Óvodások környezeti nevelése

Az óvodás kor az érzelmek időszaka, az érzelmek hatalmuk alatt tartják az egész személyiséget, és meghatározzák a kapcsolatát a környezetében élőkkel. Természetbarát gyerek csak természetbarát környezetben nevelődhet!

"Óvónőknek fölösleges magyarázni, hogy a szokások már nagyon korai életszakaszban kialakulnak. Az alapok -- a későbbiekben erősen meghatározó alapok -- lerakása a gyermek életének első éveiben megtörténik. Azok az egész életre szóló élmények, benyomások, amelyek alapvetően meghatározzák a leendő felnőtt környezeti gondolkodás- és életmódját, bizony már az első években megtörténnek." -- írja Victor András a Réce füzetek nemrég megjelent 5. kötetének előszavában.
Ez a könyv csigalassúsággal készült, de most már nem bánjuk, hiszen az óvodák életét meghatározó "Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja", szerint:
"Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyerekek számára a környezet tevékeny megismerését, biztosítson alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalatszerzésre, a környezetkultúra és biztonságos életvitel szokásainak alakítására." A dokumentum hatására mindenki lázasan kezdte írni a saját helyi pedagógiai programját, és az országban sok-sok óvoda választotta rendező elvként programja alapjául a környezeti nevelést.
Ez a könyv a helyi pedagógiai programok megvalósításához az elméleti tudnivalók mellett a tevékenységek megtervezéséhez is ötleteket ad azzal, hogy az óvodai környezeti nevelés minden oldalát áttekinti a mindennapoktól az ünnepekig, a gyermekkuckótól az erdőig, a játéktól a tudományig, a kerttől a múzeumig. 
Az élményközpontú, gyermekközpontú pedagógiát helyezi előtérbe, ahol a gyermek és a természet kapcsolata van a tevékenység középpontjában, ahol a megismerésből fakadó érzelmi kapcsolat jó alap lesz a későbbi "cselekvési készség" fejlesztésére. 
A természeti élmények, tapasztalatok minden korosztály számára fontosak, az óvodások számára azonban még fontosabbak, döntő jelentőségűek. "Az élmény kapcsol a valósághoz." 
Az írások segítenek az óvodai környezeti nevelés célját megfogalmazni, amely nem más, mint: a természeti és társadalmi környezethez való érzelmi viszony kialakítása.
Az óvodai környezeti nevelés a szokásokon, a hétköznap apró történésein keresztül érvényesül, és igazodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz. Abban valósul meg, ahogyan játszanak, reggeliznek, ebédelnek, ahogyan alakulnak baráti kapcsolataik, ahogy vigyáznak egymásra.
A szerzők remek példákat sorakoztatnak fel: "mi így csináljuk"! Életüket mesélve teremtenek kedvet sok-sok tevékenységhez: az erdei óvoda szervezéséhez, a kertalakításhoz, a játékhoz, a jeles napok megünnepléséhez -- meggyőzve minden óvónőt, hogy a környezeti nevelésnek örömöt, csodálatot kell ébresztenie!
A könyv értékes része az "Amit még tudni kell" c. fejezet. Egy biológus barangolásra hívja az óvónőket, erdei ösvényre, tisztásokra, tavak és források partjaira, parkokba, hogy ott megmutassa a világot a tudós szemével, "tudományosan", hiszen a világban végtelen sok megismerni való van. "Minden apró momentummal, amit értelmünkkel megragadunk, amit töviről hegyire megismerünk, az már egy kicsit a mienk is, közünk van hozzá. Így aztán már szeretjük is."
A szerzők az ország különböző területén élnek, egy azonban közös bennük: szívvel lélekkel részt vállalnak az óvodások környezeti nevelésében. Megéreztetik velünk: "Formaérzékelésünk helyes működésének az a feltétele, hogy ráneveljük látásmódunkat az egyensúly, a harmónia érzékelésére, és valószínűleg ez az első feltétele a természet védelmére való nevelésnek is." (Konrad Lorenz)
Reméljük, hogy a RÉCE 5. kötetének példáján nevelt nemzedékek újra megtalálják a harmóniát a természet és az ember között, és képesek lesznek megőrizni azt a csodát, amit földi életnek nevezünk.
 

Óvodások környezeti nevelése 
(RÉCE FÜZETEK 5.)
Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelésért
Budapest, 1998