A természetes életmód 
végvári vitézei
Interjú Czumpf Attilával és Labanc Györgyivel

Sok olyan kezdeményezés van Magyarországon, amely a természetközeli, környezettudatos életmód és gazdálkodás bizonyos részterületével foglalkozik, esetleg ennek oktatására, továbbadására is vállalkozik. Egyedülálló azonban a Természetes Életmód Alapítvány tevékenysége, amely rendszerében igyekszik bemutatni és megtanítani az érdeklődőknek a természetszerű gazdálkodást, táplálkozást, testkultúrát, sőt, az energiatakarékos ház építését is. Czumpf Attila mint az Alapítvány szakmai programvezetője aktív gazdálkodó, a Gerecsei Tájvédelmi Körzet vezetőjeként pedig -- saját szavaival -- a "természetvédelem szürke eminenciása". Labanc Györgyi óvodapedagógus, környezeti nevelő.

-- Hogyan jött létre a Természetes Életmód Alapítvány?
Czumpf Attila: Az Alapítvány története valahol a születésemnél kezdődik, ugyanis a földnek, a természetnek, az állatoknak a szeretete a családomtól örökölt tulajdonság. Édesapám ezen a vidéken volt főállattenyésztő, amikor még lóval és homokfutóval közlekedtek a gazdák. Gyerekként én is megéltem azokat az élményeket, amelyek nemcsak a gazdálkodással, hanem annak a -- mostani szemmel nézve -- romantikájával együtt jártak. Tizenkét éve hivatásos természetvédőnek álltam, azóta vagyok a Gerecsei Tájvédelmi Körzet vezetője. Innen fordul élesbe az Alapítvány története, amikor is mezőgazdászként, később kitanult humánökológusként, és állami természetvédelmi hivatalnokként találkoztam azokkal a problémákkal, amelyeket jogszabályokkal, vaskos műszaki irányelvekkel, de okos tanácsokkal sem tudtunk megoldani. Nevezetesen, amikor a gazdálkodó megjelent nálam, és megkért, hogy mutassam meg neki, hogy lehet "ökologikusan" gazdálkodni, természetes módszereket használni, hol lehet az ezzel kapcsolatos információkat beszerezni. Az első időkben én sem tudtam erre választ adni. Akkor kezdtem keresni azokat az alternatív lehetőségeket, partnereket, kapcsolatokat, amelyek segítségével válaszolni tudtam a környezettudatos gazdálkodás gyakorlati kérdéseire is. Így jött létre a Természetes Életmód Alapítvány 1993-ban, amelyet a Magyar Humánökológus Társaság és néhány olyan magánszemély hozott létre, akik egyetértenek céljainkkal, maguk is környezettudatos módon gazdálkodnak, és szívesen adták nemcsak a nevüket, hanem földjeiket is az Alapítványnak használatra. A következő állomás a kárpótlás korszaka volt, amikor az addig összegyűjtött tapasztalatokhoz földet is sikerült szerezni. A Tatai- medencében (beleértve a Gerecse peremvidékét is) kiválasztottunk élőhelyeket, termőhelyeket és földművelési technikákat, amelyek jellemzőek erre a földrajzi egységre, így a természetvédelmi kezeléseink és az ezekhez kapcsolódó környezeti nevelési programjaink tudatosan ezeken a területeken szerveződnek. Nemrég jutott tudomásunkra, hogy a magyarországi WWF (Worldwide Fund for Nature, Világ Temészetvédelmi Alap) fenntartható erdőgazdálkodási programunkat az országban harmadikként a mintaterületek közé emelte.

-- Györgyi, te régóta foglalkozol gyerekekkel és környezeti neveléssel. Az Alapítványban is te vagy a felelős ezért a területért. Mi ennek a története? 
Labanc Györgyi: 28 éve, amióta pedagógus vagyok, környezeti neveléssel is foglalkozom, igaz, akkoriban még nem volt divatos ez a szó. Madarásztáborokba (TOT), nomád táborokba jártunk, ott sajátítottam el fiammal együtt a természet megfigyelésének módszereit. Ôt is a természet megbecsülésére neveltem. Végső soron minden azzal kapcsolatos tapasztalatomat, hogy mit lehet a terepen a kicsi, óvodáskorú gyerekekkel csinálni, ezekben a táborokban tanultam, illetve találtam ki. Körülbelül három éve csatlakoztam az Alapítvány munkájához. Rájöttünk, hogy azokat a dolgokat, amelyeket az Alapítvány képvisel, el kellene juttatni a családokhoz. Óvodapedagógusként úgy gondoltam, hogy a gyerekeken keresztül lehet legkönnyebben megközelíteni a családokat. A mi táborainkban életmód-modelleket láthatnak, megtapasztalhatják a tűzrakás és az ételfőzés csodáját kinn a szabadban. Az ember ma már ügyetlen ahhoz, hogy ilyen környezetben éljen. Ezek a napok, hetek, amelyeket így együtt töltünk, felébresztik a tevékenységi vágyat, hogy megfogjuk a fűrészt, a kaszát, hogy fát gyűjtsünk, és kiválasszuk, melyikből lehet tüzet rakni. Munka közben megérezhetünk egyfajta harmóniát, ami manapság gyakran hiányzik az életünkből.
-- Mit akar elérni az Alapítvány hosszú távon?
CA: Elsődleges célunk, hogy humánökológiai alapelvekre építve, természetvédelmi kezelési módszerekkel olyan tartamos tájgazdálkodást, tájhasználatot folytassunk az általunk kezelt mintegy 130 hektáros területen, ami a természetvédelem gyakorlatában is példa értékű lehet, illetve az egyes ember gyakorlati tapasztalatait is növelheti. Ennek az önfenntartó rendszernek a keretein belül a természetes életmód egyéni lehetőségeit, közösségi és regionális formáit szeretnénk megteremteni és megmutatni a környezeti nevelés és képzés módszereinek felhasználásával. Ez a gyakorlatban többek között nyári nomád táborokban valósul meg, ahol megpróbáljuk mindazon természetismereti, természetvizsgálói jártasságokhoz hozzájuttatni a vendégeinket, hogy a környéket megismerjék a fajok illetve a folyamatok szintjén, a táj változásainak történeti tükrében. Igyekszünk elérni, hogy az ott töltött időben környezettudatos módon éljenek. Nagyrabecsült civilizációnk kevés vívmányát nyújtjuk nekik: nincs tévé, rádió, mozi, diszkó és büfé. Ehelyett megélhetik a saját maguk készítette étel jó ízét, a saját maguk gyűjtötte gyógynövényből főzött tea különlegességét. Az igazi eredményt abban látom, amikor ezeket a gyakorlati tapasztalatokat egy, a mai korban is élvezhető, működő életforma-csomagba össze tudjuk rakni, hozzásegítve így a hozzánk fordulókat ahhoz, hogy megépítsék és berendezzék saját öko-házukat, összeállítsák saját gazdaságukat, és valamilyen jövedelemtermelő képességgel a fönntarthatóságát is biztosítani tudják. 
LGy: Ha a gyerekekben felélesztjük a vágyat egy praktikusabb, természetközelibb életmód iránt, akkor idősebb korukban úgy próbálnak majd a környezetükön változtatni, hogy az a korábbi élményeiknek megfelelő legyen. Társadalmunkban mást tapasztalnak gyerekeink, más az értékrend, az ilyen modell ritka. Az Alapítványnak vannak olyan "praktikái", amelyekkel hozzásegítjük a hozzánk fordulókat ahhoz, hogy egyszerűbb, természetesebb életet tudjanak élni. Az ember és állat kapcsolatának egy szép példája, ahogy Attila "az ember négylábú útitársát", a kutyát a táborok mindennapjaiba belevarázsolja. A kecskék látványa, a lovászok nem show-szerű foglalkozása a lovakkal, föléleszthet a gyerekekben egy egészségesebb, tevékenyebb életérzést. Vagyunk-e olyan ügyesek, mint a lenézett nomád társadalmak, képesek vagyunk-e a reflexeinket ma úgy használni, mint azok tagjai? Íjászkodás közben felébredhet bennünk a vágy, hogy sportoljunk, mozogjunk, az izmainkat erősítsük. Ezért hívunk meg fekete öves karatést is, hogy mutassa meg a természettől ellesett szép mozdulatokat. Rávezetjük az embereket arra, hogy nincs még késő, hozzá lehet fogni a változtatáshoz, csak gondolkodásmód kérdése. "Az embernek úgy kell élnie, ahogy gondolkodik, mert különben úgy fog gondolkodni, ahogyan él." 
-- Az Alapítvány ismertetőjében mottóként ez olvasható: "A természet jobban tudja". Ez netán a "vissza a természethez" rousseau-i gondolat egy formája?
CA: Nem egészen. A természet, tehát ott fönn az ÖREG jobban tudja. Itt a világban nagyon jól működnek a dolgok, csak a mi tökéletlenségünk miatt nem tudunk ezen eligazodni. Arra az odafigyelésre, gondoskodásra szeretnék ezzel a mondattal utalni, amivel mindenkinek viseltetnie kéne a világ rábízott dolgai iránt. A technikai bravúrokkal, vívmányokkal sikerült olyan felemás állapotot teremtenie az emberiségnek, amiben nem tudjuk, hogy mitől érezzük magunkat szerencsétlennek. Az ember programjának a sajátja a túlspecializálódás, az agresszivitás, de benne van a szelídítés lehetősége és kényszere is. Szerintem nemsokára megéljük majd azt a kényszerpályát, amit ezzel kapcsolatban be kell járnunk.
-- Sokféle programotok közül melyeket emelnétek ki?
CA: A legnagyobb kihívás, hogy a természetvédelmi célokat is szolgáló természetgazdálkodási, tájhasználati és tartamos erdőgazdálkodási programunkat jól csináljuk. Az ebből megszerezhető tudást terepgyakorlatok formájában adjuk tovább. Az elméleti részben a különböző természetes élőhelyekről már meglévő ismeretek kibővítése a cél. Szó van az épített környezetről, a biokertészetről, régi, elfeledett gazdasági növények megismeréséről, az életvezetésről. A kurzusok évről évre visszatérő látogatói az ELTE TTK posztgraduális humánökológus hallgatói. A gyakorlati megvalósítás során a biokertészkedéssel, a kismesterségekkel, illetve az alternatív ház valamely változatának felépítésével, az ehhez szükséges technikákkal ismerkedhetnek a résztvevők. Felépült energiatakarékos házunkban szívesen látunk egy fiatal párt, akik akár egyéves bentlakással átvehetik ez irányú tapasztalatainknak azt a részét, ami számukra a legkedvezőbb. Most épp beköltözőben van két fiatal a néhány hónapos gyermekükkel, akik elszánták magukat erre az életre. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a nálunk megszerzett tudásból meg is lehessen élni. A helyi táji értékekre alapozó szelíd turizmust is szeretnénk elterjeszteni, erre egy holland (leideni) utazási irodával együtt kimunkált programunk van.
-- Az általatok kidolgozott pedagógus-továbbképzés tematikája akkreditációs felterjesztésre került 1999-ban. Mi történt azóta?
LGy: Az akkreditáció még folyamatban van. A pedagógus-továbbképzés a Komárom-Esztergom Megyei Pedagógiai Intézet és a Duna--Ipoly Nemzeti Park támogatásával zajlik Az óvónők, tanítók Megírták a helyi nevelési programjukat, és elkezdenek eszerint élni az oktatási intézmények. A programok környezeti nevelési részének gyakorlati megvalósításához azonban nincsenek tapasztalatok minden pedagógus birtokában. Ehhez állítottuk össze a pedagógus-továbbképzés tematikáját, az alapítvány egyéb programjaival kiegészítve. A megcélzott közösség a Tatai-medence, illetve az ott élő pedagógusok. Képzésünk különlegessége, hogy évszakhoz kötődő, négyszer háromnapos, mégpedig a tavasz, nyár, ősz, tél jegyében. Lényeges, hogy a pedagógusok ismerjék azt a környezetet, ahol élnek, hiszen ők fogják bemutatni a gyerekeknek. Erdő-, rét-, patakprogram, helytörténet... a pedagógusok a programok során elsajátíthatják az élménypedagógián alapuló, életkori sajátosságokhoz igazodó terepi módszereket. Az iskola- illetve óvodakertek problémáját úgy oldotta meg az Alapítvány, hogy gazdáknál alakítottunk ki iskolakertnek és óvodakertnek való területet, akik örülnek, ha a gyerekek ellesik a kertművelés, a biokertészet praktikáit. Így a tanároknak nem kell "kínlódni" az iskola udvarán, ami esetleg nem is alkalmas művelésre.
-- Tartja-e az Alapítvány a kapcsolatot a hasonló kezdeményezésekkel, ökofalukkal?
CA: Mi mindenhova szívesen elmegyünk tanulni, illetve megosztani a tapasztalatainkat. Azt az elvet követjük, hogy legfontosabbak a helyi kapcsolatok azokkal a szervezetekkel, emberekkel, akik szinte karnyújtásnyira vannak tőlünk. Ha tehetnénk, gyakrabban ellátogatnánk a tőlünk távolabb fekvő, de hasonló elveken működő helyekre is. Már eljutottunk Visnyeszéplakra, Galgahévízre, Pécelre, Kishantosra, és Somogyvámoson is töltöttünk néhány napot. Gyűrűfű még az ősidőkből ismert számunkra. Ezeknek a településeknek a jeles képviselőivel állandó levelezésben vagyunk, legalább egyszer egy évben meglátogatjuk egymást, hogy megbeszéljük, közös dolgainkat. Idén szeretnénk eljutni Drávafokra és Gömörszőlősre. Benne vagyunk a Talentum-körben és az Ökofalu-hálózatban is. 
-- Mik az új tervek?
CA: Olyan "fődházat" (földházat) szeretnénk építeni, amilyet már az Árpád-korban, és a középkorban is használtak. Nem pontos rekonstruálásról van szó, hanem egy korszerűsített változatról, thermo-üveggel, modern szigeteléssel, járópadlóval. A későbbiek során ez a ház lenne az oktatási központ főépülete, saját létével bizonyítva törekvéseink létjogosultságát. Amikor a saját magunk által kitalált rendszert kipróbáljuk, megéljük, talán az a legnehezebb, hogy azokat a dolgokat, amik nem jöttek be, bölcsen, higgadtan ki tudjuk javítani. Azt tervezzük, ha elkészül, irány a fődház és az újragondolt tanyagazdaság! Hogy ez hogy fog sikerülni, arról pár év múlva újra beszélhetnénk.
Készítette: Lukácsy Dorottya