Merítő

"Politikamentes környezetvédelmet!"
Interjú Pepó Pál miniszterrel

Pepó Pál 1955. május 4-én született Gyulán. 1979-ben végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetemen általános mezőgazdasági mérnökként. 1993-ban a mezőgazdasági tudomány kandidátusa lett. Öt évvel később, június 16-án vette át egyetemi tanári kinevezését. Azon a napon, amikor ismertté vált: Pepó Pál lesz az új kormány környezetvédelmi minisztere. Fél évvel később beszélgettünk.

-- Miniszter úr, ha röviden be kellene mutatkoznia az olvasóknak, mit emelne ki életrajzából?

-- Azt hiszem, ez hosszú időt venne igénybe, hiszen nagyon sok munkakörben megfordultam, bár csupán egyetlen egy helyen dolgoztam. 1979. július 8-ától 1998. július 8-áig a Debreceni Agrártudományi Egyetemen tevékenykedtem különböző beosztásokban. Voltam akadémiai ösztöndíjas, tanársegéd, adjunktus, docens, majd a közelmúltban egyetemi tanárrá neveztek ki. Tulajdonképpen végigjártam az egyetemi ranglétra valamennyi lépcsőfokát.

-- Amikor elvállalta a környezetvédelmi miniszterséget, nem zavarta, hogy a zöld szervezetek egy csoportja inkább Illés Zoltánt látta volna a tárca élén?

-- Illés Zoltán képviselő úrral, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnökével szakmai és emberi szempontból is kiváló a kapcsolatom.

A kormánynak mindenképpen szüksége van a parlamenti bizottságok támogatására. Illés Zoltánnal gyakorta konzultálok, szakmai és politikai tapasztalatait igyekszem figyelembe venni döntéseim során. A magam részéről szeretném érvényesíteni a környezet- és természetvédelem politikamentességét. Ez az a terület ugyanis, ahol nem szabad érvényesülnie a politikának. Döntéseinket tehát nem a politikai szempontok, hanem a szakmai érvek alapján hozzuk meg. Szeretném, ha az elkövetkezendő négy évben a környezetvédelmi bizottság tagjai támogatnák a munkánkat. A környezetvédelem az a terület, ahol már 1994 és 1998 között is politikai konszenzus alakult ki az egyes pártok között. Remélem, ez most is így lesz.

-- Munkája során mennyire kíván együttműködni a társadalmi szervezetekkel, a zöld mozgalommal? Figyelembe veszi-e majd álláspontjaikat, esetleg rendszeres konzultációra is sor kerül?

-- Az NGO-kal jó a kapcsolatunk. Ez elsősorban a politikamentes civil szerveződésekre vonatkozik.

A társadalmi kapcsolatok nélkülözhetetlenek a környezet- és természetvédelemben. Az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak három fontos pillére van: az ipar és a munkaadók, a tudomány, valamint a társadalmi szervezetek képviselői. Egyetlen minisztérium sem működhet eredményesen a társadalmi szervezetek nélkül. És ez a Környezetvédelmi Minisztériumra különösen érvényes. Az emberek alkotmányos joga, hogy egészséges környezetben éljenek. Szóval a társadalmi szervezetek véleményét a jövőben is figyelembe vesszük. Ezt nagyon lényegesnek tartom.

-- Nem csökkent a minisztérium szerepe, ereje azáltal, hogy "leválasztották" a tárcáról a területfejlesztést, az építésügyet és a műemlékvédelmet?

-- Úgy vélem, hogy nem. Egy tiszta profilú, erős minisztérium jött létre, amely a környezet- és természetvédelemre épül. Azáltal, hogy kollégákat adtunk a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, megpróbáltuk ott is erősíteni az ökológiai szemléletet. A Környezetvédelmi Minisztérium pozíciói tehát nem gyengültek, sőt, inkább még erősödtek is. Az elkövetkezendő időszakban nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő környezeti informatikai rendszer kialakítását és a jogalkotást. Az Európai Uniós csatlakozás szempontjából kiemelten kell kezelni a jogharmonizációt, a jogérvényesítést, a jogszabályok végrehajtását is.

-- Milyen alapvető célkitűzésekkel látott munkához?

-- Az egyik legfontosabb célkitűzésem az volt, hogy átláthatóságot teremtsünk a minisztériumban. Nem szeretném, ha olyan jellegű döntések születnének, amelyek nem mentek volna át a különböző "ellenőrzési pontokon". Az átláthatóság, a nyilvánosság elve tehát alapvető fontosságú munkánkban. Minden egyes tevékenységet ellenőrizni kell a közcélú keretek felhasználásától kezdve a fejlesztési beruházások megvalósításáig. Lényeges, hogy valamennyi beruházásnál érvényesítsük a környezetvédelmi szempontok mellett a gazdaságossági szempontokat is. Erre az elmúlt időszakban csak kevés példa akadt, a kihelyezett pénzek felhasználásának ellenőrzése nem történt meg.

-- És milyen szerepet szán a zöld médiának? Fontosnak tartja-e jelenlétét, szemléletformáló erejét?

-- A környezeti tudat formálása az egyik legfontosabb feladat. Pusztán jogszabályokkal nem lehet minden problémát megoldani. Nem célunk a büntetés, bár sok esetben sajnos rákényszerülünk. A legegyszerűbb és egyben leggazdaságosabb megoldás a prevenció, a megelőzés. Ebből a szempontból igen fontosnak tartom a nemzeti környezeti nevelési programot, amely már elkészült a tárca gondozásában. Rengeteg tennivalónk van az óvodai neveléstől a felsőoktatásig. Tudatformálás nélkül a minisztérium munkája eleve reménytelen. És e tudatformálásban nélkülözhetetlen szerepe van a zöld médiának és persze a civil szerveződéseknek is.

-- Több fórumon is kiemelte e bizonyos szemléletformálás, a környezeti nevelés fontosságát. Hogyan jelentkezik ez a minisztérium munkájában, szervezeti felépítésében?

-- A tárcán belül a társadalmi kapcsolatok osztálya foglalkozik e területtel. A minisztériumok közül talán egyedül, közönségszolgálati irodát működtetünk, amely megfelelő információkkal, különböző háttéranyagokkal és kiadványokkal látja el az érdeklődőket. Terveink között egy környezet- és természetvédelemmel foglalkozó egyetem létrehozása is szerepel. Magyarországon minden felsőoktatási intézményben oktatják ugyan valamilyen formában a környezetvédelmet, ám nincs olyan egyetem, amely kizárólag a környezet- és természetvédelem iránt elkötelezett szakemberek képzésével foglalkozna. Nagyon fontosnak tartom, s a pénzek elaprózódásának megszüntetése miatt is lényeges, hogy külön felsőoktatási intézménye legyen e szakterületnek is. A nyugati társadalmakban a környezet- és természetvédelem már egy elfogadott tudomány, de nálunk ennek még nincsenek meg a hagyományai. Körülbelül húsz0éves késésben vagyunk e téren.

-- Úgy tűnik számomra, hogy a környezeti nevelés amolyan köztes terület, mintha egy kissé légüres térben lebegne manapság. Valójában egyik tárca sem érzi igazán a sajátjának. Tervezik-e egy olyan együttműködés kialakítását, amelynek eredményeként összehangoltan tevékenykedhetnének az Oktatásügyi Minisztériummal?

-- Már javában munkálkodunk e koordináció létrehozásán, hiszen a két tárca közötti együttműködés elengedhetetlen. Munkánk kudarcra lenne ítélve, ha a környezeti neveléssel kapcsolatos programot csak az Oktatásügyi Minisztérium vagy csak mi karolnánk fel. Fontos tehát, hogy a különböző szakirányú oktatásban a két tárca összehangolt munkája érvényesüljön az elkövetkezendő időszakban. A kezdeti lépéseket megtettük, környezeti nevelési stratégiánk elkészült. A két minisztérium együttműködése már csak azért is fontos, mert erőforrásainkat így lényegesen hatékonyabban hasznosíthatjuk, mint külön-külön.

-- Befejezésül mint természetszerető tanárembert kérdem: mit tanácsolna embertársainak?

-- A mostani, fiatalabb generáció, az egyetemisták, de már az általános iskolások is felismerik a környezet- és természetvédelem fontosságát. Ők már elengedhetetlennek tartják, hogy egészséges módon, egészséges környezetben éljenek. Az idősebbeknek is csak azt tanácsolhatom, hogy fordítsanak nagyobb gondot úgy szűkebb, mint tágabb környezetükre. Magyarország a társadalmi és a gazdasági fejlettség tekintetében már eljutott arra a szintre, hogy az életminőség mellett a bennünket körülvevő környezet minősége is számít. Az elkövetkezendő négy évben mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy valóban javuljon környezetünk állapota. Igen, felelősséggel tartozunk az utánunk következő generációnak. Ám ez nemcsak azt jelenti, hogy őrizzük meg a földet, ahogyan azt az előző generációtól megkaptuk: tovább kell javítanunk környezetünk minőségét. Ezt tartom egyik legfontosabb feladatomnak.

Az interjút készítette: Hollós László

Beszélgetés Csapody Tamás szociológussal

Csapody Tamás a hazai békemozgalmak jeles képviselője, az Alba-Kör szóvivője. Személye a NATO-csatlakozás elleni akciók során vált közismertté. Szakterülete az erőszakmentesség.

-- Milyen típusú mozgalmakat nevezünk alternatív mozgalomnak?

-- Minden olyan mozgalom, csoportosulás ide tartozik, amelyik a fennállóval szemben valami mást fogalmaz meg, ami nem hivatalos, nem állami. Lehetnek ezek zöld-, feminista-, béke- vagy anarchista mozgalmak, de számos más hasonló is létezik, pl. az életreform-mozgalom és sok harmadik világot segítő mozgalom. Ezek a csoportosulások általában -- részben vagy egészben -- tudomány- és technikaellenesek, és kivétel nélkül erőszakmentesek. Ez az egyik kötőszövete ezen mozgalmaknak, míg a másik kritériumuk, hogy a bázisdemokrácia elvére szerveződnek. Mindenképpen a társadalom fejlettségének egyik mutatója, hogy adott közegben milyen erős a társadalom e szegmense. A civil szervezeteket, alternatív mozgalmakat lehet a társadalom motorjának is nevezni, hiszen ezek azok, amelyek a mindenkori fennálló renddel szemben valami újat, mást fogalmaznak meg. Ezek az eszmék adott esetben a maguk radikalizmusánál fogva lehetnek nemkívánatosak is, de közép- és hosszú távon mindenképpen pozitív ideológiát, modernitást fogalmaznak meg.

-- Többször hangsúlyozta, hogy a fennálló renddel szembenálló mozgalmakról van szó. Miben nyilvánul ez meg?

-- A szakirodalom is külön kezeli a nyugat- és a kelet-európai alternatív mozgalmakat. Leginkább abban érhető ez tetten, hogy a modernizmust másképp értelmezik Nyugaton és Keleten, ami nagyon fontos kérdés a mai egységes Európában.

A nyugati alternatív mozgalmak minden esetben posztmodern megközelítésben képzelik el a társadalmat. Kelet-Európában az alternatív mozgalmak majdnem mindegyike kívánja a modernizációt, abban látják a gazdasági jólétet vagy éppen ennek a régiónak a megújulását. Nyugaton univerzálisabb, globálisabb megközelítésben képzelik e al világ fejlődését. Nem a fennálló politikával, nem a hat- vagy hétpárti demokráciával szemben fogalmazódnak meg ezek az ideológiák, hanem az élet nagy kérdéseivel, az élet-filozófiákkal, az életmóddal kapcsolatban.

-- Nincs itt valami ellentmondás: az alternatív mozgalmak technika- és tudományellenesek, ugyanakkor modernizációt akarnak? Nem vagyok benne biztos, hogy a tudományellenesség mindegyik szervezetre, mozgalomra jellemző.

-- Ez egyike azon ellentmondásoknak, amely a közép-kelet-európai régióban jellemzi az alternatív mozgalmakat. A régió, és így a magyar alternatív mozgalmak sem rendelkeznek koherens ideológiával. Sokkal inkább ösztönös, érzelmi alapon, csak néhány ember köré szerveződő mozgalmakról vagy sejtekről van itt szó, kevésbé kidolgozott ideológiával. Ez nem jelenti azt, hogy akár viszonylag rövid időn belül ne alakulhatna ki ez a koherens ideológia vagy világnézet, csak hát ehhez sok minden kell, többek között a társadalom és a politika egészére ható változások is.

-- Mennyire időfüggő ez? Elképzelhető, hogy néhány év vagy évtized múltán a hazai mozgalmak hasonlóak lesznek a nyugat-európaiakhoz?

-- Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy van értelme utolérni őket. A nyugati civil és alternatív szervezetek önmagukban véve is olyan csoportot képeznek, amelyek állandóan változnak. Amíg mi be tudnánk futni az oda vezető utat, addigra lehet, hogy ők jóval továbblépnek és másként gondolkodnak a világról. Fontosak számunkra a nyugati minták, de egyáltalán nem gondolom azt, hogy minden esetben követésre méltóak. A saját utunkat kell járni, csak nyitott szemmel és nyitott füllel.

-- Mit tudunk a hazai alternatív mozgalmakról?

-- Magyarországon az ökológiai mozgalmak elég ismertek és nagy számban vannak jelen. Ezzel együtt hiányoznak körükből az atomenergia-ellenes csoportok, melyek nyugaton jelentős részét adják e mozgalmaknak.

-- De ugyanakkor tudjuk azt, hogy vannak békemozgalmak is.

-- Nagyon szerény csoportosulást jelentenek. Társadalmi bázisuk kicsi, kevés ilyen nevesített szervezet van és közülük is kevés olyan van, amely aktívnak mondhatja magát. Van köztük, amelyik általában pacifista megközelítésben képzeli el a magyar jövőt, és vannak úgynevezett "egy témájú" mozgalmak is.

-- Ez azt is jelenti, hogy ezek a mozgalmak céljukat elérvén megszűnnek?

-- Így van. Erre jellemző példa a HEL, a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája, amelynek nagyon rövid alapszabálya azt mondja, hogy egyetlen célban kell megegyezni a résztvevőknek, aláíróknak: nevezetesen az általános hadkötelezettség eltörlésében. De hogy milyen utat kell választani odáig, vagy azután mi lesz -- hivatásos hadsereg, vagy hadseregmentes Magyarország --, ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak. Ez a felfogás olyan széles alapot biztosít, amelyhez -- legalábbis elvi szinten -- nagyon sokan tudnak kapcsolódni, de ha eltörlik a sorozást Magyarországon, akkor ez a mozgalom úgy ahogy van, megszűnik.

-- Az alapelvek közül azt is említette, hogy az egyik legfontosabb az alternatív mozgalmak erőszakmentessége. Elkerülnek, elítélnek mindenfajta erőszakot.

-- A mozgalmak ideológiatörténetében vissza lehet menni egészen a nagy példaképekig: Jézusig, Thoreau-ig, Gandhiig, Tolsztojig, akik között nyilván sok különbség van, de közös nevezőjük az erőszakmentesség gondolata. Kialakult egy olyan ideológia, elképzelés, de azt is lehet mondani, hogy utópisztikus megközelítés, amely szerint a konfliktusok, a világ problémái -- és itt hangsúlyozottan nemcsak a fegyverkezés vagy a pacifizmus által nevesített problémákról van szó, hanem gazdasági problémákról, éhezőkről, igazságtalanságról, észak--dél problémáról, vagy a fejlett nyugati világban lévő kizsákmányolásról, tehát egy komplex erőszakmentesség- fogalomról -- nem oldhatók meg emberekkel szembeni vagy gazdasági erőszakkal. Ez a gondolat szerves fejlődés eredménye. Az alternatív mozgalmak esetében ez minden országban így alakult ki. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ezek a szervezetek, bármilyen szerény mértékben is, de jelen tudnak lenni a társadalomban, példát, élő alternatívát tudnak felmutatni. Hiszen céljaikat sohasem fegyverrel, kizsákmányolással, gazdasági erőszakkal próbálják megvalósítani.

-- A harmadik évezred küszöbén az egész földbolygóra tekintve azt látjuk, hogy tombol az erőszak. Ez nemcsak a helyi háborúkat jelenti, hanem nagyon sok mást is, a bűnözés óriási terjedését, a maffiaháborúkat és a kis egyéni erőszakokat, amelyekkel az életünkben találkozunk. Lehet-e eredményesen küzdeni az erőszak világában erőszakmentes módszerekkel egy másfajta világért, másfajta értékrendért?

-- Kiterjeszteném ezt gondolatot, hiszen létezik verbális erőszak is, a média is erőszakot alkalmaz, a reklámok is erőszakos módon közelítenek hozzánk. Sőt, az egyszerű világból most egy bonyolult világba kerültünk, ahol az ember--ember és intézmény--intézmény elleni harc minden formája erőszakkal terhes, de ökológiai megközelítésben akár azt is lehet mondani -- minthogy mondják is --, hogy minden fa, minden állat, minden élőlény kiirtása konkrét erőszakot jelent. Az erőszak mindig jelen volt a világban, mégis talán felerősödni érezzük ezekben a rendszerváltó években, amikor a nyugati világ is válságban van. Az alternatív mozgalmak azt gondolják, hogy ennek a válságnak a legfőbb oka az erőszak. Mit lehet az erőszak ellen tenni? Itt mindig az egyes emberen múlnak a dolgok. Saját magunkon, közvetlen környezetünkön, családunkon, és lehetne sorolni ezeket a struktúrákat. A társadalmi erőszak problémáját nem oldja meg sem a civil társadalom, sem az alternatív mozgalmak sora.

Az erőszak valójában megakadályozhatatlan, az erőszak erőszakot szül, a maffiák erősebb rendőrség létrehozását eredményezik. Láthatjuk ezt a NATO-kibővítés problematikájában is. Egy hidegháború utáni világban nem az történik, hogy a leszerelés folytatódik, hanem ehelyett a másik katonai struktúra növekedik és erősödik. Ha használhatatlanná válnak a vadászgépeink, akkor nem azt mondjuk, hogy kevesebb is elég belőlük, hanem dollármilliókért veszünk vadonatújakat.

Ez az úgynevezett strukturális erőszak, amely minden bizonnyal kiküszöbölhetetlen a világból, viszont az egyéni erőszak jelentősen korlátozható, csökkenthető. Ezt tudják megélni és felmutatni civil csoportok, alternatív mozgalmak. Ha eszmei szinten meg tudják jeleníteni az emberek ezeket a nézeteket, akkor már hatnak és jelen vannak.

A demokrácia egyik lényege a többség uralma, a többség akaratának az érvényesülése. Ha végül is sikerül átlépni egy minőségi küszöböt, akkor a demokrácia ilyen értelemben is működik. De azért érzem Magyarországon ezt nehézkesnek, például a repülőgépek vonatkozásában, mert nálunk nem léteznek komoly nyomásgyakorló csoportok. Hiányzik az a fajta civil kurázsi, állampolgári öntudat, amely észreveszi az igazságtalanságokat, egyenlőtlenségeket -- akár gazdasági, akár társadalmi vonatkozásban -- és fel is lép ellene. De azzal együtt, hogy ilyen nehezen érvényesíthetők a civil érdekek, azt gondolom, hogy nem reménytelen. Nagyon fontos lenne azt tudatosítani, hogy ha egy differenciált társadalomban megfogalmazott érdekek mentén nyomást gyakorló csoportok alakulnak ki, melyek átgondoltan, tudományosan felépített megközelítésben próbálják a célokat megközelíteni, akkor idővel e célok részlegesen vagy akár teljesen elérhetők lesznek. A civil technikák megtanulhatók és alkalmazhatók. A törvényalkotókat lehet befolyásolni, nemcsak tiltakozás útján, hanem az érdekérvényesítés más módjaival, például a médián vagy a közvetlen képviselőkön keresztül.

A demokrácia ezen alapul: az ember elmegy a képviselőjéhez és elmondja a problémáját. Ha ez tömegessé válik, akkor van hatása. Fel kell ismerniük az embereknek azt, hogy lehet mit tenni. Nem elég mutogatni pártokra, egyénekre és a szomszédokra, hanem egyénileg mindenkinek a maga területén kell valami keveset hozzáadnia az ügyhöz.

A beszélgetést Mangel Gyöngyi készítette.

Piers Blaikie

Az ezredfordulóra az embernek sikerült olyan mértékben túlbonyolítania saját világát, hogy annak komplex sűrűjében elkeveredve mind nehezebben ismerhetők fel a természeti és társadalmi folyamatok sajátos jellemzői, okok és okozatok, források és irányok. Az ember alkotta világ és a természeti folyamatok többszörös egymásra és egymásba épülése egyre nagyobb kockázatokat rejt magában. Az egyént, a közösséget váratlan hevességgel és szokatlan irányból érő vész okai -- és ezzel párhuzamosan a felelősség -- térben és időben mind elérhetetlenebb távolságba húzódik vissza.

Ebből a dzsungelből (is) csak mind alaposabb megértéssel, tudással indulhatunk el kifelé. Az alábbi cikk -- a környezeti katasztrófák hatásait az ember társadalmi sebezhetőségének jelenségére vezetve vissza --, egyszerre mutatja be a helyzet bonyolultságát és az összetett megértés lehetőségét.

Az emberek sebezhetősége a társadalmi folyamatokban, és az ezek mögött lévő okokban gyökerezik, melyek végső soron meglehetősen távol állhatnak magától a katasztrófa eseményétől. Ezek a problémák mindaddig vissza fognak térni, amíg meg nem birkóztunk a háttérokokkal.

A katasztrófák kutatásának és kezelésének éppúgy számot kell adnia a sebezhetőségért felelős társadalmi viszonyokról, mint magáról a kockázatról.

A katasztrófák általi veszélyeztetettség felbecsülésekor legalább ugyanannyira fontosnak kell tekinteni a sebezhetőség társadalmi vonatkozásait, mint amekkora figyelmet a természeti veszélyek megértésének és vizsgálatának szentelünk. A kockázatot, melynek sokan ki vannak téve, a sebezhetőség és a veszélyek együttes eredőjeként kell kezelni. A katasztrófák e kettő kölcsönhatásának eredményeként jönnek létre: nincs kockázat, ha vannak veszélyek, de nincs sebezhetőség; vagy ha a népesség sebezhető, de nem történnek veszélyes események.

Ahhoz, hogy meg tudjuk magyarázni egy katasztrófa létrejöttét, végig kell követni azt a fejlődést, amely a sebezhetőséget okozó társadalmi tényezők több szintjén keresztül összeköti a veszély lehetőségét és az ott élő emberek közösségét.

Ezek közül a legtávolabbiak az alapvető okok, a társadalom és a világgazdaság jól megalapozott és széles körben elterjedt folyamai. A sebezhetőséget létrehozó (és azt időről időre újból kialakító) legfontosabb alapvető okok gazdasági, demográfiai és politikai folyamatokból erednek. Ezek befolyással vannak a források eloszlására és szétosztására a különböző embercsoportok között.

Az ilyen alapokok általában a gazdasági struktúra, a jogi környezet, a nemek viszonyának és az ideológiai rend más elemeinek a függvényei. Kapcsolatba hozhatók az állam működésével, a rendőrség és a katonaság tevékenységével.

Az alapokok tükrözik egy társadalomban a hatalom megoszlását. Azok az emberek, akik gazdaságilag peremhelyzetre szorultak (mint például a városi hontalanok), vagy akik "marginális" körülmények között élnek (elszigetelve, sivatagos vagy félsivatagos, tengerparti vagy erdei környezetben) általában nem annyira fontosak a gazdasági és politikai hatalom birtokosai számára. Az ilyen csoportok számára ez kétféle sebezhetőségi lehetőséget eredményez: mivel kevésbé biztonságos élethez és forrásokhoz juthatnak hozzá, ezért jobban ki vannak téve a veszélyeknek. Másodszor pedig a veszélyek mérséklésére irányuló állami beavatkozás általában csak csekély mértékben foglalkozik velük.

A dinamikus feszültségek olyan folyamatok és tevékenységek, melyek az alapokok hatásait a veszélyes körülmények megjelenésekor sebezhetőséggé "alakítják át". Például a falvakból városokba történő vándorlás olyan dinamikus feszültség, amely az alapokokban rejlő gazdasági mintát sebezhetőséggé alakítja. Ennek során elpusztul az a helyi tudás, és elpusztulnak azok az intézmények, melyek nélkülözhetetlenek lennének ahhoz, hogy az emberek meg tudjanak birkózni a katasztrófa utóhatásaival.

A fiatalabb emberek, különösen a munkaképes korú fiatal férfiak, akik a városokban (vagy esetleg külföldön) értékesíthető képzettséggel rendelkeznek, elvándorolnak, esetenként kevésbé biztonságossá változtatva a helyi társadalom struktúráját.

A dinamikus folyamatok némelyike az adott társadalom sajátja, néhány pedig szinte az egész világon általános a világméretű erők mindenütt jelenlévő befolyása miatt. A pillanatszerűen fellépő veszélyes körülmények során a populáció sebezhetősége ugrásszerűen növekedhet időben és térben is. Példaként olyan embereket hozhatunk fel, akiknek veszélyes helyeken kell élniük, akik anyagilag nem engedhetik meg maguknak a biztonságos építkezést, akiket az állam nem véd megfelelően (például a hatékony építkezési szabályzatok tekintetében), akiknek veszélyes életmódot kell folytatniuk (például óceáni halászat kis csónakokban, vagy orvvadászat, vagy prostitúció annak egészségügyi veszélyeivel), vagy csak minimális élelemhez jutnak hozzá. Az, hogy emberek veszélyes helyeken élnek vagy dolgoznak, gyakran általánosabb politikai-gazdasági nyomás eredménye, mely elsősorban a gyengébb csoportok esetében léphet fel.

A népesség növekedése olyan jelentős világméretű jelenség, amely hozzájárul a sebezhetőség megnövekedéséhez. A pontos összefüggések azonban még mindig ismeretlenek. Komoly viták folynak arról, hogy a népesség-növekedés a szegénység oka-e vagy inkább következménye (esetleg a kettő bonyolult kölcsönhatásának eredménye). A veszélyeztetettség és a népesség-növekedés között valószínűleg a korcsoport-eloszlások változása alkotja a kapcsolatot. Ehhez jobban meg kell értenünk a népesség-növekedés és a katasztrófák közötti összefüggéseket. Túlegyszerűsítés a népesség-növekedés és a sebezhetőség közvetlen összekapcsolása, mely azt sugallja, hogy azért szenved el több ember több katasztrófát, mint régen, mert többen vannak veszélyes helyeken. Azt is meg kell magyarázni, hogy miért teszik ki az emberek magukat a veszélynek. Az életmód-stratégiák megismerése kulcsfontosságú annak megértésében, hogy az emberek hogyan "birkóznak meg" a veszélyekkel.

Megismerésünk korlátai

A "veszélyes körülmények" az eddigieknél sokkal alaposabb kutatást igényelnek. Ahogy a veszélyes körülményektől és sebezhetőségtől visszajutunk az alapokokig, a kapcsolatok irányultsága (és ennélfogva a katasztrófa magyarázatának szintje) egyre határozatlanabbá válik. Amikor a kapcsolatokat elemezzük, meglehetősen ritkán bukkanunk megbízható bizonyítékokra, és ez a tendencia annál jobban érvényesül, minél inkább visszalépünk a magyarázatok láncolatában.

A sebezhetőséggel kapcsolatos előfeltételeket illetően a tudás ezen hiányosságai igen súlyosak. Ez részben megmagyarázza azt, hogy miért lépnek fel és miért maradhatnak fenn huzamos ideig a veszélyes körülmények.

Világgazdasági feszültségek

Számos országnak nagy gondot okozott a fizetési mérlegük fenntartása. Ennek az a következménye, hogy bármilyen áron is, de növelni kell az exportot. Nemzeti szinten ez a természeti erőforrások lehető legnagyobb kihasználását eredményezi.

Az országok elfogadják az IMF által javasolt stabilizációt és a Világbank átszervezési javaslatait, strukturális törlesztési programokba fognak, ami magával vonja az állami kiadások visszafogását is. Ennek következményeként gyakran az olyan szolgáltatásokon spórolnak, mint az oktatás és a közegészségügy, az állami tulajdonú vállalatok pedig magánkézbe kerültek (mindkét intézkedés munkanélküliséghez vezet), és emellett az élelmiszer-segélyeket is csökkentették. Jól dokumentált, hogy ez milyen hatással volt a jólétre, de eddig nem sokat foglalkoztak azzal, hogy az ilyen programok milyen következményekkel jártak a katasztrófák iránti sebezhetőség tekintetében.

A Világbank, és számos helyi fejlesztési bank nem vétlenek ebben a jelenség létrejöttében.

A természeti veszteségek

Szintén jelentős globális feszültség az erdők, a talaj, a vizes területek és a vízforrások pusztítása. Ez gyakran szorosan összefügg az adósságok kérdésével, mivel a talaj pusztulása gyakran az exporttermelést támogató államvezetés következménye. A tengerparti területeket kiszárítják és erdőket vágnak ki azért, hogy segítsék a hotelek és más külföldi tulajdonban lévő létesítmények terjeszkedését, melyektől az ország kemény valutára számít. Az erdők kivágása és a talajerózió hosszú távon megnöveli a természeti katasztrófák súlyosságát és gyakoriságát.

A természetes génállomány pusztulása ("genetikai erózió") a jövőben jelentősen megemelheti a növények kórokozók és betegségek iránti érzékenységét. Az erdők és vizes területek elpusztítása nagy szerepet játszik az ilyen genetikai erózióban, ennek révén rengeteg ismert és ismeretlen fajt elveszthetünk.

A genetikai erózióval kapcsolatban a mezőgazdasági termelésben bekövetkező változás és különösen az a mind erősebbé váló tendencia, hogy a termelők egyre kevesebb haszonnövény-változatot használnak, újabb veszélyforrásként jelentkezik. A modernizáció együtt jár a táplálkozásbeli változással, ami azt jelenti, hogy a külföldről behozott és feldolgozott élelmiszerek felváltják a hagyományos gabona-, hüvelyes-, gyümölcs-, és zöldségfajtákat.

A földeken egyre kevesebb gabonaváltozatot termesztenek, és a hagyományos fajták kihalnak. Ha valamilyen biológiai katasztrófa sújtja a területet, esetleg nem lesznek arra ellenálló változatok (a megtámadott termény genetikai ősei), amelyek azt megállíthatnák...

Globális környezeti változások

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy olyan változások történnek a légkör, a vízburok és a bioszféra egymással kölcsönhatásban lévő rendszereiben, amelyeket a légszennyezésből származó, egyre jobban felszaporodó üvegházhatást okozó gázok okoznak. Ezek a változások meg fogják növelni a klimatikus természeti csapások intenzitását és gyakoriságát, és az érintett területek nagyságát is. Nem lehet kizárólag az "üvegházhatást" okolni a pusztító hurrikánok, az 1989-90 telén Európában tomboló rekorderősségű viharok és az 1990-es ausztráliai árvizek miatt. Viszont a felmelegedés által kiváltott globális klimatikus változás előreláthatólag meg fogja növelni a viharok és ciklonok előfordulását és erősségét, és a Föld legtöbb területét tekintve meg fogja változtatni a csapadék mennyiségét. Ez, a súlyosabb katasztrófákból származó veszélyek mellett, alapvetően fogja megváltoztatni az emberek (főleg a mezőgazdasággal és halászattal foglalkozók) életmódját.

A tengerszint emelkedése, amely valószínűleg be fog következni a globális felmelegedés miatt, India termékeny folyótorkolatai mentén potenciálisan mintegy hatmillió mezőgazdasági munkás életterét (és valószínűleg életét) fogja követelni, és minden bizonnyal jelentős hatással lesz számos sziget alacsony fekvésű területeire éppúgy, mint az áradásnak kitett folyótorkolati vidékekre, például Bangladesben és Guyanában.

Reméljük, hogy a globális felmelegedés hatásainak mérsékléséhez nem lesz szükség védőgátak és falak építésére (ami tüneti kezelés), hanem a világ kormányai az ok megszüntetése érdekében hamarosan egymással együttműködve csökkenteni fogják az üvegházhatást okozó gázok (széndioxid, metán stb.) kibocsátását...

Piers Blaikie : At Risk. Natural Hazards, People's
Vulnerability, and Disasters
(London ; New York, NY : Routledge, 1994)
Fordította: Szabó Judit