Kiss Gyöngyi
mesekavics

"Műveld a csodát, ne magyarázd"

Paks óvárosában egy régi épület bejáratánál mosolygó zöld szív fogadja a belépőt. Haholt Miklósné, a Tolna úti óvoda vezetője büszke arra, hogy nevelőmunkájuk eredményeként nyerték el a Zöld Szív Ifjúsági és Természetvédelmi Mozgalom emblémáját.

A történet 1993-ban kezdődött, amikor két óvónő elhatározta, hogy részt vesz egy budapesti gyermeknapi rendezvényen környezetvédelmi műsorukkal. Fellépésük sikere további tevékenységekre buzdította őket. Kapcsolatokat építettek ki a Körlánccal, a Környezeti Nevelési Hálózattal, a Kék Cinke Oktatóközponttal, a helyi és a megyei környezetvédelmi alapítványokkal. Az óvoda udvarában fából készült játékok, virágok, sziklakert és örömmel játszó gyerekek között találtam magam. Az udvart Jantnerné Oláh Ilona és Schmidt Ádámné mutatta meg. Arra törekszenek, hogy a családokat is bevonják a közös udvar szépítésébe. A szülőket már év elején megismertetik terveikkel és kérik őket, hogy vegyenek részt azok megvalósításában. Először csak a szimpatizánsok tábora nőtt, mára már a szponzoraik száma is jelentős. Paks testvérvárosa, Reichertshofen adománya tette lehetővé, hogy egy alapítványt hozzanak létre az óvodáért.
A csoportszobák hangulata a fonott bútoroktól, a vászon függönyöktől és a különlegesen szép fából készült játékoktól bensőséges. Minden szobában találunk egy kutatóműhelyt, ahol távcső, nagyító, könyvek, bármikor rendelkezésre áll. Kíváncsi lettem, vajon milyen nevelőmunkát  takar ez a környezet. Az óvoda vezetőjével, helyettesével és a pedagógusokkal közösen ülünk le beszélgetni.
-- A kormány 1996. évi rendelete alapján az óvodai nevelés országos alapprogramjának bevezetését 1999. szeptember 1-jétől teszi kötelezővé. Hogyan készülnek Önök erre a feladatra? -- kérdeztem az óvoda vezetőjét, valamint helyettesét, Bognár Jánosnét.
Ennek a rendeletnek a bevezetésével lehetőség nyílt minden intézményben saját program készítésére, vagy minősített programok adaptálására. Az alternatívák közül mi a Freinet programot választottuk, mert a francia néptanító filozófiájával értünk egyet. Freinet 1896-ban született és gyermekként volt alkalma cselekvően megtapasztalnia az ember és természet harmóniáját és harcát. Filozófiája is arra épül, hogy a természetben kell éljünk és aktívan részt vennünk környezetünk és életünk formálásában. 
-- Hogyan jelenik meg mindez Freinet pedagógiájában?
A század elején kialakult pedagógiák a saját élményű elemre építenek. Freinet szerint a gyereket nem motiválni kell, hanem motiváltságukat ébren tartani, hogy részt vegyenek a világban és változtatni tudjanak rajta. A gyermek ily módon aktív, tevőleges kapcsolatba kerül a világgal, lassacskán megismeri azt. Freinet munkásságát nyomon követve látjuk, hogy elméleti munkái és szakmai gyakorlata szorosan összefügg. Iskolája nem csupán a tanulás színtere, hanem élettér, ahol a gyerek maga választja ki, hogy mit és milyen mélységben szeretne megtanulni. Azokkal a dolgokkal foglalkozunk, ami a gyermeket körülveszi, amire a gyerek valóban kíváncsi, hiszen ez a fejlődésének tényleges motivációja. Ezért rendeztük be az apró kutatóműhelyeket a termekben, ahol egy idő után egyedül is elboldogulnak.
-- Egyre gyakrabban tapasztalom az óvodákban, hogy a szülők elvárják az óvodáktól a minél több tényanyag elsajátítását. Törekszenek-e arra, hogy eleget tegyenek ennek az egyre inkább népszerű elvárásnak?
Erre röviden Freinetet idézve tudok válaszolni. "Az iskolának több és nagyobb feladata van, minthogy továbbítsa az ismereteket. Amit nagyra értékelünk, az nem az ismeret, hanem maga a felismerés, a kutatás." Az életkori sajátosságokból adódóan nem lehet elsődleges célunk, hogy minél több ismeretanyagot sajátíttassunk el. A nevelést csakis a szülőkkel együttműködve tudjuk végezni. 
-- Freinet iskolákra dolgozta ki pedagógiai rendszerét. Hogyan kerül mindez az óvodákba?
Freinet pszichológiai nézetei a világgal történő aktív kapcsolatteremtés igényének kifejlődését és képességét szolgálják. A nevelés elsődlegességét hangsúlyozza az oktatás mindenek feletti érvényesítésével szemben. Pszichológiájának kulcsszavai a sokszínűség, sokoldalúság, érzékenység, fogékonyság. Mindez olyan szabad, önkifejezést erősítő tevékenységben valósul meg, amely az éppen adott, ténylegesen létező környezet megismeréséből fakad. Hogy is írta Nagy László? "Műveld a csodát, ne magyarázd!" Az, aki mélyebben foglalkozik környezeti neveléssel, tudja, hogy ez nemcsak ismeretek átadását jelenti, hanem élményeken és tapasztalásokon keresztül egy tudatos magatartást hivatott fejleszteni. Úgy gondoljuk, hogy ezt az óvodában kell elkezdeni, hogy a későbbiekben az iskolai nevelést megalapozzuk.
-- Miért tartják fontosnak, hogy környezeti neveléssel foglalkozzanak?
Jövőnk, gyermekeink jövője érdekében. A civilizált ember nem képes elismerni, hogy alá van vetve a körülötte és benne lévő természetnek. Bármilyen nehéz is, de egy alapvető szemléletváltozáson kell átmennie társadalmunknak. Ez nagyon nehéz, mert a belénk rögzült szokásokat sokszor csupán kényelemből, nehezen változtatjuk meg. A legegyszerűbb a külső világra hárítani a felelősséget, többes szám harmadik személyben beszélni. A környezeti nevelést a belső környezetünkből kiindulva célszerű elkezdeni. Ha észre tudjuk venni a természetben a szépet, könnyen megszeretjük azt és így vigyázunk is rá.
-- Milyen feladat hárul egy vezetőre az óvodában?
Arra törekszem, hogy minél jobb feltételeket teremtsek az óvodánkban folyó munkánkhoz. A közösen kovácsolt tervek anyagi háttérének biztosítását a Gyermekmosoly -- Kindergarten Alapítvány létrehozatalával segítjük.
1996-ban alakult Önzetlenül Környezetünkért, Otthonunkért, röviden ÖKO munkacsoportunk, azzal a céllal, hogy az elkövetkező években a város különböző intézményeiben dolgozó, a saját szakterületén valamilyen módon a környezeti neveléssel, a környezetvédelemmel kapcsolatban álló szakemberek találkozzanak, információt és tapasztalatokat cserélhessenek. Az 1997-98-as tanévre együttműködési tervet készítettünk. Szeretnénk, ha ebben a tanévben elkészülne városunk öröm és bánat térképe, hogy felhívjuk a környezetünkben élők és az önkormányzatunk figyelmét a védendő értékeinkre és a megoldásra váró feladatokra. Elkészült helyi programunk is Freinet szellemiségében. Azoknak ajánljuk nevelési programunkat, akik tudatosan szeretnék fejleszteni az egyénben rejlő összes lehetőséget, képességet. Hisszük és reméljük, hogy aki elolvassa, igazat ad nekünk, és az általunk megfogalmazott gondolatokat részleteiben vagy egészében személyiségéhez, képességeihez, lehetőségeihez, azaz önmagához igazítja, szabadon továbbfejleszti és megtölti igazi élettel.
-- Mindez hogyan történik a gyakorlatban? -- kérdeztem Jantnerné Oláh Ilonát és Schmidt Ádámnét.
Arra törekszünk, hogy az óvodában is több legyen a természetes alapanyagú tárgy. Egy játékkészítő segíti tanácsaival koncepciónkat. Az akváriumokat és terráriumokat élőlények népesítik be, akiket a csoportok gondoznak. Ez felelősséggel és szeretettel teli feladat. A kiskertekben a gyerekek kertészkednek. Az elültetett fák és virágok később sok örömet szereznek virágaikkal, növekedésükkel gazdáiknak. Sokat és rendszeresen sétálunk. Városunk legszebb ékszere a Duna. Rendszeresen lejárunk a parton lévő halászbárkához, ahol évszakonként megvizsgáljuk folyónk vizét, így lehetőségünk van arra, hogy rendszeresen megfigyelhessük a természet rendjében történő változásokat.  Látjuk  a  mosolyogó Napot, a futkározó  bárányfelhőket és kavicsokat gyűjtögetünk, amelyek segítenek felidézni otthon a kirándulást. Ezeket mi mesekavicsoknak hívjuk. Sajnos előfordul, hogy a szülők számára csak egy lapos kő. A felnőttek elfelejtettek rácsodálkozni a természetre, de a gyerekeket megtaníthatjuk erre. Fontosnak tartjuk, hogy érzelmeiken keresztül hassunk rájuk.
Az ismeretszerző séták alkalmával mindig találunk valamilyen kincset, amelyből az óvodában képeket készítünk vagy beépítjük a játékokba, foglalkozásokba. Az ábrázolás műhelyében a gyerekek sokféle anyaggal, eszközzel, technikai eljárással dolgoznak. Megismerkednek az alakíthatóság lehetőségeivel és korlátaival. Az alkotó folyamatban minden gyermek megküzd az anyaggal, próbálkozik, kísérletezik, téved és javít, elront és újrakezd. A mi feladatunk ebben az élmények megteremtése, segítés, tanácsadás és a gyermeki alkotások feltétel nélküli elfogadása. Amikor a kisgyermek először ad nevet firkáinak, felfedezi, hogy a dolgokat jelekkel helyettesítheti, ez a vizuális nyelv alapja.
A vizuális neveléssel kapcsolatos mondanivalónkat az alábbi idézettel fejezzük ki, amely világosan fogalmazza meg a legtisztább, legőszintébb szándékunkat, amit ezen a területen el szeretnénk érni.
 
"Mutassátok meg mindenkinek, hogy képesek vagytok 
írni másolás helyett, felfedezni utánzás helyett, 
alkotni biflázás helyett, 
határozni engedelmeskedés helyett... 
szóval, ceruzával, filccel, festékkel 
                            rajzoljatok, rajzoljatok, rajzoljatok 
füzetbe 
levélbe 
falra
                            rajzoljatok, rajzoljatok!
A nap nevetni fog
a madarak majd játszanak
a gyerekek meg táncra perdülnek.
Rajzoljátok le örömötöket
         bánatotokat
               álmaitokat.
Milyen szép is lesz!
De
Mártsátok bele kezeteket a gipszbe, 
hajlítsátok meg a vashuzalt, 
ragasszatok papírt, 
munkáljátok a követ, 
mintázzatok agyagból, 
vágjatok, 
hímezzetek, 
varrjatok, 
égessetek zománcot, 
szögeljetek és építsetek.
 
Képzelődjetek
        Találjátok fel
              Alkossatok
                       Éljetek!
 
Nem mondom elé, hogy mi lesz a jutalmatok, hisz magatok fogjátok felfedezni és soha el nem felejteni! Sok sikert és örömet kívánok minden barátomnak, a gyerekeknek!"

  

(Bernard Monthuber
Art Enfantin et Création N °67)



 
 

Benedek Ágnes
Természetfigyelő óvodások

A mezőn elpusztult vakondot találnak a gyerekek. Van, aki felsikolt, van, aki azt mondja: pfúj. És akad olyan is, aki eltemeti. 

A budapesti Farkashalom utcai óvodások az utóbbiak közé tartoznak. A kis állat szertartásos temetése az őszi eseményt követően még napokig téma volt a csoportban.
A főváros szélén, Mátyásföld határán fekvő óvoda szerencsés helyzetben van. A kapun kilépve hatalmas bokros, fás, virágos rét, patak, és a mindezeket benépesítő állatvilág nyújt lehetőséget a gyerekeknek egy kicsit közelebb kerülni a természethez. Ez nem "csak" jó levegőn való szaladgálást, bogár- és növényismeretet jelent, hanem -- megfelelő pedagógusi irányítással -- ennél sokkal többet. Fogyasztásközpontú világunkban már igen kevéssé vannak jelen azok az értékek, amelyek ezelőtt néhány évtizeddel egy, a környezettel harmóniában élő társadalomban "apáról fiúra" szálltak. Ma nagyon kevés szülő tud mesélni az égi csillagtérképről, a foltos szalamandráról vagy az erdő titkairól. Pedig ezek szoros összefüggésben állnak a személyiség formálódásával. 
A Farkashalom utcai óvoda környezeti nevelési bemutató foglalkozása természetesen a szabadban zajlott.  Közel harminc érdeklődő óvónő állta körül a tükörrel "varázsoló", papírt merítő és díszítő, levélfüggöny mögött bábozó, a természet kincseiből hangokat előcsalogató kicsiket. Azután a foglalkozást vezető óvónők -- Tóthné Kozák Mária és Majorné Szabó Etelka -- a vendégeket is bevonták a játékokba. A közeli dombról hosszú láncot alkotva, kézenfogva futottak le gyerekek és felnőttek. Majd ugyanez következett csak becsukott szemmel és háttal fölfelé a dombon. Aztán beleszagoltak a friss levegőbe, hallgatták a szelet... -- minden érzékszervükkel észlelték az őket körülvevő világot. A nap csúcspontja -- az égen méltóságteljesen átvonuló vadlúdcsapat meseszerű látványát is felülmúlva -- a vendégelőadó, Lehoczky János hatalmas dobozba rejtett ajándéka volt: egy nyuszi. 
A tapsifülesnek rögtön füvet szedtek a gyerekek, és örömmel elvállalták gondozását.
Az óvoda helyi programjában kiemelt szerepet kapott a környezet tevékeny megismerése. A tapasztalatszerzés legfontosabb színtere az óvodaudvar, ahol dísz- és konyhakertet alakítanak ki. A gyerekek figyelemmel kísérhetik a növények fejlődésének fázisait, és maguk is gondozzák a palántákat, majd közösen dolgozzák fel a terméseket. Befőttek, lekváros üvegek díszítik a termek polcait. Terveznek egy komposztálót is, ahol a gyerekek szeme előtt válik a levelekből, zöldhulladékból  értékes humusz. Gyógynövényekből illatpárnákat készítenek, nem csak saját használatra, de ajándékba is. őszi feladat a veteményeskert betakarítása, a befőzés, szárítás, madárodúk barkácsolása, kihelyezése, a begyűjtött termésekből -- gesztenye, kukoricaszár, makk, levelek, bogyók -- dekoráció készítése. A folyosókat, csoportszobákat rengeteg természetes anyag díszíti. A magasból faágak, levélláncok függnek, minden sarokban valami meglepetés: papírakvárium, vadállatok kertje, háziállatok tanyája, zöldségállatkák...
Minden évszaknak megvannak az óvodai sajátosságai, a hagymakalendárium-készítéstől, a földgömbrajzoláson és madárhanggyűjtésen át a vadvirágtündér-választásig. A szeles, esős idő sem zárja a négy fal közé a gyerekeket. A gumicsizma és az esőkabát mindig kéznél van. A nyár olyan élményt is tartogat, ami még nem igazán jellemző ebben az életkorban: a táborozást. A mátyásföldiek nem utaztak hozzá messzire. Az óvoda kertjében vertek sátrat, ami nagyon izgalmas volt, hiszen a gyerekek többsége még soha nem aludt a szabad ég alatt. Az éjszakák természetesen a szülők nélkül teltek -- közülük egy sem akadt, aki ne engedte volna el szívesen gyermekét - --, az ismerős környezet biztonságot nyújtott a kicsiknek. Mezei növények közötti keskeny ösvény vezetett a közeli tanyára, ahol malacot, bárányt, kecskét láttak a városi gyerekek, és még kecskesajtot is kóstoltak. Közösen vásároltak, együtt dolgozták fel a zöldséget, gyümölcsöt. Még most, hónapokkal később is emlegetik életük első nyári táborát, melyen nem mindennapi csodákban volt részük. Mezítláb sétálva tüskésbolharákot kerestek a patakban, lábukkal kavicsot gyűjtöttek, és megfigyelték a vízi- és vízparti növényeket. Hajnalban keltek, hogy intenzíven átélhessék a napfelkeltét. Sötétben indultak el a harmatos fűben, és a vörös napkorong feltűnése után érkeztek vissza. Az éjszakai égbolton csillagokkal ismerkedtek, tücskök ciripelését hallgatták, és emlékezetes volt a késő esti játék is a domboldalon. A hétköznapi óvodai lét nem ad módot ilyen tapasztalatokra.

Az óvoda környezeti nevelést bemutató központtá szeretne válni. Ehhez nemcsak a környezeti, de a szellemi feltételek is adottak. A vezető, Kovács Györgyné fontosnak tartja a szülők intenzív bevonását a munkába, a pályázatok, pénzforrások felkutatását, és az állandó továbbképzést. A bemutató órát tartó óvónők évek óta katalizátorai a munkának. Ennek egyik "tárgyiasult" formája Tóthné Kozák Mária könyve, az Öröm-forrás. Szélfiú és Szellőcske, a két kíváncsi szélgyerek kalandjai az óvodai élet mindennapjaiba ágyazva mesélnek a télről, természetről, állatokról, növényekről, miközben számos ajándékötlettel, új játékokkal, dalokkal, versekkel ismertetnek meg.