A globális etika lehetősége

Az etika esetleg a ma elfogadottnál jóval nagyobb valóság-fokúnak bizonyulhat, olyasminek, amitől a természet vizsgálatában eltekinteni egyáltalán nem lehet; másként, de hasonló intenzitással a lényekhez tartoznak, mint vérkeringésük és lélegzetvételük.

(Karátson Gábor: Az én visszafordul 
-- Cédrus 1. szám)
Százmilliók szenvednek a Föld minden pontján a munkanélküliség, a szegénység, az éhezés, a családok (erőszakos) szétesése, és megalázó létkörülmények miatt. Feszültség érezhető a nemek és a generációk között egyaránt. 
A korrupció bevett, lassan "elfogadott" eszközzé válik az üzleti és a politikai életben. A világ nagyvárosaiban mind nehezebb emberi életkörülményeket kialakítani a növekvő szociális, etnikai és faji konfliktusok, a drog, a szervezett bűnözés hatásai miatt. Évekig élnek szomszédok egymás mellett anélkül, hogy egymás nevét tudnák. Az ember kirabolja a Földet, tönkreteszi az ökológiai rendszereket, feléli környezetét.
Korunkban a világ a politika és a vallások által részekre szabdalt, tele konfliktusokkal és háborúkkal, híján a tájékozódási pontoknak. 
A morális tekintélyek elvesztették hitelességüket, mélyen gyökerező normák dőlnek össze, az alapintézményeket is elérte az identitásválság. 
Senki sem vitatja egy új társadalmi konszenzus szükségességét az emberi értékek minimumáról, a kívánatos magatartási formákról és kritériumokról. Mindenki egyetért ennek szükségességében, de a legtöbben kétlik, hogy egy ilyen konszenzus a gyakorlatban is megvalósítható. 
Valóban illúzió az a feltételezés, hogy az attitűdök megváltozása átfoghatja a Földet, és kialakítja a globális etikai szemléletet? Ez azért is nehézségekbe ütközik, mert a megegyezés természetes sarokköveiként adódó világvallások önmaguk sem értenek egyet a jó és rossz, a hasznos és káros dolgok mibenlétében. Napjainkban éppen a vallások sértik egyre arrogánsabban azokat az alapelveket, melyeket önmaguk tanítanak -- sokkal többször a háború, az intolerancia és a fanatizmus okozói, mintsem a toleranciáé, békéé és megértésé. Ez félelmet és elzárkózást kelt etikai elveikkel szemben. A globális környezeti, pénzügyi, politikai és gazdasági problémák küszöbén a döntéshozókat a kiutat jelentő, átfogó elképzelések hiánya jellemzi. 
A középszerű, igencsak gyenge előrelátással és elemzőképességgel rendelkező politikai vezetés a megoldatlan problémákra elavult, rosszul beidegződött válaszokat ad.
Ilyen helyzetben mi várható el a tanároktól és a szülőktől, hogyan orientálják gyermeküket, ha önmaguk sem látják tisztán, milyen értékek mentén szervezzék saját életüket?
A globális etika kialakítása nem "Új Globális Ideológia" vagy egy egységes vallás kialakítását jelenti. Nem az a célja, hogy "etikai minimalizmusával" gátolja a különböző erkölcsi meggondolások, tradíciók kiteljesedését, nem veheti át a régi "szent könyvek" helyét sem. Nem kényszerítheti saját alapvetését a különböző etikai rendszerekre. Célja a közös felmutatása. A közös -- vagy egymásra lefordítható -- értékek, gondolatok hangsúlyozása, a Föld és az emberiség érdekében a minimálisan szükséges közös alap erősítése. 
A fatalisztikus várakozás helyett tenni a szükséges tudati változás létrejöttéért az ember -- az első globális faj -- túlélése érdekében.
Hogyan jöhet létre ez a globális etika? Akárcsak az emberi jogok, a környezeti tudatosság, a béke és leszerelési kérdések vagy a férfi-nő viszony normalizálásának esetében, itt is a tudatosság, a gondolkodási minták összetett, hosszú távú változására van szükség. Szerepet játszanak ebben a szülők, az oktatás különböző területein dolgozók, a megfelelő értékeket népszerűsítő média és a cselekvési teret meghatározó politika résztvevői egyaránt. Különösen nagy szerep hárul az iskolákra, amelyek egymásra következő generációk folyamatos alakításáért felelősek. 
Azonban a különböző foglalkozású, elkötelezettségű, vallású stb., emberek szemszögéből a tennivaló, a szükséges lépések mások és mások. Nem valamiféle mechanikus egyensúly kialakítása a cél, amely a kulturális, vallási stb. egyformaság talajára építkezik, hanem a különböző élethelyzetekből fakadó etikai megoldások közös felületének kialakítása.
Mindenki felelősséggel tartozik a társadalmi-természeti környezet alakulásáért, mindenki döntési helyzetben van. Az emberi környezet megvédése csak e felelősség mindenki által történő felismerésével érhető el. 
A XX. században -- két világháború, a hidegháború, a fasizmus, a kommunizmus és a kolonializmus bukása után -- az emberiség minden eddiginél komolyabb gazdasági, kulturális és szellemi tőkével rendelkezik ahhoz, hogy előmozdítsa a globális szerveződés új rendszerének kialakulását az etnikai, társadalmi-gazdasági és környezeti feszültségek csökkentésével. 
Ami hiányzik ennek eléréséhez, az a reményteli vízió. Már ez az állítás önmaga is nevetségesnek tűnik korunkban. Mégis csak e vízió eredményeként jelenhetnek meg célok, ideálok és normák. Ennek reményét a világon mindenütt elvesztettük, holott a lakhatóbb emberi világot nem lehet megteremteni kizárólag törvényekre, előírásokra és egyezményekre alapozva. A béke, az igazságosság és a természet megóvása csak akkor válhat önértékké, ha megtapasztaltuk ezek pozitív értékét. De saját benső világunk felkészítése nélkül ennek megtapasztalására sincs esélyünk. 
A felelősség és a kötelezettség érzése mindenkinek magából ered: a tudati-érzelmi változások eredményeképpen.
A globális etika lényege, hogy képesek legyünk alapvető elvekben, értékekben  és magatartási formákban egyetérteni. E nélkül előbb vagy utóbb a föld valamennyi emberi közösségét veszély fenyegeti.
Az etikai-morális nézetek, a vallások etikai alapelvei önmagukban nem tudják megoldani a gazdasági, politikai és társadalmi problémákat a földön. De nyújthatják azt, amit sem gazdasági, sem politikai programokkal nem lehet elérni: a belső irányultság megváltozását, a mentalitásbeli és érzelmi változás kialakulását.
Minden embernek és minden élőnek meg kell adni saját létéből eredő méltóságát. Az ember esetében ez korra, nemre, bőrszínre, fizikai vagy mentális képességekre, nyelvre, vallásra, politikai nézetre, nemzeti, etnikai és társadalmi hovatartozástól függetlenül megillet mindenkit. Ezt az egyéntől az államig, és a legerősebb nemzetközi szervezetekig mindenkinek be kell tartania. A globális etika számára ezek a normák megmásíthatatlanok és feltétel nélküliek. 
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a világban nem következik be jelentős változás a gondolkodási minták előzetes átalakulása nélkül. Ilyen átalakulás észlelhető most olyan területeken mint a béke, a természet- és környezetvédelem kérdésköre. Ezek, és a többi területen megkezdődött változások összekapcsolódásával, kiteljesedésével létrejöhet a gondolkodási minták megváltozása az etika és az értékek terén is. 
Ennek érdekében az etika minden részterületén (bioetika, nemi élet, a tömegmédia etikai vetülete, a tudomány, politika és gazdaság etikai vonatkozásai) folyamatos párbeszédet kell kialakítani a legkülönbözőbb körökben (baráti, szakmai, családi, szervezeti, politikai és nemzetközi szinten). Bár igen sokféle és egymásnak ellentmondó álláspont létezik, a globális etika elvei alapján lehetséges ezek összehangolása. Az élet legkülönbözőbb területein megindult már az új szemlélet kialakulása. Erre alapozva alapvető fontosságú lenne, hogy az egyes szakmák (a tudósoktól az újságírókon át a tanárokig, üzletemberekig) lefektessék saját alapelveiket, megalkossák etikai kódexeiket.
Hasonlóképpen szükség lenne arra, hogy a különböző kulturális közösségek, hitrendszerek, vallások összeállítsák és nyilvánosságra hozzák közérthető kódexüket, amely kifejti, hogy saját etikai rendszerük milyen válaszokat ad a ma felmerülő problémákra, és ezzel összefüggésben a mélyebb kérdésekre (pl. halálhoz való viszony, életminőség, természet etikai megközelítése, büntetés milyensége, szenvedés jelenléte stb.).
 

Hans Küng: Yes to a Global Ethic
(SCM Press LTD, 1996) alapján