Michael J. Mappin
Példa a globális 
oktatási tevékenységre:

"A gombolyagos gondolkodás"


Ebben a gyakorlatban a tanulók felfedezik a környezeti és egyéb kérdések kölcsönösen összefüggő természetét. A gyakorlat bátorítja a kommunikáció, a tárgyalás és később az analízis és probléma-megvitatás készségeit.

Szükséges anyagok egy harminc tanulóból álló osztály részére: 
10 ív papír, 10 készlet címke (készletenként 3 darab, mindegyik készlet különböző színű), 30 gombostű, papírdarabkák és 10 gombolyag, a címkékkel azonos színű gyapjúfonalból. 
Az osztályban nagy térre van szükség, hogy a következő elrendezés kialakítása lehetséges legyen:
Válasszanak ki tíz, a tanulókat leginkább érdeklő témát a globális problémák közül. Mindegyik falra ragasztott papírra írjanak fel egyet a választott témák közül (témák lehetnek például: a fegyverkezési verseny, környezetszennyezés, munkanélküliség, terrorizmus/szabadságharc, emberi jogok megsértése, nacionalizmus, természeti források kimerítése, alultápláltság, urbanizáció). 
A témákat a címkekészletekre is rá kell írni.

A játék menete

A diákok kiválasztanak egyet a témákból úgy, hogy a kérdéses papírív elé állnak (témánként max. 3 gyerek). Így háromfős csapatok alakulnak. Minden hallgató egy címkét fog viselni, mely beazonosítja őt a kérdéses témához. A csoportok -- a kapott papírdarabokat használva -- először ötletrohammal feltárják saját témakörük lényeges tényezőit ( pl. okok/hatások). Ezután kijelölnek egy álló (helyben maradó) diákot, aki reprezentálja az adott problémát, és két, a teremben a témák között mozgó "tárgyalót".
Az álló diákok egy körben álljanak fel és csuklóikat kössük össze egy fonallal. Szerepük az, hogy egy pozícióban maradjanak, és a "tárgyalások során" a többi kilenc csoport bármelyik "mozgó" tárgyalójának az adott problémát elmagyarázzák -- kapcsolódási pontok után kutatva. A mozgó tárgyalók szerepe az, hogy "kimenjenek" és tárgyaljanak; a tárgyalás célja, hogy kapcsolatokat, összeköttetéseket próbáljanak létesíteni bármely két téma között.
Mindenkor, amikor egy összeköttetést megvitattak és megegyeztek benne, saját fonalgombolyagukat -- a körön átjuttatva -- a két érintett csoport álló tárgyalóinak csuklója köré tekerik. Fontos, hogy a fonalat feszesen tartsák és mindig visszavigyék az álló tárgyalóhoz, akitől elindult. Az is nagyon fontos, hogy mindkét csoport mozgó tárgyalói lejegyezzenek minden egyes megegyezést vagy próbálkozást a saját papíríveikre. Ahogyan a tevékenység folytatódik, a tíz kérdés között "pókháló" szövődik. A háló valószínűleg olyan sűrű szövésű lesz, hogy a mozgó tárgyalóknak a játék vége felé már alá kell mászniuk feladatuk teljesítése érdekében.
A különböző színű fonalak szövete nagyon hatásos vizuális szimbólumot ad a mai globális kérdések összefonódó és rendszer-természetéről. 
A tevékenységet folytató megbeszélés alatt jó, ha a hálót érintetlenül hagyják. Ez úgy valósítható meg, hogy megkérik az álló tárgyalókat, hogy üljenek le ott, ahol álltak.
Az osztály tagjait bátorítani lehet, hogy írják le az általuk folytatott tárgyalásokat és elmélkedjenek el a tevékenység közben létrehozott összeköttetéseken. Az összeköttetések hiányának megtárgyalása is nagyon produktív lehet.
(Amikor ezt a gyakorlatot egy konferencián végrehajtották, néhány közép-európai résztvevő időt fordított arra, hogy óvatosan kibogozza és visszagombolyítsa a fonalat -- olyan megőrző cselekedetet hajtva végre ezzel, amilyet a szervezők azelőtt még sohasem láttak.)
CSEMETEKERT
Oláh Edit

Eregessünk papírsárkányt!

Papírsárkány és táj?

Az autóbusz mellett elsuhanó tájak -- a ritka kivételektől eltekintve -- csak foszlásra kárhoztatott emléknyomot hagynak maguk után a turista szemében. 
A sárkánnyal "viaskodó" ember egyszerre érzi egész testében és lelkében a táj láthatatlan erőit: a felszíni formákat követő szelet, a domboldalak meredekségét, a növények ágát-bogát. 
Az egész testben kódolódik összefüggő emlékként a táj.

Próbálják ki! 

Itt a tavasz, a napsütés, de a szeszélyes tavasz szelet is tartogat számunkra. A város forgatagában ez sokszor bosszantó és kellemetlen, de ha kimegyünk a mezőre, és visszük magunkkal az előre elkészített sárkányokat, nagyon jó móka lehet az erős tavaszi szél megzabolázása.
A papírsárkánynak több ezer éves múltja van a Távol-Keleten. Itt nemcsak szórakozásból készítették, de a csodálatos festett sárkányok kultikus jelentést is hordoztak, sőt, alkalmazták őket háborúban is. A sárkányt valószínűleg az egész világon egymástól függetlenül is feltalálták, a hagyomány szerint mégis Kína a sárkány őshazája.
Sokféle anyagot használnak sárkányépítésre, a vitorla lehet papírból, selyemből, műanyag fóliából, műszálas szövetből. Annál jobb, minél erősebb és könnyebb az anyag. A sárkány váza is többféle lehet. Európában hagyományosan nád, 
a nagyméretűeknek fa, míg a kínai sárkányoknak bambusz. Az egészen modern sárkányoknak üvegszálas műanyagból készül a váza.

Hogyan készítsük el a sárkányunkat?

Szükséges anyagok és eszközök:
Skiccpausz vagy zsírpapír, nád (esetleg hurkapálca), erős cérna, ragasztó, eresztőzsinór, krepp-papír a farokhoz, festék és ecset a díszítéshez.
Az építés menete:
Végy egy kartonpapírt, amiből készíts mérethű szabásmintát, ennek alapján darabold el a nádat, és szabd ki a vitorlát. Amikor a vitorlát szabod, figyelj rá, hogy 2-3 cm-rel nagyobbra szabd a sablonnál, a visszahajtások miatt. Amikor a sárkányt tervezed, szimmetrikus formát találj ki, mert a levegőben csak úgy lesz egyensúlyban.
A váz elemeit kösd össze erős pamutcérnával, a kötést erősítsd meg ragasztóval. A vázra erősítsd rá a keretzsinórt erős pamutcérnából.
Mielőtt a vitorlát ráerősítenéd a vázra, a díszítés következik. A papírt a festés előtt lehetőleg feszítsd ki, mert így nem hullámosodik fel. A festéshez ne temperát használj, mert az elnehezítheti a vitorlát, hanem vízfestéket vagy tust. 
A kiterített vitorlára helyezd a vázat és a visszahajtott széleket, a keretzsinórt ragaszd meg. Ezután kell a kantárszárakat felerősíteni, úgy, hogy a hátoldalon legyenek a vázhoz erősítve. Ez azért nagyon fontos, mert ha eltéveszted, akkor a szél nem ráfújja a vitorlát a vázra, hanem letépheti róla. A kantárszárakat egy pontban kösd össze a vázszerkezet kereszteződési pontjai felett úgy, hogy a felfüggesztett sárkány a síkkal harmincfokos szöget zárjon be.
Ezután már csak a farkat kell ráerősíteni. Krepp-papírból ragassz rá néhány keskeny csíkot. Rögzítsd a kantárhoz az eresztőzsinórt. Örömteli építést, és jó szelet kívánok a reptetéshez. Részletesebben szól a sárkányeregetés művészetéről Bodóczky István: Papírsárkány című könyve.