Adorjánné Farkas Magdolna
Fizika az élővilágban
Gondolatok egy érdekes ismeretterjesztő könyv ürügyén

Hidrosztatikai nyomás, elektromos térerősség, Pascal, Newton -- félelmetes, érthetetlen kifejezések és régen élt tudósokról elnevezett mértékegységek, amelyek unalmas fizikai jelenségekre utalnak. Vagy mégsem? Valójában izgalmas, életközeli kérdésekre tudunk válaszolni a segítségükkel. Dr. Kedves Ferenc Fizika az élővilágban című könyvéből legalábbis ez derül ki. Ez a könyv az állatok működésének fizikai alapjait írja le azok számára, akik nem riadnak vissza néhány fizikai képlettől, egy kis számolástól és gondolkodástól. 

A fizikatanárok a könyv érdekességeivel szinte mindegyik témakör tanítását színesebbé tehetik. Főként a középiskolások tudásszintjéhez illeszkedik a könyv tartalma, az általános iskolákban pedig szakköri anyagként használható. Természetesen az érdeklődő felnőttek számára is jó olvasmány lehet a könyv. Megkönnyíti az olvasását, hogy a függelékben megtalálhatjuk azokat a fizikai alapismereteket, amelyek a könyvben leírt jelenségek megértéséhez szükségesek, tehát nem kell okvetlenül fizikakönyvekben vagy lexikonokban utánanézni a fogalmaknak vagy a törvényeknek. 
Az állatok sokszor kiváló "fizikusok" és "mérnökök", olykor jobbak, mint az emberek, ezért gyakran tanulunk tőlük -- például repülni, ultrahangos lokátorral tájékozódni, vagy rugalmas, de mégis erős tartószerkezetet készíteni. Az ember régóta próbálja utánozni az állatokat, igyekszik felhasználni a találmányaikat, amelyeket szerencsére nem véd szabadalmi jog. Néhány évtizede a biológia és a technika ötvözeteként új tudományág jött létre, a bionika, amely az élővilág találmányainak tudatos felhasználására törekszik. Ez komoly szemléletváltozást tükröz a tizenkilencedik század végére és a huszadik század elejére jellemző mechanikus irányzattal szemben, amely az élőlények szervezetét a gépekhez tartotta hasonlatosnak, tehát a gépek működése alapján magyarázta az élőlényekét. Ennek az irányzatnak a nyomai csaknem napjainkig megmaradtak: még az emberi agyat is úgy tekintették, mintha az a számítógépekhez hasonló szerkezet lenne. 
A valóság azonban az, hogy az ember által készített gépek csak gyenge utánzatai a természet csodáinak. Tehát van még mit tanulnunk az élővilágtól. Az embernek sem adatott meg, mint ahogy egyetlen más biológiai lénynek sem, hogy a testébe be legyen építve a 4600 millió évig tartó evolúciós folyamat minden vívmánya. El kell ismernünk, hogy más fajokhoz tartozó élőlénytársaink sok területen jobbak nálunk, ezért igyekszünk a titkaikat ellesni és a saját előnyünkre felhasználni.
A kisgyerekek szívesen kérdezgetik a felnőtteket az állatokról. Ha az óvodás nemcsak azt kérdezi meg az aputól, hogy "hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?", hanem azt is, hogy miért nem roppan össze az elefánt lába az állat súlya alatt, vagy hogy miért nem tud az elefánt szökdécselni, akkor apu az óvodás gyermekének még nem tud kielégítő tudományos magyarázatot adni, ezzel meg kell várnia azt az időt, amikor a gyermeke már rendelkezik valamennyi fizikai ismerettel. Akkor ugyanis már meg lehet neki magyarázni, hogy az állatok testét tartó csontozat terhelhetőségét a feszültséggel adhatjuk meg, amelynek nagysága a csont egységnyi felületére ható erő nagyságával egyezik meg és ennek a határértéke a csont esetében sztatikus terhelésnél a mérések alapján 200 MPa. (Íme az első bekezdésben megemlített Pascal mértékegység milliószorosa.) Az állat azonban nemcsak álldogálni szokott, hanem sétálni is. 
A szakirodalom szerint mozgás közben a csontozatnak a sztatikus igénybevétel húszszorosát kell kibírnia, tehát az előző érték helyett 10 MPa értékkel kell számolni. (Ez annak felel meg, mintha 1 m2 -nyi felületen 1 millió kg tömeget terítenének el.) Ebből az értékből kiindulva, egy nem túlságosan bonyolult számítás után megkaphatjuk, hogy a szárazföldi állatok maximális testmagassága 10 méter lehet. Az ennél nagyobb méretű állat nem lenne képes a szárazföldön normálisan mozogni, és a csontja összeroppanhatna a saját súlya alatt. A futás, ugrás sokkal jobban megterheli az állat csontozatát, mint a megfontolt séta, ezért a fürge mozgásra csak a kisebb testű állatok képesek. Az elefánt tehát azért nem szökdécsel, mert ezt a terhelést nem bírná el a "tartószerkezete". 
Ez a könyv sok igazi természettudományos csemegét kínál, azonban a felfedezéshez nem ígér teljesen sima, nehézségmentes utat. A felszínes érdekesség szintjére könnyen el lehet jutni, az igazi élményszerű megértést és ezáltal a memóriába mélyen bevésődő tudást azonban csak szellemi erőfeszítés árán lehet megszerezni. A "jaj, de érdekes!" élményért egy kicsit meg kell küzdeni, az agyunkat meg kell tornáztatni. Köztudott, hogy a szép kilátást nyújtó hegycsúcsokra általában fáradság és izomláz árán és némi edzettség birtokában lehet feljutni. Természetesen a szellemi kirándulások is erőfeszítést és tudást igényelnek. 
A mechanikai törvények segítségével meg lehet magyarázni a szárazföldi és vízi állatok méretének, fizikai teljesítőképességének határait és a mozgásuk sajátosságait. Hullámtani, hangtani ismeretek szükségesek ahhoz, hogy megértsük például az énekes kabóca hangját felerősítő rezonátorszekrény szerepét vagy a delfinek ultrahangos lokátorának működését. A szélsőséges hőmérsékletekhez való alkalmazkodás, a hőháztartás kérdéseit a hőtan segítségével magyarázhatjuk meg. Elektromosságtani alapismeretek szükségesek ahhoz, hogy megértsük hogyan képes egy elektromos angolna 500-600 V-os bénító feszültség előállítására. A mágnesességről kell tudni valamit annak, aki azt szeretné felfogni, hogy az egyes állatfajok hogyan tájékozódnak a földi mágneses mező térerősségének változásai alapján. Az ember egészségének szempontjából is fontosak lehetnek az elektromágneses ismeretek: a közvéleményt és a kutatókat néhány éve foglalkoztatja, hogy károsítja-e az emberi szervezetet a háztartási gépek és a nagyfeszültségű villamosvezetékek közelében keletkező elektromágneses mező. Fénytani ismeretek nélkül pedig nem érthetjük meg, hogy a lepkék vagy egyes madarak szárnyának miért van olyan ragyogó, fémes csillogású, soha ki nem fakuló kék vagy zöld színe. 
A könyvben összegyűjtött érdekességek ékes bizonyítékai annak, hogy a fizika nem öncélú, száraz tudomány, amely csak a tudósok számára lehet érdekes és érthető. A fizika, mint a természettudomány minden ága, az élő és az élettelen természetet magyarázza, tehát az ismerete mindenki számára fontos akkor is, ha nem használja fel a mindennapi munkája során. 
Dr. Kedves Ferenc: Fizika az élővilágban
Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998
199 oldal, 750,-- Ft.
Márczi Imre
A partnerség praktikái avagy hogyan készítsünk príma, pragmatikus, precíz ökológiai projekteket?

A fenti ironikus alcímmel a kiadvánnyal szembeni összes elmarasztaló kritika nagyjából letudható... Az idegen szavak erőltetett használata az anyagban magában egyébként nem jellemző, sőt, el kell ismerni, hogy a nyelvezet és stílus lényegre törő, világos és tömör. A címben azonban a két idegen szó modoros, erőltetett. De miről is van szó igazában? 

Nos, egy félig tele iratrendezőről, ami nem iratokat, hanem alaptudnivalókat és hasznos tanácsokat tartalmaz civil szervezetek, környezetvédők számára. A fejezetek egymásra épülnek és a gyakorlatra irányulnak. Emellett azonban számos elméleti megállapítást és fontos információt is magukban foglalnak. A Partnerség Praktikái az önfejlesztésre épít, amelyet csoportjátékok és egyéb módszerek leírása révén kíván segíteni. 
A dosszié tetszés szerint bővíthető a felhasználó szervezet jellege, a helyi sajátosságok vagy igények szerint. Az anyag egy másfél éves Kap-Tár (Kapcsolatok a társadalomban) nevű program során keletkezett, ahol számos együttműködést vizsgáltak meg, amelyeket többnyire a közreműködő szervezetek kezdeményeztek. 
A szerzők illetve szerkesztők négy nagy téma köré csoportosították mindazt, amit el akartak mondani. 
A bevezető megismertet a csoportsegítés fogalmával: milyen is az, amikor valakik nem kényszerből vagy pénzért, hanem egy jó ügy szolgálata érdekében meggyőződésből kívánnak együttműködni. Megismertet azokkal a fogalmakkal, módszerekkel, amelyek nélkülözhetetlenek mindazok számára, akik csoporttal illetve csoportban tevékenykednek. Az ismeretek birtokában sokkal hatékonyabban tudunk döntéseket hozni, tervezni és egy elhatározott dolgot véghezvinni egy olyan környezetben, ahol egyrészt minden az önkéntességen alapul, másrészt néha keményen harcolni kell a nagy erővel fellépő eltérő érdekekkel szemben. Megtudhatjuk, hogy mik az eredményes csoportmunka személyi, szociológiai és technikai előfeltételei. Részletesen bemutatja a csoportban folyó tevékenység menetét, jellemzőit, a csoportban történő együttműködés rugóit és buktatóit.
Az első főrész a "Civil lét(ra)" címet viseli. 
Az ebben leírtak hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a nonprofit együttműködések fokozatosan erős és jól működő szervezetet építsenek ki. A fejezet rámutat az egyéni lelki alkat, gondolkodásmód rugóira, felhívja a figyelmet az elemzés, a stratégiai tervezés, a célra irányuló, sikeres gondolkodásmód fontosságára. Megismertet a döntéshozatal valamint az alkotási folyamat, a megvalósítás apró részleteivel. Esettanulmányok és feladatok segítik az elmondottak elmélyítését és elsajátítását. A Civil lét(ra) fejezet módszertani tanácsokat ad nemcsak a sikeres tevékenységhez, hanem a konfliktusok kezelésére is. Elmondható, hogy beveti a korszerű szociológia, csoportdinamika és pszichológia minden e téren használható eszközét (személyek közötti kommunikáció, hálós tervezés, problématérkép stb.). 
A második fejezet azt mutatja be, hogy milyen és hogy hogyan is működik az iskola a civil kezdeményezések szempontjából. Hogyan lehet együttműködni az iskolával mint intézménnyel? Ez a fejezet jelentőségéhez mérten csekély terjedelmű -- vélhetően azért, mert a magyarországi iskolarendszer súlyos krízisen megy át, és alapfeladatával, az oktatással is alig tud megbirkózni és ezért csak csekély mértékben nyújt terepet az alternatív, nem iskolai, "nem kötelező" feladatok számára. Ismert az iskolai környezeti nevelés lemaradása... 
Az állami szféra ezzel szemben megfelelő teret kínál az együttműködéshez a civil szervezetek számára. "A különböző állami szervezetek, önkormányzatok természetes szövetségesei a civil szervezeteknek, mivel különböző módon bár, de valamennyien a lakossági, állampolgári, közösségi igények kielégítésén fáradoznak." 
E harmadik fejezet taglalja az együttműködés lehetőségeit, a kommunikációt és a jogi alapokat, a helyi kezdeményezések lehetőségét stb. Esettanulmányok és levélminták teszik szemléletessé az elmondottakat. 
A világot azonban -- sajnos -- egyenlőre legfőképp a pénz mozgatja. E sarkalatos ténnyel szembesít a negyedik főrész, amely az üzleti vállalkozásokkal való együttműködés lehetőségeiről szól. Szót ejt a hazánkban működő hazai és külföldi üzleti szervezetekről, a velük folytatható kommunikációról, az együttműködés lehetőségeiről és etikai megfontolásokról. Leír egy szerepjátékot az együttműködő partner megkereséséről. Az egyoldalú, árnyalatlan kritika, netán elutasítás helyett a pozitív gondolkodást és az együttműködés keresését ajánlja -- az önismeret és a társadalmi környezet ismerete alapján. 
Ez utóbbi egyébként az egész anyagra általánosan jellemző és annak legfőbb értékét adja, mivel utat mutat és teret teremt egy alapvetően nem otthonos, nem ökologikus világban az otthont, emberi világot építő magatartás számára -- a pályázatírási technikák megtanításával, a konfliktuskezelés módjainak ismertetésével, a partnerkeresés módszereinek bemutatásával, az együttműködések lehetőségeinek felvillantásával stb. 
A "Partnerség praktikái" című kiadványhoz egy floppy-lemezen mellékelték a legfontosabb vonatkozó jogszabályok gyűjteményét is. 
Az ízléses, szép kiállítású és tartós használatra tervezett borító tehát hiánypótló, a gyakorlatban igen jól használható segédletet tartalmaz. Kiválóan alkalmas képzési anyagnak is, melynek alapján gyakorlatokat, módszertani délutánokat vagy hétvégéket ("tréningeket") szervezhetünk annak érdekében, hogy a civil körök, egyesületek, mozgalmak fellépése és tevékenysége egységesebbé és hatékonyabbá váljon. 
A szóbanforgó anyag a váci Göncöl Alapítvány és a londoni Living Earth Foundation által közösen vezetett és már említett Kap-Tár program eredményeként jött létre 1997-ben; e két szervezet adta ki. A mintegy 180 oldal terjedelmű, 5000 Ft értékű kiadvány 1200 Ft-ért rendelhető meg; kizárólag nonprofit célokra használható fel. A terjesztést (megrendelést) ízléses válasz-levelezőlap hivatott segíteni. A szerzők -- alapvetően a Göncöl Alapítvány munkatársai -- az anyagot használókkal kapcsolatot szeretnének tartani, ezért egy kérdőívet is mellékeltek, ami a kiadvány folyamatos továbbfejlesztését is szolgálja.
A "Partnerség praktikái" tehát felhívás és meghívás egy otthonosabb, lakhatóbb, emberibb környezetért való együttes munkálkodásra.