Martha C. Monroe -- David Cappaert
A környezeti nevelés 
beillesztése 
az iskolai tantervbe

A tanárok leggyakoribb ellenvetése a környezeti nevelés bevezetésével szemben az, hogy a tanulók már amúgy is túlterheltek. A törvény által kötelezően előírt tanítási órákon kívül szakkörök, korrepetálások, iskolai rendezvények kötik le a tanulók idejét. Ezért a környezeti nevelés (a továbbiakban KN) fontos témakörére úgy tekintenek a pedagógusok, mint még egy témára, amit be kell préselni a tantervbe.

A KN azonban a tanterv részévé tehető anélkül, hogy más tantárgyaktól erre időt kellene lopni. De hogyan lehet úgy átadni a környezeti ismereteket a tanulóknak, hogy az belesimuljon a már oktatott tantárgyak rendszerébe? Számos érv szól amellett, hogy a KN-t be kell építeni az iskolai oktatómunkába. A környezeti nevelési szövegek érdekes lehetőséget kínálnak az Ember és természet, a Matematika, az Anyanyelv és irodalom, az Idegen nyelv és az Ember és társadalom műveltségterületek tanulása során elsajátított ismeretek alkalmazására.
Az előzőekben felsorolt előnyök a tanárokat arra ösztönzik, hogy foglalkozzanak a környezeti neveléssel. Azonban a tantervről nem egyedül a tanár dönt. A NAT ugyan a közös követelmények között hangsúlyozza a KN fontosságát, azonban külön időkeretet nem biztosít rá. Azt feltételezi, hogy minden tanár a saját tantárgyába építi be a környezeti ismereteket. Erre azonban az alacsony óraszámok kevés lehetőséget biztosítanak. További nehézséget jelent, hogy a tanárok jelentős része nem rendelkezik megfelelő tudással a KN terén.
A legnagyobb eredményt az óvodákban és az alsó tagozatban érték el. Ennek valószínűleg az az oka, hogy itt nyílik a leginkább lehetőség arra, hogy a szokásos napi tevékenységen belül helyet találjanak a KN-nek. A felső tagozaton és a középiskolában főként a természettudományt és a technikát tanító tanárok érzik kötelességüknek a KN-t. Azonban dolgoznak közöttünk szép számmal például olyan rajztanárok vagy idegennyelv-tanárok is, akik a KN-t szívügyüknek tekintik. 
A felső tagozatra is kiterjed a KN szempontjából oly hatékony oktatási forma, az erdei iskola. A nyári szünetben kis és nagy diákok egyaránt szívesen vesznek részt környezetvédő táborozáson, amely szintén hatékony forma lehet a KN terén.
Bármilyen iskolatípusban meg lehet találni a megfelelő helyet a beillesztési stratégiák számára. A környezetvédelmi anyag beillesztése az alsó tagozatos évfolyamokon a legegyszerűbb, ahol egyetlen tanító oktatja a legtöbb tantárgyat. A felső tagozaton kevésbé rugalmas a tanterv, azonban sok tanár használhat a tantárgya oktatása során környezeti példákat. Egyes középiskolákban tantárgycsoportokban tanítanak, és ez jobban lehetővé teszi a tanulók problémamegoldó képességének, kommunikációs képességének és kreatív gondolkodásának fejlesztését. 
Amikor a KN-t beépítik az iskolai tanulmányokba, a tartalom és a módszerek tekintetében átmenetet kell létrehozni a tanár eddig is meglévő feladatai és az újonnan kitaláltak között. Ideális esetben a KN a hivatalos tanterv része, a gyakorlatban azonban a KN beépítése a tantervbe a téma iránt érdeklődő tanárok egymástól független kezdeményezésének az eredménye. 
A környezeti nevelés tantervbe illesztésének kétféle megvalósítási módja a "beleoldás" és a "beszúrás".
Beleoldásnak, vagy tematikus tanításnak nevezzük azt a módszert, amikor a környezeti nevelési fogalmakat, feladatokat és példákat a már meglévő tantervi célkitűzésekbe építik be. Ezt a módszert alkalmazhatjuk egyetlen téma tanításánál, vagy úgy is, hogy az egész tantervet áthatja a környezeti nevelés szemlélete. Tematikus oktatásnak is nevezik ezt a módszert, ahol a megszokott tananyag kiegészítését és kibővítését adják a környezeti nevelési témák.
A beleoldás módszerének előnye, hogy könnyű megvalósítani. Az alsó tagozaton, ahol minden, vagy csaknem minden tantárgyat egyetlen pedagógus tanít, magától értetődő módon bele lehet szőni az órák anyagába a KN-témákat. 
A magasabb évfolyamokon tanító tanárok szintén beleoldhatják tantárgyaik anyagába a környezettudatos szemlélet és viselkedés kialakítását, a környezeti etika elsajátítását, anélkül, hogy alapvetően át kellene formálniuk a már meglévő tantervet. 
 A módszer hátránya, hogy fennállhat a felületesség veszélye. Ezen a problémán úgy lehet segíteni, hogy az oktatásirányítók átértékelik a tantervet és a tanároknak KN-továbbképzési lehetőséget biztosítanak. Ezenkívül gondot jelent az, hogy sokan úgy gondolják, hogy csupán a természettudományt oktató tanár feladata a környezeti nevelés.
Beszúrásnak nevezzük azt a módszert, amikor a tantervbe egy környezeti nevelési fejezetet építenek be, általában valamely már meglévő témakör helyére. A beszúrás módszere, akárcsak a beleoldás módszere, kisebb vagy nagyobb tantervi módosításokat igényel. A két módszer közötti lényeges különbség az, hogy a beszúrás esetében olyan új témakörökkel bővítik a tantervet, amelyeket az addig nem tartalmazott. 
A beleszúrás módszere nagyszerű azon tanárok számára, akik kellő KN-tudással, elszántsággal és szabadsággal rendelkeznek ahhoz, hogy különálló tantárgyként tanítsák a környezeti ismereteket. Ők ki tudják fejleszteni magukban az ehhez szükséges jártasságot, és el tudják készíteni azt a tantervet, amely alapján szívesen tanítanak. 
Ennek a módszernek az alkalmazásával, vagyis a környezeti ismeretek mélyebb elsajátításával könnyebben elérhetők azok a nevelési célok, amelyeket a tanterv eleve kitűz: a természeti értékek és az ember által létrehozott alkotások (pl. épületek, szobrok) megőrzése, a demokrácia értékrendjének elsajátítása, annak megértése, hogy az emberiség előtt álló közös problémák megoldása szükségszerű. A legnagyobb hátránya annak, ha egy különálló KN-tantárgyat vezetnek be, hogy a tanterven belül periférikus helyre szorulhat a többi tantárgy mellett.
Más-más iskolák tanárainak, illetve a különböző önkormányzatok oktatásirányítóinak eltérő elképzelésük lehet a környezeti nevelésről. Három egymástól eltérő stratégiát ajánlunk a tanároknak ahhoz, hogy a KN-t be tudják építeni a tantervükbe. Azoknak a tanároknak, akik teljesen kész anyagot szeretnének, az első stratégiát javasoljuk, mert ez olyan tevékenységeket ír le, amelyeket azonnal be lehet építeni a különböző tantárgyak tantervébe. Azoknak a tanároknak, akik szeretnék saját maguk megtervezni a tananyagot, a második stratégia lesz a megfelelő. Ez segít abban, hogy fel tudják fedezni a tantervi kapcsolatokat, és hogy önállóan össze tudják állítani az órák anyagát, és tudjanak feladatokat írni. Azok, akik a környezeti tananyag segítségével a tanulóik problémamegoldó képességét szeretnék fejleszteni, használják a harmadik stratégiát.
 

Példák környezeti információk és tevékenységek tantervbe emelésére, illetve, az iskolai tantárgyakhoz illesztésére

Olyan érdekes környezeti nevelési tevékenységeket válasszunk ki, amelyek beilleszthetők a természettudomány, a társadalmi ismeretek, a földrajz, a művészeti tárgyak, a matematika, az anyanyelv vagy az idegen nyelv tantervébe. 

Példák: 
  • Az anyanyelvet (vagy az idegen nyelvet) tanító tanárok számára újságcikkek, amelyek környezeti problémákkal vagy azok sikeres megoldásával foglalkoznak. Beszéljék meg: 
  • Mi az újságcikk fő mondanivalója és ezt hogyan fejti ki a szerző?
  • Hány embert illetve szervezetet érint a probléma és annak megoldása?
  • Hogyan világít rá a cím a cikkben felvetett problémára?
  • A matematikatanárok szeretnének minél többször valódi adatokat felhasználni a tanítás során. A tanár hivatkozzon például egyes vadon élő fajok egyedszámának, vagy az emberi népesség számának alakulására. Keressék meg más adatok hozzáférési forrásait, és az adatokat használják fel különböző típusú feladatok (algebrai műveletek, grafikonok készítése stb.) megfogalmazásánál. 
  • A természettudomány (beleértve az egészséges életvitelre nevelést is) vagy az állampolgári ismeretek oktatásánál például a következő KN témaköröket lehet felhasználni: 
  • Fogalmazzák meg a levegő, a víz és a termőtalaj szennyeződésének okait.
  • Vizsgálják meg a népesség nagysága és az élet minősége közötti összefüggést.
  • Gondolják végig, hogy a különböző életvezetés milyen energia-felhasználást von maga után. 
Segítség a tartalmi kapcsolat kialakításához 

Az első stratégia alkalmazása során olyan tevékenységeket ajánlottunk, amelyek a tantárgyak tantervébe voltak illeszthetők. Ha figyelembe vesszük a tanárok leterheltségét, ez a stratégia gyakran fontos lehet. Azonban ha a tanárok felismerik a saját igényeiket, és önmaguk számára megtervezik a tevékenységeket, minden bizonnyal jobban elmélyednek a KN-ben és jobb lehetőségük nyílik arra, hogy valóban beillesszék a környezeti ismereteket a tanítási óráik anyagába. 

A második stratégia ennek a célnak a megvalósításában segít. Azoknak a tanároknak, akik ezt a stratégiát választják, egyaránt tisztában kell lenniük a tárgyuk tantervével és a környezeti ismeretekkel. Ezt a stratégiát tartalmi összekapcsolásnak nevezzük, mert az új környezetvédelmi ismereteket beépíti egy már létező tartalomba és különböző tantárgyakat kapcsol össze. A következőkben közlünk néhány példát, amely szemlélteti egy-egy környezeti téma beillesztését az egyes tantárgyak tantervi anyagába.
  • Fizika: Magyarázza el a termodinamika törvényeit és mondjon példát rájuk. Tevékenység: elemezze az energiatermelés hatékonyságát a megújuló energiaforrások alkalmazása esetében. 
  • Művészeti tárgyak: Fejezzen ki érzelmeket; mutassa be egy témán. Tevékenység: fejezzen ki haragot, örömöt, vagy szomorúságot hulladékokból összeállított kompozíció segítségével.
  • Fogalmazás: Állítson össze egy logikusan felépített vitaanyagot. Tevékenység: írjon egy meggyőző levelet egy környékbeli patak megmentése érdekében.
  • Állampolgári ismeretek: Gondolja végig, hogy a környezeti problémák megoldásánál a politika is jelentős szerepet játszik. Tevékenység: tanulmányozza a tervezett új atomtemetővel vagy a veszélyes hulladékégetők felépítésével kapcsolatos vitákat.
A környezeti nevelés szerepe a problémamegoldó képesség fejlesztésében

A harmadik stratégiát akkor alkalmazzuk, ha nem a tantárgyakhoz kötődő tárgyi tudást, hanem inkább a sok területen alkalmazható attitűdöket, képességeket és jártasságokat akarjuk fejleszteni a tanulókban. Ez a stratégia, amit a problémamegoldó képesség fejlesztésének nevezünk, olyan képességekre helyezi a hangsúlyt, amelyek minden területen fontos szerepet kapnak: kritikus gondolkodás, együttműködő tanulás, az értékek meghatározása és nyitottság más kultúrákra. Az oktatáspolitikusok ezekre a képességekre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek. Ezeknek a képességeknek a fejlesztése a környezeti nevelésnek is fontos célja. 

Az alábbiakban néhány példát mutatunk be: 
  • Tanulmányozzák, majd beszéljék meg azt az afrikai törvényt, amely az elefántcsonttal történő kereskedelmet tiltja (a csoportmunkában való részvétel gyakorlása). Elemezzék az exportáló ország számára felmerülő költségeket és előnyöket (analizáló képesség), és írjanak fogalmazást a témáról (fogalmazási készség).
  • Tárják fel egy helyi környezeti probléma esetében a különböző csoportok és egyének érdekeit és nézőpontját -- az üzleti és a környezeti szempontokat (a probléma elemzése segít megérteni a különböző értékeket és attitűdöket).
  • Készítsenek felmérést arról, hogy mennyi gondot fordítanak az anyagok újrafelhasználására és ezzel mennyi nyersanyagot és energiát takarítanak meg (kutatási és matematikai képességek).
  • Vegyenek részt egy helyi közmeghallgatáson, olvassák el a jegyzőkönyvet, vagy vegyenek részt egy kampányban, amelyet egy környezeti problémával kapcsolatos népszavazás megtartásáért folytatnak (állampolgári jogok és kötelességek).
Fordította: Adorjánné Farkas Magdolna


Monroe, Martha C. -- Cappaert, David: 
Integrating Environmental Education Into 
the School Curriculum
(Ann Arbor, MI : NCEET : University of Michigan School of Natural Resources 
and Environment, 1994)
Environmental Education Toolbox -- Workshop resource manual


 
A fenti írás egyúttal szeretné felhívni olvasóink figyelmét a Környezeti Nevelési Egyesület által gondozott TÉKA sorozatra. A KN-Szer-Tár-Műhelyszervezési Kézikönyvek (Szerk: Victor András) sorozat nyolc kötete segítséget nyújt a pedagógusoknak a környezeti nevelés elveinek, gyakorlatának megismerésében. A TÉKA minden kötete megtalálható a "Zöld-könyvtárban" (1035 Bp.,  Miklós tér 1), illetve megrendelhető az egyesület címén (1397 Bp. 62., Pf. 530.)


Szabó Judit
A költöző madarak 
nem ismernek határokat
 

Az Európában és Ázsiában költő madarak közül minden évben több, mint kétszáz faj ötmilliárd egyede vonul. Csúcsidőben a Földközi-tenger partvidékének minden másfél kilométerén ötvenezer madár repül át éjszakánként. Régóta izgatja az emberek fantáziáját, hogy hova tűnik ősszel a gólya a kéményről vagy a fecskepár az eresz alól. Néhány éve egészen pontosan követni tudjuk a madarak vándorlási útvonalát és viselkedésüket.

Vonulás idején a faj és az egyes egyedek számára egyaránt nagy jelentősége van az időjárási jelenségeknek; melegnek, hidegnek, szárazságnak, esőnek, hónak, ónos esőnek, ködnek, szélnek egyaránt. Lényeges a szél iránya is, mivel a hátszél segíti, az ellenszél pedig hátráltatja a madarakat, és így sokban befolyásolja a felhasznált energia mennyiségét. A vastag felhőzet eltakarhatja a csillagokat, nehezítve ezzel a tájékozódást. 

A populáció szempontjából az éghajlat, az évről évre ismétlődő (vagy változó) időjárási helyzet alapvetően befolyásolja a vonulás útvonalát, irányát. Az időjárás taktikai döntéseket kíván a madár részéről, míg az éghajlat az egész faj vonulási stratégiáját határozza meg hosszú időn át.
A madár mozgása a testére erősített adó jelei alapján vevőkészülékkel nyomon követhető. Az évek során sikerült mind kisebb adókészüléket készíteni, bár a kisebb méretű adók általában rövidebb ideig működnek. Hagyományosan a madár hátára kerül a gyufaskatulyányi adó, "hátizsákszerűen", pántokkal a madár testéhez erősítve. A legújabbak már annyira aprók, hogy ezeket a madár egyik farktollára ragasztják, és antennájuk lefelé irányul. Az akkumulátorok tökéletesedésével a jeleket egyre távolabbról lehet fogni. Az 1980-as években kezdődött műholdas nyomkövetés segítségével naponta több tucatszor megállapítható a madár pillanatnyi helyzete. 
Az adatok alapján ki lehet számolni a madár által naponta megtett utat, átlagsebességét, megtudható, hogy pontosan hol pihent vagy táplálkozott és mennyi ideig. Ennek nagy jelentősége van a védelem szempontjából is, hiszen megtudjuk, melyik országban mely helyek kulcsfontosságúak, hol pihennek a madarak napközben vagy éjszaka, esetleg melyik halastavakat részesítik előnyben táplálkozáskor, vagy hogy hol pusztult el az adott egyed. 
Meg kell jegyeznem, hogy néha félrevezető lehet a rádióadóval felszerelt néhány egyed viselkedéséből az összes egyed viselkedésével kapcsolatban következtetéseket levonni. Volt rá példa, hogy a műholddal kapcsolatban álló adó valamilyen módon megzavarta a madár tájékozódását, vagy csökkentette az adott idő alatt megtett út hosszát, hiszen a madarak bizonyos mértékig a Föld mágneses terét is "figyelemmel kísérik" vándorlásuk során. Tehát a nagyon furcsán viselkedő madaraktól származó információt óvatosan kell kezelni.
A rádióadóval rendelkező madarak általában nevet is kapnak, és a velük foglalkozó kutatók így emlegetik őket. Néhány éve Csehországban az országos rádió mindennap néhány percet szentelt annak közlésére, hogy hol töltötte a napot Zuzana és Kristina, és a többi megjelölt fekete gólya. Németországban az hozta lázba az érdeklődőket, hogy Cézár és Kleopátra, a fehér gólyapár külön töltötte a telet. 
Néhány éve, 1993-ban oktatási szándékkal új számítógépes programot indítottak Izraelben: a költöző madarak nem ismernek határokat. Izrael kulcsfontosságú vonulási útvonal a kelet-európai és nyugat-ázsiai madarak számára. Többek között a mi vonuló madaraink nagy része is a Közel-Kelet vendégszeretetét élvezi a vonulás során néhány hétre, esetleg egész télre ott maradnak. Az oktatási intézmények és a különböző országos és nemzetközi természetvédelmi szervezetek felismerték, hogy mekkora jelentősége van a gyermekek megfelelő környezeti nevelésének. Az is a program célja -- mint az a címéből kiderül --, hogy ráébressze a résztvevőket, hogy nemcsak a saját hazájuk élővilágáért felelősek, hanem globálisan, összefüggésekben kell gondolkodniuk.
A nemzetközi program során a  diákok az internet segítségével követik bizonyos, rádióadóval ellátott költöző madarak vonulási útvonalát, műholdas rendszeren keresztül. Figyelemmel kísérik az időjárás változásait, és folyamatos kapcsolatban vannak szomszédos országok diákjaival. A program révén egyszerre ismerkedhetnek a számítógéppel és a madarakkal. Így ötvözik a biológiát, a földrajzot, az éghajlattant, a számítástechnikát és az idegen nyelvek tanulását is, hiszen folyamatos kapcsolatban vannak azon országok diákjaival, melyeket érintenek "az ő madaraik". Nap mint nap nyomon követhetik, hogy mennyi idő alatt mekkora utat tett meg a madár, és hol van pillanatnyilag. A web oldalon emellett információt kaphatnak az egyes fajok ökológiájáról és viselkedéséről, megtudhatják, milyen madarakat fogtak a gyűrűzési központban, és egyáltalán, hogy mi történt az országban, hol milyen madarakat lehet látni pillanatnyilag. A radarfelvételekről megtudhatják, hogy mekkorák a csapatok és merre repülnek, függetlenül attól, hogy éjszakai vagy nappali adatokra kíváncsiak.
Természetesen az ilyen projektek nélkülözhetetlen és létfontosságú kiegészítője a terepre járás, hogy a gyerek a valóságban is megtapasztalja, lássa és hallja a vonuló darvakat, libákat, megfigyelje, ahogy a sasok vagy a gólyacsapatok felkeringenek a meleg légáramlatok szárnyán, vagy ahogy ősszel a fecskék izgatottan gyülekeznek a villanydróton. 

Az internetes cím: http://www.birds.org.il
 

Neumayer Éva -- FÖLDÖNJÁRÓ
Wolf Ridge Environmental Learning Center 2.
Farkas Gerinc Környezeti Oktatóközpont

Az oktatóközpont bemutatását ebben a részben az általános működési elvek és egy foglalkozáscsoport leírásával folytatom.

A foglalkozások felépítése

Minden órának gondosan kidolgozott óravázlata van, és ezek másolatai mindenkinek rendelkezésére állnak az irodában. A szertárban dobozokban találhatóak az adott foglalkozáshoz szükséges felszerelések, a fal mellett a poszterek; valamint a szükség esetén használható diavetítő vagy videó is. Ezek segítségével alkalmanként a tanárok is tartanak órát vagy saját ötleteikhez felhasználhatják az eszközöket.

Az óravázlatok elején megtaláljuk, hogy az adott óra milyen iskolai tantárgyakhoz kapcsolódik, az egyes iskolai osztályoknál milyen alapismeret várható el, milyen képességeket fejleszthetünk a gyerekekben a foglalkozás alkalmával, valamint, hogy mi az óra alapvető koncepciója. 
Minden foglalkozás a figyelem felkeltésével kezdődik. Szerencsés esetben a gyerekek úgy lépnek a terembe, hogy társaiktól hallották, milyen érdekeseket lehet itt tanulni -- de inkább az előkészített eszközök, amelyeket megvizsgálgatnak, és az oktató első szavai érhetik el azt a hatást, hogy érdeklődéssel várják a folytatást. Az órát vezető általában már előre felírja a foglakozás vázlatát játékos formában a táblára, és ennek segítségével mondja el, hogy mivel is fog eltelni a következő három óra, milyen érdekes dolgokat fognak csinálni, ezzel mit tanulnak meg, és hogyan illik ez az itt töltött egész hetükbe. Kérdéseivel felméri a gyerekek tudásszintjét és az első 10-15 percben megkísérli megtanulni a nevüket. (Naponta kétszer húszat -- van, akinek sikerül is...) Minden óra alapelve egymás, a természet és a felszerelés tiszteletben tartása -- ezek még az óra elején tisztázásra kerülnek, de általában sok alkalom adódik visszatérni rájuk.
Ezek után megkezdődik a tényleges óra, ami rövidesen a szabadban folytatódik valamilyen felfedezéssel, játékkal, méréssel vagy egyéb tevékenységekkel. Ezek a tevékenységek logikus sorrendben épülnek egymásra, több irányból közelítik meg a témát, és céljuk természetesen az, hogy a tudáson kívül érzelmi kötődést és felelősségtudatot is kialakítsanak a gyerekekben.
Általában 2-2,5 óra után térnek vissza a terembe, rövid visszatekintésre, összefoglalásra, értékelésre. 
Mivel mostanában már magyar nyelven is egyre több tevékenység-gyűjtemény érhető el, az ismertetéseknél a hangsúlyt inkább az órák alapelveire és felépítésére helyezem. (Akit az óravázlatok részletesen érdekelnek, annak -- sajnos csak angol nyelven -- szívesen rendelkezésére bocsátom azokat.)

 

 

Csapatszellem-fejlesztés

Az itt szereplő két tárgy célja a problémamegoldó és az együttműködő készség fejlesztése. Környezeti neveléshez való kapcsolódási pontjuk, hogy csak a közösségi összefogásra képes polgárok tudnak tenni a környezet és a természet érdekében.

Kezdeményező játékok

Ez az óra tulajdonképpen olyan játékok sorozata, amelyeknél lényeges, hogy a csoport közösen oldja meg a feladatokat. A játékok során legfontosabb, hogy közösen készítsenek egy tervet, amit aztán követnek is. így jó, ha nem felejtik el a következő sorrendet: állj meg -- gondolkodj -- vizsgálódj, mérd fel a lehetőségeket -- készíts tervet!

Először bemelegítő játékokat játszunk, amelynek célja a jó és nyitott légkör kialakítása. Ebben mindenki szabadon megosztja gondolatait, ötleteit. A játékok következő csoportja a logikus gondolkodást célozza: együtt kell megtalálniuk a megoldást és általában érdemes odafigyelni a halkabb szavúak ötleteire is... Ilyen játék lehet a "vakon formázás", amikor bekötjük a szemüket, majd meg kell fogniuk egyetlen hosszú kötelet és megadjuk, hogy milyen geometriai formát alakítsanak ki a kötél segítségével.
A következőkben a bizalom kialakítását célozzuk, majd a kommunikációra, ezt követően pedig az együttműködésre alapozott játékok következnek. Végül az összes képességet együttesen próbára tevő játékokat játszunk. 
Ez utóbbira példa a "mindenki a fedélzeten" játék: Kb. 1x1 m-es területre (fa, ponyva, csak kijelölt terület stb.) kell mindenkinek mindkét lábával elférni. Ez húszfős csoportnál meglehetősen izgalmas feladat. (Azt azonban senki nem mondta, hogy állni kell rajta... Az élelmesebb csoportok egyszerűen leülnek, és beteszik a lábukat a kijelölt részre.)
A játékokon kívül hangsúlyt kell helyeznünk az élmények feldolgozására is. Egy-egy játékcsoport végén, vagy amikor elakad a játék -- körbeülünk és megbeszéljük, mi volt jó és mi kevésbé, de még inkább, hogy mik a tanulságok és hogyan tudunk továbblépni. Nagyon lényeges, hogy mindenki szóhoz jusson, de senki ne legyen kényszerítve a szólásra. 
Egy jól sikerült óra az egész hét légkörére kihat -- de kaptunk olyan visszajelzéseket is, hogy hosszú távon sokat javult az osztályközösség, mivel jobban tiszteletben tartották egymás véleményét.

 

 

Téli túlélési gyakorlat

A decembertől márciusig megtartható óra -- tulajdonképpen egy "helyzetgyakorlat". Minnesotában nagyon is elképzelhető az a szituáció, hogy --30-40 °C-os hidegben elakad a család autóval egy este és csak másnap reggel kapnak segítséget. (Meglehetősen kis forgalmú és ritkán lakott terület.) A gyerekekkel eljátszunk egy karambolt a tanteremben (mindannyian egy busz utasai vagyunk), majd összeszedjük, hogy mit is tartanak lényegesnek egy ilyen esetben, aztán meghatározzuk a fontossági sorrendet. Egy idő után valami ehhez hasonló alakul ki: pozitív hozzáállás, levegő, menedék, meleg, pihenés, víz, ennivaló. Négy-öt fős csoportokra osztjuk őket, lehetőleg teljesen véletlenszerűen (azt sem igen válogathatják meg, hogy kivel robbanjanak le...), majd minden csoport megkapja a következő felszerelést: Egy kb. 3x3 m-es ponyva, 1,5 m-es madzag, 10 szál gyufa, nyírfakéreg (a fákon is van, de élőről tilos letépni), elhasznált polifoam, rossz hótalp, egy lábas, fémbögrék. 

Kimegyünk egy megfelelő helyre az erdőbe és kb. két óra hosszat "túl kell élni" a helyzetet. Mindenkinek be kell férnie a szélvédett menedékbe, és a tűzön havat olvasztani ivás céljára. Meglepő módon itt is a csoport szervezettsége és hozzáállása a fontosabb, mint az egyes tagok pl. tűzrakó- képessége. Szintén alapvető a tanulságok megbeszélése, feldolgozása.

(Neumayer Éva, eneum@foek.hu)
 
Órakezdés: Az oktató felírja a táblára, hogy sajnos megnémult (vagy hirtelen csak berberül tud...) és járni is elfelejtett, valamint, hogy az épület melyik részében tartózkodik. Ha a tábla előtti székre kerül, akkor rögvest visszanyeri a képességeit. A problémát sokféleképpen lehet megoldani (pl. senki sem mondta, hogy a széknek mindig is a tábla előtt kell lennie...) és ennek megfelelően folytatódhat az óra -- általában a röplabdapályán. 
Bemelegítés: Pl. a "forgó verseny". Két vagy három csapatban játszható sorverseny, melynek során a résztvevőknek egyenként egy kb. 10 m-re levő bothoz kell futniuk, azt tízszer megkerülni, majd visszafutni és indítani a következő játékost. Természetesen az a csapat győz, amelyiknek hamarabb ér vissza az utolsó játékosa is, de a lényeg inkább a nevetés a szédelgő játékosokkal. 
Logikus gondolkodás: Erre egy példa, ha megkérjük a játékosokat, hogy álljanak fel születési dátumuk szerint egy sorba, de úgy, hogy közben nem beszélhetnek egymással. Hasonló ehhez, amikor mindegyiküknek bekötjük a szemét, majd meg kell fogniuk egyetlen hosszú kötelet. Ezek után megadjuk, hogy milyen geometriai formát kell kialakítaniuk a kötél segítségével.
Bizalom: Pl. a "szabadesés" játék. Hármas csoportokat alakítunk ki. Ketten egymástól kb. másfél méter távolságban állnak, egymással szemben. A harmadik kettőjük között, teste előtt összekulcsolt kézzel. A lábát nem hajlíthatja, csak "mint egy darab fa" dől előre és hátra és két társának feladata, hogy elkapják, majd finoman a másik irányba döntsék. Aztán természetesen csere következik, így érdemes vigyázni a középsőre, hiszen bárki lehet a helyén. Továbbfejlesztett változata, amikor kb. 10 fővel szoros kört alkotunk és egy embert középen "adogatunk körbe".
A kommunikációra egy példa a "térdre ülés". Egy irányba fordulva igen szoros kört alkotunk, majd megpróbálunk leülni a hátunk mögött lévő térdére. Ha ügyes a csoport, 10 mp-ig meg tudja tartani ezt az állapotot, vagy akár járni is tud egy rövid ideig.
Együttműködés: Ilyen játék lehet a "körben kör", ami páros számú játékos esetén játszható. Nagy kört alkotunk, megfogjuk egymás kezét és két egymás melletti játékos közé két hullahoppkarikát helyezünk. A feladat az, hogy két irányban elindítva a karikát a kezek elengedése nélkül a karikák a kör túlsó oldalára érkezzenek -- azaz mindenki áttornázza magát rajtuk. A körnek az a fele a győztes, amelyiknek ez hamarabb sikerül.