Jó dolog a Hűvösvölgyi úti Gesztenyéskert Óvodában óvodásnak lenni, és jó dolog ott virágnak lenni vagy macskának, sőt, megkockáztatom, hogy még komposztkukacnak is jó. Alkibiadész, az aranyhal is elégedetten úszkál kis tavában, a cseresznyefán már piroslik a gyümölcs, és szépen megindult a bab, amit a gyerekek ültettek.

Csillag Zsuzsanna, a pompás óvodakert fáradhatatlan építője, karbantartója, kertészmérnök és drámapedagógus:
-- Tizenhat évvel ezelőtt kezdtem el itt dolgozni, amikor idehoztam a kisfiamat óvodába. Akkor még kietlen volt a kert. A régi hivatalos kézikönyvek azt írják: Az óvodakertbe nem szabad bokrot ültetni, mert az óvónő nem látja tőlük a gyerekeket. Nálunk másmilyen szemlélet uralkodik. Az óvónők nagyon jól kihasználják a kert adta lehetőségeket, sok szabadtéri játékot tanítanak a gyerekeknek. A rajzoláshoz, festéshez mindig lehet a kertben modellt találni: hóvirágot, aranyvesszőt, a tóból színes leveleket. A termésekből játékokat készítenek, a betakarított babból játékból főznek, a tobozokat, bogyókat benn az élősarokban gyűjtik. Mi nem tanítjuk a természetismeretet, hanem élményként tapasztalják meg a gyerekek. Én mindig arra gondolok, hogy engem mi tett boldoggá gyerekkoromban: a bátyámmal együtt a fa tetején nőttünk fel. Júniusban csak cseresznyével táplálkoztunk, és gilisztával harmonikáztam.
-- Itt is lehet fára mászni? Vannak búvóhelyek a kertben?
-- A gyertyános bungallóhoz szándékosan úgy metszettem a fákat, hogy alacsonyan sok elágazásuk legyen. Nem lehet róla nagyot esni, nem törékeny. Télen is megtartja a lombját, ezért intim játszóhely lehet. A törökmogyoró viszont magas, és már a földtől elágazik, ezért fölpucoltam két méterig, nehogy fölkapaszkodjanak rá és leessenek. Néhány napja a lenyesett ágakat a komposztról visszacipelték az egyik mászókához, hogy befedjék vele. Gondoltam, nem fogok szélmalomharcot folytatni, hogy én odaviszem, ők meg visszacipelik, inkább megmutattam nekik, hogy egy indával hogy lehet odakötözni az ágakat. Így épült ez a jó kis kunyhó. Már unták a mászókát, de most megint népszerű lett. Van, hogy a gyerekek terveznek meg egy új játékot. Az óvónők is, én is figyeljük, hogy mire vágynak. Egyszer megkérdeztem tőlük, mit szeretnének a kertben játszani, rajzolják le. Rajzoltak egy nagy gombát, aminek a tetején van egy nyílás, ott be lehet mászni. Ebből jött az ötlet, hogy amikor ki kellett vágni egy akácot, nem tőből vágtam ki, hanem elég magasan meghagytam a törzset. Tettem rá egy kalapot nádból, most olyan, mint egy nagy susulyka gomba -- ez a manóházikó. Körülötte a kerítés szőlőkaróból van, és a kivágott fatörzsből berendeztük székkel, asztallal, körülötte manókertecske. Nem pont olyan, mint ahogy az ő rajzukon, de hasonlít rá. Az úgy kivitelezhetetlen lett volna. Mindent biztonságosra és masszívra kell megépíteni, különben lebontják egy hét alatt.
-- Megbecsülik a munkádat a gyerekek?
-- Az első időben nagyon nehéz volt, mert nem voltak hozzászokva, hogy itt növények is vannak. A padokon mindig átugrottak és szaladtak le egyenesen a lejtőn, nem lehetett oda semmit ültetni. De aztán csináltam háttámlát és odaültettem egy kis sor cserjét a padok mögé. Csak az első időben kellett odafigyelni rá, aztán a cserjék megnőttek és most már nem lehet átugrani. Kell néha egy lépés előnyt adni a természetnek. A palántákat odabenn nevelem, látják, amikor kibújnak. Mikor ezeket kiültetem, már nem fogják bántani. Eleinte, ha rongáltak, jól megkiabáltam őket. De aztán rájöttem, hogy dorgálással nem érek el célt, mert csak azt könyvelik el, milyen undok ez a néni. Sokkal jobb, ha beszélgetek velük. Például egyik nap azt látom, hogy egy szitával letakart vödörbe valaki összegyűjtötte a "suszterbogarakat" (verőköltő bodobács). Megkérdezem tőle, mi van ebben a vödörben. Azt mondja, börtön. És mért zártad börtönbe őket? Hát néz rám. Mit követtek el? -- kérdezem. Belátja, hogy semmit. És azt mondja: Akkor szabadon kell engedni őket, ugye?
-- Csak alkalomszerűen beszélgetsz velük?
-- Akkor, ha adódik valamilyen kérdés. Mindig van egy-két természettudományos érdeklődésű gyerek, aki megtalál engem. Van amelyik érdeklődik a fajok iránt, és mindenről megkérdezi: mi ez? Volt egy gyerekünk, aki mindig jött utánam, mindig kérdezett. Egyszer azt mondtam neki: ez Celtis occidentalis. A gyerek csak rám meredt és elment. Gondoltam, nem jön vissza egy darabig. Ez ősszel volt. Tavasszal kivágtam azt a fát. Amikor kijöttek a gyerekek az udvarra, a fa már feküdt a földön. A gyerek odajött hozzám: Zsuzsa néni, miért vágtad ki a Celtis occidentálist? Ilyen gyerek is van, de nem ez a jellemző. A legtöbbjük számára az egész egy csoda, úgy, ahogy van. És nem érdekli őket, hogy milyen nevű fa alatt játszanak.
-- Minek alapján döntöd el, hogy milyen növényeket ültess?
-- Minden tudatosan van telepítve. Úgy próbálom berendezni a kertet, hogy a lehető legkisebb legyen a tájidegen fajok száma. (Olyan fajok, amik nincsenek itt, a Budai-hegyekben.) Ezáltal a helyi madárvilágnak is kedvezek: ezek a fák és cserjék nyújtják nekik a legjobb fészkelőhelyet és a legtöbb táplálékot. A komposzt tele van rovarokkal, a madárbirs piros bogyókkal. A gyerekek semmit sem tudnak a bonyolult ökológiai összefüggésekről, de ők is részévé válnak ennek. Megtanulják, hogy ők csak egy bizonyos szerepet játszanak az egészben. És megtanulják, hogy nem tépik le a virágot. Minél többféle növényem van, annál gazdagabb a kertem, annál sokszínűbb. Lássák a gyerekek, hogy a természet nem abból áll, hogy van fű, meg körben tuja. A mérgező növényeket persze kizárom. Gyógynövényekből viszont sokat ültettem: kakukkfű, citromfű, menta, muskotályos zsálya, levendula... A kiscsoportosok most tanulták a fogmosást. Felfedezték, hogy a mentának fogkrém- szaga van. 
-- A kert melyik részeit szeretik legjobban a gyerekek?
-- Amik zöldek és napfényesek. Ott a magas fák alatt, a mélyárnyékban kopár a föld, ott szinte sose játszanak. De nem vágjuk ki azokat a fákat, mert az "erdőnek" megvan a maga hangulata. És a kert olyan nagy, olyan sokféle élőhely megfér benne, hogy megengedhetjük magunknak. Ide, az "erdőbe" ültettük ki a karácsonyfáinkat is. A környezeti neveléssel összeegyeztethetetlen a kivágott karácsonyfa. Októberben megvesszük a faiskolában, karácsonykor egy napra bevisszük a terembe, Föld Napján pedig ünnepélyesen elültetjük. Van az "erdőben" egy magas, kiszáradt fa. Egyszer azt játszottuk, hogy keressenek halott fát. Először csak a földön keresgéltek, mígnem valamelyikük felnézett, és megtalálta ezt. Hasonló dolog történt itt, mint a szenzitív pedagógiai játékok során, amikor egy kedvcsináló feladvány zökkenti ki a gyerekeket a megszokásból. Fedezzük fel, hogy odafönn is van világ! Egyébként a halott fának is megvan a maga rendeltetése: fakorongokat lehet majd belőle csinálni ugróiskolának, padokat, vagy rönkvárat. A kérgéből pedig kézműveskedni. De van ott egy másik, pudvás, korhadt farönk is. Abban szarvasbogárlárvákat találtak. Hozták is, hogy mi ez? Amit maguk fedeznek fel, azt nem fogják elfelejteni, az ilyen tudás ül. Nem pucolok ki mindent ész nélkül, a természet minden kincse jó valamire.
-- Sok minden van nálatok, ami szokatlan egy óvodakertben.
-- Ezt a szobrot valaki kidobta, mert repedt volt. Én megláttam, az akkori vezetőnk, Lengyel Andrásné pedig megszerezte az önkormányzattól. A gyerekek nagyon szeretik, gömbölyded szobor: egy birka, két gyerek nyírja. Jól fel lehet mászni rá. De van nálunk magasles is, meg szélkakas, alatta hőmérővel: ez a helyi meteorológiai állomás. A rózsabokor sem általános az óvodakertekben. Nem kell balesetektől tartani, a gyerekek hamar megtanulják, hogy a rózsa szúr, de gyönyörű. Hiszen sok verset, éneket tanulnak a rózsáról, hadd lássák, milyen.
-- Milyen segítséged van a kert fenntartásában?
-- Egy óvodakertet folyamatosan kell építeni, mert a gyerekek állandóan bontják le. Nekem az a legnagyobb segítség, hogy az óvónők partnerek abban, hogy a gyerekeknek megtanítják, hogyan kell viselkedni itt. Nem mintha lenne olyan rész, ahol például nem szabad rálépni a fűre. Nem vagyok a túlzott precizitás híve: a kultúrkert is lehet természetközeli. Olyan dolgokat viszont meg kell tanulniuk, hogy nem visszük fel a homokot a lépcsőre és nem építünk ott egy kis homokozót. Kell egy kis önkorlátozást tanulni. Erre nevel a tavacska is, Alkibiadésszel, az aranyhallal. Nagyon csábító köveket dobálni a tóba, de a gyerekek megtanulják, hogy Alkibiadész nem szeretné, ha egy kő fejbe találná. A három év záróakkordjaként egyhetes táborba visszük a gyerekeket, valamilyen háborítatlan helyre, pl. a Zemplénbe vagy az Ormánságba, ahol kipróbálhatják az ügyességüket. Azt tapasztaljuk, hogy egész más a természethez való viszonyuk, mint a kortársaiké.
-- A gyerekek milyen munkát tudnak végezni a kertben?
-- A kicsik még csak eléneklik, hogy Én kis kertet kerteltem... Tőlük ez is elég. A nagyobbak ültették el a veteményesben a paradicsomot, ők dugdosták el a dughagymát, a babsátornál ők ültették el a babot, a virágok közül kigyomlálják a tyúkhúrt. A nagyfiúk az ásásban is szoktak segíteni. Pár napja elültettek egy-két cserjét, amit szülőktől kaptunk. Azért ültették oda, ahol most vannak, mert akkor éppen oda sütött a nap. Hát érdemes lett volna velük ellenkezni? Mindenképpen jó, ha az "erdőben" lesz egy kevés aljnövényzet is.
-- Zsuzsa, te tartasz továbbképzéseket és kertészeti szaktanácsadó is vagy. Milyen kérdésekkel fordulnak hozzád az óvodák?
-- Az alapvető gond az, hogy a legtöbb helyen nem fordítanak rá figyelmet, hogy az óvodakert karbantartója legalább szakmunkás legyen. Pedig a hozzáértés megér némi többletkiadást, hiszen az óvoda kertésze nem- csak kertet tart fenn, hanem megteremti a hátteret az egészséges életmódhoz és a környezeti neveléshez.
Sokszor előfordul, hogy ha az óvodák pénzhez jutnak, akkor valami különlegeset akarnak csinálni. Például sziklakertet, az nagyon divatos. Én, ha lehet, erről lebeszélem őket. Elsősorban is a sziklakerthez rézsű kell, másrészt nincs semmilyen funkciója. Ahol csak kis hely áll rendelkezésre, ne pont sziklakertet telepítsünk. Tavat is sokan akarnak csinálni: kis bokáig érő pocsolyát, kibetonozva. Ennek semmi értelme nincs. A tóban csak akkor alakulhat ki egy jó vízi életközösség, ha a vízfelület legalább 10 m2, és elég mély. Ha sok vízinövény és vízibolha van benne, akkor a halakat nem is kell takarmányozni. 
Ligetiné Komáromi Gabriella tavaly augusztusban vette át a Gesztenyéskert Óvoda vezetését.
-- Hogyan építik be nevelési munkájukba a kert adta lehetőségeket?
-- Helyi Óvodai Programunknak (HOP) egyik fő profilja a környezeti nevelés Ez fogja össze az összes műveltségi területet: az éneket, irodalmat, testnevelést, ábrázolást, a környező világ megismerését. Az óvónőink ambiciózusak és érdeklődők, többen részt vesznek környezeti nevelési továbbképzéseken. A kert nagyon sok lehetőséget ad a természet-megfigyelésekre: valamelyik nap fölfedezték a gyerekek, hogy egy pókhálón harmatcseppek hintáznak. Nagy esemény volt az is, amikor az odúba beköltözött a széncinege. A foglalkozásokhoz ezek az élmények kapcsolódnak.
Ősszel Budakeszin voltunk az erdei óvodában, ahol erdész beszélt a gyerekeknek az állatvédelemről. Tavasszal Mogyoróhegyre kirándultunk a madárgyűrűzéssel ismerkedni.
-- Milyen téren működnek együtt a szülőkkel?
-- A szülők is részt vesznek például az őszi gesztenyegyűjtésben, és a papírgyűjtésben. Ezek a bevételek az óvodát támogatják. Föld Napján palántavásárt rendezünk saját nevelésű palántákból, ami szintén egy lehetőség az óvoda támogatására. Nemsokára Apák Napja lesz nálunk, ahol minden apuka részvételére számítunk. A szülők szívesen eljönnek a kirándulásokra kísérőnek.
A beszélgetést lejegyezte: Bezdán Györgyi

Póth Tamás

A Budapest Klub

Egy probléma nem oldható meg 
ugyanolyan gondolkodásmóddal, 
mint amilyenben az adott probléma 
keletkezett.            (Albert Einstein)

A Budapest Klubot bemutató írás az új, bővebb Műhely rovat első írása. A továbbiakban -- a környezeti nevelés sikeres műhelyein túl -- szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét az ökológiai kultúra, a környezettudatos társadalom alakítása terén működő szervezetekre is.

A László Ervin által alapított Budapest Klub nemzetközi szervezet, melyet ötven felkért híres személy -- művészek, tudósok, politikai és szellemi vezetők -- neve fémjelez. Székhelye Budapest, oktatási és üzleti szemináriumi központjai működnek Angliában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Magyarországon, Belgiumban, Mexikóban, Brazíliában, Indiában és Kínában -- hamarosan az Amerikai Egyesült Államokban és Oroszországban is indulnak programok. A Klub a hetvenes években alakult Római Klub eszmeiségét követve a globalizálódó világ gazdasági, környezeti és társadalmi problémáinak megoldásaihoz kíván hozzájárulni oly módon, hogy az adekvátabb, globális és felelősségteljes szemléletmód kialakulását segíti. A problémák, amelyekkel ma szembesülünk, főként örökölt gondolkodási és cselekvési mintáinknak tudhatók be, melyek messze elmaradnak az idők követelményei mögött.
A Klub alapítója László Ervin professzor, tudományfilozófus. Pályáját zongoraművészként kezdte, de idővel a filozófia és a tudományok iránti érdeklődése került előtérbe. Több neves egyetemnek volt tanára, előadója. A Római Klub felkérésére nagy lélegzetvételű tervet készített arról, mi legyen a közösségek, kormányok és üzletemberek feladata az 1970-es, 80-as években. Később az ENSZ Továbbképzési és Kutatási Intézetének (UNITAR) igazgatója lett. 1977-ben jelent meg a Célok az emberiség számára című könyve, majd az UNITAR-nál végzett munkájának eredményeként az új gazdasági rend témakörében készített összefoglaló munkát. A világméretű trendek vizsgálata mellett foglalkozott rendszerelmélettel, evolúció-kutatással, több nemzetközi szervezetben tölt be vezető szerepet, valamint az UNESCO főtitkárának tanácsadója volt.
A világban megjelenő tendenciák elemzése alapján kimondható, hogy fontos fordulóponthoz érkezett az emberiség, és így az egész bolygó. A genetikai evolúciót fel kell váltania az emberi kultúrában, gondolkodásban, tudatosságban megjelenő előrelépésnek. Globális szempontoknak kell megjelennie mindannyiunk gondolkodásában. Az emberiség vagy tönkreteszi környezetét, és ezzel saját magát is, vagy egy másfajta, holisztikus szemléletet alakít ki, és ezzel megalapozza az élhető jövőt -- saját maga és az egész planéta számára.
A Budapest Klub alapítói a Planetáris Tudat Kiáltványában foglalták össze mindazt, amit az élhető jövő megvalósításához egyéni és csoportos szinten tennünk szükséges. A kiáltványt Budapesten, 1996. október 27-én írták alá. Az első aláírók között találhatjuk Csingiz Ajtmatovot, Mihail Gorbacsovot, Richard von Weizsäckert, a XIV. dalai lámát, Milos Formant, Yehudi Menuhint és Arthur C. Clarkot. A kiáltvány legfontosabb mondanivalója a felelősségvállalás szükségessége. A jelenben alakítjuk a jövőnket, a következő nemzedékek lehetőségeit, ez mindannyiunk közös ügye. A gondolkodó ember erkölcsi és gyakorlati kötelessége, hogy túllásson az események felszínén, a napi politika vitáin, a tömegtájékoztatás szenzációhajhász címszavain, a változó élet- és munkamódok szeszélyein, divatjain. Napjaink gazdasági, társadalmi és műszaki környezetét mi hoztuk létre, és csak a mi értelmünk találékonysága -- kultúránk, szellemünk és tudatunk -- tehet képessé bennünket a vele való együttélésre. Nem szabad elfeledkeznünk a sokszínűség fontosságáról úgy a kultúra, mint a biológia és a gondolatok világában. Ha meg akarunk felelni az új kihívásoknak, a változó körülményeknek, szükségünk van a sokféleségre, hiszen abból meríthetők az új formák, megoldások. 
Növekvő felelősségünk messzebbre terjed, mint sokan hinnék. A mai világban, függetlenül attól, hogy hol élünk és mit csinálunk, valamennyien felelőssé váltunk cselekedeteinkért: egyénként, egy ország polgáraként, az üzleti és gazdasági élet résztvevőjeként, az emberi közösség tagjaként és egyedülálló értelemmel és tudattal felruházott lényekként. Az itt felvetett témák bővebben kifejtve megtalálhatók a Harmadik évezred című könyvben, mely a Budapest Klub első jelentése.
A nemzetközi Budapest Klubot Magyarországon a Planetáris Tudat -- Budapest Klub Társaság képviseli. Nagy kihívás az egyesület munkájában résztvevő tagok részére a Kiáltványban megfogalmazott komoly gondolatok gyakorlati cselekedetekre, konkrét munkára való lefordítása. A tagok egy nem-hierarchikus sémát követő szervezetet alakítottak ki. Munkacsoportok alakultak az egyes, fontosnak vélt, és a gyakorlatban is megvalósítható témák köré. E munkacsoportokhoz nyújt szervezeti keretet az Egyesület. A ma működő, fontosnak vélt kérdéskörök köré szerveződött csoportok a következők:
  • Médiacsoport, mely a szélesebb nyilvánosság elé igyekszik vinni a planetáris gondolatrendszert;
  • Együttműködési csoport, amely a hasonló gondolkodású szervezetekkel keresi a kapcsolatot;
  • Oktatás-nevelés munkacsoport, amely az oktatás valamennyi területén igyekszik megjeleníteni a globális gondolkodás alapelveit;
  • Világnézeti fórum, amely a jelenlévő filozófiák, világnézetek és vallások között kíván diskurzust teremteni;
  • Tréningcsoport, amely a különböző társadalmi helyzetben lévő emberek részére készít elő tréningeket;
  • A női vezetők képzésével foglalkozó csoport;
  • A természet-tudatos életmód kérdéseivel foglalkozó munkacsoport,
  • Közgazdasági munkacsoport.
Az Egyesület munkacsoportjaiba várja mindazokat, akik bármilyen módon részt tudnak és szeretnének venni akár a megkezdett, akár általuk javasolt, hasonló szellemiségű tevékenységekben. 
Az új formában működő magyarországi szervezet eddigi legjelentősebb akciója az idei Föld Napja program volt, melynek keretében az első esemény a Hunnia moziban a Budapest Klubot bemutató Terravízió című film sajtóvetítése volt, majd egy -- a késő éjszakába nyúló -- vita következett. Április 24-én, szombaton pedig a Gellérthegy ökológiai rendszerének bemutatására került sor, a menet közben szemünk elé kerülő szemetek összegyűjtésével egybekötve. Hegymászók és barlangászok is segítettek a hegy nehezen megközelíthető részeinek megtisztításában, ezzel szimbolizálva a külső és belső rendrakás szükségességét.
Lehetőség van a nemzetközi Budapest Klub és az olaszországi Grauso Alapítvány közös kezdeményezésében a Planetáris Tudat Kiáltványának, a Föld Chartának és a Cagliari deklarációnak internetes aláírására, melynek célja felmérni és összehozni valamennyi, a világon élő, globálisan és felelősségteljesen gondolkodó embert. Az aláírásgyűjtés magyar nyelvű kísérő oldalai, és sok más naprakész információ megtalálható a www.budapestklub.matav.hu címen. A napokban jelenik meg László Ervin, Stanislav Grof és Peter Russel közös beszélgetését leíró A tudat forradalma című könyv.
A Budapest Klub elérhető telefonon a 
(06-1) 375 1885-ös számon, 
levélben a Budapest 1014, Szentháromság tér 6 címen, 
vagy a budapest_klub@mail.matav.hu e-mail címen.
Várunk minden érdeklődőt!