiáját.