Adorjánné Farkas Magdolna
Fizika az élővilágban
Gondolatok egy érdekes ismeretterjesztő könyv ürügyén
Hidrosztatikai nyomás, elektromos térerősség, Pascal, Newton -- félelmetes,
érthetetlen kifejezések és régen élt tudósokról elnevezett mértékegységek,
amelyek unalmas fizikai jelenségekre utalnak. Vagy mégsem? Valójában izgalmas,
életközeli kérdésekre tudunk válaszolni a segítségükkel. Dr. Kedves Ferenc
Fizika az élővilágban című könyvéből legalábbis ez derül ki. Ez a könyv
az állatok működésének fizikai alapjait írja le azok számára, akik nem
riadnak vissza néhány fizikai képlettől, egy kis számolástól és gondolkodástól.
A
fizikatanárok a könyv érdekességeivel szinte mindegyik témakör tanítását
színesebbé tehetik. Főként a középiskolások tudásszintjéhez illeszkedik
a könyv tartalma, az általános iskolákban pedig szakköri anyagként használható.
Természetesen az érdeklődő felnőttek számára is jó olvasmány lehet a
könyv. Megkönnyíti az olvasását, hogy a függelékben megtalálhatjuk azokat
a fizikai alapismereteket, amelyek a könyvben leírt jelenségek megértéséhez
szükségesek, tehát nem kell okvetlenül fizikakönyvekben vagy lexikonokban
utánanézni a fogalmaknak vagy a törvényeknek.
Az állatok sokszor kiváló "fizikusok" és "mérnökök", olykor jobbak, mint
az emberek, ezért gyakran tanulunk tőlük -- például repülni, ultrahangos
lokátorral tájékozódni, vagy rugalmas, de mégis erős tartószerkezetet készíteni.
Az ember régóta próbálja utánozni az állatokat, igyekszik felhasználni
a találmányaikat, amelyeket szerencsére nem véd szabadalmi jog. Néhány
évtizede a biológia és a technika ötvözeteként új tudományág jött létre,
a bionika, amely az élővilág találmányainak tudatos felhasználására törekszik.
Ez komoly szemléletváltozást tükröz a tizenkilencedik század végére és
a huszadik század elejére jellemző mechanikus irányzattal szemben, amely
az élőlények szervezetét a gépekhez tartotta hasonlatosnak, tehát a gépek
működése alapján magyarázta az élőlényekét. Ennek az irányzatnak a nyomai
csaknem napjainkig megmaradtak: még az emberi agyat is úgy tekintették,
mintha az a számítógépekhez hasonló szerkezet lenne.
A valóság azonban az, hogy az ember által készített gépek csak gyenge utánzatai
a természet csodáinak. Tehát van még mit tanulnunk az élővilágtól. Az embernek
sem adatott meg, mint ahogy egyetlen más biológiai lénynek sem, hogy a
testébe be legyen építve a 4600 millió évig tartó evolúciós folyamat minden
vívmánya. El kell ismernünk, hogy más fajokhoz tartozó élőlénytársaink
sok területen jobbak nálunk, ezért igyekszünk a titkaikat ellesni és a
saját előnyünkre felhasználni.
A kisgyerekek szívesen kérdezgetik a felnőtteket az állatokról. Ha az óvodás
nemcsak azt kérdezi meg az aputól, hogy "hogy megy be az a nagy elefánt
az oroszlán barlangjába?", hanem azt is, hogy miért nem roppan össze az
elefánt lába az állat súlya alatt, vagy hogy miért nem tud az elefánt szökdécselni,
akkor apu az óvodás gyermekének még nem tud kielégítő tudományos magyarázatot
adni, ezzel meg kell várnia azt az időt, amikor a gyermeke már rendelkezik
valamennyi fizikai ismerettel. Akkor ugyanis már meg lehet neki magyarázni,
hogy az állatok testét tartó csontozat terhelhetőségét a feszültséggel
adhatjuk meg, amelynek nagysága a csont egységnyi felületére ható erő nagyságával
egyezik meg és ennek a határértéke a csont esetében sztatikus terhelésnél
a mérések alapján 200 MPa. (Íme az első bekezdésben megemlített Pascal
mértékegység milliószorosa.) Az állat azonban nemcsak álldogálni szokott,
hanem sétálni is.
A szakirodalom szerint mozgás közben a csontozatnak a sztatikus igénybevétel
húszszorosát kell kibírnia, tehát az előző érték helyett 10 MPa értékkel
kell számolni. (Ez annak felel meg, mintha 1 m2 -nyi felületen 1 millió
kg tömeget terítenének el.) Ebből az értékből kiindulva, egy nem túlságosan
bonyolult számítás után megkaphatjuk, hogy a szárazföldi állatok maximális
testmagassága 10 méter lehet. Az ennél nagyobb méretű állat nem lenne képes
a szárazföldön normálisan mozogni, és a csontja összeroppanhatna a saját
súlya alatt. A futás, ugrás sokkal jobban megterheli az állat csontozatát,
mint a megfontolt séta, ezért a fürge mozgásra csak a kisebb testű állatok
képesek. Az elefánt tehát azért nem szökdécsel, mert ezt a terhelést nem
bírná el a "tartószerkezete".
Ez a könyv sok igazi természettudományos csemegét kínál, azonban a felfedezéshez
nem ígér teljesen sima, nehézségmentes utat. A felszínes érdekesség szintjére
könnyen el lehet jutni, az igazi élményszerű megértést és ezáltal a memóriába
mélyen bevésődő tudást azonban csak szellemi erőfeszítés árán lehet megszerezni.
A "jaj, de érdekes!" élményért egy kicsit meg kell küzdeni, az agyunkat
meg kell tornáztatni. Köztudott, hogy a szép kilátást nyújtó hegycsúcsokra
általában fáradság és izomláz árán és némi edzettség birtokában lehet feljutni.
Természetesen a szellemi kirándulások is erőfeszítést és tudást igényelnek.
A mechanikai törvények segítségével meg lehet magyarázni a szárazföldi
és vízi állatok méretének, fizikai teljesítőképességének határait és a
mozgásuk sajátosságait. Hullámtani, hangtani ismeretek szükségesek ahhoz,
hogy megértsük például az énekes kabóca hangját felerősítő rezonátorszekrény
szerepét vagy a delfinek ultrahangos lokátorának működését. A szélsőséges
hőmérsékletekhez való alkalmazkodás, a hőháztartás kérdéseit a hőtan segítségével
magyarázhatjuk meg. Elektromosságtani alapismeretek szükségesek ahhoz,
hogy megértsük hogyan képes egy elektromos angolna 500-600 V-os bénító
feszültség előállítására. A mágnesességről kell tudni valamit annak, aki
azt szeretné felfogni, hogy az egyes állatfajok hogyan tájékozódnak a földi
mágneses mező térerősségének változásai alapján. Az ember egészségének
szempontjából is fontosak lehetnek az elektromágneses ismeretek: a közvéleményt
és a kutatókat néhány éve foglalkoztatja, hogy károsítja-e az emberi szervezetet
a háztartási gépek és a nagyfeszültségű villamosvezetékek közelében keletkező
elektromágneses mező. Fénytani ismeretek nélkül pedig nem érthetjük meg,
hogy a lepkék vagy egyes madarak szárnyának miért van olyan ragyogó, fémes
csillogású, soha ki nem fakuló kék vagy zöld színe.
A könyvben összegyűjtött érdekességek ékes bizonyítékai annak, hogy a fizika
nem öncélú, száraz tudomány, amely csak a tudósok számára lehet érdekes
és érthető. A fizika, mint a természettudomány minden ága, az élő és az
élettelen természetet magyarázza, tehát az ismerete mindenki számára fontos
akkor is, ha nem használja fel a mindennapi munkája során.
Dr. Kedves Ferenc: Fizika az élővilágban
Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998
199 oldal, 750,-- Ft.
|
Márczi Imre
A partnerség praktikái avagy hogyan
készítsünk príma, pragmatikus, precíz ökológiai projekteket?
A fenti ironikus alcímmel a kiadvánnyal szembeni összes elmarasztaló
kritika nagyjából letudható... Az idegen szavak erőltetett használata az
anyagban magában egyébként nem jellemző, sőt, el kell ismerni, hogy a nyelvezet
és stílus lényegre törő, világos és tömör. A címben azonban a két idegen
szó modoros, erőltetett. De miről is van szó igazában?
Nos, egy félig tele iratrendezőről, ami nem iratokat, hanem alaptudnivalókat
és hasznos tanácsokat tartalmaz civil szervezetek, környezetvédők számára.
A fejezetek egymásra épülnek és a gyakorlatra irányulnak. Emellett azonban
számos elméleti megállapítást és fontos információt is magukban foglalnak.
A Partnerség Praktikái az önfejlesztésre épít, amelyet csoportjátékok és
egyéb módszerek leírása révén kíván segíteni.
A
dosszié tetszés szerint bővíthető a felhasználó szervezet jellege, a
helyi sajátosságok vagy igények szerint. Az anyag egy másfél éves Kap-Tár
(Kapcsolatok a társadalomban) nevű program során keletkezett, ahol számos
együttműködést vizsgáltak meg, amelyeket többnyire a közreműködő szervezetek
kezdeményeztek.
A szerzők illetve szerkesztők négy nagy téma köré csoportosították mindazt,
amit el akartak mondani.
A bevezető megismertet a csoportsegítés fogalmával: milyen is az, amikor
valakik nem kényszerből vagy pénzért, hanem egy jó ügy szolgálata érdekében
meggyőződésből kívánnak együttműködni. Megismertet azokkal a fogalmakkal,
módszerekkel, amelyek nélkülözhetetlenek mindazok számára, akik csoporttal
illetve csoportban tevékenykednek. Az ismeretek birtokában sokkal hatékonyabban
tudunk döntéseket hozni, tervezni és egy elhatározott dolgot véghezvinni
egy olyan környezetben, ahol egyrészt minden az önkéntességen alapul, másrészt
néha keményen harcolni kell a nagy erővel fellépő eltérő érdekekkel szemben.
Megtudhatjuk, hogy mik az eredményes csoportmunka személyi, szociológiai
és technikai előfeltételei. Részletesen bemutatja a csoportban folyó tevékenység
menetét, jellemzőit, a csoportban történő együttműködés rugóit és buktatóit.
Az első főrész a "Civil lét(ra)" címet viseli.
Az ebben leírtak hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a nonprofit együttműködések
fokozatosan erős és jól működő szervezetet építsenek ki. A fejezet rámutat
az egyéni lelki alkat, gondolkodásmód rugóira, felhívja a figyelmet az
elemzés, a stratégiai tervezés, a célra irányuló, sikeres gondolkodásmód
fontosságára. Megismertet a döntéshozatal valamint az alkotási folyamat,
a megvalósítás apró részleteivel. Esettanulmányok és feladatok segítik
az elmondottak elmélyítését és elsajátítását. A Civil lét(ra) fejezet módszertani
tanácsokat ad nemcsak a sikeres tevékenységhez, hanem a konfliktusok kezelésére
is. Elmondható, hogy beveti a korszerű szociológia, csoportdinamika és
pszichológia minden e téren használható eszközét (személyek közötti kommunikáció,
hálós tervezés, problématérkép stb.).
A második fejezet azt mutatja be, hogy milyen és hogy hogyan is működik
az iskola a civil kezdeményezések szempontjából. Hogyan lehet együttműködni
az iskolával mint intézménnyel? Ez a fejezet jelentőségéhez mérten csekély
terjedelmű -- vélhetően azért, mert a magyarországi iskolarendszer súlyos
krízisen megy át, és alapfeladatával, az oktatással is alig tud megbirkózni
és ezért csak csekély mértékben nyújt terepet az alternatív, nem iskolai,
"nem kötelező" feladatok számára. Ismert az iskolai környezeti nevelés
lemaradása...
Az állami szféra ezzel szemben megfelelő teret kínál az együttműködéshez
a civil szervezetek számára. "A különböző állami szervezetek, önkormányzatok
természetes szövetségesei a civil szervezeteknek, mivel különböző módon
bár, de valamennyien a lakossági, állampolgári, közösségi igények kielégítésén
fáradoznak."
E harmadik fejezet taglalja az együttműködés lehetőségeit, a kommunikációt
és a jogi alapokat, a helyi kezdeményezések lehetőségét stb. Esettanulmányok
és levélminták teszik szemléletessé az elmondottakat.
A világot azonban -- sajnos -- egyenlőre legfőképp a pénz mozgatja. E sarkalatos
ténnyel szembesít a negyedik főrész, amely az üzleti vállalkozásokkal való
együttműködés lehetőségeiről szól. Szót ejt a hazánkban működő hazai és
külföldi üzleti szervezetekről, a velük folytatható kommunikációról, az
együttműködés lehetőségeiről és etikai megfontolásokról. Leír egy szerepjátékot
az együttműködő partner megkereséséről. Az egyoldalú, árnyalatlan kritika,
netán elutasítás helyett a pozitív gondolkodást és az együttműködés keresését
ajánlja -- az önismeret és a társadalmi környezet ismerete alapján.
Ez utóbbi egyébként az egész anyagra általánosan jellemző és annak legfőbb
értékét adja, mivel utat mutat és teret teremt egy alapvetően nem otthonos,
nem ökologikus világban az otthont, emberi világot építő magatartás számára
-- a pályázatírási technikák megtanításával, a konfliktuskezelés módjainak
ismertetésével, a partnerkeresés módszereinek bemutatásával, az együttműködések
lehetőségeinek felvillantásával stb.
A "Partnerség praktikái" című kiadványhoz egy floppy-lemezen mellékelték
a legfontosabb vonatkozó jogszabályok gyűjteményét is.
Az ízléses, szép kiállítású és tartós használatra tervezett borító tehát
hiánypótló, a gyakorlatban igen jól használható segédletet tartalmaz. Kiválóan
alkalmas képzési anyagnak is, melynek alapján gyakorlatokat, módszertani
délutánokat vagy hétvégéket ("tréningeket") szervezhetünk annak érdekében,
hogy a civil körök, egyesületek, mozgalmak fellépése és tevékenysége egységesebbé
és hatékonyabbá váljon.
A szóbanforgó anyag a váci Göncöl Alapítvány és a londoni Living Earth
Foundation által közösen vezetett és már említett Kap-Tár program eredményeként
jött létre 1997-ben; e két szervezet adta ki. A mintegy 180 oldal terjedelmű,
5000 Ft értékű kiadvány 1200 Ft-ért rendelhető meg; kizárólag nonprofit
célokra használható fel. A terjesztést (megrendelést) ízléses válasz-levelezőlap
hivatott segíteni. A szerzők -- alapvetően a Göncöl Alapítvány munkatársai
-- az anyagot használókkal kapcsolatot szeretnének tartani, ezért egy kérdőívet
is mellékeltek, ami a kiadvány folyamatos továbbfejlesztését is szolgálja.
A "Partnerség praktikái" tehát felhívás és meghívás egy otthonosabb, lakhatóbb,
emberibb környezetért való együttes munkálkodásra.
|