J. R. des Jardins
Mi az a környezeti etika?

A környezeti etika szisztematikus és átfogó leírást nyújt az ember és a természetes környezete közt lévő morális viszonyról. Feltételezi, hogy az ember viszonyulását ebben a kapcsolatban erkölcsi normák vezérlik. Ezért a környezeti etika elmélete először is arra keresi a választ, hogy

* melyek ezek a normák, 
* ki vagy mi iránt kell az embernek felelősséggel viseltetni,
* milyen tényezők indokolják felelősségét.
Különböző irányzatai eltérő válaszokat adnak ezekre a kérdésekre, néhány filozófus szerint a természetes környezettel szemben fennálló felelősségünk csak közvetett: a természeti erőforrások megőrzésére irányuló felelősségünk leginkább a többi emberrel szemben meglévő felelősségünk fényében magyarázható. Más gondolkodók szerint nemcsak az egyes növényekért és állatokért vagyunk felelősek, hanem az ökoszisztémákért és fajokért is, és felelősségünk ezen természeti tényezők iránt erkölcsi alapokon nyugszik.

A leíró etika

Ha "etikáról" beszélünk, értékeket és elveket írunk le. Ebben a leíró értelemben a "környezeti etika" azokra az értékekre utal -- bármik is legyenek 
azok --, amelyeket például a természettel társítunk. Ahogy a neve sugallja, a leíró etika a különböző etikai nézetek vázolásával, osztályozásával, felsorolásával illetve összefoglalásával foglalkozik. Úgy tűnhet, hogy a leíró etikának csekély filozófiai vonzata van. Az etikai nézetek leírása látszólag inkább a társadalomtudósokra és közvélemény-kutatókra tartozik. Ám bármilyen etikai tanulmánynál az egyik első és legkomolyabb kihívást egy probléma etikai voltának megállapítása jelenti. Mindannyiunknak meg kell tanulnia azonosítani az etikai problémákat, és gyakorolnunk kell azok felismerését. Néhány szakíró szerint például a környezeti tudatnak különböző szintjei léteznek, ami arra enged következtetni, hogy az emberek különböző felfogással rendelkeznek a világról, attól függően, hogy milyen az etikai és környezeti problémák iránti érzékenységük. Állandó feladat a környezeti etika számára az emberek segítségére lenni abban, hogy felismerjék azokat a környezeti kérdéseket, amelyek másként elkerülnék figyelmüket.
"A föld és az etika" című klasszikus esszéjében Aldo Leopold etikai szempontból elemzi Odüsszeusz hazatérésének történetét a trójai háborúból. Odüsszeusz a történet szerint felakaszt egy tucat rabszolganőt, mert gyanúja szerint helytelenül viselkedtek. Mivel a görögök a rabszolgákra mint tulajdonra tekintettek, nem találtak semmi kivetnivalót Odüsszeusz tettében. Leopold akkor használja ezt a példát, amikor az "etika hatókörének kiterjesztését" indítványozza, és Odüsszeusz szemlélete valamint az embernek a Földhöz való viszonya közti párhuzamot akarja megmutatni. Ahogy hiányzott Odüsszeuszból az etikai érzékenység, hogy felismerje: az ártatlan rabszolgák megölése bűn, mi éppúgy érzéketlenek vagyunk a Föld vég nélküli pusztításának problémája iránt.
Ahhoz hogy képesek legyünk felismerni egy etikai problémát, szellemi erőfeszítésre van szükség. Esetenként saját világlátásunk korlátoz bennünket a problémák meglátásában. Az is kiderülhet, hogy ezek a korlátok okozzák azokat a feszültségeket, melyek az etikai témájú beszélgetésekben húzódnak meg, és melyek így meggátolnak bennünket abban, hogy végiggondoljuk az egyes etikai kérdéseket. Sok ellentmondás abban rejlik, hogy nagyon különböző módon látjuk a világ dolgait. Kevés dolog olyan kellemetlen, mint amikor az alapvető értékrendünk meginogni látszik. Mindazonáltal mindnyájunknak tisztában kell lennünk azzal, hogy -- akárcsak Odüsszeusz -- az etikai problémákat illetően magunk is tudatlanságban szenvedünk. A leíró etika elsődleges célja az, hogy folyamatosan tágítsa a látókörünket, formálja tudatunkat, és segítsen megszabadulnunk azoktól a korlátoktól, melyek a mindennapi gondolkodásmódot jellemzik.

A normatív etika

Az etikai okfejtésekre az is jellemző, hogy etikai ítéletalkotásokat, javaslatokat tartalmaznak, illetve etikai értékelésekkel, bírálatokkal szolgálhatnak. 
A legtöbb ember úgy látja, hogy az etikai érvelésekben leginkább a normatív -- "előíró" -- etika (szemben a "leíró" etikával) jut szerephez. Az olyan etikai ítéletalkotások, amelyek a "kellene" kifejezést tartalmazzák, normatív kijelentések. 
A normatív ítéletek viselkedésmódokat írnak elő, például: "a veszélyeztetett fajokat védelmezni kell" vagy "a mérgező hulladékokat nem szabadna a kevésbé fejlett országokba(n) lerakni" és "a széndioxid-kibocsátást csökkenteni kellene". A normatív bírálatok kimondva vagy kimondatlanul valamilyen etikai viselkedési norma szerint fogalmazódnak meg.
Számos, a környezetvédelem területén meglévő ellentmondás normatív etikai vitákból ered. 
Az egyik fél szerint az embernek semmilyen körülmények között nem volna szabad veszélyeztetett fajok egyedeit megölni, a másik fél viszont úgy véli, hogy az állatok szelektív kilövése szükséges az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében. Mindkét oldal érveket és bizonyítékokat sorakoztat fel véleménye alátámasztására. Bizonyos, hogy a történések etikai vetületére érzékeny emberek bizonytalansága nagyrészt abból származik, hogy a viták megrekednek azon a szinten, ahol hemzsegnek az ellentmondások és az ellentétek.
Nagyon fontos, hogy ne ragadjunk meg a normatív szinten. Ahhoz, hogy feloldódjanak az ellentmondások, tovább kell lépni, el kell vonatkoztatni a konkrét ellentétektől, és meg kell vizsgálni a szemben álló értékrendeket és az okokat, amelyek a konfliktust eredményezték. Amikor erre az absztraktabb szintre jutunk, akkor a normatív etikától a filozófiai etika irányába mozdulunk el.

A filozófiai etika

A harmadik nézőpont, ahonnan az etikai kérdéseket szemlélhetjük, a filozófiai etika. A filozófiai etika az általánosság, az absztrakció egy magasabb szintje, ahol a normatív kijelentéseket és az azokat támogató érveket megvizsgálják és értékelik. Ez az általános fogalmak, elvek és elméletek szintje. Ezek az elméletek szolgálnak a normatív kijelentések támogatására illetve magyarázatára. A filozófiai etika lényege nagy általánosságban a normatív kijelentések mellett vagy az azok ellen felhozható érvek értékelése, vagy a felhasznált fogalmak tisztázása. A "környezeti etika" ebben az értelemben a filozófia egy ága, mely magában foglalja a normatív kijelentések szisztematikus tanulmányozását és bírálatát, mely kijelentések oly fontos szerepet játszanak a környezetvédelemben.
A környezeti etika arra nevel minket, hogy megértsük a környezeti problémák összetettségét, és arra ösztönöz bennünket, hogy kritikusan szemléljük az etikai kérdéseket. A környezeti etika leírja az emberek különböző látásmódját a világról (a "környezeti tudat" különböző szintjeit). Tanulmányozásakor normatív kijelentések garmadájával találkozunk. Az a feladatunk, hogy értékeljük az érveket és okokat, amelyek ezen kijelentések támogatására kínálkoznak. Amikor ezeket az érveket boncolgatjuk, szükségszerűen az elemzés absztraktabb és általánosabb szintjére kell lépnünk. Ezen a filozofikusabb szinten gyakran el kell helyeznünk ezeket a normatív kijelentéseket egy általánosabb filozófiai kontextusban illetve elméletben. Megvizsgáljuk és értékeljük azokat az elgondolásokat, melyek meghúzódnak ezen kijelentésekben és szemléletekben. Az utóbbi évtizedek környezetszennyezését és természetpusztítását látva sok szakember számára világossá vált, hogy a hagyományos filozófiai elméletek használhatatlanok a környezeti gondok megoldására. A környezeti etika képet ad arról, hogy milyen próbákat kell kiállnia magának a filozófiai etikának, amikor szembe találja magát a mai környezeti és ökológiai krízishelyzettel. Lehetővé teheti elméletek megalkotását azáltal, hogy olyan szisztematikus és egységes etikai szemléletet fogalmaz meg, melynek segítségével az ember különböző normatív kijelentéseket alkothat, és azokat megvédheti. 

Relativizmus az etikában

Végezetül térjünk ki egy, a filozófiai etikát gyakran érintő kihívásra. Néhányak számára az etika tanulmányozása azért tűnik eredménytelennek, mert úgymond az etikai értékek és bírálatok végeredményben csupán vélekedéseken és/vagy személyes érzelmeken alapulnak. Ennek következtében nem léteznek objektív és ésszerű válaszok az etikai kérdésekre. Ez, az etikával szembeni szkepticizmus -- melyet "etikai relativizmusnak" nevezünk -- gyakran a következő kérdésben fogalmazódik meg: "Ki hivatott eldönteni, mi helyes és mi nem?"
Az etikai relativizmus szemléletmódja tagadja, hogy lehetséges lenne objektív etikai kijelentéseket tenni. A relativista szerint az etikai értékalkotás az egyén érzelmeitől, kultúrájától, vallásától stb. függ, illetve azokhoz igazodik. "Minden nézőpont kérdése", ezért csak vesztegetjük az időnket, amikor "helyes" és "igaz" válaszokat keresünk a környezeti visszásságok feloldására. Sajnos sokan inkább azért vallják a viszonylagosság elvét, mert lusták gondolkodni, mintsem azért, mert részletes filozófiai okfejtés során erre az eredményre jutottak. Pontosan akkor, amikor egy visszásság megoldásához gondos elemzésre lenne szükség, a relativista csak vállat von és kilép a vitából, mondván: "Ki hivatott eldönteni, mi helyes és mi nem?"
Röviden azt lehetne válaszolni erre a kérdésre, hogy: "bárki, aki valós érvekkel képes megtámogatni a jóról és a rosszról alkotott ítéletét". Az etikai értékítéleteket alá lehet támasztani megfelelő érvekkel. Filozófiai etikával foglalkozni nem más, mint vállalni azt a nehéz feladatot, hogy körültekintően végiggondoljuk a környezeti problémák minden vonatkozását. Ez az írás arra biztat, hogy mindenki vegye ki a részét ebből a nehéz munkából.
Természetesen más oka is van a relativizmus elutasításának. Először is nem szabad összekevernünk a tényt, hogy az embereknek eltér a véleményük az etikai kérdések megítélésében azzal az állítással, hogy eleve lehetetlen tárgyilagos úton megegyezésre jutni. A különböző kulturális és egyéb háttérrel rendelkező emberek különbözőképpen vélekednek sok mindenről, beleértve az etikát is. Ám hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy nem létezik helyes válasz csak abból a tényből kiindulva, hogy két kultúra különböző nézeteket vall. Például akadnak, akik azt gondolják, hogy a Föld korong alakú és a világegyetem közepén van. De nincs okunk arra a következtetésre jutni, hogy nem létezik objektív módszer ezen hiedelmek megítélésére csak annak alapján, hogy bizonyos emberek eltérő véleményen vannak. Így az alapján, hogy a különböző kultúrák nem értenek egyet bizonyos értékeket illetően, hiba lenne azt megállapítani, hogy a helyes válasz nem is létezik. Ha azt hisszük, hogy a Föld korong alakú, attól az még nem válik korong alakúvá; és ha azt gondoljuk, hogy ölni szabad, attól még nem ölhetünk szabadon.
A megrögzött relativistának tagadnia kell, hogy észérvek használatával lehetséges a párbeszéd az etikáról. Noha sokan relativista módján beszélnek, kevesek tudnának egész életükben hűek maradni a relativizmus eszméihez. Talán ez az ellentmondás cáfolja legsikeresebben a relativista hozzáállás helyességét...
J. R. des Jardins: Environmental Ethics 
(Wadsworth Publ. Corp., California, 1993) alapján.
Fordította: Bércesi Barbara