Bartók Györgyi
Két könyv a Játékról

Minden kisgyermek "éltető eleme" a játék. Számukra ez a foglalatosság magát  a világot jelenti. Mindenki látott már gyerekeket játszani, s ha jobban odafigyelünk, azonnal szembeötlik, hogy mennyire komolyan veszik a mások vagy éppen a saját maguk által fölállított szabályok betartását, és mennyire fontos a gyermekcsoport életében -- a szocializáció szempontjából is --, hogy milyen játékokat játszanak, hogyan, mennyire teljesedhet ki annak során alkotókedvük, és juthat felszínre sok olyan pozitív, vagy éppen negatív jellemvonásuk, melyek a kamaszt és később a felnőtt embert is markánsan jellemzik. Fontos tehát a játék, mert a  gyermek személyisége ennek folyamatában színesedhet és teljesedhet ki, majd válhat a későbbiekben alkotó személyiséggé. 

A kérdés azonban az, hogy tudnak-e gyermekeink játszani ebben a mai, egyre inkább elgépiesedő, rohanó világunkban. Egyáltalán van-e valaki a közvetlen környezetükben, aki megtanítja őket az alkotó játék semmihez sem fogható örömére. Sok szülő -- eléggé el nem ítélhető módon --,  saját gondjai könnyítése érdekében szereti, ha gyermeke csöndben marad, ezért leülteti magzatát a televízió elé, gondolván, hogy jól elszórakoztatják a színes, mozgó képsorok. Ám, hogy ezzel miféle károkat, torzulásokat okoznak gyermekük személyiségében, arra talán senki vagy csak kevesen gondolnak. Jó lenne hát, ha egyre több családban hangozna el a szülői felszólítás: "Kapcsold ki a tévét! " Ez volt az amerikai szerzőpáros, Steve és Ruth Bennett előző sikeres könyvének a címe. Az abban megkezdett "gondolatfutamokat" folytatják tovább mostani kötetükben is, mely az év 365 napjára kínál játékötleteket. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ennyi, egymástól eltérő -- szinte semmilyen anyagi ráfordítást sem igénylő játékforma létezzen. Pedig, aki végiglapozza a vaskos kis kötetet, meggyőződhet arról, hogy némi találékonysággal és a háztartásokban föllelhető, környezetbarát hulladékanyagokkal (parafadugó, filc, színes kartonok, papírdobozok, ruhák anyagából megmaradt vászoncsíkok) hányféle kellemes, és hasznos szórakozást nyújtó játékos ötlet valósítható meg. Családi totemoszlopot lehet készíteni, bábukat lehet varrni vagy éppen  karácsonyfadíszeket alkothatnak az ügyes kezek. 
Az alkotó képzelet azonban szabadon szárnyalhat bármiféle "segédeszköz" nélkül is. Az utcán járva-kelve rengeteg olyan találós kérdés, szójáték, gondolkodtató "észforgató" kötheti le a gyerekek figyelmét, amelyek megrövidítik majd a sorban állás unalmas perceit, hiszen milyen érdekes azt találgatni apuval, anyuval vagy éppen a nagymamával, hogy mit fog a kosarába rakni az előttünk haladó néni, de az utca forgatagában is jól elszórakozhat majd szülő és gyermek egyaránt, ha éppen arra "hegyezik ki" a figyelmüket, hogy a kettejük közötti  megegyezés szerint kitalált betűben bővelkedő feliratot keressenek az üzletek reklámtábláin. A szerzők -- az amerikai családi házak  előkertjeit feltételezve -- jó néhány olyan szabadban játszható (labdázás, ugrálós, célbadobós, termések gyűjtése), a gyerekek mozgásigényét kielégítő foglalatossághoz adnak ötleteket, amelyek akkor is jól hasznosulnak majd, ha a család panellakásban él, mert a közeli parkok, játszóterek mind kitűnő színterei lehetnek a fölsorolt játékoknak. Természetesen a 365 játék között akad sok megmosolyogni való egyszerű ötlet is, melyek nem állják meg a helyüket önálló játékként. 
A jól szerkesztett kötethez Tárgymutató társul, melynek segítségével a szülők pontosan kiválaszthatják a körülményeknek, évszaknak vagy éppen a gyermek életkorának megfelelő játékokat. 
Bár témaválasztásában látszólag azonos, ám tartalmában mégis lényegesen más, lényegesen több Lukácsy András: Népek játékai című munkája, mely 1964 óta most negyedszer jelent meg. A szerző öt kontinens ötvenhét országának (Afganisztántól -- Vietnamig) a helyi szokásokra, népmesei hagyományokra, mágikus szertartásokra emlékeztető játékait gyűjtötte kötetbe. A játékos tevékenység ősi mivoltára utal az a tény is, hogy minden nép játékkészletében föllelhetők olyan ősi, alapvető motívumok, amelyek a különböző országokból kiindulva más-más módon termékenyítették meg a befogadó országok játékait. Hasonlatos ez a folyamat a népmesei alapmotívumok terjedéséhez és tovább éléséhez. Lukácsy hatalmas anyagot fogott át könyvében, egyként szól a felnőttekhez és a fiatalabb nemzedék képviselőihez is. A fejezetek élén álló velős kultúrtörténeti "mini tanulmány", elhelyezi az egyes játékokat a különböző, eltérő kultúrájú népek történelmében és szokásrendszerében. Vélhetően kevesen tudják, hogy milyen játék a Ba lun, melyet Laoszban játszanak a gyerekek, de arról sem sokaknak lehet fogalma, hogy miféle időtöltés a Srí Lanka-i A leopárd és a gulya vagy a burmai Golyókapó elnevezésű játék. A szerző széles merítésű, néprajzi gyűjtőmunkáját dicséri a kötetben fölsorakoztatott, több tucat játék, amelyek szabályleírása mellett -- ahol ezt a szöveg megkívánta -- a játék "konstrukciós" alaprajzait vagy az ősi játékeszközök (pl. bumeráng) rajzait is ott találhatja az érdeklődő. Jó néhány olimpiai  versenyszám őse is föllelhető a játékok között (Játékok a római korban), és  a kötetből az is megtudható, hogy az első kiadásában, 1964-ben bemutatott játékok közül (Darts, Curling, Fallabda stb.) mára már jó néhány -- olimpiai rangra váró -- kanonizált sportjáték lett.  A gazdag Forrásjegyzékkel záruló kitűnő kötet nem hasonlítható össze az amerikai szerzőpáros munkájával, hiszen annál lényegesen összefogottabb, tudományosabb. Ám, ha elhangzik a szülői felszólítás: "Kapcsold ki a tévét!",  jó, ha a két összeállítás közül bármelyik a kezünk ügyében van, mert érdemes azonnal föllapozni, hiszen a kitűnő ötletek sora biztosítja az egész család kellemes időtöltését, együtt játszását. Jó érzés azt feltételezni, hogy az önfeledten játszó gyermekek öröme képes lesz majd mindannyiunkból előcsalogatni a lelkünk mélyén szunnyadó játékos gyermeket. 
Lukácsy András: Népek játékai. 
Bp., Cicero Kvk. 1998.
Bennett, Steve--Bennett, Ruth: 
Gyerünk a szabadba! 
365 szabadtéri játék gyakorló szülők számára. 
Alexandra Kiadó, Pécs, 1998.
A ma hazánk egyetlen havonta megjelenő, színes természettudományos ismeretterjesztő folyóirata. A 32 színes és 8 fekete-fehér, újrahasznosított oldalon megjelenő magazin az ember és a természet kapcsolatát hivatott szolgálni. Rendszeresen tudósít a természet- és állatvédelem híreiről, s felhívja a figyelmet az állatkertekben, múzeumokban rejlő művelődési lehetőségekre. Az idegen földrészeket bemutató írások bepillantást nyújtanak a Föld távoli csodáiba, ugyanakkor a hazai ösvényeket járó természetbarátok beszámolói arra buzdítják az olvasót, hogy a Kárpát-medence tájait személyesen igyekezzen megismerni. A lap nagy súlyt fektet a hobbiállattartás helyes mederbe terelésére is.
A külhonból beözönlő információáradattal felvéve a versenyt, a Természet teret enged a hazai kutatási eredmények közlésének. 
A színes oldalakon megjelenő felvételek szinte kivétel nélkül magyar természetfotósok munkái. 
A népszerű előd, a Süni magazin köré csoportosult társadalmi szervezet, a Süni Egyesület a mai napig működik, táborokkal, kiadványokkal, rendezvényekkel segítve a környezettudatos ifjúság szárnyra bocsátását. Az egyesület Zöld Hírek rovata a Természet oldalain lehetőséget ad a természetbarát-csoportoknak arra, hogy bemutatkozzanak, beszámoljanak eredményeikről s kapcsolatba lépjenek egymással. A lap és az egyesület munkatársai egyaránt vallják, hogy a természet ismeretének az általános műveltség részévé kell válnia.
A Természet megvásárolható az újságárusoknál valamint a hazai állatkertekben és vadasparkokban.

Ára januártól 215,- Ft (előfizetőknek 197,- Ft/példány).

A szerkesztőség címe:
1054 Budapest,Vadász u. 29. * 1242 Budapest, Pf. 455. 
Tel-fax: 302-58-32 * E-mail: szerk@suni.zpok.hu